Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-04 / 152. szám
AKI MAGÁVAL RAGADTA AZ ÁLMOS VÁROST Kada Elek emlékezete A Szentháromság-temető díszsírhelyeinek terén volt egy kriptányi terjedelmű sírhalom is. Széttört fehér márványtábla a gyepszőnyeg zöldjén, egy névvel és két évszámmal: KADA ELEK 1852—1913 Ha valaki idegen megkérdezte, ki volt az, aki díszsírhelyet érdemelt, de sírja csak ennyivel díszeleg itt, az idevalósi kissé pironkodva magyarázhatta: — Kecskemét legnagyobb városépítő polgármestereinek egyike. Élete hat évtizedét nehéz pár rövid sorba zsugorítani. 1852. május 2-án született Kecskeméten. Apja azok között az orvosok között volt, akik a várostól ezüst serleget kaptak az 1855. évi kolera leküzdéséért. Kada Elek szülővárosában kezdi tanulmányait, a joggal az itteni akadémián és Pozsonyban ismerkedik. 1872-ben fővárosi közigazgatási fogalmazó. 1875- ben teszi le az ügyvédi vizsgát. Kecskeméten nyit ügyvédi irodát és fiatalos hévvel szervezi a 48-as Kossuth-pártot Publicistái és írói munkásságát is ekkor kezdi. 1878-ban a kecskeméti II. választókerület képviselőjévé választják függetlenségi programmal. 1880—1882 között szerkesztője, majd társszerkesztője a Kecskemétnek. Azután a Magyar Államvasutak igazgatóságának tisztviselője. Közben regényt jelentet meg, a kecskeméti népéletből és történelemből mintázott tárcákat, elbeszéléseket ír a Pesti Hírlapba, a Vasárnapi Újságba. Az Otthon Kör, mint céhbelit búcsúztatja ünnepi vacsorán, amikor Kecskemét hazahívja polgármesterének 1897-ben. Alkotó lendületével magával ragadja az álmos várost. Néhányat említünk csak alkotásaiból: megnyittatja a Rákóczi utat; kutakat fúrat a széktói laposon; létrehívja a Művésztelepet; az 1911-es földrengés után rombadőlt város újjáépítésén éjt-napot eggyétéve fáradozik. 1913. június 24-én halt meg Kada Elek. Nemcsak alkotásaiban, az emberi szívekben is különleges helyet kapott. Az újságok napokon át oldalakat szenteltek érdemeinek. Temetésén ott volt a város apraja-nagyja, a szomszéd városok és törvényhatóságok, az Otthon Kör képviselői és a temetés idejére munkaszünetet tartó szervezett munkások. Akkor tett ígéretet a törvényhatósági közgyűlés, hogy méltó emléket állít nagy polgármesterének. Az ígéret — ígéret maradt Népi demokráciánk rótta le a több mint félévszázados adósságot a szoborsétányon állított mellszoborral és a most felavatott síremlékkel. Reméljük az ígéret többi részének beváltására, életrajzának megírására, irodalmi hagyatékának kiadására is hamarosan sor kerül. Joós Ferenc Az első járási monográfia A néphagyomány okba», településtörténeti emlékekben leggazdagabb vidékek közé tartozó kalocsai járásról monográfia készül. Kilenc főnyi kutató kollektíva dolgozik rajta immár kilencedik éve. 1961 óta. Az anyag gyűjtése akkor indult el a kecskeméti nép- kutató-honismereti kör kezdeményezésére. A könyvet ötkötetesre tervezik, s mire kikerül a nyomdából, eltelik a tizedik esztendő is. A munka méretéből is következik, hogy ilyen átfogó igénnyel szerkesztett járási „történelemkönyv” még nem Iró- dot hazánkban. Kiadását a járási tanács vállalta. A monográfia így teljes egészében a helyi szellemi és anyagi erők összefogásának az eredménye lesz. A járás 15 községe közül tizenkettedikként most fejezték be a bátyai kutatást. Hátra van még Dusnok, Miske és Drágszél, de az összegyűlt hatalmas anyag feldolgozását már elkezdték. Előzetesként csak any- nvit, hogy érdekességekben, történeti, néprajzi és egyéb adatokban, leírásokban bővelkedik majd a Duna menti járás monográfiája. A legtöbb érdekességet azok a falutörténetek ígérik, amelyekről kiderítették, hogy lakosságuk folyamatos az Árpád-kor óta. Ezek közé tartozik Fájsz község, amely Árpád unokájának nevét őrzi. Egyébként valamennyi település történetét Kuczy Károly írja. Dr. Hen- key Gyula mintegy 4000 felnőtt személy vizsgálata alapján dolgozza fel a járás embertanát, amelynek célja a történelmi megállapítások igazolása. Nem kevésbé érdekes és értékes a néprajzi anyag. A népviselet, nyelvjárás, néphit, népzene stb. rendszerezésén heten dolgoznak: Bárt János, Beseczi Sándor, Czajtányi István. Cserei József, Fehér Zoltán, Lakatos Fe- rencné és Pastyik István. A legújabbkori helytörténetet. a vidék munkásmoz- galmát, a termelőszövetkezetek fejlődését szintén tartalmazza majd a monográfia. Még valamit: Kevés helytörténeti-honismereti munka érdemli ki már a kutatási stádiumban a tudományos elismerést. A kalo- fcsaival ez történt. Ugyanis a Foktőről, Szakmárról és Fajszról közzé tett rész- eredményeket elismeréssel méltatta a haziai Ethnog- raphián kívül a párizsi Anthropologie és a malnzi (NSZK-beli) Homo című szaklap is. Érthető, hogy a legilletékesebbek, a Kalocsa vidékiek körében nagy az érdeklődés a monográfia iránt, amelyet szerte a járásban sokan előre megrendeltek. Rapi Miklós DUNAVECSEI TUDÓSÍTÓmKTŐL Versenyfeltétel: jó minőséget, olcsó áron... Nagy sürgés forgás fogadja a látogatót ezekben a napokban a MÉK Vállalat dunavecsei telepén. A tárolószínek alatt frissen címkézett exportrekeszek ezrei sorakoznak. Egyelőre még üresen, de néhány nap múlva elindulnak majd rendeltetési helyükre az Alföld zamatos gyümölcsével: a sárgabarackkal. Az exportszállítások teljesítése mellett komoly feladat hárul a MÉK-re a helyi szükséglet kielégítésében. Számos probléma nehezíti azonban a MÉK által fenntartott üzletek folyamatos áruellátását, ami külön erőfeszítéseket követel a vállalat vezetőitől, dolgozóitól egyaránt. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Takács Lajossal, a MÉK Vállalat dunavecsei járási kirendeltségének vezetőjével, és Csicsek Károllyal, a helyi telep vezetőjével. — Hogyan oldják meg az üzletek folyamatos áruellátását? — Hat üzletünk van a járásban, de lehet, hogy az apostagi Duna Tsz-től átvesszük az ottani zöldségboltot is. A lakosság ellátását elsőrendű feladatnak tartjuk, ezért mindent megteszünk, hogy üzleteinkben állandóan friss választék legyen. Egyelőre naponta 3 vagon újburgonyát, és 200 mázsa vegyes zöldséget osztunk szét. A legnagyobb gondunk a beszerzés, mert a környező termelőszövetkezetektől alig kapunk árut. Meglepő, de így van: ha valamilyen zöldségféle hiányzik, akkor a 170 kilométerre levő Tótkomlósról vagy a budapesti Bosnyák téri piacról szerezzük be a pótlást. Nagyon megkönnyítené a helyzetünket, ha a helyi termelőszövetkezetek vállalatunkon keresztül értékesítenék kertészeti termékeiket. A dunavecsei Virágzó Tsz-szel folytatunk tárgyalásokat egy — a tsz által megépítésre kerülő 50 vagonos hűtőházról, a költségekhez mi is jelentősen hozzájárulnánk. — Küszöbön a barack- szezon, van-e elegendő munkaerő az átvétel, és a továbbítás gyors lebonyolítására? — Az első szállítmányok már megérkeztek, de rövidesen teljes „nagyüzem” lesz itt. A kunadacsi Kossuth, és a dunavecsei Virágzó Tsz a legnagyobb szállítónk: 90 vagon barackot hoznak. A többi termelőszövetkezet, és a háztáji gazdaságok további 100—120 vagonnal szállítanak. A barackon kívül más gyümölcs forgalmazásával is kell foglalkoznunk, ezért már jó előre gondoskodtunk munkaerőről. A szezonban hetven közép- és általános iskolai tanuló dolgozik a telepen négyórás műszakban. Segítkeznek a vagonkirakásoknál, a gyümölcsrekeszek címkézésénél, és még sok apróbb, de fontos munkát végeznek. — A járásban a fogyasztási szövetkezeteknek, és a tsz-eknek is van saját zöldségbolt-hálózatuk, mi ezekről a véleményük? — Örömmel üdvözöljük ezt, mert részt vesznek a lakosság ellátásában. Csupán egy dologra kérjük őket: a verseny olyan legyen, hogy mindegyik felet, egyaránt a jobb munkára ösztönözze. Ennek pedig az egyik legfontosabb feltétele az árpolitika helyes alkalmazása: jó minőséget, olcsőnl Szabó Attila Vakációzok fóruma Kedves pajtások! Kedves vakációzó fiatalok! Mint azt tapasztathattátok, az idén nyáron nem búcsúztattuk el az Úttörőélet rovatot. Mégpedig a ti kívánságotokra nem. Sokan közületek kérték ugyanis, adjunk helyet a nyári időtöltésről, táborozásról szóló híradásaitoknak, a benneteket foglalkoztató örömöknek és problémáknak egyaránt. Nos, a Vakációzok fóruma, melyet ezennel ünnepélyesen megnyitunk, ezt a célt szolgálja. Szívesen vesszük, ha a szünidőt a napköziben töltő pajtások beszámolnak ró- 1 la, hogyan, milyen időtöltés mellett telnek napjaik. Akadnak-e olyan kezdeményezéseik, amelyeket más napközikben is hasznosítani lehetne? Vagy várjuk a Petőfi Népe Kupáért tavaly vetélkedett kecskeméti ifjú focisták jelentkezését, óhajtják-e az izgalmas versenyt az idén is megismételni? El tudjuk képzelni, hogy a megye más városaiban, és nagyközségeiben is össze lehetne verbuválni néhány versengésre kész futballcsapatot. Nem szólva a kislányokról, akik például kézi- esetleg röplabdázásban, vagy éppen más nemes vetélkedésben mérhetnék össze tudásukat. A helyi KISZ-szervezetek, illetve úttörőelnökségek bizonyára szívesen vállalják ennek védnökségét, s a legjobbak elismerésének is megtalálják a módját. Minden ötletet, kezdeményezést örömmel fogadunk. S bizonyára találkozik az egyetértésetekkel, ha kijelentjük: külön megtiszteltetésnek veszi a Vakációzok fóruma, ha abban az ifjúságot szerető, vele együtt örülő, gondjaik megoldásában tenni kész felnőttek is szót kérnek. Nagy érdeklődéssel várunk minden levelet, s a borítékra kérjük ráírni: „Vakációzók fóruma.* Kunszabő Ferenc: Szerencsés A portás azt mondta, az első emelet száztizenhétbe menjek; Fölmentem egy csomó lépcsőn, de annyin, hogy megfájdultak öreg, köszvényes lábaim, még kanyarodni is kellett, és akkor nem találtam tizenhetes ajtót. Körbejártam azt a rengeteg épületet, minden ajtót megnéztem, minden kiírást elolvastam, minden számot megvizsgáltam, de a száz- tizenhetes ajtót nem találtam. Gondoltam magamban, megkérdezném valakitől, a sok jövő menő embertől, de annyira sietett mind, és annyira komoly képpel siettek, hogy nem mertem megszólítani egyiket sem. A végén mondom magamnak, lemegyek vissza a portáshoz, hátha rossz számot .mondott be, előfordul az ilyesmi, emberek vagyunk — de akkor meg nem találtam azt a lépcsőt, amelyiken feljöttem ... Már abban voltam, hogy benyitok az egyik szobába, lesz^ami lesz, de akkor hirtelén találtam egy jó kis nyugalmas helyet, azt amelyiken két nulla van kint és bementem, penap dig nem volt semmi félre- dolgom, de legalább jól kipihentem magam a nagy melegben... Meg tetszett már figyelni, hogy ha az ember nagy útra kél, akkor nagyon meleg lesz, vagy nagyon hideg, vagy egész idő alatt esik az eső? Talán el is bóbiskol- * tam, és az nem is lett volna nagy csuda, hiszen hajnali fél háromkor keltem a buszhoz, aztán a vonatra kellett várni, a magas lépcsőn feltülekedni, utána meg mindig lesni, hogy jön-e már Baja, nehogy úgy járjak, mint az egyszeri ember, aki Pécsre indült és Pesten kötött ki. Szóval, lehet, hogy elbóbiskoltam, és akkor egyszer- csak nagy zörgés, csattogás a fülke előtt, valaki nyito- gatja az ajtót, rámveri úgy a deszkát, hogy a süket is légnyomást kapott volna, és bekiált, hogy van-e itt valaki?... Nagyon megijedtem, hogy mondom, biztosan valami bajt csináltam, körülnézek, hát semmi de semmi, kinyitom az ajtót, ott áll az asszony seprővel meg vödörrel, és azt kérdem tőle: merre van a száztizenhetes. tessék mondani? Erre elkezd káromkodni, de éktelenül, hogy mit tudja ő, merre van, idejövünk, összerondítjuk neki a... izét, és akkor még azt is megkérdezzük, hogy merre van a száztizenhetes !... Pedig csak egyedül voltam ott, és semmit sem követtem el, becsület úristenemre mondom! r\ e a pihenés mégis- csak