Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
4. oldal Fékezés helyett ösztönzés Nemcsak a falusi, de a városi ember is tudja, hogy tavasszal a fák megmet- szése éppenséggel nem a termőképesség csökkentését, hanem annak növelését szolgálja. Valahogy ilyenfajta termő és terebélyes fához lehetne hasonlítani a tsz-ek melléküzemági tevékenységét: amely, hogy az új tsz-törvény éltető, bőséges fényt juttatott koronájára, gyors növekvésnek indult, s ágai itt-ott keresztezték egymást, egynéhány fattyúhajtás is keletkezett, amelyről ízletes gyümölcs aligha várható. Az új. július eleién hatályba lépett rendelkezés — minden ellenkező hiedelemmel ellentétben — a termést foltozó metszőolló szerepét kívánja betölteni. S itt már el is szakadhatunk a hasonlattól. Azok a célok, amelyek korábban életre hívták a gátló kötöttségek feloldását — miszerint tehát elismertük, hogy a melléküzemág gazdasági erőforrás, módot ad a termőhelyi adottságok kihasználására, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására. lehetőséget nyúlt a lakossági igények kielégítésére —, változatlanul élőek, elevenek. A tavalyi eredmények azt mutatják, hogy az ország, s ezen belül a megye közös gazdaságainak a zöme megfelelően élt a lehetőségekkel: az összes árbevétel 16 százaléka származott a melléküzemági tevékenységből, amely több mint 11 milliárd forint bevételt jelentett. Ebből a kereskedelmi tevékenység 15 százalékos részarányt képviselt, s itt a tsz-ek még korántsem használták ki a törvény adta lehetőségeket. A termékek ipari feldolgozása sem fejlődött olyan ütemben, ahogyan azt várni lehetett volna. A lakossági kereslet elsősorban a feldolgozott termékekre irányul, s itt a versengés jobb kibontakozása nemcsak a gazdaságokat. de a vállalatokat is az igények megfelelőbb kielégítésére ösztönzi. Eléggé centralizált még ma is az élelmiszer- ipar: amit a tsz-ek ilyenfajta kooperációja lazíthat elsősorban, a korszerű, de a változó kereslethez rugalmasan alkalmazkodó feldolgozó üzemek létrehozásával. Az egyéb termelő és szolgáltató tevékenység képezte a melléküzemági kezdeményezés 75 százalékát. Ez nagyobb hányadában az építőbrigádok foglalkoztatását jelentette. A közeljövőben olyan rendelkezés jelenik meg. amely, módot nyújt a tevékenység további szélesítésére; a brigádok élelmiszeripari jellegű építkezést az ország bármely területén vállalhatnak. Indokolt viszont a tsz-ek tervezői tevékenységének korlátozása, s erre is sor kerül maid. Megfelel az eredeti célnak, és szükség van nem mezőgazdasággal összefüggő ipart tevékenységre is, akkor, ha a helyi munkaerő rendszeres foglalkoztatására irányul. A kedvezőtlen természeti adottságok közepette gazdálkodó tsz-ekben ennek további szélesítése indokolt, elsősorban a bedolgozói rendszer meghonosításával. elterjesztésével. Ám sem a mezőgazdaság, sem az ipar érdekeit nem szolgálja, ha a tsz telephelyétől távol létesít és tart fenn ipari tevékenységre alkalmas munkahelyet: ez szervezetlenségre. a termelékenység csökkenésére és helyenként visszaélésekre vezetett. Ez főképpen a Budapesten fenntartott ipari telephelyekre vonakozik. Az új rendelkezés ezek megszüntetését írja elő. Hasonlóképpen foglal állást a tsz- gazdák ipari üzemek részére történő ..átadásáról” is. amelyek a bérezési szabályok kijátszására és más spekulációkra ad módot. Természetesen továbbra is mód lesz arra. ho®”- a mezőgazdasági holtszezonban a tsz-gazdák átmenetileg más munkaterületen kapjanak alkalmazást. ennek részleteit is újabb rendelkezés szabályozza majd. Végül is tehát csak azoknak az ágaknak a lenyeséséről van szó. amelyek a harmonikus fejlődést akadályozzák. Ezzel szemben szükség van a melléküzemi tevékenység engedélyeinek a gyorsabb, bürokratizmustól mentes kiadására, megoldásra vár az elárusítói tevékenység folytatásához elengedhetetlen üzlethelyiségek hálózatának megteremtése, s a tsz-ek joggal igénylik a készlethitelezés mielőbbi megoldását is. mert a mostani helyzet nem ösztönöz a termények tárolására. Egészen biztos, hogy az új rendelkezés nem fékezi, hanem gazdaságosabb tevékenységre sarkallja a melléküzemági tevékenységet. H. D. Új kisüzem Császártöltésen 1969. július 19. szombat Bonyodalmak egy plakát NEM AZ ŐRI, HANEM A MÉH (Tudósítónktól) A községi párt- és tanácsi vezetők sok-sok utánajárása eredményeként hamarosan megoldódik a nők foglalkoztatásának gondja Császártöltésen. Mint az Mintái Ferenc községi párttitkár tájékoztatásából kitűnt, a helyi tanács 700 ezer forint költséggel üzem céljára felújítja a volt malom épületét. A munkálatokkal megbízott helyi ktsz augusztusra vállalta a feladat el6. Egész testét rázta a zokogás. Közben agyában az a tíz év kevergett, amelyet együtt töltöttek. Az első emlékek és a későbbiek is, amelyekre mindig féltett szeretettel gondolt, amelyek mindig, a legkritikusabb napokon is újjászülték erejét. Most mindez összetépett rongyként hever. Hiába is próbálta ismét eredeti szépségükben felidézni az emlékeket, nem sikerült. Alomnak tűnt, fárasztó' álomnak, amely kínlódássá teszi az ébredést. Korompai ideges volt. Fejében az erek tonnás kalapácsként ütlegelték. Délig bírta csak a feszültséget. Ebédidő alatt kiment a közeli italboltba és gyors egymásutánjában felhajtott hávégzését. A tervek szerint szeptembertől kezdve a Budapesti Alumíniumipari Tröszt kihelyezett üzeme kezdi meg működését az átalakított malomban. Az alumínium nyílászáró szerkezetek csiszolására, fúrására, karácsonyfadíszek készítésére stb. berendezkedő üzemben a nők jutnak többséghez, hiszen a 150-es foglalkoztatási létszámból csaknem 140-en a „gyengébb nem’’ soraiból kerülnek ki. Ugyanakkor munkához, keresethez jut jórom féldeci konyakot. Ez kissé kiegyenesítette kedély- állapotát és már nem tűnt olyan tragikusnak a reggeli családi ütközet. Ellenkezőleg : úgy vélte, helyesen cselekedett, hiszen mégsem taknyos gyerek, akit büntetlenül és korlátok nélkül lehet egrecíroztatni. Meg is nyugodott, de elhatározta, hogy ma időben otthon lesz és tisztázza feleségével a történteket. Aztán később mégis arra gondolt, hogy szóvá sem teszi a dolgot, inkább az időre bízza az egész históriát. Hiszen az idő a legjobb orvos, majd begyógyítja, eltünteti a sebet nyomtalanul. Aztán az jutott eszébe, hogyha hazamenne, akkor esetleg újabb szóváltásból újabb összeütközés támadna, ami még néhány csökkent munkaképességű személy is, nem szólva az eddig eljáró dolgozók gondjának megoldásáról. A helyi tsz-ekben dolgozó asszonyok, lányok téli foglalkoztatását kívánja elősegíteni a Kalocsai Fűszer- paprika- és Konzervipari Vállalat, amely még az idén telepet létesít Császártöltésen. A községben termelt egyes gyümölcsfélék, például őszibarack, alma, illetve paprika előfeldolgozá- sát végzik majd itt. inkább elmérgesítené a helyzetet. Addig morfondírozott, amíg elhitette önmagával, hogy most ki kell tartani reggeli véleménye mellett, mert ha visszavonul, ha feladja állásait, akkor elveszti tekintélyét otthon, egyszer s mindenkorra. A Rézfácán a mindennapi képet mutatta: a söntés- ben jó néhányan ittak tal- ponállva. A kisteremben vágni lehetett a füstöt. Az egyik sarokban kártyáztak. Huszonegyeztek, s ha nyílott az ajtó .mindig elrejtették a lapot, nehogy valamiféle hivatalos személy rajtuk üssön. Korompai se ment be a nagyterembe, hanem itt kint telepedett le, a kártyások melletti asztalhoz. Sört rendelt. Egyedül ivott, és meglehetősen unta magát. A kártyásokat figelte. Még sohasem huszonegyezett életében, de annyit tudott, hogy az nyer, az üti meg a bankot, aki huszonegyig a legmagasabb számösszeget CSAK A BEVÉTEL FONTOS? Ezzel a címmel egy kis bíráló megjegyzés jelent meg lapunk május 28-i számában dunavecsei tudósítónk tollából. Ebben szóvá tette, hogy egy plakáthirdetéssel hogyan csapták be a dunavecsei közönséget. Az Omega együttes hangversenyét hirdették sok más művész — Vittek Mária, Ben- kő László, Kóbor János. Laux József, Mihály Tamás, Molnár György és Preszer Gábor felléptével, Dévény Tibor koníerálásával. A „hangverseny” egyórás késéssel kezdődött, s azon az Omega együttesen kívül csak a játékvezető. Pálos Miklós szerepelt. A hely- árak ennek ellenére 26 forintnál kezdődtek. (A tényleges műsoridő alig 55 perc volt, mert 12 perces MÉH- propaganda vezette be az egészet.) Nos — kifogásolta a cikkíró — nem először fordul már elő ilyesmi. Nem ártana. ha az Országos Rendező Iroda illetékesei felfigyelnének az ilyen jelenségekre. Nagyjából ez volt a glosz- sza szövege, mellyel a du- navecseiek egyet is értettek. De az ŐRI vezetői nem. HELYREIGAZÍTÁST KÉRÜNK Keszler Pál, az ŐRI igazgatója június 10-én kétoldalas levelével kereste meg szerkesztőségünket, melyben tiltakozott amiatt, hogy az előadás visszásá- gaiórt az ORI-t tettük felelőssé. Mint frja: ők csak engedélyt adtak a dunavecsei művelődési háznak, s az engedély csak az Omega együttes. Pálos Miklós és Szegedi Molnár Géza fellépésére szólt. Helyreigazítást kér, melyből derüljön ki, hogy — mint írja: „Intézményünk az ügyben semmiféle mulasztást nem követett el, nem tett ígéretet a rendező szervnek művészek felkérésbe és megjelenésének biztosítására, plakátot nem küldött Dunavecsére és az egész ügyben csupán az volt a szerepe, hogy hatósági jogkörben rendezési engedélyt adott arra a műsoros előadásra, melyet a dunavecsei járási művelődési ház rendezett, engedélyeztetett és hirdetett. Helyeselnénk, ha a helyre- igazítás tartalmazná a cikk írójának önkritikáját vagy sajéri el. „Hátha sikerül” — gondolta, és a következő osztásnál odafordult a társasághoz. — Ide is — mondta. Az osztó, borostás arcú férfi Korompainak is adott kártyát. Az megnézte a lapot és szólt. — Még. Újabb lapot kapott. — Most elég — mondta. Végigment az osztás a társaság tagjain, aztán kiterítette. — Nem mertem a tizennyolcra venni — mondta Korompai —. attól tartottam, hogy besokkalok. Űjabb osztás. Az első két lapot simán vette fel, Egy nyolcas jött és egy felső, összesen tizenegy. Gondolkozott és megkérdezte: — Mennyi vpn a bankban? — Száznegyvenkettő — mondta a bankos. — Akkor a bankért adjon lapot. — felelte Korompai. nálkozását a bennünket ért indokolatlan sérelem miatt. Kérjük továbbá a cikk írójának felelősségrevonását is. a sajtó munkatársaira kötelező gondosság és a kétoldalú meghallgatás elvének mellőzése miatt.” így szólt az ŐRI igazgatójának levele. S a záradék: Ha ennek nem teszünk eleget, bírói eljárást helyeznek kilátásba a jól idézett rendeletek szerint. SAJTÓPER HELYETT őszintén szólva nem szeretjük a sajtópert. Allergiásak vagyunk vele szemben. Ezért gondoltuk, kinyomozzuk az ügyet. Hátha mégis van valami igazság abban a cikkecskében. Bekértük a plakátot és az összes iratokat. Az első meglepetésünk az volt, hogy a plakáton nagy betűkkel díszelgett bekeretezve: ORSZÁGOS RENDEZŐ IRODA. Aztán a sok szereplő neve is — mindazoké, akik meg sem jelentek. Vajon ki adhatta ezt a plakátot ezeknek a huncut dunavecsei- eknek? Most már csak ez volt a kérdés. Ez is kiderült az iratokból, illetve egy stencüezett szövegű „megállapodás”-bői, mely szerint „A műsoros előadás plakátjait a MÉH Vállalat készítteti el, kihelyezésükről azonban a művelődési ház gondoskodik.” A Pest —Bács—Nógrád megyei MÉH megbízottja, Futár András volt tehát a ludas, aki ebben a propagandaelőadásban — ami egyébként nem derült ki a plakátról — megegyezett a művelődési házzal? Éltünk a gyanúperrel, hogy az ORI-nak tudnia kellett arról, miként kerülhetett az ominózus plakát Futár Andráshoz. S ha nem tudott róla? Vajon „bianco”, tehát kitöltetlen plakátokat adott volna át a MÉH-nek? Ez talán még rosszabb, hiszen a visszaélések forrása lehet, illetve már lett is ... Mindezt megírtuk Keszler Pál igazgatónak. A jelenetet feszült figyelem kísérte. Megkapott még egy lapot. — Elég — mondta. A bankos is kidobta saját lapjait. — Tizennyolc! — Ez eggyel hosszabb — nevetett Korompai — és besöpörte a bankban levő ösz- szes pénzt, aztán közelebb húzódott a társasághoz. Osztás osztást követett. Közben a pincér ingajáratban hordta a sört. — Fél rummal — mondta Korompai. — Már kifoszt bennünket — jegyezte meg az egyik kártyás. Biztos szarba lépett — fordult Korom- paihoz. És jött a lap, mindig bejött a tizenkilenc, húsz, huszonegy. Csaknem egy ezrest összeszedett kilenc óráig. Folyt a szesz az asztalon. A rumos sör után konyak következett. (Folytatjuk) AZT MONDJA AZ ŐRI..; Kétoldalas a levél, s a helyünk már kevés. Nem tudjuk idézni teljes terjedelmében. Talán a lényeget: „Intézményünk szervezési és propaganda osztálya a raktárunkban elfekvő, általunk már fel nem használható és selejtezésre váró plakátok közül valóban átadott néhány, az Ómega-együttes, Wittek Mária és Dévényi Tibor fellépéséről szóló, ORI-f ej léccel ellátott plakátot a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat részére, a vállalat által szervezett úgynevezett MÉH propagandaműsorok céljára történő felhasználásra. A MÉH Vállalat kötelezettséget vállalt velünk szemben arra, hogy a plakátok fejlécét még a felhasználás előtt Levágatja és ezáltal kizárja annak lehetőségét, hogy a propaganda célját szolgáló rendezvényt bárki is intézményünk műsorának tekinthesse. Rendkívül sajnálatos, hogy a MÉH Vállalat nem tett eleget kötelezettségeinek és ezen túlmenően felelőtlenül, a rendező szervvel kötött megállapodás és a propaganda íratlan törvényeinek figyelmen kívül hagyásával, minden változtatás nélkül adta át a plakátokat a járási művelődési háznak, azáltal közvetlen okozójává válva a cikkükben egyébként teljesen indokoltan megbírált visszásságnak. Az ügy tanulságait a magunk részére levontuk és többé nem adunk módot hasonló, a másik fél inkorrektsége miatt keletkezhető félreértésekre.’* A levél többi része a művelődési ház hibáit bon-, colgatja: „Kétségtelenül tudomással bírt ugyanis arról, hogy a műsoros előadást nem az ŐRI, nem a MÉH Vállalat, hanem saját maga rendezi. Az általa kitöltött és aláírt rendezési engedélykérelemből azt is tudnia kellett, hogy kik fognak fellépni a műsoros előadáson.” Majd leszögezi: ,,a közönség becsapásáért elsősorban a MÉH Vállalat, másodsorban pedig a járási művelődési ház a felelős.” S végül kérik — hova tűnt az erélyes hang! — hogy a lap olvasóit ennek megfelelően tájékoztassuk, s leszögezik: „Az ügyet megvizsgáljuk és megtesz- szük a szükséges intézkedéseket a mulasztó személyek felelősségre vonására .. Továbbá: „Más műsoros előadásokkal kapcsolatban is hasznosnak tartjuk és kérjük a sajtó megjegyzéseinek és bírálatának közlését, mivel a jelen eset is arra mutat, hogy az segíti munkánkat és sok olyan kérdés tisztázását kezdeményezi, amelyek egyébként homályban maradnának.” Nem akarunk visszaélni helyzeti előnyünkkel, ezért csak annyit teszünk hozzá: így igaz! Persze az a bizonyos előzetes tájékozódás mindenképpen okos dolog. Újságírónak és ORI-nak egyaránt. T. P. Egy vagy két helyiségből álló irodahelyiséget keresünk Kecskeméten, telefonnal előnyben. Leveleket „Űj tavasz” jeligére a Kecskeméti Magyar Hirdetőbe kérünk. 5394 Vincze György: ÚT \ pokolból
