Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
I oldal 1969. augusztus 13, szerda Mindennapi kenyerünkért a földtörvény végrehajtása Befejeződött az aratás, a gabonaraktárakban összegyűlt jövő évi kenyerünk. Az acélos búzaszemekből lesz a „mindennapi”, amelyet naponta átveszünk a boltostól és naponta mondunk bírálatot azok fölött, akik a lisztből kenyeret készítenek. A kemence forró szája előtt már hajnali kettőkor ott .hajladoznak a pékek, hogy a mosolygós ciprk, a vajas és sós kiflik idejében a fogyasztó asztalára kerülhessenek. A hétköznap embere még az igazak álmát alussza, mikor a pékműhelyekből már kitódul az at „isteni” illat, amelynek nyomán kicsordul az embei nyála a friss kenyér után. A kecskeméti Dózsa György úti pékműhelyben készítik az ízes, zamatos két- és háromkilós kerek kenyereket, amelyből nem győznek eleget gyártani, mert minden mennyiség kevés belőle. Pedig két műszakban napi 26 mázsa ke- I Alkotmányunk napjára pe- nyér hagyja el a műhelyt, dig eléri majd a 60 mázsát sőt ünnepek előtt 30 mázsa is. fölé emelkedik a termelés. I Képünkön: Csedő Zoltán 84 156 kívülálló, hold föld pék a mosolygós háromkilósokat szedi ki a forró kemencéből. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kiutasított Mindeddig olyan esetekről hallottam csak, amikor emberi külsővel rendelkező lényeket tiltottak ki egy-egy városból, községből — bizonyos erkölcsi meggondolások alapján. Nemrég viszont a cipőkre is sor került. Az Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat Békés megyében tíz cipőipari terméket vont ki a forgalomból. Az Univer- zál megnyerő határozottsággal kiadott rajtuk, i.mint a tataiak a szűrön”. Azokat a cikkeket utasította ki az ellátási területéről, amelyeket túlságosan sok kifogás ért; amelyek anyagilag megkárosítanák a fogyasztókat, erkölcsileg pedig lejáratnák a kereskedelmi vállalat üzleteit. S nem az árat érintő nézeteltérések okán tette ezt, hanem a megengedhetetlennek tartott minőség miatt. Dicstelen bravúrként a kiebrudalt lábbelik között szerepelnek a Kecskéméi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet pántos női szandáljai is. A Békés megyei vásárlók sorozatos reklamációinak hatására a kereskedelem útilaput kötött — a cipők talpa alá. Az indok: a lakkbőr-pántok megrepedeztek, kicsúsztak. A műanyagok körültekintőbb alkalmazására figyelmeztettek a télen rendkívül gyorsan tönkrement női csizmák. Néhány gyár ekkor „megégette a kezét”, a szakemberek és a méltán felháborodott hölgyek emlékezetébe úgy vésődött be ez az időszak, mint a „csizmavész” negyedéve. A kereskedelem — jogosan sokkal óvatosabbá vált a megrendeléseknél. A legújabb fejlemények szerint mégsem okultak mindenütt a tanulságokból. Újabb intő példa kellett hozzá, hogy Sókkal alaposabban készüljenek fel a termelésre azok, akik új modellek készítésére adják a fejüket. Egy lábbelitől többnyire nemcsak azt várja el az ember, hogy hordani lehessen, hanem azt is, hogy kibírjon némi igénybevételt. • A Kecskeméti Cipész Ktsz két évtizeden át férfi bőrcipőket, illetve utóbb papucsokat állított elő. A megváltozott igényekhez igazodva kezdtek foglalkozni a könnyű, ránézésre fölöttébb tetszetős női. szandálok készítésével. Jelentkezőket vettek fel, betanították őket a műveletek elvégzésére, s egy új körszalagos üzemrészt hoztak létre, ahol harmincán dolgoznak. A kísérletek februárban kezdődtek. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet az elsőnek beküldött modellt nem hagyta jóvá, a ragasztott fejpántot nem találta megfelelőnek. A ktsz módosított, s a március 20-án bemutatott mintára megkapták a jóváhagyást. A szövetkezet március végén már megkezdte a szandálok szállítását. Ezekre — az úgynevezett 1-es és 2-es modellekre — aztán egyre másra érkeztek Békésből a reklamációk, a kártalanítási követelések. A KERMI újabb vizsgálata következett, s az ellenőrzést kísérő visszaigazolás szerint a termékek nem állták ki a próbát. Az igazsághoz tartozik, hogy még a hivatalos revízió előtt a Cipész Kisipari Termelőszövetkezet — az érkező jelzések alapján •— ismét változtatott a technológián. A gyöngének bizonyult pántokba erősítő szalagot tettek. De ekkorra már nem kevesebb mint háromezer pár szandál hagyta el a műhelyüket a korábbi típusokból. Az értékük meghaladja a 300 ezer forintot. Ekkora tételnél semmiképp sem lehetett arra hivatkozni, hogy „nem voltunk tisztában a lakk műbőr tulajdonságaival”. A minőségellenőrző intézet szakvéleményén túl, ami egyébként a ktsz elnöke szerint félrevezette őket, legalább az úgynevezett járópróbára föltétien szükség lett volna. Ennek megfelelően nem is annyira ott keresendő a „bukfenc” oka, hogy hiányzik a szakmunkás utánpótlás. Bár kétségtelenül elgondolkoztató, hogy a szövetkezetből a 20 éves fennállás során hatvanan vonultak nyugdíjba, s mindössze hét ipari tanulót sikerült kiképezniük. A Békés megyei Univer- zál Cipőkiskereskedelmi Vállalat tehát ajtót mutatott. Ez a gesztus mindenképpen üdvözlendő, mert a vásárlók érdekeit képviselve cselekedett. A Kecskeméti Cipész Ktsz úgy fogott hozzá a sorozatgyártáshoz, ahogy nem lett volna szabad: nem voltak meg a kellő gyártási tapasztalatok és e mellett hiányos volt a fölkészültségük. A jelek szerint tanultak ebből a históriából, mivel az újabb, megerősített modelleket nem kifogásolják már a vásárlók. Nyilván átérez- ték azt a meglehetősen bizarr és lehetetlen helyzetet, amikor néhány ezer lábbelinek a tipegésnél jóval sietősebben kell elhagynia a piacot anélkül, hogy valaki is viselné őket. Haiasz Ferenc 0.) Ha csupán az utóbbi öt esztendőt vesszük figyelembe, akkor is megállapíthatjuk, hogy ez idő alatt számos olyan törvény, rendelet látott napvilágot, amely — túlzás nélkül állíthatjuk — az egész magyar nép, a nemzet szempontjából történelmi jelentőségű lépés volt. Emlékeztetőül idézzük itt a gyermekgondozási segélyről, a tsz-tagok nyugdíjáról szóló intézkedéseket, továbbá a földtörvényt, amelynek végrehajtásával kapcsolatban a napokban felkerestük a Bács-Kiákun megyei Földhivatalt. Megváltozott körülmény A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvény alkotója a bevezetőben a következőket mondja: „A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehetővé teszik, ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodás biztonságához fűződő alapvető politikai, gazdasági érdekek és a gazdaságirányítás reformja megkívánják a nagyüzemi földtulajdon és föld- használat továbbfejlesztését. A földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése, a termelőszövetkezeti földtulajdon fokozatos létrehozása a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésének, különösen a termelő- szövetkezetek gazdasági önállósága megszilárdításának fontos előfeltétele...” A továbbiakban a törvény kimondja, hogy „a kívülállók (a tsz-szel tagsági viszonyban nem álló személyek) tulajdonában levő olyan földek — ideértve az erdőket és telkeket is — amelyek a törvény hatálybalépésekor termelőszövetkezet használatában vannak, megváltás ellenében termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek, kivéve, ha a tulajdonost a megállapított időpontig a tsz-be tagként felveszik...” Ezek a megváltozott körülmények indokolták tehát a törvény kibocsátását amelynek végrehajtásáról a 36/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet intézkedik. Felmérések, határozatok A törvény végrehajtásához természetesen olyan felmérést kellett végezni, amelyből kiderül, hány kívülálló földtulajdonosnak, mennyi földje van termelőszövetkezeti használatban. A megyei földhivatal ezt a munkát az elmúlt esztendőben végezte el. Az 1968- ban lebonyolított számbavétel során megállapították, hogy a megyében 84 ezer 625 tulajdonosnak összesen 156 ezer hold roldje van termelőszövetkezeti használatban. Ez a terület a megye mezőgazdasági művelés alatt álló területének mintegy 17 százalékát teszi ki. A felmérések befejezését követően a földhivatal dolgozói hozzáláttak a megváltási határozatok elkészítéséhez. Ezek a határozatok pontosan feltüntetik a föld nagyságát, a művelési ágakat, az aranykorona értéket, s ezek alapján öszegszerűen közlik a kívülállóval a megváltási árat is. — Az általunk készített határozatokat a posta már kézbesítette az érdekelteknek — mondja Horváth József, a megyei földhivatal vezetője. — A munka nagy pontosságot és körültekintést igényelt, s úgy érezzük, ennek az igénynek eleget tettünk. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy vannak, akik a határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, hiszen ez elkerülhetetlen, s a végrehajtási rendelet erre jogot, lehetőséget ad az érintetteknek. Fellebbezés: 4—5 százalék — Az eddigi tapasztalatunk szerint a kiküldött határozatok ellen az érdekelteknek mindössze 4—5 százaléka nyújt be fellebbezést — veszi át a szót dr. Szabó László a földhivatal osztály- vezetője. — Persze rögtön hozzá kell tennünk, hogy a fellebbezések mintegy kilencven százaléka jogi tájékozatlanságból. a törvény ismeretének hiányából ■ fakad. A kívülállók földjeinek megváltására — mint említettük is — a törvény erejénél fogva kerül sor. Olyan alapon tehát nem lehet elfogadható fellebbezéssel élni, hogy az illető kívülálló „nem adja el” a földet. Itt ugyanis nem az egyéni, hanem a népgazdasági, azon belül is a termelőszövetkezeti érdek a döntő. Olyan fellebbezéssel is találkoztunk, amelynek aláírója azzal érvel, hogy „ennyiért nem adom”. Persze a törvény tételesen meghatározza, hogy művelési áganként és aranykoronánként hány forintot kaphat az illető kívülálló, mint megváltási árat. Ez függ a művelési ágtól, aztán például a szőlőnél, az ültetvény állapotától is. Természetesen vannak alapos fellebbezések is. Elsősorban azok. amelyekben a tulajdonos az időközben bekövetkezett területi, vagy személyi változásokra utal. Valamennyi fellebbezést nagy gonddal és körültekintései vizsgál a földhivatal, s válaszában pontos és szakszerű magyarázatát adja határozatának, döntésének. A földtörvény végrehajtásával összefüggésben azonban a bíróságoknak is adódhatnak feladatai. Ezzel a következő cikkünkben foglalkozunk. G. S. SSAMOS 9. gyarázat lenne: féltékény— - unok, te érted ezt? — séS- „Féltékenység” labdáz- kérdezte Csupati. Kettesben gatott a gondolattal. El