Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
1969. július 25, péntek 5. oldaf Tudomány és fejlődés Tíz éve énekelnek Talán túlságosan is közhely lett a tudományos- technikai forradalomra hivatkozni napjainkban. Legalábbis annyira, hogy sokan úgy gondolják, a tudomány halad a maga, bizonyára rögös, de meredeken felfelé ívelő útján, a lakosság, a termelés, egyszó- vel a társadalom pedig — ha áttételesen és kisebb- nagyobb zökkenőkkel is, de — gyümölcsözteti a hol áldozatosnak, hol éppen kényelmesnek hitt kutatómunka eredményeit. Elsőrendű célkitűzés Tény, hogy a fejlettség bizonyos fokán álló, modern államokban az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatás olyan hálózata jött létre, amely — a múlhatatlanul szükséges anyagi eszközök birtokában — látszólag spontán módon működik, fejlődik. A valóságban azonban semmilyen mai társadalomiban nem esetleges, véletlenszerű ez a fejlődés és különösen nem lehet az szocialista körülmények között, ahol pártós állami program rögzíti, s foglalja rendszerbe a legfőbb nemzeti célkitűzéseket, köztük elsőrendűen a tudományos munka fő irányait, módszereit. Ezek újbóli napirendre tűzése időszerűvé vált nálunk is, egyrészt, mert a reformmal a gazdaság, az egész társadalom újfajta követelményeket támaszt a tudományos munkával szemben, másrészt, mert az előttünk álló távlati tervek mintegy légüres térben mozognának a megfelelő tudományos háttér, s megalapozottság nélkül. Nagy jelentőségű határozat Egyebek mellett ezért is volt nagy jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, amelyen határozatot hoztak a párt tudománypolitikai irányelveiről. A Központi Bizottság állásfoglalása legfőképpen azon a megállapításon alapul, hogy a tudomány gyors fejlődése és társadalmi szerepének növekedése korunk egyik általánosan jellemző vonása, amely szocialista körülmények között különös erővel hat. A magyar tudomány közelmúlt eredményei is figyelmet érdemelnek, jelentékeny tudományos bázisunk épült ki, ennek ellenére vagy éppen ezért — ez különösen megszívlelendő figyelmeztetés — ne építsünk légvárakat: kutatóhálózatunk, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit is kihasználva, alkalmas hazai igényeink kielégítésére, de világszínvonalú, új tudományos eredményeiket csak néhány, körülhatárolt területen hozhat létre! Nos, ezeknek a területeknek — a hazai hagyományok és tudományos örökség, anyagi és személyi adottságaink és nem utolsósorban a tényleges szükségletek, a konkrét tudományos „kereslet” alapján való — meghatározása válóban sürgető feladat. A kutatási befektetések tervezett növelése, a kilátásba helyezett tekintélyes összegek bölcs megfontoltsággal történő felhasználása, lehetőleg kevesebb, de annál kecsegtetőbb, nagy feladatokra való összpontosítása — a cél, amely a tudománypolitikai irányelveik megjelölnek. A kutatás és a gyakorlat kapcsolata Ami a kilátásba helyezett szervezeti reformokat illeti, bizonyára nagy figyelmet kelt az egyetemi tanszékek javasolt nagyobb szerepe a kutatásban. Annál is inkább, mert ez nemcsak a tudomány, hanem — Eötvös Loránd immár klasszikus érvelését igazolva — az egyetemi oktatás, a tudásképzés színvonalát is emelné. Mert „tudományos az oktatás ott, ahol tudósok tanítanak.” Szólni kell a kutatás és a gyakorlat szorosabb kapcsolatát szorgalmazó megállapításokról is. Ilyen kívánság természetesen korábban is elhangzott. Ám a tervbe vett szervezeti reformok, valamint a kutatásfinanszírozás korszerűsítése feltehetően megteremtik a tényleges, tehát célszerűen ösztönzött együttműködés lehetőségeit. További demokratizálás Figyelmet érdemlő, amit a Központi Bizottság a kutatások kívánatos módszerével, szellemével összefüggésben hangsúlyoz. A tudományos kutatás szabadsága, a vitaszellem bátorítása, a tudományos élet további demokratizálása elengedhetetlen kívánalmak. Hasonlóképpen elengedhetetlen az is, hogy a tudósok — akiknek kiválasztására, képzésére igen nagy figyelmet kell fordítani — a szocialista társadalom javára gyü- mölcsöztessék mindazt a támogatást, amit kapnak. És nemcsak általában: a társadalomtudományi kutatásra például igen nagy feladat hárul a szocializmus építése mind hatékonyabb módszereinek kidolgozásában. A tudományos munka, ahogy sehol a világon, nálunk sem képzelhető el szélesedő nemzetközi együttműködés nélkül. A szocialista országok sokoldalúbb kooperációja, a Szovjetunió óriási tudományos arzenáljának behatóbb megismerése, a tervezett szocialista integráció kilátásai a hazai tudományos fejlődés elsőrendű tartalékai. Ez azonban nem feltételez elzárkózást a nem szocialista országok tudományos életéből. Egy szocialista ország tudományos gyarapodása, a kezdeményezőbb szabadalmi forgalom és az élénkülő tudományos kapcsolatok, tapasztalatcsere révén, az egész szocialista társadalmi fejlődés javára válik. b. j. Mit mondjon Magdinak? Hogyan állhat elébe? Tud-e olyat mondani, amit elhisz, s amit ő valóra is tud váltani? Mert hiába fogadko- zik. az semmit nem ér. Képzeletében felötlött egy különös kép. Gyermekkorában egyszer rongyokba bugyo- lált. hosszú szakállú férfit látott. Kéregetett. Hozzájuk is bekopogott. Jól emlékszik: anyja levest adott neki és tésztát. Értelmes ember volt és hálálkodott az alamizsnáért. Elképzelte, hogy ő is olyan lesz, mint az a hosszú szakáillú, akinek felidézésekor mindig összeszámít a szíve. Biztosan annak a szakállas embernek is volt valaha rendes élete, csak elvétette, vagy akaratlanul, vagy könnyelműen. Aztán az utak vándora lett Otthon nélküli bolyongó, akit senki sem tart számon, nem gondolnak rá. és nem törődnek vele. — Vajon velem törődik-e valaki? — ötlött fel benne önkéntelenül. — Vajon Magdi hazavár-e még? — kérdezte hangosan. Válasza nem volt magabiztos. — Talán. Ebben a „talánban” benne volt az is, hogy nem valószínű. Sőt egyáltalán nem biztos, hiszen a néhány hónap alatt tüzes pokollá tette a nyugalmas otthont Vincze György: 1 11 f 1 út a pokolbol íi. Majd csak túljut a vívódáson és minden rendeződik. Kissé megnyugtatta önmagát és tovább bolyongott. A virágüzlet kirakata előtt állt meg. Az jutott eszébe, hogy bemegy és összeválogat egy csokor- nyi rózsát. Vérvörösét. Olyant szokott vinni Magdinak. Azt szereti a legjobban. „Milyen szép is volt — idézgette a múltat. — Észrevétlenül becsempészte a lakásba mindig a virágcsokrot és amikor Magdi megtalálta a vázában, akkor a nyakába ugrott.” Fájt az emlék. Nem emésztette tovább magát. Üjra azon tanakodott, amit Bakó mondott. Fülében visszhangosan csengett: ,,Aki piál, az menjen a fal mellett..., aki piál, az menjen a fal mellett ..aki piál, az... Nem volt vége a visszhangnak. Zúgott, harsogott fülében. Ügy tűnt, hogy valaki kíséri és azt mondogotja szüntelenül, amit reggel Bakó Ismételt meg: „Aki piál, az menjen a fal mellett” — De tudok-e a fal mellett menni — kérdezte önmagától. — Hiszen ez azt jelenti, hogy bele kell nyugodni mindenbe. Vajon meg tudja-e csinálni? Képes-e máról holnapra kipuhítani gerincét és angolna módjára lavírozni. Bakó megjegyzése erre hívta fel. Olyan változást követelt tőle, ami lényeges fordulatot kíván. De fordulat-e? Hiszen az üzelmekkel egyidőben már megszűnt a régi Korompai. Egyénisége hozzá idomult a korrupcióhoz és a kocsmák életvilágához. Hosszan meditált sorsa alakulása felett. Keserűen állapította meg, hogy bármit is tesz, nem lehet már a régi. A beváltóban sem és otthon sem. Szavának hitelét elvitte a szesz. Rá, akire mindig lehetett számítani, ma már bizalmatlanul tekintenek. És ahogy vizsgálódott, mindjobban kirekesztette a munkahelyét. Figyelme a családra terelődött Néhány hete a televízió képernyőjén láthattuk a salgótarjáni népzenei vetélkedő közvetítését. Több megyénkben együttes szereplése volt napirenden, ezek között kiemelkedett a tisza- kécskei kórus. A sikeres szereplés azért is jelentős az — Ennek köszönhető a sok érem. oklevél, elismerés? — Igen. Az első kettőt mindjárt működése első évében. 1959-ben kapta az énekkar, a járási és megyei versenyen. A következő évben ugyancsak megyei ver— Igen, és a televízióban is felléptünk. Büszkék vagyunk néhány szereplésünkre. Az egyik: 1964-ben a mezőgazdasági kiállítás SZÖVOSZ kultúrműsorában énekeltünk, a legutóbbi pedig a már említett salgótarjáni szereplés. A közelmúltban tartott jubileumi ünnepségen Fazeka« János, a Tiszakécskei ÁFÉSZ elnöke átadta az énekkarnak a MÉSZÖV zászlaját és a SZÖVOSZ kitüntető oklevelét. énekkar életében, mert igencsak azokban a napokban ünnepelte fennállásának tízéves jubileumát. Tíz év egy kórus életében nem nagy idő. Ha azonban annyi sikerrel dicsekedhet, mint a kécskei. akkor meg kell állni ennéd az évfordulónál. Kovács Gézánét, a tiszakécskei énekkar vezetőjét kértük meg, beszéljen az elmúlt tíz évről. — Énekkarunk „gazdája” tulajdonképpen a fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A tagság azonban nemcsak a szövetkezet dolgozóiból és tagjaiból áll, énekelnek nálunk gimnáziumi és ipari tanulók is, akiknek azonban valamilyen rokonsága mégis van az ÁFÉSZ-szel. El kell mondani, hogy tagságunk akár felnőttek, akár fiatalok, a napi munka után kitartó szorgalommal jár a próbákra, utazik a nem egyszer fárasztó szereplésekre, hiszen sokszor az ország távoli részén lépünk fel. Sok bemutatón, versenyen veszünk részt és benne elsősorban Magdi életét. S a gyerekek ... ök is túl sokat láttak és tapasztaltak. Riadtan és tanácstalanul latolgatta helyzetét Elhatározta, hazamegy és mindent elmond Magdinak. Ugyanakkor gyengeséget érzett ahhoz, hogy leüljön vele szemtől szembe. „Pedig talán segítene” — villant fel ez a körülmény. Azonban egy ilyen nyílt színű beszélgetéshez nem érzett elegendő erőt. Ahhoz különösen nem, hogy kijelentse: megváltozik és újra éli normális életét. A Rézfácán elé ért. Az előbb magában fogadkozott, hogy nem lépi át a söntés küszöbét. Most a forrongó gondolatok megállították. Tanakodott. Innia kell. mert józanul nem bírja tovább. Korompai nézte, mereven figyelte a konyakos poharat. Kiitta és újabb féldecit kért Vajon számára mit jelenthet a jövő? — ötlött fel benne. Mert a jelen már világos — válaszolt saját kérdésére. Bakó nyíltan megmondta: „Aki piál, az menjen a fal mellett”. S a jövő? Az nagy talány. — Beszélni akarok veled — mondta feleségének, amikor hazaérkezett. Magdi nem vette komo, senyén aranyérem és KISZelismerő oklevél volt a jutalom. 1961-ben a SZÖVOSZ elnöke Kiváló énekkar címmel tüntette ki együttesünket. Ugyanebben az évben községünkben a körzeti versenyen ismét aranyérmet kaptunk. Hosszú ideig tartana elsorolni valamennyi érem és oklevél történetét, hiszen több mint huszonöt dijat kaptunk eddig. — Többször szerepeltek a rádióban is ... Az őbventaigű lelkes együttes szorosan hozzátartozik Tiszakécske kulturális életéhez, de futja erejéből arra is. hogy más vidékek ünnepségein, rangos rendezvényeken fellépjen. Ezért öröm lapozgatni az énekkar tervében, amely arról tanúskodik, hogy az elmúlt tíz év nemhogy kifárasztotta volna az együttest, hanem a sok siker új erőt adott neki a további sikerekhez. Balogh József Modernebb géppark a szakiskolákban A MÉM szakoktatási főosztálya értékelte a mező- és erdőgazdasági szakmákban indított „Szakma Kiváló Tanulója”-versenyek eredményét. Az idei vetélkedőkre 3000 tanuló nevezett be, az országos verselyan, mert megcsapta orrát a szesz erős szaga. — Vajon milyen fontos dolgot akarsz? Egyáltalán van-e nekünk még olyan dolgunk, amit meg kell beszélnünk? Korompai megismételte. — Ülj ide Magdi, beszélni szeretnék veled. Az asszony abbahagyta a munkáját és leült az asztalhoz. Korompai sokáig vizsgálta felesége arcát, mielőtt elkezdte. — Tudom, hogy nem hiszel nekem. Van is rá okod. S ha most azt mondanám, hogy holnaptól más leszek, akkor sem tudnál hinni? Magdin látszott, hogy váratlanul érte a kérdés, hiszen gondolatban már leszámolt ezzel az élettel, és minden energiáját arra fordította. hogy a régi helyébe egy újat alakítson ki. A sorozatos csalódások arra ösztönözték, hogy ebben az új életben ne számoljon semmi másra, mint saját erejére. Most meglepetten és tanácstalanul hallgatott. Aztán mindent végiggondolva. meggyőződéssel mondta: — Nem tudsz te már más lenni. Korompait megütötte a válasz. Az asszony folytatta. (Folytatjuk) nyékben pedig kilenc szakmában 170 fiatal vett részt. A versenybizottságok megállapították, hogy a fiatalok — különösen a kertészeti és az állattenyésztési szakmákban — nem értenek eléggé a modern gépek kezeléséhez Ezért mindenképpen korszerűsíteni kell az iskolák gépparkját, hogy a tanulók jobban megismerkedhessenek az újabb típusokkal és szerkezetekkel. Vámkezelői tanfolyam Az új gazdasági mechanizmus eredményeként mindinkább szélesetilek a vállalatok világpiaci kapcsolatai, s ennek következtében egyre több a vámügyi feladat. Ma már csaknem minden vállalatnak szüksége van szakképzett vámkezelőkre, mivel az esetleg hozzá nem értésből eredő késedelem miatt veszteség érheti a vállalatokat. A Magyar Kereskedelmi Kamara felismerve a mindinkább jelentkező szakemberszükségletet, a felsőfokú külkereskedelmi szakiskolát kérte fel, hogy szervezzen vámkezelői tanfolyamot. .Az iskola 1969. októberében nyitja meg az új tanfolyamot. Az iskola az írásban benyújtott jelentkezéseket szemptember 1-ig fogadja el, Budapesten a IX. kerület, Ecseri út 6. szám alatt. A jelentkezéshez munkaadói javaslatot és a szükséges munkaidőkedvezményt engedélyező hj-ilatkozatot kell csatolni.
