Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

/ 4. oldal 1969. augusztus 16, szombat Első alkatom! tanácskoztak a megyei helyiipar szocialista brigádvezetői Pénteken délelőtt első alkalommal tanácskoztak a megyében működő ta­nácsi vállalatok szocialista brigádjainak a vezetői. Az összejövetelt a Helyiipari és Városgazdálkodási Dol­gozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága rendezte Kecske­méten a Cifrapalotában. Az ülésen összesen 33 szo­cialista brigád vezetője je­lent meg. Meghívottként részt vett Kovács Pál, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bi­zottságának vezetője, Ma­gyar Alfréd, a HVDSZ or­szágos központjának a munkatársa, illetve a me­gyei tanács vb építési, köz­lekedési és vízügyi osztá­lyának a képviselője is. A tanácskozás résztvevői megtárgyalták a szocialista brigádmozgalomra vonat­kozó elmúlt évi tapaszta­latokat és a legfontosabb feladatokat. Vitaindító be­számolójában Kovács Ernő, a HVDSZ megyei bizottsá­gának munkatársa utalt arra az adatra, amely sze­rint az idén öttel kevesebb szocialista brigádot tarta­nak számon a tanácsi vál- latoknál, mint tavaly. A két esztendővel ezelőtti helyzethez képest pedig 16- tal csappant meg a kollek­tívák száma. A csökkenés egyik oka, hogy a gazda­sági vezetők egyéb munká­ra hivatkozva helyenként nem törődnek kellő mér­tékben a mozgalom fejlő­désével. A hozzászólók közül a továbbfejlődés egyik zálo­gát az ösztönző anyagi és erkölcsi elismerésben lát­ta például Kovács János­áé, a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalat Hámán Kató" nevű szo­cialista brigádjának a ve­zetője. Hangoztatta, hogy az értékelés 'sokkal hatá­sosabb, ha nem várnak ve­le az egyes nagy ünnepe­kig, hanem nyomban a feladatok elvégzését köve­ti. Dabis Margit, a Kiskun- majsai Drótfonatgyártó Vállalat Tyereskova nevű szocialista brigádjának a vezetője pedig az erkölcsi elismerés hiányát tette szó­vá. Á tanácsok hatósági és ügyintézői tevékenysége a járási pártbizottság előtt A kiskőrösi járási párt- bizottság a közelmúltban tartott ülésén megvitatta a tanácsok ügyintéző és hatósági munkájáról szóló beszámolót. Csizmadai Ti­Időnként akadozik az alkatrészellátás Augusztusi szolgáltatások A nyár sokféle szezonja a viszonylag hűvös javító- műhelyekben is érezteti hatását. A strandolási idényben ugyanis a für- dőzők ritkán mulasztják el magukkal vinni táska­vagy zsebrádiójukat — ezekben a hónapokban alig győzik a javítómun­kákat a szolgáltató válla­latok. Megugrott az ide­genforgalom, fokozódott az importunk — következés­képpen a korábbinál jóval több külföldi áruval ta­lálkoznak a szerelők. A hűtőgépek ugyancsak meg­szakítás nélkül működnek a lakásokban, mivel a hő­ségben könnyebben meg- romlanak az ételek, és va­lóságos újjáéledést jelent a hűsített, jegelt ital. A gépek nagyobb igénybe­vétele miatt gyakoribbak­ká váltak a hibabejelen­tések. Erről adnak számot egyebek közt a GELKA kecskeméti javítóállomá­sának az adatai is. A külföldi és a hazai gyártmányú hűtőgépekből például csaknem ezret ja­vítottak ki vagy helyeztek üzembe a nyári idényben. Ezeknek a zöme garan­ciális javítás volt. Az át­lagos „átfutási idő” két három nap. A helyzetet súlyosbítja, hogy időnként alkatrészhiánnyal küsz­ködnek a szervizek, s ilyen esetben sokkal to­vább kell várni a javítá­sok befejezésére. A leg­több baj még mindig az aggregát-utánpótlással van. A táska- és zsebrádió­ból naponta 20—25 darab érkezik az Arany János utca; műhelybe. A készü­lékeket — ideális esetben — három-négy napig kény­telenek nélkülözni a tu­lajdonosok. Egyes típusok­nál ez a periódus meg- hosszabodik, A Selga és a Kozmosz gyártmányokhoz például szinte lehetetten alkatrészeket hozatni. A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat szer­vizeinél az idén áttértek a rövidített munkahét alkal­mazására, bevezették a szabad szombatok rendsze­rét. Kecskeméten a csúcs - idényben mégis minden­nap dolgoznak a szerelők. Szombaton és hétfőn fél­fél műszakban javítják a készülékeket és a háztar­tási kisgépeket az Arany János utcai és a leninvá- rosi műhelyeikben, hogy egyetlen napig se legyenek zárva az ajtók a megren­delők előtt. H. F. bor, a járási tanács elnö­ke beszámolójában meg­állapította, hogy az utóbbi időben egyre fontosabb a tanácsok hatósági és ügy­intéző szerepe. — Kiskőrösön évenként 150 ezer, a járás területén 15 ezer hatósági ügyet tárgyaltak az illetékesek — tűnt ki a beszámolóból. — Ezek az adatok jól tük­rözik a tanácsi munka fon­tosságát, jelentőségét. A tanácsi apparátus céltuda­tosan törekszik rá, hogy a hatósági ügyek intézése azokhoz a szervekhez ke­rüljön, ahol a leggyor­sabb és a legmegnyugta­tóbb az intézkedés. A beszámoló szerint a járási tanács vb osztályai, valamint a községi taná­csok szakigazgatási szer­vei megfelelő felkészült­séggel rendelkeznek ahhoz, hogy a hatóság az ügyin­téző tevékenységet a kö­vetelményeknek megfele­lően, s a határidő minden­kori betartásával végez­zék. Az elmúlt félévben az első fokú határozatokkal el­intézett ügyek csupán 1,8 százalékát támadták meg fellebbezéssel. A fellebbe­zéseknek pedig mintegy 40 százalékát saját hatáskö­rükben bírálják el az el­ső fokú igazgatási szervek. E tény is az egyre javuló és színvonalasabb tanácsi ügyintéző munkáról vall. Nagy gondot jelentett az, hogy eddig a másodfokú eljárások során — különö­sen elutasítás esetén — az állampolgárok nem kaptak kielégítő választ ügyeikre. Ezen úgy változtatott a ta­nácsi apparátus, hogy a másodfokú eljárások után rövid határidőn belül ki­elégítő írásbeli tájékozta­tót kell adniuk az állam­polgároknak. örvendetes, hogy minimálisra csök­kent az ügyészi óvások, fellebbezések, illetve szig- nalizációk száma is. A jövőben a hatósági és ügyintéző munkával együtt a takácsok nagy gondot fordítanak a jog­szabályok megfelelő ismer­tetésére, valamint az ügy­felek tájékbztatására. M. A. Működik a sűrítő Hat és fél millió forintos költséggel készült el a pa­radicsomsűrítő „miniüzem” a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet kecskeméti központjának ud­varán. Működésének első napjait éli. Először nyílik arra mód, hogy megfigyeljék; az új, kísérleti paradicsomfaj­ták miként viselkednek a feldolgozás során, üzemi kö­rülmények között. A bal oldali felvételen: munkában az előkészítő gépsor. Az üzemben, amely teljes működésben is csak tizen­két ember munkáját igényli, a napi három műszak során hat vagon paradicsomot dolgoznak fel. Ebből meg­közelítőleg egy vagon sűrítményt nyernek, amelyet az idén még a konzervgyárnak adnak át további feldolgo­zásra. Jövőre azonban már itt készítik a különböző ivó- leveket és egyéb gyártmányokat. Az alsó képen: Tőcséi^ József üzemvezető a sűrítőgépek működését figyeli. SMMös'&uböLP 12. „Ez a Vörös hallotta bentről ,Nincs idő” mondta ekkor férfi hátán forgott körben. „Bilincseld meg őket!” mondta Csupatinak Sátori és a szobába hívta a kint várakozó rendőrt is. Átvizs­gálták a lakást, de újabb személyeket Kántor sem jel­zett. A rendőrt hátrahagy­ták. őrködjön, amíg a hely­színelő csoport megérkezik. „Bárki idegen jönne, tartóz­tassa le” fejezte be Sátori az sötét helyiségbe pedig be- utasítást. Kántor az egy- üvöltött: „Kezeket fel, senki máshoz bilincselt két férfit, _ ,. ne mozduljon!” Mire zseb- Csupati és a főhadnagy a L'SU; i lámpája kigyúlt. Kántor a nőt kísérte a hűvös, hajnali lesz” — pokol pusztító angyalaként csendbe borult város utcáin — Mindjárt csinálok neked egy jó kávét. Meglásd, visz- szahozza az életkedvedet! — Életkedv? Amikor hét­ről hétre ilyen mocskos ban­dákkal küszködik az ember mint ez az éjszakai társa­ság is — zökkent le Sátori fáradtan a székre. — De Kántor, ezt én mondom ne­ked, tíz Sherlock Holmes- nál is többet ér. Ha meg­gondolom, hogy ez a Jonny, alias Kecze Jancsi, negyed éve verte már a nagydobot az orrunk előtt, a guta ke­rülget. — Csupati legyintett „Á ... ne húzd magadat.” kissé hangosabban és kör- tobzódott. Női sikoltás, dü- a kapitányságra, mex lapjavai türelmetlenül hödt káromkodás> morgás, kócolt az ajtón. Néhány le- jajduiás, elmozduló bútorok ” ■— Nincs fogalmad, mit pesnyme ^tole ^rtori ^ ^ zaja kavarodott egyetlen Sátori reggel kilenckor ki- köszönhetünk Kántornak.— Csupati szerénykedni akart, de Sátori leintette. — Kán­tor nélkül még most is a két tetemet bámulhatnánk és fo­galmunk se lenne, mi is tör­tént. azon izgult, nehogy tuljatsz- nagy gombolyaggá. Csupati alvatlan, sötét árkok me- sza szerepét. végre megtalálta a falikap- lyén ülő szemmel lépett „Nyisd ki!” — szólalt meg csolót és felkattintotta avil- Csupati szobájába. _ „Van végre belülről egy rekedtes lányt. e§y kis kávéd?” ^ kérdezte férfihang. Óvatosan fordult Sátori, aki időközben a rekedten. Csupati szélesen a zárban a kulcs. Csupati folyosó ablaka elé állította mosolygott, rmközben_ meg- szíve a türelmetlenségtől se- a rendőrt, a dulakodás zaja- jegyezte: „Elsőosztályú bra- besen kalapált és ahogy ra Csupati segítségére sie- z*1 csempeszaru.” megnyikordult a lenyomott tett. Segítésre azonban mór — Irigylem a bivalyerős kilincs, teljes súlyával ne- nem volt szükség. Kántor szervezetedet. Nekem ma­kirontott és sarkig taszította egymaga teperte le ellenie- holnap a fáradtságtól élni a döngve csapódó ajtószár- leit, s Csupatinak már más se lesz kedvem, nem hogy nyat. A lökés pillanatában nem maradt, mint a visítozó viccelni. „Fel a fejjel... ” kiáltotta Kántornak: „Fogd. nő csitítása. Kántor a pad- biztatta Csupati barátját, csibész!” és az eléje táruló lón egymás mellett fekvőkét „Amíg van!” — Cukrot kérsz bele? — tette Sátori elé Csupati az alumínium ibrikben párol­gó kávét. A főhadnagy bó­lintott. A rejtély nem volt rej­tély többé. Hat óra alatt teljessé vált a mozaikkép. — Megtörték a fickók — kezdte újra Sátori és köz- ben csemcsegve szürcsöltí kávéját. — Három órí hosszat tagadtak. Egyik sf ismerte a másikat Végű a vörös hajú portás belega­balyodott ellentmondásai­ba, hogy nem maradt szá­mára más kiút, csak az hogy bemártsa Kecze Jan­csit, a dobost, aki dühéber a vöröshajú mellett Tillin- gert is eláztatta. Tiszti gengszterbanda ez. „Ki az a Tillinger?” — szakította meg egy pilla­natra barátját Csupati. — Tillinger Adám egy 11 határszéli faluból 1945-ber kitelepített volksbundist; volt a csoport összekötője Kántor az ő nyomát követ­te a határtól a szállodáig Amikor fél tizenegykor í városba ért, a buszpályaud­varról felhívta az éjszaka: portást, aki a szálló sze­mélyzeti bejárata előtt várt rá. _ (Folytatjuk;)

Next

/
Oldalképek
Tartalom