jót tett, mert utána könnyűszerrel megtaláltam a lépcsőt, nagy vidáman lebaktattam rajta, de csak akkor ütődtem meg, amikor láttam, hogy nem a portáshoz jutottam el, s még nem is arra az utcára. Szédelegve kerülgettem a nagy épületet, és lám, egyszercsak meglátom a nagykaput, és mögötte a portást, az aranyos sapkájával a kis kalitkában. Elmondom neki. mi a nagy helyzet, rámnéz. azt mondja: amindenit. hát maga mit csinált ennyi ideig, jóember, ha meg se találta a panaszhelyet?! Makogtam neki, hogy izé, mert nem szerettem volna, ha az a mérges asszony bajt csinál a fülkéje miatt... Hát, azt mondja a portás, hányszor fordult maga a lépcsőn? Mondom, tudja az átok, de egyszer fordultam, az biztos, Hát, azt mondja, itt a baj, jóember, mert az a félemelet, bizony, ez nem akármilyen hivatal, itt félemelet is van. szóval, még egyet kell fordulnia, és akkor ott lesz, pontosan az első emeleten. Valósággal úgy volt, ahogyan mondta. Bekopogok az ajtón, kétszer is, mert ilyen esetekben az ember sohasem hallja, hogy a bentülők dünnyögnek-e valamit — benyitok nagy hálálkodva, a sapkámat is levetem, hogy végre tetthelyre értem. Ott ül három ember egy üres asztal körül, az asztalon semmi más, csak egy cső kukorica meg egy telefon, és azokat szemlélik nagy elmerülten, és fogadják a köszönésemet és mondják, hogy üljek le, a Bartos elvtárs mindjárt itt lesz... Hát üldögélek ott egy darabig, üldögélünk mind a négyen, de én csak fészkelődök, krákogok, rakosgatom a lábomat meg a sapkámat, hogy hátha nekem pont nem Bartos elvtársra lenne szükségem, de akkor rámszól az egyik, hogy nem kell izgulni, mert Bartos Józsi úgyis elintézi a dolgot, ez már tuti, meg van beszélve. Hát ebben meg kellett nyugodni, ugye. M agysokára bejön va* * laki, a három üldögélő hirtelen feláll, üdvözIik és köréje állnak úgy, hogy én csak a pulóverének egy kis sarkát láthattam, és akkor az illető valósággal Bartos Józsi volt, mert mindjárt azt mondta: a dolog teljesen el van intézve, tessenek csak megnyugodni, a fekbért csakis a szállítmányozónak kell fizetni, kérem! Hát ezen a három nagyon meg is örült, és ott hálálkodtak neki egy darabig, és én is igen örültem, mert az ugye már kiderült, hogy csakis a szállítmányozónak kell fekbért fizetnie, és pedig még életemben nem voltam szállítmányozó, de azért, amikor a három ember elment, megkérdeztem Bartos kar- társat, hogy mondom: az én táppénzemet is kifizetik-e vajon a fekbér mellett? ... Azt mondja, táppénzről nem volt szó. De mondom, már engedelmet kérek, hogyisne lett volna szó, hetek óta kizárólag csak erről van szó, köztem meg a tsz között. Azt mondja, tévedés, itt a fekbér volt a nagy probléma. Mondom, megengedem, hogy a fekbér nagy probléma volt, mert én nem vagyok olyan, hogy csak a saját érdekemet tekintsem, de engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam: az én táppénzem is problémai,,. Erre leül, rámnéz és kijelenti, hogy itt valami komoly félreértés van, mert az ő reszortja a fekbér, táppénz ügyekkel két ajtóval odább. Átmentem. Az ajtó be volt zárva. Nyitogatom, de akkor elmegy valaki mellettem, és azt mondja, hogy egytől fél kettőig ebéd, tessék várni! Hűha! Egy óra elmúlt?! Dehisz akkor nekem megy a vonatom, az utolsó, amivel elérem a buszt!.... LJ át nagyon szerencsés ■* napom volt, kérem, elértem a vonatot, de ép- penhogycsak, és délután ötre már itthon is voltam!... A táppénz? Ja, igen, hát a táppénzzel az lett, hogy másnap elszántam magam, és bementem a tsz-elnök- höz, hogy mondom, ez a hivatal mégiscsak helyben van, és nincs benne se félemelet, se száztizenhetes, és szerencsém volt az elnök. meghallgatott, és a zárszámadás után, meg is kaptam a kettőszáznyolc- vanegy forint, negyvenkilenc filléremet. Egy fillérrel meg is toldották, biztos azért, hogy hozzájáruljanak a panasz- ügyben tett kálváriám költségeihez.
