Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

1999. július ti. péntek S. oldal A pályaalkalmassági vizsgálatok első éve Az előretekintő, szinvonalasságra törekvő vállalatvezetés számára so­hasem volt közömbös, táv­latilag hogyan fog alakul­ni dolgozóinak összetétele. Éppen ezért a szakmun­kásképzésben az utánpótlás kiválasztásának különböző módszereit dolgozták ki, a próbaidős gyakorlati mun­ka értékelésétől a bizottsá­gok előtt zajló felvételi be­szélgetésekig. Ezek többsé­ge azonban csupán részle­tekre vonatkozóan adott ké­pet a tanuló jelöltekről, és nem tudta megszüntetni azokat a problémákat, me­lyek sok esetben később, az eredményes munkavég­zés akadályává váltak, s évről évre növekvő szám­ban javítóvizsgákhoz, osz­tályismétlésekhez. tanulóvi­szony felbontásához vezet­tek. Évekre visszamenő ta­pasztalatok szerint az álta­lános iskolai tanulmányi átlag és a jelentkezési la­pokra írt osztályfőnöki jel­lemzés együttesen sem ele­gendő a reális elbírálás­hoz. Előfordulhat például, hogy az elméleti tárgyak­ból kellően tájékozott fiata­lok gyakorlatilag teljesen alkalmatlanok. Ugyanakkor az sem ritkaság, hogy az alkatilag rátermett, mozgé­kony, ügyes íiú vagy lány a legegyszerűbb számtanfel­adatok megoldásánál sú­lyos hibákat vét, és pont­száma alatta marad az alsó értékhatároknak. 1964-ben kísérelte meg először a Belkereskedelmi Minisztérium oktatási fő­osztálya néhány techniku­mi és vendéglátóipari ta­nulóiskola tanulóinak pszichológiai pályaalkal­massági vizsgálatok segít­ségével történő felvételét. Azóta a felvételeknek ezt a mód iát a vendéglátó szakközépiskolák számára kötelezővé tették. A minisztérium elő­készítő munkája során elő­ször a legszükségesebb kö­vetelményeket kellett meg­határozni. amelyeket egy- egy betöltendő munkakör igényel. A jelölt megítélé­sét alapos, több irányú tá­jékozódással végzik. Ennek tényezői: az általános is­kolában elért eredmények ellenőrzése, különösen a matematikában és nyelvhe­lyességiben; azután az ér­zékszervek épségének — látás, szaglás. ízlelés, szín­felismerés — vizsgálata; végtagmozgás biztonságá- na!k. testtartásnak, állóké­pességnek vizsgálata; végül az értelmi képességek — megfigyelőképesség, meg­osztott figyelem, emléke­zet. logika — vizsgálata, különböző tesztekkel. A jelöltekről a pszichológiai munkacsoport véleményezést készít, ja­vasolt. jó, közepesen meg­felelő. gyenge és nem java­solt kategóriába sorolva őket. A felvétel eldöntése azonban a pályaalkalmas­sági vizsgálatokat köve­tően is a korábbiakhoz ha­sonlóan, a vállalat és isko­la közös megegyezésével történik. Vidéken, megyei szántén először az 1968/69-es tan­évben. a B ács-Kiskun me­gyei Vendéglátó Vállalat felszolgáló, szakács, cuk­rász és vendéglátó eladó tanulóinak kiválasztásakor alkalmazták a fenti mód­szert Ez megkönnyítette az alkalmazó vállalat és a to­vábbképző iskolák munká­ját, bebizonyítva, hogy a kiválasztás legtökéletesebb, legmegfelelőbb módja. Osztályomban tizennégy felszolgáló tanulóról készí­tettem utólagos ellenőrző táblázatot Közülük tizen­három átlaga mutat lénye­ges eltérést a VIII. általá­nosban szerzetthez képest Az idén tovább bővítet­te tevékenységét a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának kecskeméti keskenyfilmstúdiója. A fenntartó szervének készü­lő, mintegy 120 műsorper­ces rövidfilm-sorozaton kí­vül jelentős számú meg­rendelésnek is eleget tesz­nek. Az év második felé­ben többek között tizenkét színes kópia hagyja majd el a kis stúdiót Nagyrészt ismeretterjesztő és doku­mentációs jellegű, 5—25 perces filmek ezek, ame­lyek többségét sajátmaguk forgatták, néhánynak pe­Nyolcan javítottak, öt ron­tott, egy tanuló pedig ugyanolyan eredményt ért el. Érdemes összehasonlítani néhány megállapítást. Az egyik fiú az általános iskola szerint csekély szor­galmú. gyenge képességű, és felelőtlen. — 3,2-es át­laga volt —. ezzel szemben a pályaalkalmassági vizsgá­lat gyors felfogásúnak, fej­lett gondolkodásúnak jel­lemzi. Nálunk elért átlaga (4,1) az osztályelsők közé emeli. Ellenpéldája az a leány, aki 4,5-ös átlaggal jött. számtalan dicsérő jel­zővel. A vizsgálat