Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

«M jCtfios 33» setttftrtBk *. «Mal Érvényt szerezni A versek szülőhelyénél a határozatoknak! A Kecskeméti Konzerv­gyár évekkel ezelőtt — pontosan 1964-ben — több szolgálati lakást építtetett a Fadrusz János utcában, hogy a város lakásínségét enyhítve dolgozói számára megfelelő, a gyárhoz közel levő otthont teremtsen. Ezek a lakások a gyár tu­lajdonát képezik, tehát szolgálati jellegűek. Ezt azért szögeztük le, mert az ilyenfajta lakásokra vonat­kozó 35 (1956. IX. 30,) MT. számú rendelet 49. parag­rafusa úgy intézkedik, hogy a dolgozó aki e lakásban lakik, s munkaviszonya bármilyen címen megszű­nik, köteles cserelakás ese­tén 15 napon belül kiköl­tözni. Ilyen, háromszobás szol­gálati lakást kapott 1964- ben Bartucz Sándor, aki még az év végén kilépett a vállalattól. Miután mun­kaviszonya megszűnt — a lakásra tehát érvényben le­vő rendeletek értelmében nem tarthatott igényt — a gyár felszólította, költözzön át a Csüléri-telepen szá­mára fenntartott kétszoba összkomfortos lakásba. Szükségtelen felsorolni azo­kat a fórumokat, amelye­ket Bartucz és a gyár jogi képviselője végigjárt, lé­nyegében a megyei tanács vb-^lnöke 1968. decem­ber 3-án a 37 318—2/1968. számú határozatában köte­lezte Bartuczot, hogy a fel­ajánlott cserelakást foglal­ja el, s a szolgálati lakás elhagyásának végső idő­pontját 1969. február 26- ában határozta meg azzal, hogy ez ellen fellebbezés­nek nincs helye. A válla­lat igazgatója — Bartucz kérésére — humanitásból vezérelve megengedte, hogy a gyár volt dolgozója 1969. április 24-ig a lakásban maradjon. A határidő le­járt, s a vállalat felszólí­tása eredménytelen maradt, ezért a városi tanács ille­tékes ügyosztályát arra kérték, tűzze ki most már a kilakoltatás határ­idejét. Ehelyett mi történt? A városi tanács illetékes ügy­osztálya olyan határozatot hozott, amely alkalmat adott Bartucznak egy újabb fellebbezésre. (?) (Nem egé­szen érthető ennek a ha­tározatnak a megszövege­zése, ugyanis ilyen for­mában nincs joga a vá­rosi tanácsnak megváltoz tatni a megyei tanács dön­tését!) Hasonló a helyzet Mód Bélával, a vállalat másik dolgozójával. A háromszo­bás szolgálati lakást nem hajlandó elhagyni egy két­szobásért, holott erre — mint már az előbbiekben felsoroltuk — fellebbezhe- tetlen határozatok szület­tek a különböző szintű ta­nácsi szerveknél. Nem tartjuk szükséges­nek a felsorolt adatok bir­tokában különösebb érvek­kel előhozakodni, hiszen az ügy nyilvánvaló: tanácsa­ink illetékes ügyosztályai az általuk hozott határo­zatoknak ebben az esetben képtelenek érvényt szerez­ni, annak ellenére, hogy nemcsak a törvény írott szava de két üres lakás áll a rendelkezésükre. Úgy véljük a jelenlegi eléggé súlyos lakáshelyzet egye­nesen megköveteli, hogy a tanácsok az általuk hozott határozatnak valóban ér­vényt is szerezzenek, hi­szen nemcsak két, a kon­zervgyárban dolgozó csa­ládnak jutna megfelelő la­kás, hanem pontot tenné­nek végre ezeknek a ten­geri kígyó nagyságúra da­gadt ügyeknek a végére is. * e. g. összesen mintegy háromnegyed évet töltött Szalk- szentmártonban Petőfi Sándor. Ez a néhány hónap élete talán legtermékenyebb időszaka volt. 112 verset és több prózai művet írt itt, a családi ház oltalmá­ban, amikor