Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
ÓVATOS KRITIKA Már szombaton reggel éreztem én, hogy valami nem stimmel. Túl telített volt a levegő, a kercerécék is másképp csapongtak, mint azt tőlük megszoktam, s az utcai forgalom is valahogyan ünnepélyesebben, rendhagyóbban zajlott. Panaszkodtam is munkahelyemen barátomnak, Augenblick Atanáznak, ráfogván az egészet a napfoltokra, esetleg a frontátvonulásra. — Egy frászt, öregem — világosított fel ő, mint atya a szellemileg fogyatékos gyermekét. — Hát nem tudod, miféle rendkívüli világnapot írunk ma? — Igazad van, világtörténelmi dátum ez, hiszen az emberiség történelmében soha nem volt. és soha nem lesz 1969. július 19. — Skizofréniás vagy. mint mindig — veregetett vállon a tőle megszokott fölénnyel. — Más történik itt ma, a mi kis külön bejáratú világegyetem iinkben! — Persze! — csaptam homlokomra — küszöbön áll a Hold meghódítása. — Egy fenét, kisapám: táncdalfesztivál! Ezt éreztem hát a nyaki aorta táján jelentkező hipertóniás szorítás képében! Este mindenesetre a képernyő elé ültem. Nem kell ahhoz csillagjósnak lenni, hogy felidézzük ezt a másfél órát a négy szürke fal közt... Volt az előadók közt, aki tapintatosan így szólt hozzám: — Mért félsz, míg engem látsz? — Voltak, akik viszont azzal fűztek: — Te vagy a lexebb! — Nem hittem nekik. En csak azt hittem, amit látok, a csipkés slafrokokat. a remekbeszabott pizsamákat, meg a dús fürtű gitáros legényeket. Tegnap már arra kért egy indiszkrét ismerős, nyilvánítsak véleményt a fesztiválról. „Mindig tanul az ember": évek során át nyilatkoztam írásban, s azt értem el, hogy többen kétségbe vonták nemcsak józan ítélőképességemet, de elmeállapotom fogyatékosságaira is félreerthetellen célzásokat tettek. Így hát elhatároztam, idén óvatos leszek. Egyet mindenesetre kijelenthetek: vasárnap este a Mézgacsalád kalandjai szárazon és vízen rendkívül tetszettek nekem! — jóba — A falusi fiatalság rétegei Akárcsak húsz évvel ezelőtt is, ha valaki betért a falusi templomba, mise vagy istentisztelet közben — felekezete válogatja —, s utána megfordult a helybeli kocsmában is, félórás figyelmes szemlélődéssel nagyjából képet alkothatott magának arról, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozók miként csoportosulnak, illetve miként különülnek el egymástól, vagyis milyen rétegek képződnek. Az életformát, s ezzel együtt a státust, a társadalmi szerepet, azt, hogy ki kivel keressen vagy ne keressen kapcsolatot, alapvetően meghatározta a szülők vagyoni helyzete. Cselédek, napszámosok, törpebirtokosok, középparasztok, nagygazdák, helybeli iparosok, értelmiségiek — fiaikkal, leányaikkal szemben más-más elvárás érvényesült, s ez nemcsak a felnőtt, hanem az ifjabb generáció körében is merev, zárt kasztok kialakulásához vezetett. Mára a helyzet sok tekintetben gyökeresen megváltozott, s ugyanakkor még a hajdani beidegződések, szokások, normák legszilárdabbjai is tartják magukat, elsősorban a szülői befolyás hatására. E körülmény átmeneti, furcsa, többnyire ellentmondásos magatartásformák kialakulását eredményezi, s ennek tulajdonítható, hogy — minden befolyás ellenére — egyfajta szakadék keletkezik a falun élő nemzedékek között is. Ez azonban már egy külön elemzés tárgya lehetne. Egy bizonyos: a tulajdonviszonyok rétegképző hatása ma már elenyésző, főképpen az ifjúság körében. Ezzel szemben a munkamegosztásban betöltött szerep hatalmas mértékben differenciálódott. Ezen belül épülnek fel a társadalmi rétegek, közöttük a falusi ifjúságé is. INGÁZÓK. Ez a legmozgékonyabb réteg, a szó közvetlen, s átvitt értelmében is. S talán a legnépesebb. Évente újabb és újabb korosztályokkal töltődik fel. A városi életforma felszíni, s nem mindig a legértékesebb hatásainak ez a réteg van kitéve leginkább. Mivel azonban az érintkezés csak felületi, s nem érinti az alapvető normákat, az e csoporthoz tartozó fiatalok értékítéleteikben, akár egy évtizednyi városban töltött idő után is, falusi tudat tartamakat hordoznak, akár a párválasztást, akár az életforma kialakítását tekintve. Idegenül bolyonganak a bérházak között, s csak a kertes családi házban érzik jól magukat. Kivétel persze jócskán akad, ezek azonban arra törekednek, hogy a városban telepedjenek meg, a munkahely közelében, s a falujukba legszívesebben csak látogatókként térnek meg. E réteggel kapcsolatban nem hallgathatjuk el azt sem, hogy kulturális igénye nem kielégítő, s a labilisabb jellemek könnyen áldozatul esnek a periférikus magatartásformáknak, a bűnözésnek, az alkoholizmusnak. HELYI IPARBAN, KERESKEDELEMBEN, TSZ-MELLÉKÜZEMÁGAKBAN DOLGOZÓK. Nagyobb részük, mint ingázó, már megjárta a várost. Hazatért, mert — amennyiben helyi lehetőségek nyíllak számára — kedvezőbb életfeltételeket talált. Szemlélete többnyire tá- gabb, mint az otthon maradiaké; árnyaltabb állásfoglalásokra képes. Akaratlanul is az urbanizáltabb életszemlélet hordozója, annál is inkább, mivel munkafeltételei is a városihoz hasonlóak. Minthogy az ingázással való szakítással megjavul anyagi heyzete, másrészt több a szabad ideje, lassan-lassan felfedezni képes a kuturálódás örömeit, s innen már csak egy lépés, hogy a helyi klubok, kultúrműsorok állandó látogatója legyen. OTTHON MARADÓK, MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓK. Számuk helyenként erősen változó. Ahol jó a gazdálkodás, magas a jövedelem, ott ma már né* pes számban találhatók. Máshol még mindig csak épp, hogy „előfordulnak". A tsz- átszervezést követő években az volt a helyzet, hogy a falusi ifjúság legambi- ciótlanabb, kezdeményezésre leginkább képtelen része maradt a mezőgazdaságban. Ma már ez az áldatlan tendencia csak annyiban érvényesül, hogy a továbbtanulók ma is a legjobb képességűek közül kerülnek ki, ami önmagában teljesen rendjénvaló. Ez a réteg persze korántsem egységes. Nemenként is erősen differenciálódik; a gépeken, az állattenyésztő te* lepeken a fiúk, a szántóföldi — főleg időszaki — munkában inkább a lányok találhatók. Külön• kellene szólni itt a tanyasi fiatalokról, leginkább őket fenyegeti a veszély, hogy a hagyomános, „parlagi" szellemben megrögződjenek. A falura költözés aránya ugyan erőteljes, s egyre inkább az, a házépítés azonban nagy anyagi megterhelést ró rájuk, s ezért a munkából az átlagosnál jóval nagyobb mértékben veszik ki részüket, s mire helyzetük konszolidálódik, a gürcölő, gyűjtögető életformával olyannyira azonosulnak,, hogy képtelenek szakítani vele. Érettségizett lányok. Számbelileg nem nagy, de sajátos, különálló réteget képviselned Az érettségizett fiúk egyhamar felszívódnak más rétegekbe, ha nem is tanulnak tovább, szakmunkásokká, technikusokká válnak, a lányokra azonban a szülői, vagy még inkább a nagyszülői elvárás afféle „úrikisasszonyi” szerepet ró, s ezt általában kényszeredetten vállalják, hiszen a középiskolai neveléstől nem ilyen indíttatást kaptak. Belőlük kerül ki a tanácsi, s a tsz-irodasze- mélyzet, más részükből szakmunkások lesznek, ismét mások helybeli értelmiségi fiatalemberekhez mennek feleségül, s a háztartásbeli gondok közepette néhány év alatt a középiskolai műveltség felszínes mázzá válik ÉRTELMISÉGIEK. Ha helybeli születésűek, tekintélyük megszerzéséért különösen nagy küzdelmet kell folytatniuk. „Senki sem próféta...’’ Bizonyítaniuk kell, s ez nem mindig könnyű. De ezt kell tennie a nagy többségnek is, amely más vidékekről került ide. Vannak, akik meg sem próbálkoznak a beilleszkedéssel, átmeneti helynek tekintik a falut, s csak az alkalmas ugródeszkát lesik. Másokat a hagyományos falusi „intelligencia” szigorú, kasztszerű normái késztetnek egyfajta szerepjátszásra, bezárkózásra, elkülönülésre. A harmadik csoport a legprogresszívebb, tagjai élethivatásukat a falun kívánják megtalálni, ugyanakkor tagadják a korszerűtlen tradíciókat, a legjobb szellemi értékek hordozói, nyitottak az új iránt, kapcsolat-teremtők és -keresők — mindezek alapján hivatottak arra, hogy a falusi társadalom szellemi kovászává váljanak. (hatvani) A víz alatt megtalálsz... Pályázatunkra érkezett ötleteket rangsoroltuk, a téma érdekessége szerint. Meghívtak bennünket klubokba, munkahelyekre... A legérdekesebb telefonhívás így szólt: „Találkozzunk, mondjuk ma este hétkor a széktói strandon. A mélyvízben a lépcső legalsó fokán fogunk üldögélni. Ugyanis békaemberek vagyunk... Mi, sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt magunkról, így aztán a randevú a vízparton jött létre. Aki hívott, és az ötlet alapján egy békaember fölszerelést nyert, Nagy Márta, 15 éves diáklány, ö kalauzolt a „békaberkek.” között, mutogatva a sok-sok csillogó műszert, csapot, csíkos szivacsöltönyt. Aztán az edző, Antalfalvi Márton vette át a szót. érdekes szórakozás, felelős- érzem leginkább szabadnak ség is Gondolom, emlék- magam. szel még a nagy dunai ár- B. P.. Csak ennyit mondotta — Merülés A riportalanyok egy szabályos bukfencet csináltak, aztán eltűntek a szemünk elöl. Különféle, számunkra meglehetősen érthetetlen gyakorlatokat végeztek a víz alatt. A bemutató után egy kis élménybeszámoló következett. Antalfalvi mester beszélt régi. ..nagy merüléseiről” a Vörös-, a Fekete- és a Földközi-tengeren, ö tengerész volt. De hogy egy mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola növendékéből, villanyszerelőből, vagy gimnazistából hogyan lesz békaember? NAGY ILONA- A barátnőm hívott, menjek velük merülni. Nos a strandra szívesen jöttem ... Hévíz, vagy Tata már kissé komolyabb dolog lesz. hát még jövőre a tenger. JÁR VAS FERENC: Csak úgy ... szórakozásból. Ez a sport később válik szerelemmé. sok és hosszú merülés után. Nagy szerelemmé. Ezt csak akkor érzi az ember, amikor — tegyük fel — egy időszakos vizsgálaton a doktor tovább időz a sztetoszkóppal a mellén, többször méri a vérnyomását, többször kell leguggolni. A doktor kifejezéstelen arccal jegyez valamit, a békaembert pedig öli az Idegesség, jaj csak nehogy kényszerpihenő legyen a do- logból... Ez a sport liven. VARRÓ LÁSZLÓ: Béka- embernek lenni nem csak vízre, hogy mennyit segítet tek akkor a sportolók. Én annak idején határoztam el. hogy megpróbálom ezt a sportot. Az ember a szóra-j kozáson túl szeretne vala-j mit hasznosítani is tudásából. NAGY MÁRTA: Itt kipróbálhatom, hogy milyen bátor vagyok. Valahogy kisj- sé hasonlít ez az egtssz ajz űrhajózáshoz is ... Mikdr egyedül maradok a méljy vízben, a súlytalanság állapotában. mondjuk 10 percre elegendő oxigénnel. Bármilyen hihetetlen, mégis itt SZERETNEK Sokan és sokfelé hívták a melléklet munkatársait, a meghívásoknak sorra eleget tettünk. Volt, aki telefonon a szerkesztőség tő- szomszédságába invitált azonnali határidőre. Az Aranyhomok Szálló előtti park kőpadjain furcsa ifjak vártak bennünket. Bizarr látvány tárult a szemünk elé. Hosszú lobogó hajjal, szakállal koszorú- zott üstökök. farmernadrágok, arasznyi miniszoknyák. LSD. OMEGA. Miami feliratú trikók ... stb. Keveset beszéltek, hangoztatták. hogy szeretnek bennünket mindannyian,- sőt valójában mindenkit szeretnek. Felajánlották, hogy hétfőn délutánonként járjunk el közéjük, ott úgymond, megismerjük az élőt igazi oldalát, a nyers valóságot. Azt is ajánlott ták, vitatkozzunk velük. Hogy miről? homályom parttalan témajavaslatok, kérdések hangzottak el, % úgy, hogy rövidesen el la búcsúztunk. Búcsúzóban már nem hangoztatták szeretetüket Ki tudja miért, valahogyan egyáltalán nem ia hiányzik.