szerint közepes értelmi képességű, jó emlékezettel, de feladat- megoldásokban tétovázás­sal. bizonytalansággal. Va­lóban. nálunk 3,4-re csú­szott vissza, majdnem je­lesből — közepesre! A többiek átlagai, a tanulófelelősök és szint­vizsgák gyakorlati oktatás­ra vonatkozó elbírálásai ha­sonlóan a pályaalkalmas­sági vizsgálatok helyességét bizonyítják. Az 1969/70-es tanév fel­vételeinél a Bács-Kiskun megyei Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalat vezetősé­ge is csatlakozott a jó kez­deményezéshez —. egyelő­re Kecskemét és Kiskun­félegyháza jelöltjeit vizs­gáltatva —, az új mecha­nizmus és sikeresebb szak­munkásképzés szellemében. Gímes Márta dig csak a laborálását vál­lalták el. Most vágják a Bábolnai Állami Gazdasá­got légifelvételekről bemu­tató filmet. Ök forgatják majd színes celluloidsza­lagra az auguszus 20-i deb­receni virágkamevál látvá­nyos eseményeit, amelyhez a keretfelvételeket előre' még ebben a hónapban el­készítik. Ezután Baján te­lepszik majd le a stáb, s hozzálát a járás 25 éves kommunális és kulturális fejlődését dokumentáló színes film készítéséhez, amelyet a járási tanács rendelt meg tőlük. Munkában a kecskeméti filmstáb eléggé felnőtt tagja munka­közösségének, s kisebbségi érzete folytán átall hely­ben szót emelni, vagy ha mégis megteszi, nem tudja magát kifejezni, és ezért nem éri el a célját. Ezek­nek az embereknek az ese­tek nagy többségében iga­zuk van, de rendszerint nem úgy, ahogy ők elgon­dolják, azt hiszik errefelé kell kereskedniük, s a vizs­gálat során kiderül, hogy egészen másfelé, sőt igazu­kat is másképpen kell meg­fogalmazni, mint ahogy azt ők eredetileg tették. Min­dennapi életünkben ez a té­tel így hangzik: az ember nem mindig azért sértődik meg, amiért valójában meg kellene sértődnie; és: a po­font nem mindig annak si­kerül visszaadnunk, akitől kaptuk. A világ dolgaiban és ** közéletünkben jól eligazodó, öntudatos embe­rek a legritkábban tesznek panaszt. S ennek oka, hogy ezek az emberek a baj gyö­kerét igyekeznek megkeres­ni, és a tetthelyen orvosolni azt. — A géppel írt és fordu­lékony stílusban megszer­kesztett beadványokkal mindig felette óvatosaknak kell lennünk — mondja irattári kalauzom. — Ha tanult ember írásos panasz- szal él, az rendszerint több­szörösen megcsavarja a tényállást. Egyrészt drama­tizálni igyekszik a rajta esett sérelmet, másrészt ar­ra törekszik, hogy aki ellen panaszt tesz, azt „többolda­lúan’’ is bemutassa: a ta­nult ember ugyanis leg­többször nem csupán az ügyet, hanem az ügyben el­lenfelévé lett embert is el akarja intézni. Mégpedig látványosan és véglegesen. S ha már itt tartunk: az ötvenes évek első felében a legtöbb panaszt géppel írták, fordulékony stílusban. És gyakran név­telenül. Ma névtelen pa­nasz alig van, s álnévvel írott is kevés. Ez utób­biak, ha mégis akadnak, megmaradnak a „hagyo­mányos” tárgykörben: el­lenfeleik politikai maga­tartását kifogásolják. A sok gyakorlatlan kéz rótta beadvány tehát jelen­tős társadalmi tünetre hív­ja fel a figyelmünket: az úgynevezett egyszerű em­berek mára megtanulták és elhiszik, hogy ha rajtuk sé­relem esett, azt orvosolni fogják, s a panasztevés té- nyéből neki bántódása nem eshet. Legalábbis egyre ke­vésbé ... Ám egyik-másik tanulsá­got is levonhatunk: járda­építés vagy táppénz, udva­riatlan kiszolgálás vagy bentmaradt szabadnapok: a beérkezett panaszoknak mintegy nyolcvan százalé­kát helyben el lehetne in­tézni ha panaszos és ille­tékes egyaránt jobban oda­figyelne, egymásra jobban ügyelne. S mivel az ilyen panaszosok többsége rend­szerint önmagában nem bí­zó, közügyekben járatlan ember, hát a vezetőknek kell jobban ügyelniük, hogy a demokratizmust még szé­lesebbre alapozzák. Ü gy tűnik, a panaszok mai természetrajza elsősorban erre tanít ben­nünket. Magyar táncosok nyomában Utiképek Kárpát-Ukrajnából i z Állami Budapest ten vendégeljék meg a ** Táncegyüttes kísé- táncosokat rétében töltöttem két he- ±1 jsk a másik nagy si­tet Kárpát-Ukrajnában. Az " kér színhelye. Ti­együttes két éven belül már zenkétezer lakosú község, másodszor turnézott a csaknem teljesen magyar. Szovjetunióban. Ezúttal az Pál Károly, a zeneiskola volt a cél, hogy a magyar fiatal tanára szervezte Vígan ropják a táncot az együttes tagjai. és vegyes lakosságú közsé­geket keressék fel. Tizen­két alkalommal léptek fel, mindannyiszor telt házak előtt. Nem túlzás azt mon­dani : ha a művelődési há­zak befogadó képessége en­gedi, kétszeres nézősereg lett volna. psepe 1800 lakosú kis község, közel a ro­mán határhoz. Itt már he­tekkel előbb tudták, mikor lesz az előadás. A prog­ramban azonban változás történt; este jött a döntés: holnap lesz az előadás. Holott a meghirdetett napig még négyszer aludtunk vol­na. Kora reggel kimentünk Mikó Miklós szervező tit­kárral Csepére, ahol ki­sebbfajta kétségbeeséssel vette tudomásul a ténye­ket Sipos Vaszilevna, a bá­jos fiatal tanácselnök-asz- szony és Szerbák Lenke kultúrház-igazgató. Nem sok sikert jósoltak az együttesnek. Az emberek dolgoznak, ráadásul ömlik az eső, nem lehet hírt vin­ni a határba. Este úgy ér­keztek meg a táncosok: lesz, ami lesz. Bukásnak is kell lennie, nemcsak forró sikernek. És: este a 600 ember va­lósággal szétfeszítette a művelődési ház nagyter­mét. Még Csornáról és He­meg az előadást. Az együt­tes fellépése előtt mozielő­adás volt a teremben. A mozi közönsége azonban helyén maradt, mindenki­A turné vendégszereplője volt Palócz László, a Ma­gyar Állami Operaház ba­riton magánénekese, aki népdalokat énekelt. nek ott volt a zsebében a jegy és kerek egy órát vár­tak, amíg a táncosok — program szerint — szín­padra lépnek. Az előadás után olyan hosszas beszél­getés alakult ki a közön­ség és a táncosok között, néhány nappal előbb fel­avatott kultúrpalotában. Ez a harmincezer lakosú vá­ros egy öreg zsinagógából háromszázezer rubelért olyan művelődési palotát épített, amelynek bizonyá­ra csodájára járnak majd messzebb környékről is. Ennek a háromszázezer rubelnek érdekes története van. Itt úgy mondják: tár­sadalmi segítséggel épült a palota. Elmondotta Scho­ber Ottó, a kultúrpalota igazgatója, hogy a kolho­zok és iparvállalatok igaz­gatói alapjaikból és évi megtakarításaikból adták össze a pénzt, semmiféle betervezett összeget az üzemeknél nem ért káro­sodás, meg sem érezték a hozzájárulást, mivel azt már megspórolták. Csodálatosain szép nagy­termet — amelynek ter­vezője Homoki József épí­tészmérnök — duralumíni- um-lemezzel borították. Az épületet több helyütt Med- veczky Miklós festőmű­vésznek a népek barátsá­gát példázó sgrafittói dí­szítik. J ártunk Munkácson is, ahol az öreg szín­ház színpadán ropták a táncot fiatal táncosaink, volt bemutató Huszton, ahol nagyrészben ukránok tap­soltak a tüzes magyar tán­coknak. A péterfalvai Ha­tárőr Kolhoz művelődési házában 800 nézőt vonzott a produkció. Técsőn is csak délelőtt tudták meg: lesz előadás, mégis tele volt a nagyterem. Bustyaházán nemkülönben. Különösen szép volt azonban az ilosvai fellépés a szabadtéri színpadon, két­ezer ember előtt. A köny- nyűipari dolgozók napját ünnepelték éppen, a já­rási tanács az előadást a helybeli szövőgyár mun­kásainak tiszteletére ren­dezte. Vigasztalanul zuho­gott az eső, a közönség azonban — esernyők alá bújva — mindvégig kitar­tott. Előadás után Zervinszki Anatolij Joszipovics, a já­rási pártbizottság első tit­kára és Melnik Vaszilij Petrovics kerületi tanács­elnök szívélyes szavakkal köszönte meg a két nép barátságát szolgáló nagy si­kerű előadást. Hasonló meleg szavakkal mondott Az ilosvai szabadtéri színpad nézőterén zuhogó esőben is kitartott a kétezer főnyi közönség. tenyéről is jöttek sokan. Hogy csinálták, rejtély. Plakátokkal semmiesetre sem. Agitátoraik szétvitték a hírt, egyik ember adta tovább a másiknak. Még arra is futotta idejükből, hogy jól sikerült banket­hogy alig tudtunk hazain­dulni huszti szállásunkra. Ám indulni kellett, a Ti­sza hirtelen áradása elön­téssel fenyegette az utat. T alán legnagyobb él- 1 mény mégis a be­regszászi bemutató volt a köszönetét az előadásért Peter Alexejevics Sefcsuk, a szövőgyár igazgatója is, aki — mint szovjet katona —a Kecskemét körüli har­cokban veszítette el bal karját 1944-ben. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom