Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
r 8. oTflal 1969. Július 18. péntek a kecskeméti városközpontról Így kellene Az utca, a városrész, ahol naponta elhaladunk, megszokott látványként tárulkozik elénk. Egészen addig, míg valami szokatlan jelenség nem szúr szemet. Például míg az egyik reggelre jókora gödör nem keletkezik a Szabadság téri járdának a Centrum Áruházzal szemközti sarkán. Ezt a kátyút aligha lehetett volna megszokni! És milyen jó, hogy nem is kellett. Mert akiknek feladata, dicséretes gyorsasággal eltüntették. Valahogy így kellene elbánni minden arra érdemes kátyúval. A kuka nem díszít Nem bizony! És sok helyen még délben is a járda szélén éktelenkednek a kora reggel kiürített szemetes edények. Figyeljék csak meg például a nagyforgalmú Rákóczi úton: tisztelet a kevés kivételnek, a legtöbb bérház elől elfelejtik eltüntetni. Sőt, itt-ott példának okáért július 10-én csütörtökön délben a Kossuth téri méteráru üzlet előtt a kiürítéskor elhullajtott szemét is ott. csúfoskodott a kukák körül a járdán. És sajnos, nem díszítették a környéket azok a piros papírszalagok sem, amelyeket ugyancsak a Kossuth téren, a gyümölcsös bódét körülvevő rekeszekből szöktetett el a szél, kergetve azokat a park rózsái közé, s az áruház elé. Olcsó a helyfoglalás? Felvonulás egy-egy építkezéshez — öröm. Mert valami új létesül. Épp úgy öröm az is, ha tatarozáshoz készítik elő az állványzatot. A bosszúság akkor kezdődik, amikor hosszú idő, nemegyszer sok-sok hónap múlva észrevesszük a forgalmi akadályokat, és így kiáltunk fel: Vajon meddig tart ez még!! Csakugyan, hosszú az építkezések, tatarozások átfutási ideje. S a forgalom számára méginkább szálka, hogy gyakran indokolatlanul is sokáig foglalt a járda, az úttest. Ott van például a Cifrapalota melletti Irodaházépités, amely viszonylag gyorsan halad. (Annál kevésbé a megyei rendőr-főkapitányság renoválása.) De vajon nem lenne időszerű az úttest feltakarítása, s a korlátok eltávolítása? Vagy talán olcsó a helyfoglalás? Rokontéma A Rákóczi útról is ész- revéteti magát a Bercsényi utca páros oldalának első háza előtt az alighanem tatarozásból származó törmelékkupac; a Városi Mozi melletti autójavító udvarán a szeméttel ékesített salakhegy; a Vak Bottyán utcában a sóder, homok-, föld- és törmelékdombocskák. Szó, ami szó, egyik sem épületes látvány! Az utóbbi kis utca majdhogynem csatatér, amely a kis üzletház építésekor keletkezett. Nem szólva az üzletsor mögötti bérház udvaráról, ahol a rozsdás kerítésdróttól kezdve ki tudja, mi minden halmozódik — az eltakart tásért sóhajtozva. Vajon é rendetlenségben érintetteknek nincs meg az érdekeltségük a rend megteremtésére? Hány bírságot szabott ki az utóbbi időben az illetékes tanácsi hivatal? A válasz: egyetlen egyet sem, mert nem érkezett feljelentés! Pedig egy-egy figyelmeztető bírság bizonyára ösztönözne a rend- és tiszta- ságszeretetre. Mi van a kapu alatt? Változatlanul a Rákóczi úton maradva — ahol pár évvel ezelőtt nem a legör- vendetesebb tapasztalatokat szereztük — kellemes meglepetés! Ragyogó kapualjak, tiszta lépcsőházak — végig a páros számozású utcasoron. Elismerés érte a rendbentartóknak, és a lakóknak! Egy kapualj, pontosabban : egy folyosó azonban szeméttárolóért kiált. Nem a Rákóczi úton, hanem a Széchényi tér 1—3. számú bérházban. S ezt a szemétgyűjtőt az önkiszolgáló üzlet bejáratához lenne jó elhelyezni, hogy az eldobált cigarettavégek, gyufák, papírgalacsinok ne csúfítsák ezt az egyébként kedves „árkádot”. —y —n Kiállítás a magyar—lengyel kapcsolatokról „A magyar—lengyel kapcsolatok ezer éve” címmel 1970-ben nagyszabású kiállítást rendeznek a két ország múzeumai. A kiállítást először Krakkóban, majd Budapesten mutatják be. A Nemzeti Múzeum kéri azokat, akiknek birtokában a magyar—lengyel kapcsolatoknak, főleg, az utolsó ötven évére vonatkozó tárgyak, dokumentumok, vagy egyéb emlékek vannak, hogy az anyagok eladása, vagy kölcsönadása céljából jelentkezzenek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóságán, (Bp. VIII. Múzeum krt. 14—16.). DUNAVECSEI TUDÓSÍTÓNKTÓL Félévi mérleg: 153 millió forint Eredményesen zárták az első félévet a dunavecsei járás általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetei. A bolti kereskedelmi forgalommal a megye azonos szövetkezetei közül a Kunszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ érte el a legjobb eredményt, mert a múlt év azonos időszakához képest 16 százalékkal növekedett a forgalma. Az alacsonyabb kategóriába tartozó szabadszállási szövetkezet 18.2 százalékos forgalomnövekedésével u^vancsak megelőzte a megye többi fogyasztási szövetkezetét. A dunavecsei és a solti szövetkezetek 10.—, illetve 9,6 százalékos többletforgalmat értek el. Járáson belül a vendéglátó forgalomban a dunavecsei. a készletgazdálkodás arányosságát tekintve pedig a solti szövetkezet bizonyult a legjobbnak. A négy szövetkezet együttesen — a vendéglátó forgalmat is ide számítva — több mint 153 millió forint bevételre tett szert az év első felében. Ez az 1968 hasonló időszakában elérthez képest 15,5 milliós többlet- bevételt jelent. A jobb eredmények elérését elősegítette az üzlet- hálózat bővítése és korszerűsítése. a nagyobb áruválaszték. s nem utolsósorban a kereskedelemben dolgozók lelkiismeretes munkája. Kell-© a jó c Kuti Istvánné naponta tablók, kiállítási anyagok szegedi Tisza Áruház min- kétszer teszi meg az utat rendezése és készítése, az tájára. A másik probléma Izsák és Szabadszállás kö- üzletek belső és külső díszí- inkább személyes jellegű. zött. Egy éve szerződött a tése stb. szabadszállási fogyasztási szövetkezethez főhivatású dekoratőri munkakörbe. Azóta ingázik. Már megszokta az új környezetet, sok embert ismer, s őt is megismerték a helybeliek. Lovas Lajos, a szövetkezet elnöke így vélekedik róla: — Több. mint dekoratőr, igazán szereti a hivatását! — Tulajdonképpen mi a feladata egy dekoratőrnek? — Először is a kirakat- rendezés. Ezen túl azonban sok dologgal foglalkozunk. Például reklámfeliratok, A beszélő köntös Mikszáth Kálmán regénye nyomán rajzolta: Cs. Horváth Tibor E K csod&s eset hallatán ámult el sak igazán a küldöttség. Aztán, °gy végre magukhoz tértek, meg ardult a menet s az előre vágtató (hírnök nyomában poroszkálva megindultak visszafelé S olyat hallott-e. apémuram. hogy szabólegényből főbíróné lett? Mert nálunk ez a csoda is megtörténik majd, ha eleget szereztem hozzá, hogy rangomhoz méltón ülhessük meg a lakodalmat. Mi az iskolában nem tanultunk grafikát, pedig nagy szükségünk lenne rá. Véleményem szerint ez valójában az önálló munka alapja. Meg kellene szervezni országosan a kirakatrendezők és dekoratőrök ilyen irányú szakmai továbbképzését. Sokat segítene a munkában, ha külföldi szaklapokat kaphatnánk. Az illetékesek nemegyszer megígérték már, hogy elintézik. Várjuk! Az üzleti információval, a vevőknek nyújtandó vásárlási tanácsadással, s a közízlés formálásával is jelentős munkát végeznek a dekoratőrök. Érdemes felfi- .......... , , , , gyelni hasznos tevékenysé— Kiállítási anyagokat gujjre Szabó Attila említett, mit jelent ez közelebbről? — A SZÖVOSZ és a MÉSZÖV évente több kirakatversenyt és árubemutatót rendez. Itt adnak számot munkájukról a dekoratőrök. Kiállítási anyagaikat külön díjazzák. — Milyen eredménnyel szerepelt ezeken a kiállításokon? — Az év elején Kecskeméten rendezték meg „Nyári ízek télen” címmel a megyei konzerwásárt és bemutatót, ahol első helyezést értem el. A Magyar Tanács- köztársaság 50. évfordulója tiszteletére rendezett megyei kirakatversenyen első, a Budapesten megrendezett országos versenyen pedig III. díjas lettem. — Milyen feladatokra készül? — Ősszel újabb megyei kiállítás lesz, ahol a takarító- és tisztítószerek reklámozását kell megoldanunk. Az igazi nagy versenyre: az országos áruházi reklámpályázatra, az év végén kerül sor. Aki ott akár csak helyezést is elér, nagyon boldog lehet majd! — Mire számít?. — Szeretnék itt is harmadik díjas lenni. — Végleges elhatározása, hogy vidéken, pontosabban Szabadszálláson marad? — Azt hiszem. Sokan úgy vélik, hogy csak városban lehet valamire vinni ebben a szakmában. Én más véleményen vagyok. Vidéken nyugodtabb körülmények között dolgozhat az ember, többet kísérletezhetünk és ami a legnagyobb előny: sok önálló feladatot kapunk! — S ennyi jó után akad-e problémája? — Akad. Itt Szabadszálláson, de gondolom, másutt is, feltűnően kevés a kirakat. Sok üzlethelyiséget felújítanak vagy átalakítanak, és közben elfelejtenek kirakatot tervezni. A szövetkezet vezetőivel egyetértésben szeretnénk utcai bemutató vitrineket készíteni a Enni, inni oil hon is lehet... A járás termelőszövetkezetei évente jelentős összeseket költenek tagjaik nyári és őszi pihenésére, közös kirándulások megszervezésére. Tavaly ez az összeg megközelítette a 2 millió forintot, s bizonyára az idén sem lesz kevesebb. Csupán a dunavecsei Virágzó Tsz 120 ezer forintot fordít erre a célra az idén. Hosszabb-rövidebb ideig a dalmát tengerparton. Moszkvában, Kijevben és Jaltában, több csoportban üdülnek majd tagjai. Nem feledkeznek meg a fiatalokról sem: 3 napos belföldi társasutazásra kapnak lehetőséget. A solti Szikra és a hartai tsz-ek hasonlóan sokat áldoznak a kül- és belföldi kirándulásokra. A szalkszenímártoni Petőfi Tsz minden »szombaton és vasárnap saját autóbuszával viszi tagjait az ország legszebb tájaira. A tsz-ek többségében hasonlóan alakulnak a. programok. Feltétlenül helyeselni lehet ezeket a törekvéseket. Egy jelenségre azonban — úgy véljük —, hasznos felhívni a figyelmet. Nevezetesen: olykor kissé drágák ezek a kirándulások. Főként azok, ahol a költségeknek csaknem a felét (előfordul, hogy jóval többet is) ételre, italra költik. Szerény számítások szerint is közel félmillió forintról van szó... A kulturális, szórakoztató programok bővítése, a költségek nagyobbik hányadának erre fordítása alighanem nagyobb haszonnal járna: Maradandóbb élményekkel '■őrh tünknek haza, egv-egy kirándulásról a szövetkezet tagjai. Elvégre: enni, inni otthon is lehet. —ó. —a.