végre kibékült apjával. Itt született drá­mája, a Tigris és hiéna is. Szalkszentmártonban van a leggazdagabb és leg­inkább épen maradt Petöfi-emlékhely, „A jó öreg kocsmáros” egykori bérelt háza. Az épületet több mint egymillió forintos költséggel hamarosan Trendbe hoz­zák és visszaállítják eredeti formáját. A ház előtti téren pedig szobrot avatnak, Marton László Munkáosy- díjas művész alkotását. Az avatóünnepséget Petőfi halálának 120 éves év­fordulója alkalmából vasárnap tartják nagyszabású program kerekében. Részt vesznek rajta a környék lakóin és a megyebeli vendégeken kívül az írószövet­ség küldöttei, valamint Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az ünnepség fővédnöke. Képünk a Petőfi-ház egyik termében készült. Májsai Károly, a Petöfi-ház és Múzeum igazgatója Bácsi Já­nossal, a községi tanács vb-elnökével a néprajzi anya­got rendezi a vasárnapi vendégek fogadására. A nemzetközi gazdasági együttműködés kislexikona 2. Közös vámrendszer — vámközösség Hatodik nemzetközi borverseny A szeptember 1—11. kö­zött Budapesten megrende­zésre kerülő hatodik nem­zetközi borversenyre beér­keztek a külföldi nevezések. Az összesítésből kiderült, hogy a bíráló bizottságnak nem lesz könnyű munkája: 1034 minta közül kell majd kiválasztania a legjobbakat. A nemzetközi versenyen 21 ország képviseletében össze­sen 263 külföldi vállalat és cég küldte el nevezését. A legnagyobb számban — 81-en — az NSZK vállalatai jelentkeztek, utána követ­kezik a 63 olasz és a 44 osztrák cég. A kiállított bo­rok számát illetően ugyan­csak az NSZK áll az első helyen 257 mintával. Távoli földrészek nedűi is asztalra kerülnek majd a versenyen. %y például Chile 3 cége. tizenegy. Málta egy vállala­ta 3, Argentína 5 vállalata pedig 18 bormintát indított máris útnak a magyar fő­városba. A nemzetközi versenyt a mezőgazdasági múzeumban rendezik meg. A vetélkedő után borkiállítás nyílik a MÉM Váci utcai bemutató- termében. Mmden ország a kül­földről vásárolt árukra — az importra — vámot vet ki, vagy az áru értékének százalékában, (értékvám) vagy meghatározott meny- nyiség után (mennyiségi vám). A külföldi áru tehát vámmal terhelten, azaz a fogyasztó szempontjából drágábban kerül az impor­táló ország piacán forga­lomba. Nem minden áru­cikkre vetnek ki azonos nagyságú vámot; ezek kü­lönbözők. A vám nagyságát sok tényező határozza meg. Nyersanyagszegény ország­ban például általában nem vetnek ki vámot, a nyers­anyagokra, vagy csak mini­málisát, hiszen ellenkező esetben — mivel drágíta­ná az alapanyagot — az or­szágban minden áru igen drága lenne. Ugyancsak szempont pél­dáid a vámnál az is, hogy a külföldről vásárolandó terméket gyártják-e otthon. Ha igen, akkor az azonos cikkre nagyobb vámot szok­tak megállapítani, hogy védjék a hazai terméket a versenytől, végső soron véd- jéjc a termelő vállalatot. Az ilyen vámot védővámnak nevezik. Általában nagy vámot vetnek ki a luxus­termékekre. Á vám nagysága külön­böző országok azonos árui­nál is eltérő lehet, vagy más szóval: ugyanarra a cikkre különböző vámot vetnek ki. A legtöbb ország már eleve új készíti vám­kódexét, hogy két vámot ál­lapít meg: egy magasat és egy alacsonyai. Mi határoz­za meg, hogy melyiket al­kalmazza? Az, hogy az az ország, amelyektől vásárol, vele