Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
j D eénsz az öltözőbe, s máris rönnennek féléd a k!5^ szönések. a kérdések. ... Szevasz Jocókám. mi úiság Jocó. Mindenki kedves, udvarias. Még félnek tőled, ha szemben állsz velük. De ha elfordulsz, mosolyra nanduinak a sunyi pofák. s a hátad mögött azt suttogják, hogy kiöregedtél Ledobod a cuccaidat a nadra. átöltözöl, válladra teríted a köpenyt, s lassú léptekkel álballagsz a terembe. Kötelet veszel elő. ugrálsz, néha felnézel, kutatod az arcokat. Néhány fiatal srác leplezetlen érdeklődéssel méreget, a többiek igyekeznek közömbös arcot végni. Ugrálsz a kötélen, egv-kettő. Váltasz, egy-kettő, egv- kettő. Figyelnek, minden mozdulatod kritikusan méregetik. Leteszed a kötelet, kesztyűt húzol, most .ion a nagy attrakció. Most rpár nézhettek, gondolod, most már láthattok valamit. Odaballagsz a homokzsákhoz, bal kezeddel megsimogatod. aztán hátraiéosz. felsőtested villámgyorsan előrelendül, ütsz, elhajolsz, jobb- KAPOSI LEVENTE: egyenes, balegyenes elhajlás ... Hozzád lép az edző, suttog valamit, hangja mint az olvasztott méz, nem figyeled, jobbegyenes, balegyenes, elhajlás. Élvezed a mozgást, tompán puffannak az ütések, izmaid olajozottan, tökéletesen működnek. Minden rendben. Be akarom tenni a srácot, duruzsolja az edző, fiatal, hadd tanuljon, nehogy azt gondold Jocókám, tudod nem azért csinálom, te már eleget verekedtél, pihen- getsz Jocókám. de azért számítunk rád. tudod, hogy van Jocókám ... Vered a homokzsákot, jobbegyenes, balegyenes, unod már a süket sirámokat, hagyná a nyavalyába. Megállsz. homlokodról letörlőd az izzadtságot. ól van. Feri bácsi, mondod, tegye csak be a srácot. Az edző gesztikulálva elmegy, beszél, hat méterről is hallod a hangját. Rohadt alakok, szűröd a szót a fogaid között, s közben vigyorogsz, füledig húzod a szádat Jocókám. szól valaki, gyere egy kicsit. Ráléptek a szőnyegre, szemben megálltok. méregeted a fickót. Néhány tapogatózó ütés. fedezékbe vonulsz, hagyod, hogy püfölie a kesztyűdet. Aprókat ugrálsz, nem fárasztód magad, nincs is miért. Közepes ütések, tenyereddel könnyedén lefogod őket. s arra is van időd. hogy nézegesd a többieket. Figyelő, kidülledt szemek, bámulják, hogy bírod-e még. Félrehúzod a szádat, vigyorogsz. hagyod a srácot ütögetni. Támad, kijön a fedezékből, gyorsítja az ütéseket. Hülye — gondolod magadban, s beszúrsz neki egyet. Meginog, visszahúzódik elment a kedve a támadástól. Még. mondod, s lehúzod a kesztyűt. Azt hiszem, mára elég volt. Leülsz a padra. nézed a többieket. Melléd ül az edző is. Tudod, hogy mondani akar valamit, csak még nincs hozzá bátorsága. Ültök szótlanul, nézegettek. Mit szólsz a fiúkhoz. Jocókám? Ügyesek. Feri bácsi. Mit gondolsz, a Kristóf? . i: Na végre, gondolod, kiböki. hogy mit akar. Ártatlanul megjegvzed: ,,Ö is. Feri bácsi.” Az edző morog, kínosan érzi magát. Félszemmel ránézel. látod, hogy izzad a szemöldöke. „Tudod, Jocókám. azt gondoltuk ,..” „Ne strapália magát Feri bácsi — mondod — nem segítek a srácnak.” „Te tudod. Jocókám. a szakosztály érdeke, nem az enyém...” Q adog az edző. Felnézel, a szemek rádszegeződnek. Kíváncsi pillantások, vállalod-e? Legyintesz. gúnyos mosolyra húzódnak a szájszögletek. Berezelit nem mer kiállni, gondolják a hülyéik. Vársz, aztán kifelé indulsz. Elhagyod a terem közepét, érzed, hogy hátad mögött nyílt vigvorra váltanak át. Hirtelen megfordulsz. lehervadnak a mosolyok. „Ha úgy gondolja Feri bácsi — szólsz az edző felé —. talán mégis megpróbálhatjuk.” Kristóf, szól a fickónak az edző. álljatok be. Ráléptek a szőnyegre. Mindenki abbahagyja, körbe állnak benneteket. Jókötésű ipse. gondolod, raizolni lehetne az izmait. Résrehúzott szemmel bámuljátok egymást, a fickó nyugodt, magabiztos. Közelebb léptek, álltok szótlanul. Megmozdul, villámgyorsan üt. Kivéded, hátrálsz egv keveset. Újra üt. nyugodtan hátrálsz. Nyugodtan apukám. biztatod magad, csak nyugalom. Védekezel, fedezékbe vonulsz. Káosz néhány ütést. Röhögjetek, gondolod magadban, nyugodtan. A nagy Jocó. ma visszavonul, szépen kikap, éooen csak egv kicsiit. úgy. hogy ne legyen feltűnő, s visszavonul. Üti a srác a feled, kicsit megszédülsz. Villanegyed, mormolod. Űjabb ütés. Opel Rekord, sziszeged befelé. Újabb ütés. Házi edzőterem Űjabb ütés. Micsoda barom mondogatták rólad. Zabália a téliszalámit. amit kap. s spórol, mint egy őrült. Túrák, külföldi holmik, pénz — ház lett belőle, autó. reprezentatív feleség, szőke, mint az angyal. Feladod a fedezéket hatalmas ütés csattan a bal szemed felett. Felreped. vérzik, összekeveredik az izzadsággal. „Hagyjátok, üvölti az edző. nincs semmi értelme.” Fémes ízt érzel a szádban. A feied bíria az ütéseket. Lila foszlányok lebegnek előtted, tűröd, hogy ütik a pofádat. Kovács professzor. Széki mérnök, ok a szomszédaid a villanegyedben. Palota, ámuldoznak a házadtól. A fickó üti, veri a fejedet, s nem bánod. Ha srácom lenne, eltörném a kezét, mielőtt kesztyűt húznának rá — gondolod magadban. Vérzik a fogad is. elfordulsz, köpni akarsz A fickó oldalról teljes erővel tarkón vág. összecsuklak a térded „Hagyjátok, marhák”, üvölt torkaszakadtából az edző. s erre összeszeded masad. Bal kezeddel megtámaszkodsz egv pillanatra a szőnyegen. s felkelsz. Fekete karikák vibrálnak a szemed előtt, zavaros összevisszaságban. Fedezékbe vonulsz. véded magad. Lefogod az ütéseket, s pihensz. A fickó támad, záporoznak az ütései, iobbról. balról mindenfelől. Pihensz, érzed, lassan visszatér az erőd, A fickó üt. elhajolsz, védekezel. Teiles erővel támad. Jó ütései vannak, gondolod, van bennük erő és gyorsaság. Űjabb ütés a szemeden, ismét megszédülsz. Hülyeség. gondolod, miért? Mérlegeled az ipsét, az egész olyan, mint egv lassított filmfelvétel. Érzed a' másodpercek minden pillanatát. tudod, mikor fog ütni és hová. Hagyod, még mindig pihensz. Felméred a lehetőséget, szabad hely az orrnyerge felett. Vársz. Ismét szabad helv a homlokán. Újra kivársz. Aztán .. . kitámad, bal kezeddel lefogod az ütését, de előrelendülsz vele. Felkapja a kezét. szabad a gyomorszája. Ebben a másodpercben lesújt az öklöd. Tompán puffan az ütés. érzed, hogy a fickó szinte a levegőbe emelkedik, karja lehull, feje előrecsuklik, leesik a szőnyegre. Letörlőd a homlokod, kifelé indulsz. Letussolsz, felöltözöl, bemész a szemközti trafikba. Öt éve nem dohányzói, most egymásután szívod a cigarettákat. Ülsz a volán mellett, a meggypiros Opelben, s fújod a füstöt. Beindítod a kocsit, elindulsz. Körbejárod a várost, hazatérsz. A villanegyedbe. Kiszállsz, nekitámaszkodsz a kocsinak, nézed a házat. Gyönyörű, sikongnak a feleséged ismerősei, ha látják a villát. Isteni, zokognak a gyönyörűségtől. Fújod a füstöt. Kovács professzor végigsiet a sétányon. köszön, beül az autójába. Nézed a házat, a cirádás erkéllyel. Gyönyörű — hallod —.- s elfog a hányinger. A háztól —. a pompás kis edzőteremmel, fürdő- ^ medencével, az erkéllyel — a három ezüstfenyőtől, amelyek pontosan egymás mellett állnak két méterre. Öt centire, s negyvenkét milliméterre. Mikor kicsi a földgömb? Szegedi tanár barátom mondja a vonaton; Igen érdekes tanulmányt írt Kecskemét és a Kiskunság ipar- telepítési problémáiról doktor Végh Irén tanárnő. Közreadta-e már valamelyik lapotokban? — Tőlem kérdi, de én se tudok róla. — Utánanézek — ígértem, s itthon csakugyan kerestem a tudományos igényűnek Ígérkező munka, és a szerző nyomát. Felsőfokú és középiskolákban nem találtam. — Doktornő a kecskeméti pedagógusok között talán nincs is — mondják, de valaki útbaigazított: Menjek csak a Jókai utcai általános iskolába. Óraszünet van, a tágas folyosókon futkároznak, zen- getik torkukat a gyerekek. Egy felnőtt, szép barna kislány is kacag közöttük. Megkérdezem: — Nem ismeri, kedves, doktor Végh Irén tanárnőt? Kissé zavartan néz rám, majd mosolyogva felel: — Ismerni ismerem, ha még nem is egészen, mert az ember önmagát ismeri meg legkésőbb. Én vagyok Kiinger Ádámné, doktor Végh Irén... A múlt évben doktoráltam, száz gépelt oldalon írtam meg disszertációmat az ipari körzetkutatás elvi kérdéseiről, kecskeméti vonatkozásokban is. Földrajz- és biológiaszakos tanár vagyok, s már harmadik éve tanítok tízéves gyermekeket az általános iskolában, arról álmodozva, hogy egyszer talán majd még középiskolában is taníthatok. A valóság azonban ezek a kis elemisták, az én kis úttörő pajtásaim ... no meg az én saját fiacskám és csöpp lányom otthon, nem is beszélve férjemről, aki szintén tanár,'de ö optimistább mint én, mert középiskolai és szintén doktorálni készül. .. Mindezt néhány másodperc alatt kedves jókedvvel adja tudtomra a földrajz,, a természettudomány kitünKiss Ernő: Fehér és fekete. C5ANÁDY JÁNOS: Látomás Épül a város. Ez itt nem vízió, de menedék lesz azoknak, akik benépesítik a világot, s virágos játszótereit. Fedél, forróvíz, lágy zene (mintha szívedből zengene) visszhangzik már az ablakok fénybetárt szárnyai alól, csillogva, mint a méz a lépben — fény a park füvén, gépek színjátszó olajában, olajfák illatzuhanyában, kérges kézfejeken, a fényben. Olyan ez is ma itt mintha költemény születik hétköznapok zuhatagában, és a jövendő, már aranyba préselt idő dobogtatná a szíveinket. ARATÓ KÁROLYI A kő Évezredek után már szörnyen unta, hogy szögleteit senki sem gyalulja. Mikor társaival együtt napfényre hengerült, fejest ugrott rögtön, s a zúzdába repült. De ott is türelmetlen várta: finomítsa kőműves kalapácsa! Bár éles ütései fájtak, boldog volt: része lesz egy háznak! Idővel elvesztett minden reeézetet, a többihez pontosan illeszkedett, s lett végül sima kő. Szerényen, halkan örökre elhelyezkedett a falban. tetőssel vizsgázott „tudora” akit én „príma vista” iskolás nagylánynak néztem —, s aki már filozófusnak is beillenék, mert egyetlen zokszót sem ejt arról, hogy nebulóknak kell ismertetnie a földgömböt — ez az a helyzet, amikor kicsi a földgömb —, s elemi fokon a biológiát. Inkább azt magyarázza meg pár mondatban, hogy az ipartelepítés nagyon aktuális bonyolult problémáiról írott, szakkörökben is figyelmet keltett, és ma is megvitatás alatt álló részletes tanulmánya miről szól. — Egyszerű a kérdés — mondja. — Egyik felfogás szerint Kecskemét, és az északi Kiskunság a főváros közelsége miatt, a modern földműveléssel kapcsolatos gyáraktól eltekintve, nem alkalmas nagyméretű ipar- telepítésre, más felfogás szerint viszont alkalmas, éppen Budapest közelsége miatt... Egyetemi éveim alatt mindig különösen érdekelt az ipari, és kereskedelmi földrajz, ezért is yyúltam ilyen témához. Pedagógus pedig azért vagyok, mert az iskola kisgyermek korom óta szívemhez nőtt, hiszen anyám, doktor Végh Bé- láné, szintén pedagógus, nagyon korán megözvegyült, s én a szoknyájába kapaszkodva itt az iskolában tanultam járni mellette, később jól tanulni is ő tanított meg, s máig is második otthonom az iskola... De ugye, sokat beszéltem már, s túlontúl megfeleltem érdeklődésére? — Még csak a legszokottabb kérdés: Ugye szereti Kecskemétet? — Szeretem-e? Hiszen „ez a város születésem helye, mintha dajkám dalával vön’ tele” — itt született apám-anyám, gyermekeim, és ... talán minden szép álmom ... Ipartelepítési tanulmányommal is 600 éves városunk jövőjét kívántam szolgálni, akármilyen szerényen is. SIMONKA GYÖRGY
