Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
IMS. tftnfas M. T. oldal Az akarat diadala Ügyintéző nehéz poszton A lökhajtásos vadászgép dübörögve húzott el felettünk. A parancsnok — magas, vállas, erőteljes fiatalember — felmutatott a derült égbolt alatt orsóba csavarodó gépre, s megkérdezte : — Tudja-e, ki repül ezzel a masinával? Fogalmam sem volt, de úgy látszik a parancsnok nem is volt kíváncsi a válaszra, mert tovább folytatta. — Schleier Károly őrnagy, akit 1967-ben véglegesen eltiltottak a repüléstől. Érdekes történet, megpróbálom elmondani. A parancsnok elbeszélése így hangzott. — A fiatal Schleier Karcsit nevelőszülei munkásnak adták. A Csepeli Vas- és Fémművekben gyorsan megszerették a mindenre fogékony, ügyes, csendes fiatalembert, s nemsokára már gépen dolgozott. Az ifjúsági szervezetben, a DISZ-ben rövid idő alatt vezető beosztásba javasolták, s jó néhány hónapig függetlenített funkcionárius volt. Elégedett lehetett volna magával, de Karcsi nem az a típus, aki félúton megáll. Régi, gyermekkori vágya volt, hogy pilóta lesz, s 1952-ben, éppen 18 éves volt, amikor önként jelentkezett a Kilián György repülőhajózó tisztiiskolára. Nem volt kiváló növendék, de hallatlan akaraterővel az elsők közé tornászta fel magát. Négy évi megfeszített tanulás, munka után tisztté avatták, s nem sokkal később már harci gépet vezetett. Karcsi nem törekedett a látványos eredményekre, okosan, bátran, hozzáértéssel, s a repülés nagy szeretetével dolgozott. Ezért is küldték a katonai akadémiára. Tanulás, tanulás ez volt a dolga, s repüléshez csak ritkán jutott. Jól tudom, sokszor beszélgettünk róla, alig várta az iskola befejezését, hogy ismét birtokAhol valóban új a mechanizmus Nem nagy dolog, de úgy érzem helyes, ha elmondom a szolgáltatással kapcsolatos jó tapasztalatomat. Harminc éve becsülettel szolgáló „Continental” táskaírógépem elromlott. Láttam, hogy nincs komoly baj, csak a továbbító rugó okozza a íenn- akadást. Az ilyen apró javításokkal azonban rossz tapasztalataim vannak, hiszen csak a ránézés is 50 forintba kerülhet. Ilyen gondolatokkal vittem el az írógépet az Iroda- géptechnikai Vállalat kecskeméti kirendeltségéhez. A még mészszagú, vadonatúj átvételi helyiségben átadtam a gépet és arra gondoltam, vajon mit számláznak majd ezért az öreg jószágért. Másnap elmentem érte. Készen volt. Már ez is kellemesen meglepett. Mennyivel tartozom? — kérdeztem. A felelet barátságos volt: nem kerül semmibe. Hát ilyen is van? Kijavítanak egy hibát, kitisztítják a betűket és nem kérnek érte semmit. Az Irodagép- technikai Vállalat új székhazába nemcsak a részleg költözött be, hanem az új mechanizmus szelleme Is. B. Szabó László Kecskemét Pénz és ócskavas Május 27-én 52 kiló hulladék- vasat vittem a MÉH Kaszap utcai átvevöhelyére. Átvételkor 15 forintot és két sorsjegyet kaptam. A számlán csak ló forint volt feltüntetve. Felnőtt létemre jártam így, de szomorúan láttam, hogy az ott levő kisgyermeknek 2« kiló ócskavasért 5 forint 60 fillért adtak. Vajon miért nem veszik ba vegye a levegőt. S ekkor, az első repülőorvosi vizsgálaton elhangzott a f ellebbezhetetlen ítélet: „Nem repülhet többet, mert súlyos vesebetegsége van.” A gépek dübörgése elcsendesedett. A repülők az első feladatot végrehajtották. A parancsnokkal az étkezde felé sétáltunk, ahova a vadászrepülők zúgva tódultak be, értékelve a repülés, s a gyakorlat mozzanatait. Köztük volt Schleier őrnagy is. Történetének folytatását tőle tudom. — Soha nem felejtem el azt az orvosi vizsgálatot — kezdte az őrnagy — rendkívül elkeseredtem, hiszen életem céljától, a repüléstől fosztottak meg. Amikor a feleségemnek elmeséltem a történteket, megpróbált vigasztalni. Azon az éjszakán nem aludtam, töprengtem, gondolkodtam, latolgattam sorsomat. Másnap egyenesen dr. Béres László századoshoz mentem. ő tudott a betegségemről. Beesett, karikás szemeimet látva nekemron- tott: „Tényleg nem akarsz repülni?!” Fájt a szó, nem is válaszoltam, csak arra kértem adja be az injekciót. ö azonban nem hakomolyabban a vasgyűjtés! akciót? Kiss Jánosné Kecskemét Válaszol az illetékes Elhamarkodott volt a panasz? „Kiszolgálás kis hibával** című panaszra az ágasegyházi fogyasztási szövetkezet igazgató-elnöke Szűcs Gábor, az alábbi választ küldte: „Frankó László ágasegyházi lakos ügyét kivizsgáltam. Meghallgattam az érintett üzletvezetőt, aki előadta, hogy kiszolgálás közben valóban telefonhoz hívták, amikor visszajött, sajnálatos tévedés miatt a kiszolgálást a panaszos után érkező vevőnél folytatta. Az üggyel kapcsolatban az üzletvezető sajnálkozását fejezte ki, azonban részéről szándékos udvariatlanságot megállapítani nem tudtam. Felkerestem Frankó László panaszost is, aki előadta, hogy megbánta a szerkesztőséghez írott levelet, azt elhamarkodottan küldte el. Állítása szerint felkereste a szerkesztőséget levele visszavonása érdekében, dé elkésett, a panaszt önök már közölték.” (A hitelesség kedvéért: a panaszos nem járt szerkesztőségünkben, bár panaszát — ha azt elhamarkodottnak, túlzottnak érezte — visszavonhatta volna. így csak a tanulságot szűrhetjük le: panaszlevelet csak megfontoltan, tényállásnak megfelelően írjunk.) A fiúnadrágügyben A Bács-Kiskun megyei Ku- háza ti Kiskereskedelmi Vállalat kivizsgálta olvasóink panagyott, tovább gyötört: „Embereid meg magad Karcsi,! biztos vagyok benne, hogy meggyógyulsz, s ismét repülni fogsz.” Beszélt, beszélt, s én kezdtem hinni neki... Két év hosszú idő, de az őrnagy repülni akart, ezért lemondott a szórakozásról, arról a néhány csepp italról, amit néha elfogyasztott, a fűszeres ételekről. Közben tanult, újra és újra ismételte a repüléssel kapcsolatos tudnivalókat, néha kételkedett önmaga erejében, elvtársai biztatását, bátorítását sajnálkozásnak vélte. Elkeseredett, s már-már odáig jutott: értelmetlen ez az önkínzás. Ilyenkor mindig a feleség, az orvos, a barátok siettek segítségére,.. — Meggyógyultam, de a repülés szóba sem jöhetett, úgy éreztem magam, mint Ikarosz, akinek szárnyait levágták. Tavaly a szocialista országok repülőorvosainak kongresszusán magyar javaslatra megszületett a döntés: gyógyult vesebetegséggel lehet repülni! Állandó vendége lettem Béres doktornak. Április 25-én a doktor a vállamra ütött: „Karcsi, a bizottság úgy döntött, hogy repülhetsz!” Nem akartam először hinni neki, végül is átöleltem, s össze-vissza csókoltam. Mondanom sem kell, hogy az első felszállásnál rettenetesen izgatott voltam. A levegőben azonban megnyugodtam, a gép úgy engedelmeskedett, mint a kezes bárány ... — Felkészülni! Schleier Károly őrnagy csupán intett, s futva indult a harci gép felé. Néhány pillanat múlva a lökhajtásos repülök dübörögve, nyílként vágódtak a magasba. A felszálló pilóták között vo.lt az őrnagy is, akinek gépét nemcsak az üzemanyag, de az emberi akarat diadala is a magasba emelt. Gémes Gábor szét és az alábbiakban válaszolt: „A fiúnadrág hiányának oka az volt, hogy nagykereskedelmünk nem tudta az igényeket maradéktalanul kielégíteni, mert az ipar ebből a cikkből nem termelt eleget. Kísérletet tettünk más megyei nagykereskedelmi vállalatoknál is fiúnadrág beszerzésére. A kísérlet sikerrel járt, ezért elláttuk a Kecskeméti Pajtás Aruházat rövidnadrággal. Karlicskó Gyula főosztályvezető” Egy magas, őszülő férfi és egy kövérkés asszony után érkeztem a tanácsháza jobb oldali folyosójának végére,, ahol kopottas, barna ajtó állja útját az érke- kezőnek. „Lakáshivatal” — jelzi szerény felírás az ajtón, s még ez is ott áll: „Fogadónap minden kedden.” Mi szerdán érkeztünk, mégis szóba álltak velünk. Az irodában javában zajlott az ügyintézés, pon- j tosabban szólva: vita a javából. Az ingerült szavakból hamar leszűrhettem: olyan ember követelőzött új, állami lakásért, akit a korábbi, lakásnak aligha nevezhető, szanált otthonából összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé helyeztek. Az őszülő férfi felvilágosítást és nyomtatványt kért. Merthogy rövidesen szülni fog a menye, s jobb lenne, ha a fiatalok saját szövetkezeti lakásában sírna majd az unoka. A kerekded asszony albérlője kilakoltatásának elhalasztása miatt dorgálta a még mindig nyugodt, alacsony termetű, zömök ügyintézőt. — Tessék csak végig gondolni ... — szólt közbe, de nem mondhatta végig, mert az ügyfél szusszanás nélkül sorolta a magáét. A várakozás perceiben csak erre tudtam gondolni: Ember legyen a talpán és kötélből legyenek az idegei, aki ebben a munkakörben becsülettel kibírja huzamosabb ideig! Azóta sokszor láttam és hallottam vitatkozni az ügyintézőt különböző emberekkel. Elkeseredett igénylőkkel és nem mindig jogosan követelőzőkkel, önkényes lakásfoglalókkal és például a társadalmi lakásügyi bizottság tagjaival. Türelme, figyelmessége, embersége mindannyiszor végtelen maradt. Nem is szólva igazságérzetéről. Pedig nem egyszer próbálták már „átdobni”. Ilyenkor mindig keresi, s rendszeHetvenmillió forintos forgalom A Városföldi Állami Gazdaság négy budapesti mintaboltjába több társgazdaság és termelőszövetkezet szállít árut. Szinte valamennyi kertészeti és mező- gazdasági terméket megtalál itt a fogyasztó. Az üzletek évente 70 millió forintot forgalmaznak. rint meg is találja az eredményes ellenfogást. Nem is csoda — párosítom a gondolatot —, hiszen kétgyermekes apa létére még eljárogat az esti birkózóedzésekre. Tudom róla ugyanis, hogy a birkózás férfias sportját szinte a családjával azonos mértékben szereti. Távoztak az előttem érkezők, rám került a sor. Ekkor telefoncsengetés szólította el Fehér János lakásügyi előadót. Válasza udvarias, de elutasító volt, hiszen kiutalható lakással már több hónapja nem rendelkezik a városi tanács. Jómagam nem lakást jöttem igényelni. Pusztán munka közben figyelni az ügyintézőt, aki a tanácsi munka egyik legnehezebb posztján igyekszik helytállni. Nem mindig hálás és népszerű tennivalókért felelős, s szinte rendszeresen több malomkő között őrlődik. „Puhulni” azonban nem akar, pedig nem egyszer környékezték már meg kecsegtető ajánlatokkal, csak egy picike ellenszolgáltatást kérve .,. Nem véletlenül lett még munkás korában kiváló dolgozó, kapott katonai A világháborúból visszaírna- radt robbanóanyagok elvétve még ma is szedik áldozataikat. Az akna azonban, amiről most beszélek, nem robban, hanem tátong; nincs tele feszültséggel, hanem nyugodtan vár beleeső emberére. Egyébként nagyon takaros, mintegy két méter mély, csinosan körülbetonozott üreg Kecskeméten, egész pontosan a Kaszap utcában — csak éppen lefedni felejtették el azok az építők és csatornázok, akik itt dolgoztak. A felelőtlenség hasonló nyomaival — sajnos — másutt is találkozhatunk. Példákat lehetne felsorolni arra, hogy a munkaidő utolsó percének leteltével félúton leteszik a malterral tele vödröt a segédmunkások. Egy lépést se tovább. A szerszámok szerteszét hevernek, rozsdásodnak, megrongálódnak. Egy másik „szekta” tagjai azt vallják, hogy a lassú munka a hosszú elet titka. szolgálata idején kiváló határőr kitüntetést, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. igazgatási osztályán pedig pénzjutalmakat. Sőt, legutóbb a minisztériumi ellenőrzés végén is kézhez vehette az elismerő értékelés nyomatékét: az ez alkalommal elfogadható pénzes borítékot. Ez a jutalom egyben válasz is volt a rágalmazóknak, mert a lakásügyi előadónak van ám része ebben is! Eredményes munkájában a dolgozó ember élettapasztalata mellett, nagy szerepe van a tudásnak, amelyet a pártközépiskola résztvevőjeként fejleszt. Nemrégiben fejezte be a közgazdasági technikumot és a felsőfokú igazgatási szakvizsga kötelezettségének is eredményesen eleget tett. Fehér János tanácsunk apparátusának megbecsü 11 ügyintézője, aki évente mintegy háromezer ügyiratot intéz és legalább hatezer embert meg is kell hallgatnia. Bizony naponta, mire eljön az este, jólesik hazatérnie a nála is szőkébb kisfiához és a pöttömnyi Tündikéhez. Horváth Ignác Tehetik ezt azért, mert nem egy vállalat akkor is kifizeti a bért, ha a félig bevakolt szobában nem a munka, hanem esetleg egy ultiparii zajlik. Ezt a Kaszap utcai ak- náeskát pedig — ami bár veszélyt rejteget, és mintegy ásítva, unottan vár a csapdájába tévedő járókelőre — majd csak lefedi az, akinek nem tetszik. A helyszínről elvonultak az építők és a szerelők, mintha jól végezték volna a dolgukat. Az esetek nagy részében nem csak közömbösségről van szó. A nemtörődömség maga is következmény. Kevés vállalat él még azokkal a mun kában igazán érdekeltté tevő ösztönzési-bérezési formákkal amelyeket a gazdaságirányítás reformja lehetővé tett. S bá. a bálortalanság, a megszokott hoz való tétova ragaszkodás nem háborús maradvány, mégis életveszélyes károkat okozhat, — halász — Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy a MEZŐŐRI RUHÁZAT vállalatunk kenderruházati raktárába (Kecskemét, Kurucz tér 3.) beérkezett és ÜIÜDASIIT MEGKEZDTÜK AGROKER VAU a? st Kecskemét, Matkói út 3. ^ Üi.: üomián, teleid,,. - /2 92. 4353 Megjegyzések Korszerűtlen mosoda, nyugtalan ügyfelek Amióta Kecskeméten megszüntették a Vegyesipari Szolgáltató és Javító Vállalat mosodáját, egyeduralmi helyzetbe került a Ruházati Ktsz, amely a megyeszékhelyen végez hasonló munkát. Sajnos, azonban az a tapasztalat, hogy a ktsz nem használja ki ezt a monopolisztikus helyzetet, nem törekszik rá, hogy a lehető legtöbb megrendelője legyen, hogy jó! menjen az üzlet, hanem éppen az ellenkező tendencia érvényesül. Sok jel mutat arra, hogy a ktsz szeretné, ha minél kevesebben vinnék mosatnivalójukat az üzletbe. Ezt nem is tagadják, hiszen a napokban az egyik reklamálónak kijelentették: ha nem tetszik a munkánk, menjen máshová ! Ez a megrendelő aztán felkeresett bennünket a szerkesztőségben, magával hozta különböző színekben pompázó ágyneműjét, amely a ktsz-be való beadás előtt hófehér volt, s így is szerette volna visszakapni. Ez nem sikerült, mert a szövetkezetnek nincsenek korszerű mosószerei (mellesleg szólva a magyar mosószerek világhírűek). A méltán felháborodott megrendelő elmondta azt is, hogy a ktsz felvevő üzletében, de bent a központban sincs panaszkönyv. Ezt azzal indokolta az elnök, hogy szeretik a kifogásokat szóbelileg elintézni. Talán nem árt itt a ktsz figyelmébe ajánlani, hogy a panaszkönyvek rendszeresítését rendelet írja elő, s az kötelező. A nemlétező panaszkönyv helyett magam is arra kényszerülök, hogy itt mondjam el kifogásaimat, saját keserű tapasztalataimat. Két hónapja biztatnak azzal, hogy rövidesen megkerül az elveszett paplanlepedő, amit valamikor április elején adtam be mosatásra. Jelenleg még nincs meg. Korábban is előfordult már, hogy egy törülközőt nem találtak, s adtak helyette másikat, egy kispárnahuzattal szintén ezt az utat jártam meg. Gondolom azonban, hogy ilyen „élményekben” másoknak is van része azok közül, akik makacsul ragaszkodnak ehhez a szolgáltatáshoz, ami megfelelő körülmények között áldásos lenne. Nézzük azonban a másik oldalt is. A ktsz valóban korszerűtlen körülmények között próbálja teljesíteni feladatát. A dolgozók a mosodában vízben járkálnak, mert a lefolyó nem nyeli el a vizet. A szinte manufakturális mosodában tehát a legnagyobb igyekezet mellett is be-becsúszik a hiba, elkeverednek ruhadarabok stb. Mindez azonban nem elfogadható érv a megrendelők számára, hiszen ez a ktsz „belső ügye”. A vezetőségnek kellene törődnie azzal, hogy megszűnjenek ezek az állapotok, s ha már vállalkoznak a mosásra, tisztításra, úgy azt ne a megrendelő kárára, hanem megelégedésére végezzék el. Teremtsenek, olyan körülményeket, ahol ennek megvannak a feltételei. — dorgál — Akna az utcán