szemben milyen vámo­kat alkalmaz. Ha az ala­csonyabbat, akkor többnyi­re viszonzásképpen szintén az alacsonyabbat alkalmaz­zák vele szemben. Ezt álta­lában megállapodások tisz­tázzák: az ún. legnagyobb kedvezmény elvének alkal­mazásáról. Akik ebben meg­állapodnak, azok kölcsönö­sen alacsony vámot vetnek ki, vagy egyáltalán nem vámolják a másik ország termékeit. A vám tehát egyúttal kereskedelempoli­tikai eszköz is, hiszen vele befolyásolni lehet a külke­reskedelmi forgalmat. Az országok nagy több­sége a vám'különbségek fel­számolására törekszik, s lé­péseket tesznek a közös vámrendszer kialakítására is. Formálisan ez abban je­lentkezik, hogy a vámrend­szereket egységesítik. A különböző árucsoportokat azonosan alakítják ki, pl.: mezőgazdasági termékek, fogyasztási cikkek, gépek és felszerelések stb. S ezeken belül pontosan meghatá­rozzák, hogy milyen áru­cikkek szerepelnek. Ezzel áttekinthetővé válik és ösz- széhasonlítható a különbö­ző országok árucsoportosí­tása és vámja. Erre nem­zetközileg az ún. brüsszeli vámrendszer az elfogadott. Tartalmilag a közös vámrendszer azt jelenti, hogy a benne részt vevő or­szágok azonos cikkekre azonos vámot állapítanak meg. Természetesen egy-egy ilyen rendszerben csak né­hány ország vesz részt, hi­szen a vámoknak védelmi szerepük is van. A vámközösség ezen is túlmegy. Jellemző, hogy a benne részt vevő országok egymás közötti áruforga­lomban a vámokat teljesen felszámolják (így tett a Közös Piac hat tagállama) és a termékek azonos fel­tételekkel kerülnek a piac­ra. Még ennél is tovább le­het menni a vámközösség­ben, ha az egymás közötti forgalomban a vámok fel­számolás mellett megálla­podnak, hogy a vámközös­ségbe nem tartozó országok termékeire azonos vámot vetnek ki. így a közösség­ben részt vevő országok egymás között szabadon ke­reskednek, de a kívülálló országok termékeit megkü­lönböztető intézkedéssel sújtják, vagyis diszkrimi­nálják. Gy. I. SfrlinrtSSfito® Miről ír a külföldi sm'íti Szabadkai mézeskalácsgyárban Most már nálunk is van |Jf ^Uyen gyár’ Szabadkán, A ÍvIAGtAk 1/0 ragyogó új fémkemencét * "“*“**«» aav — amit a zágrábi Termő­technika készített régi 10 millióért — már beíűtik időnként. A próbasütemé­nyek már megkóstolhatok. Az órlelőraktár ban mér egy-két hónap óta érik a mézestészta, sorban, nagy faládákban. A gyúró- és szaggatószoba is fel van már szerelve. Elsején indul a rendes gyártás. Ezer kiló mézes­kalácsot készítenek majd naponta. Ennyi a kemence telj esi tőképessége egy váltásban. Persze süthet meg­állás nélkül is, csak az embereket kell majd váltani. Milyen az igazi mézeskalács? Nem, nem olyan, amilyenre sokan gondolunk. A színes szívek közepén tükörrel, a díszített lovak és babák csak a régi vásá­rokban szerepeltek mézeskalácsként. A jugoszláv szab­vány szerint mézeskalácsnak csak olyan süteményt szabad nevezni, amelyik lagalább 20 százalék mézet tartalmaz. A tükrös szívekben, bizony, nem volt annyi méz. A fogyasztok legtöbbje persze nem ismeri sem az előírást,^ sem az igazi mézeskalácsot. A gyártás módja nem hétpecsétes titok. De azért nem ismeretes mindenki előtt. A szabadkaiak magyar- országi tapasztalatok alapján készítik. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ mézeskalácsgyártó üzeme adta át a receptet. És nemcsak olyan felemás receptet, amilyet a féltékeny szomszédasszonyok ad­nak, hanem még sütőmestert is mellékelnek a recept mellé. Az irányítja a gyártást, amíg a szabadkaiak el nem tanulják tőle. Mit adnak cserébe helyette? Felelet helyett lépesmézet adott Franje Temunovíc igazgató, ízléses kis műanyag keretben. Az NDK statisztikai zsebkönyve 1968-ban az NDK-ban az ipari árutermelés 6,1 szá­zalékos növekedési rátát ért el, mely az NDK meg­alakulása évének 4,5 hó­napos termelésének felel meg. Ez tűnik ki a most ki­adott 1969. évi statisztikai zsebkönyvből. Az NDK nemzeti bevétele 1969-ben 100 milliárd márkával több lesz — ezzel szemben 1950-ben csak 27,2 milliárd márkát termeltek ki. A tervezett beruházások elérik az 1950-es év nyolcszorosát. A dolgozó nép alkotó erejének köszönhető, hogy az NDK ma a világ 10 gazdaságilag legerősebb teljesítőképességű állama kö­zött van. A szocialista gazdaságban foglalkoztatottak havi be­vétele 1950 óta megduplázódott. A kiskereskedelem forgalma az 1949-es és 13 818 milliárd márkáról 1968- ban 57 941 milliárd márkára emelkedett. Száz család közül 12,2-nek van gépkocsija (1960 = 3,2), 43,9-nek hűtőszekrénye (1960 = 6,1) és 65 családnak televíziós készüléke (1960 = 16,7). Az államnak a népműve­lésre, szakmai képzésre, sportra, egészségügyre és szociális ügyre, tudományra, művészetre és kultúrára fordított kiadásai elérték a 24,5 milliárd márkát Nixon utazása — a megfutamodás művészete Irrte natron«! Herald hei bane hajlott arra, hogy inkább a politikai manőverezés és a pub­lic relations szemszögéből gondolkodjék, mintsen po­litikai viszonylatokban és ázsiai, valamint romániai látogatását ilyen megvilágításban kell szemlélnünk. Sokkal könnyebb Ázsiába utazni, mint otthon ma­radni és szembe nézni azzal a szörnyű problémával, hogy miképpen vessen véget a háborúnak, vagy fé­kezze meg a fegyverkezési versenyt. A nagy sugár- hajtású elnöki gép mindi g kéznél van, hogy körül- repülje a Földet. A riporterek és a fotósok nemcsak készenlétben állnak, hanem örömmel követik és szá­molnak be utazásának helyszíneiről, a repülőterekről és a palotákról, sőt még az is lehet, hogy útközben valamelyik tanácsadója új ötletet vet fel a harcok befejezésére. Az ilyen utazások története azonban azt mutatja, hogy a nagy sugárhajtású gép alkalmasabb eszköz a problémáktól való elmenekülésre, mint azok rende­zésére, Az utazások szükségszerűen szalagbetűs cí­mekben és a televíziós képernyőkön vetődnek ki. Né­hány napra elterelik a közvélemény figyelmét a fő kérdésekről a másodlagos kérdésekre, a politikáról a személyiségre. Nixonnak az utóbbi időben nem volt jó a sajátja. Vitája Clark Clifforddal, nehézségek az inflációval, az oktatási és kongresszusi problémái véget vettek az új elnöknek kijáró bírálati moratóriumnak, sőt még az önuralmát is megtépázták. A kérdésre válaszként az egyik lehetőség vitatha­tatlanul a gyújtópont, vagyis a színtér megváltozta­tása és drámai utazás a Csendes-óceán és Kelet- Európa térségébe. De mint minden nyári utasnak, az elnöknek is van egy nagy problémája. Ha hazatér, ugyanazokkal a régi gondokkal kell küszködnie, és ezenfelül még a számlákat is ki kell egyenlítenie. összeállította: K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom