Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

«. «Mal IMA. Haím 1 Új életre kel a hagyomány ismét lesznek „kiskun napok” „Nehéz hinni az olyan ember hazaszeretetében, aki nem täereti a maga faluját, városát..Kádár János elvtárs szavai ezek, s mottóként abban az előterjesz­tésben találkoztunk velük, amellyel a’ Hazafias Nép­front kiskunfélegyházi városi bizottsága először tett javaslatot a helyi tanácsnak a kiskun napok feleleve­nítésére. A párt első titkára tiszta egyszerűséggel fogalma­zott. Gondolatának igazságát — a hazaszeretet „forrá­sáról” bizonyítja az a sok-sok jubileumi, alkalmi év­fordulós ünnepség, rendezvény, amelyeken az ország falvai, városai — múltjukra emlékezve — mai gazda­sági, kulturális sikereiket, jövőre vonatkozó szép el­képzeléseiket tárják a világ elé. A jubiláris események mellett vannak azonban min­denféle hagyományos rendezvények is. Ilyenek voltak Kiskunfélegyházán a kiskun napok. Patinás múlt Jelentős idegenforgalmi kezdeményezés volt a har­mincas évek elején (1934) szervezett első kiskun nap. A súlyos gazdasági válság után némileg megkönnyeb- bedett a helyzet, de hogy a város elmaradottságán ez mi tsem változtatott, az ak­kori programfüzet tanúsít­ja. Ebben a szervező bi­zottság egyik prominens tagja nyíltan ír arról, hogy „eddig csak a nem­zeti nyomorból kaptuk ki csorbítatlan, arányos osz­tályrészünket ...” Ugyan­ezen írás követeli is a „to­vábbfejlődés elemi előfel­tételeit ...” A néhány negatív vonást leszámítva, egészséges ha­tása volt az első kiskun nap rendezvényeinek. Nagy mozgósító erő rejlett ben­nük, s azzal, hogy a fi­gyelem a helyi és népi ha­gyományok feltárására irá­nyult, az egészséges lokál­patriotizmust fejlesztette. Ez érdek volt még akkor is, ha esetenként nem volt mentes a hamis romanti­kától. Sikere vitathatatlan, hiszen a város és járás sok ezer lakosát mozgásba hozta. Jelentős publicitást ka­pott a korabeli országos sajtóban, rádióban és ese­ményeiről filmhíradó is ké­szült Eddig hatszor Az elsőhöz hasonlóan ed­dig 6 rendezvényt szervez­tek a városban. Ezek idő­rendben — így követték egymást: 1. kiskun nap: 1934. szeptember 2. Aztán kiskun napok következtek. A második 1935. június 28 — június 30, — a harma­dik: 1943. május 13. és má­jus 15. között. A további három már a felszabadu­lás utánra esett, mégpedig: a negyedik: 1946. augusz­tus 18—20; az ötödik 1947. szeeptember 20—23., s a ha­todik: 1959. augusztus 20— 23. között. Legjobban az első sike­rült. A második kiskun na­pokon az esős időjárás mosta el a felvonulást. A harmadiknál a háborús események által kiváltott hangulat „eredményezett” részvétlen séget. A felsza­badulás előtti rendezvények propagandisztikus hatását általában igyekezett hasz­nosítani, a rezsim, s ezek­ből politikai tőkét ková­csolni a maga javára. Az első két alkalommal példá­ul József királyi herceg je­lenléte „fémjelezte” a szín­vonalat; 1934-ben ország­zászlót avattak; 1943-ban az ONCSA-házak átadásá­val hangsúlyozták a kor­mányzat „szociális jótéte­ményét.” — De mint em­lítettük, a fásult közönyt a mézesmadzag nem ellensú­lyozta. Az 1946-os kiskun na­pok már az újjáépítés ered­ményeit mutatták be. Ah­hoz azonban még túlságo­san fáradt, kizsigerelt volt a társada;om, hogy a rá­következő évben — komo­lyabb előkészítés, program híján — is hasonló érdek­lődést váltottak volna ki a rendezvények. Politikai és kulturális szempontból rendkívül jelentős volt az 1959-es év eseménysoroza­ta. Első ízben ekkor kerül­hetett sor a város ipari fejlődésének bemutatásá­ra. Minden alkalommal je­lentős szerepet játszottak a kiállítások, színes felvonu­lások, sportesemények. Az ismeretterjesztést, különö­sen a közvetlen környezet megismerését kiválóan szol­gálták a város múltjáról, hagyományairól kiadott fü­zetek ... Érdemes kiemel­ni, hogy — az alaposan in­dokolt kivételektől elte­kintve — a kiskun napok eseményei általában nagy tömegeket vonzottak; to­vábbi létjogosultságukat ez is vitathatatlanná teszi. Főképpen pedig az, hogy e hagyomány elevenen él a város lakóiban, s ennek egyre szaporodó megnyil­vánulásaival lehet talál kozni napjainkban. Külön­böző összejöveteleken, a tö­megszervezetek tanácskozá­sain, gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetések al kaiméval, baráti találkozó­kon mind többen felvetik: „Mikor lesznek ismét kis­kun napok?” Színes, tartalmas programok Ezeknek az igényeknek az alapján is, de az eddigi rendezvények hasznos ta­nulságait mérlegelve ké­szítette el javaslatát a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága. A legközelebbi rendezvény időpontjának 1970. augusztusát tartja a legmegfelelőbbnek, amikor hazánk felszabadulása 25. évfordulójának megünnep­lését lehetne méltóképpen beleötvözni e szép hagyo­mány eseménysorozatába is. A legutóbbi 1959-es kiskun napok idején még kisüzemi jellegű volt a mezőgazda­ság. Tíz év elmúltával az iparosítás sikerei mellett a nagyüzemi mezőgazdaság eredményeinek demonstrá­lására is sor kerül. Bár részletes program kidolgo­zása szakbizottság felada­ta lesz, néhány ötlet máris érlelődik. Meg lehet ren­dezni a kiskun települé­sek művészegyütteseinek találkozóját; kiállítások, fesztiválok, kiadványok megjelentetése, tudományos konferenciák tartása — mind beleférhet a prog­ramba úgy is, hogy ezek megyei, sőt országos jel­legűek is legyenek. Gaz­dag lehetőséget kínálnak a sportesemények. És ha már a sportnál tartunk, hadd utaljunk a szomszéd Szol­nok megyében szintén a közelmúltban újraélesztett hagyományára, a n^gykun- diáksportviadalra. Ennek múltjáról és mostani sike­réről lelkes hangon emlé­kezett meg legutóbb a me­gyei lap. Egyik mondatát idézzük: „...Később a Nagykun—Kiskun váloga­tott találkozók tették még érdekesebbé a sportprog­ramot.” Tehát ott is emlékeznek, ott is szívesen újítják a ré­gi kapcsolatokat... A szü­lőföld — s azon keresztül a haza szeretetének jegyé­ben. Tóth István DUNA VECSEI 7 UDÓSITÓINKTÓL 99 Ötletesen, gyümölcsözőn A szalkszentmártoni Hu­nyadi Termelőszövetkezet néhány évvel ezelőtt még a gyengén gazdálkodók közé tartozott. Ma viszont a jók között is megállja a helyét. Ötletesen, megfontoltan gaz­dálkodik, nem fél az újtól és olykor kockázatokat is mer vállalni. A tsz melléküzemági te­vékenysége évek óta jelen­tősen befolyásolja a gaz­dálkodás eredményességét. Erről beszélgettünk Várhe­lyi Pállal, a közös gazdaság elnökével. — Milyen melléküzem- ágak működnek a termelő- szövetkezetben? — Jelenleg savanyító üze­münk a legjelentősebb. A kertészet első termését még zölden, a piacokon értéke­sítjük. Amikor már csökken a kereslet, a még meglevő paprikát, paradicsomot, uborkát, káposztát a sava­nyítóüzemben feldolgozzuk, és a megrendelőhöz el is szállítjuk. — Kik a legnagyobb megrendelőik? — A székesfehérvári Fü- SZÉRT és a dunaújvárosi Vendéglátó Vállalat. Jó üz­letfelek, akiknek egy tétel­ben több tonna savanyúsá­got szállíthatunk. — A járáson belül nem keresik a tsz által készített savanyúságot? — Tudomásunk szerint sokan szívesen vennék, ha a járás üzleteibe is szállíta­nánk. Mi azonban egyelőre A lakosság érdekében A járás legtöbb községé­ben gondot okoz a friss zöldség és gyümölcs be­szerzése. A MÉK által fenntartott zöldségboltok — bár egyre jobban megfe­lelnek a követelményeknek — egyelőre még nem képe­sek a lakosság igényeit maradéktalanul kielégíte­ni. A napokban sorra jártuk a járás zöldségboltjait és bizony sok helyen csak szörpöket, konzerveket és egyéb élelmiszerféleségeket találtunk. A járási tanács kereske­delmi állandó bizottsága javasolta a közelmúltban a fogyasztási szövetkeze­teknek, hogy a termélőszö- vetkezetekkel kooperálva bővítse és ,(őkynt: tegye fo­lyamatossá a zöldség- és gyümölcsellátást. A javaslatra elsőként a szabadszállási