is voltak a szobában és Csu patinák olyan érzése támadt, mintha titokban figyelnék őket. Kántor az ágy szélét szagolgatta, majd orrával fogadná, ha Kántor minden eddigi lépése nem az ellenkezőjét bizonyítaná. „Miért kell egy féltékenységhez a határon száz veszély kockázatával átszökéjjeliszekrény ajtócskáját ni? Olyan nagy lett volna bökdöste. Csupati kinyitot- a bosszúvágy? ’ ta és a fiókban egy vas- Kántor türelmetlenül to- kazettát talált. „Csomagold Pogott az ajtó előtt. Csu- be” tanácsolta a főhadnagy, Pa/j figyelmeztette Sátorit: és Csupati egyéb híján, „Főnök, a kutya tovább zsebkendőjébe csavarta a akar menni”, dobozt. A megérkező rend- — Kérjen további erősí- őrorvos véleménye szerint tést — utasította a helyet- a halál fél, de legfeljebb tését és Sátori gondolatai egy órája csigolyatörés mi- az ábrándozásból visszazök- att állt be. Sátori mered- kentek a valóságba. Kántor ten nézte a nőt, mintha az épület hátsó keresztfo- szemeivel akarná életre lyosóján vezette őket és a kelteni. „Ha megszólalna, használaton kívüli kártya- legalább egy szó erejéig” — szobák mellett a földszin- töprengett. „Ezek a vacak ti bár raktárhelyiségébe nylonharisnyák. Teljesen nyíló keskeny csigalépcsőn meg vannak tőlük szédülve igyekezett lefelé. „Ez egyre a nők.” A gyilkosságra cifrább — mondta Csupati. egyetlen elfogadható ma- Sátori is erre gondolt. Ez iddig úgyszólván minden lépésüknél új és új rejtvénybe ütköztek. Egyszerű határsértésnek indult ez az ügy, és a megyei székhely nagy szállodájában már a második hullát találták meg. A tettes alig egy órányival járhat előttük és ez az időelőny ki tudja, mi minden meglepetést tartogat még számukra. „Záróra, kedves vendégek, záróra!” hallatszott be a raktárba a bárpulttól elválasztott vastag brokát függönyön. Távolabbról halkabban a kémelhárító csoport vezetőjének felszólítása hallatszott, ahogy az igazolványokat kérte. „A katonák a ruhatári kijáratnál dolgoznak” ötlött fel Csupati fejében. „Az igazolványokat ... Hé, önnek is szól.” Hangzavar, lárma. A függöny előtt a bárpultnál a mixernő suttogott: „Jencikém, ez borzasztó. Újabban itt minden éjjel razziáznak ... Nem tudja, mi van?” „Valami hullát találtak a hekusok az egyik szobában.” „Aha, szóval a személyzet még nem tudja, ki az áldozat. Ez jó. Nagyon jó” — gondolta elégedetten magában Sátori. — Mire várunk, főnök? — türelmetlenkedett Csupati. — Hadd ürüljön ki eg* kissé a terem, akkor jövünk mi. — Kántor olyan váratlanul lépett ki a függöny mögül, hogy a keskeny káva között oldalával a mixernő lábát súrolta. „Segítség!” visított a nő, ahogy Kántorra pillantott és kezéből kiejtette a konyakos üveget, amibe a pincérek által visszahordott poharak maradékát töltögette. „Zagyválunk, nyuszikám, zagy válunk?” Lépett elő a függöny mögül Sátori is. — Ja, maga az? — de- rült\ fel a rendőrtiszt láttán a mixernő képe. — Már azt hittem egy fenevad lapul a raktárban. Csak nincs valami szajré ott? — kérdezte aggódva. „Szóval szajrét is rejtegettek?” jegyezte meg magá/- nak Sátori. — Nem, semmi — mondta hangosan. — Csupán érdekelne, kik jártak ma éjjel a függöny mögötti helyiségben. — Én. A két áruhordó. Jenci, a főúr... — és elakadt. — Más nem? — Más? Azt hiszem, nem... ja, dehogynem. A 11 órás szünetben Maca és Jonny ugrott fel a szobába, valamilyen kottáért, mert az egyik vendégnek nem volt elég jó a sving és ger- svinget akart hallani... (Folytatjuk.>