József Attila Tsz reagált kedvezően. A zöldségtermesztésben kínál­kozó lehetőségeket felis­merve — gyors ütemben hozzákezdett a 170 holdas kertészethez kapcsolódó melegágyi beruházások megvalósításához. A meg­levő két melegház és a 18 nagyméretű fólia-sátor ugyanis kevés. Hozzávető­leg egymilliós új beruhá­zást kell megvalósítaniuk ahhoz, hogy a terület adta lehetőségeket maximálisan ki tudják használni. Rapcsák Mihálytól, a kunszentmiklósi fogyasztá­si szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy megkez­dődtek a tárgyalások a tsz­szel. Remény van rá, hogy a közeljövőben már rend­szeresen érkeznek a friss szállítmányok az üzletekbe, versenyképes árakkal. Ez a körülmény bizonyára ösz­tönzés lesz a MÉK-nek is arra, hogy javítson a zöld­ségboltok áruellátásán, s nem utolsósorban mód nyílik az árak befolyáso­lására. S hogy mi várható ettől a versenytől? Egy bizo­nyos: — megjavul a zöld- ség-gyümölcsellátás, ez pe­dig mindannyiunk érdeke. nem akarunk konkurrenct* át támasztani az apostagi Duna Tsz-nek. amely szin­tén foglalkozik savanyítás­sal. Savanyító üzemünk ter­mékein kívül évente 8—10 ezer füzér erős cseresznye­paprikát szállítunk a kör­nyező halászcsárdáknak, vendéglátó vállalatoknak. —■ Ügy tudjuk, hogy Bu­dapesten saját elárusítójuk van? — Igen. A Tolbuhin kör­úti csarnokban van stan­dunk, amelynek évi bruttó forgalma eléri az 5 millió forintot Itt nemcsak a tsz saját, hanem a társuló tsz- ek termékeit is forgalomba hozzuk. Előfordul, hogy megegyezés alapján mi áru­sítjuk a szabolcsi almát, vagy alkalmasint a Pécsi Állami Gazdaság termékeit is. Nemcsak a termesztés­ben teremtünk kooperációt, hanem sokszor az értékesí­tésben is. — Melyek a további ter­veik a melléküzemágak fej­lesztésére? — A község lakosságának érdekeit figyelembe véve. egy olyan tsz-boltot szeret­nénk nyitni a közeljövőben, ahol tejet, tejterméket, töl­telékárut és kenyeret is árusítanánk. Természetesen a saját termékeinket Szí­vesen létesítenénk önálló sütőüzemet is. de az illeté­kes tanácsi szervektől még nem kaptuk meg az enge­délyt. 1970-ben az 51-es műút mellett, ahol a tsz szőlője van, egy borkósto­lót nyitunk, amelyet később továbbfejlesztünk. Szabó Attila Négyes névadó Az ünnepeltek elegáns kocsi­kon érkeztek az ünnepség színhelyére, viszont a cere­mónia már szemmel láthatólag hidegen hagyta őket: egyikük a beszéd alatt békésen cumi­zott, a másik éppen a kezei­vel foglalatoskodott, a har­madik elszundított egy pár percre, a negyedik sírt. Mindez pedig történt a Du- navecseá Községi Tanács ülés­termében, négy ifjú állampol­gár: Aranyi Ágota, Vörös Krisztina, Turcsány Monika és Csömör Gyula névadó ünnep­ségén. Megilletődött szülők és név­adószülők hallgatták a Him­nusz dallamát és tettek foga­dalmat:, majd Czifra József, a községi tanács vb-titkára mon­dott ünnepi szavakat: „Ha majd évek választanak el bennünket a mai kedves kis ünnepségtől, ha már a kis­gyermek régen elveszítette azt a tollhegyet, mellyel önök néhány perce aláírták az em­lékalbumot, gondoljanak visz- sza ezekre a percekre, a fo­gadalom mondataira és soha ne feledjék gyenn ekükért a felelősséget.” Az ünnepség végeztével a szülők díszes kiállítású emlék­lapot kaptak a fogadalom szö­vegével: „ . . . fogadjuk, hogy őt becsületes, a szocialista tár­sadalomhoz hű állampolgárrá neveljük”. Mi pedig hadd tegyük ho*- zá: Sok sikert és hossz, bol­dog életet Ágotának, Kriszti­nának, Mónikának Gyuszi- nak! Cs. L, rwn •• r | •• I or vény könyv SO vagon spárga Az ország spárgater­mésének zömét a megye mezőgazdasági nagyüzemei adják. Az idén előrelátha­tólag 50 vagont vesz át Rács-Kiskun gazdaságaiból • MÉK, Jogi tanácsadó Elsősorban öröklésjogi kérdések iránt érdeklődnek olvasóink, több olyan levél is érkezett, amelyeknek fel­adói a hagyatékkal, a vég­rendelet érvényességével összefüggő kérdésekre vár­nak választ. K. L-NÉ PALMONOSTORAI olvasónk arra kíváncsi, mi a sorsa a házastársak közös szerzeményének abban az esetben, ha közülük az egyik meghal és leszármazottjuk i nincs. A választ a Polgári Tör- | vénykönyv 607. szakaszának (4) bekezdése adja meg, amely így szól: „Ha leszár­mazó nincs, a házastárs örököl...” A PTK-nak ebből a ren­delkezéséből kitűnik, hogy j a túlélő házastárs — termé- iszetesen. ha nincs leszárma- I zó — akkor is örököl a tör- jvény erejénél fogva, ha az elhalt végrendeletileg erről nem intézkedett. Levélírónk további kérdése ezzel kap­csolatban az, hogy a túlélő és örökös házastárs szaba­don rendelkezhet-e az ingat­lannal, tehát végrendeleti­leg arra hagyatékolhatja-e, akire akarja? Minthogy az öröklés a tulajdonszerzés egyik formája, az örökös a dolog — ingó, vagy ingat­lan — tulajdonosává vá­lik, ami azt is jelenti, hogy azzal rendelkezik, eladhat­ja, végrendeletileg másra átruházhatja stb. B. I. BAJAI OLVASÓNK kérdésé azonos azzal, amit K. L.-né kérdez levele vé­gén: Törvényes-e a végren­delet, ha azt a végrendelke­ző sajátkezűleg írja, vagy csak akkor érvényes, ha köz­jegyző is hitelesíti? A választ ismét a PTK öröklési jogot tárgyaló ré­szében találjuk meg. A tör­vénykönyv 629. szakasza er­ről a következőkben ren­delkezik: „Az írásbeli ma­gánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti »mi­nősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá, ha a vég- rendelkező azt a) elejétől végig maga írja és aláírja; vagy b) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta és az aláírást két tanú jelenlété­ben magáénak ismeri el és a végrendeletet mindkét esetben — e minőségük fel­tüntetésével — aláírják; vagy c) aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél — végrende­letként feltüntetve — sze­mélyesen letétbe helyezi... ” HÁROM OLVASÓNK IS ér­deklődik az iránt, hogy a magánkisiparosok milyen kö­rülmények alapján mentesül­nek az adófizetési kötelezett­ség alól a jelenleg érvényben levő rendeletek szerint? A kérdéssel összefüggés­ben két jogszabályt kell megemlítenünk. Az egyik a jövedelemadóról szóló — 4/1969. PM. sz. rendelet, a másik pedig a 46/1968. (XII. 30.) PM. sz. rendelet, amely, a forgalmi adót sza­bályozza. A jövedelemadó­ról szóló említett PM ren­delet tulajdonképpen vég­rehajtási utasítása a 4/1969. (I. 25.) Korm. sz. rendelet­nek, amely 1. szakasz (1) bekezdésében ezt mondja: „Általános jövedelemadót köteles fizetni mindenki, akinek kisipari, magánke­reskedelmi tevékenységből jövedelme van ...” Az em­lített kormányrendeletnek itt a továbbiakban csak a levélírók által feltett kér­désre válaszoló részét idéz­zük. A rendelet 2. szakasza (5) bekezdés e) alpontja így fogalmaz: „Mentes az álta­lános jövedelem adó alól a 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli nő és — korra tekintet nélkül — a 100 szá­zalékos csökkent munkaké­pességű ... ”, ha nincs al­kalmazottja (az ipari tanuló nem számít alkalmazott­nak), vagy üzlettársa és — a végrehajtási utasítás 12. szakasza szerint, ha mind­ezeken felül az előző évi jövedelme nem haladta meg a 36 ezer forintot... A forgalmi adót szabá­lyozó 1/1968 (I. 13.) PM. sz. rendelet a 46/1968. (XII. 30.) PM. sz. rendelet módosítot­ta, s lényegileg — a men­tességet illetően — ugyan­azok a feltételek irányadók, mint a jövedelemadóval kapcsolatosan. Az említett PM. rendelet 4. szakasza ugyanis ezt mondja: „Men­tes a forgalmi adó fizetése alól a 65 éyen felüli férfi, illetőleg a 60 éven felüli nő és — életkorra tekintet nél­kül — a 100 százalékos csökkent munkaképességű, közvetlen fogyasztók részé­re értékesítő kisiparos, ma­gánkereskedő. ha szakmun­kás tanulón kfvül más al­kalmazottat nem foglalkoz­tat, 60 éven aluli család­taggal, üzlettárssal, vala­mint két lóerő teljesítményt meghaladó erőgéppel nem rendelkezik...” Gá! Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom