Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

A

ranyos ez a gyerek — mondia Bin- dercsikné. aki kora ellenére, fiatalos A dicséretet Lázár Géza kislányának szánta. Valóban aranyos, négyéves kislány. Egész nap csacsog, sőt

filozofál. Nevetése gyakran betölti az üdülő társalgóiát.

Kint megszakítás nélkül esik az eső. Legfeljebb néhány percre mozdulnak ki a beutaltak. Aztán sietnek wsza a társalgóba. Itt zailik az élet. Élet... Kártyacsaták. Ulti, romi. kanaszta, tarokk. Néhányan olvasnak.

Lázár oLvas. Mellette felesége horgol. Marika, a csöppség építőkockákból csodálatos házat formál. Olyan kacsalábon forgót. Az apia az úi bekezdések között oda-odafigyel. vajon sikerül-e. Többnyire mindig akkor dől össze az építmény, amikor már csaknem kész. Aztán tovább épít. kitartóan.

A szomszéd asztalnál ülő női társaság hangos diskurzus kíséretében kanasztacsatát vív. Az a korosodó, őszbehailó hölgy. Bindercsikné is közöttük van. Lázár csak látásból ismeri. A férjéről annyit tud: hogy nagy beosztású. Villában laknak a Rózsadombon. Bindercsikné feláll a kártyaasztaltól, és Lázárékhoz fordul. A gyerek munkáját figyeli. Mosolyog. Aztán megszólít ía Lázárnót.

— Nem ismerjük még egymást kedves. Mutatkozzunk be. Tündén ez a csöppség — közben leül az asztalhoz. — Mit horgolsz? — kérdi Lázárnét. — A tege- zést a fiatalabbat szembeni közeledésnek szánja.

— Blúz lesz. A gyereknek.

— 'Milyen ügyes vagy. Ez csodaszép minta és kitűnő műanyagfonal. Hercig lesz benne ez a kis tündér.

Lázár változatlanul olvas, de azért a párbeszédre is odafigyel.

— Hasonló anyagból, persze iobb minőségből, mert nem magyar, a múltkor Párizsban vettem egy szettet magamnak. Itt van velem. Ha felveszem, megmutatom. Igazán nem is volt drága, és Párizsban a választék .. . A férjed elmélyedt a könyvben. Mit olvas? — szól Lázárhoz.

— Tolsztoj Feltámadását — feleli — Á! Ebben van az a csata, ugye? Hogy is hívták azt a hadvezért? ... Pedig emlékszem ... — hahotázik. — Napóleon?

— Az, az, ő ütközik meg az orosz hadsereggel...

— Ez nem az a Tolsztoj- könyv. Az a Háború és béke.

— Ja értem. Az volt filmen is, ugye?

— Igen. Ez a Feltámadás. Hatodszor olvasom.

— Annyira izgi? Krimi? — nevet.

— Izgalmas, de nem krimi,

A hölgy visszatér eredeti témáidhoz.

— Tündéri ez a gyerek. Mondd édes. hói laktok?

— Kőbányán — feleli Marika.

— Kőbányán? — fordul hitetlenkedve Lázár felé. Hogy lehet ott élni? — csapja össze a kezét, aztán észreveszi. hogy megjegyzése bántó volt. s igyekszik zavarát leplezni.

— Élni? — kérdi Lázár. — íme itt vagyunk. Testben egészségesek és — talán lélekben is. — Aztán az idős hölgy kérdésének hangnemében megjegyzi. — Tudja asszonyom, a Rózsadomb, túl meredek. Ahhoz kocsi keli, s egyelőre persze, csak egyelőre, ezért nem költözünk oda, — mondia kellő flegmasággal. — Meg aztán...

— Bindercsik elvlársnöt külföldi interurbán híváshoz kérik! — kiabál a portás. A korosodó hölgy felugrik Lázárék asztalától.

— A. biztosan a férjem Baselból. Ott van kiküldetésben. Hát felhívott! De rendes...

P

ocsékul ráz ez a huszonnyolca* villamos. Egv sor iparvágány torkollik bele. vagy átszeli. Akkorát dob az öreg sárga bódén, hogy az ember agyvelejéből csaknem rántotta lesz, mire végigmegy a Kőbányai úton. És a tarkaság: modern házak és öreg murtkáskolóniák. szűk ablakokkal, kiirthatatlan rovarokkal. Rámennek azok a kenyérre, az alvó emberre, csak akkor pusztulnak el. ha maid ideádnak a dózerok és eltaszít.iák őket házastul a múltba, ahonnan származnak. A kolóniák előtt madzagon ruhák száradnak. Lázár figyeli ezt a neorealista tarkaságot. Aztán leszáll a huszonnyolcasról. Vasárnap délután lévén, van ideje a sétára, hazamenet. A nap is pokolian fűt.

A sarki fagyialtosnál kér egy kétforintos adagot. Rafináltan meríti az eladó az adagolókanalat. Fél oldalán semmi. Szóval fél gombóc az egész helyett. Lázár nem szól érte. mert mögötte hosszú sor áll. Még elzavarnák, mondva, miért tartja fel az eladót, miért hőbörög? Megy hát tovább a kolónia lapos házai között. Délután öt óra. Az egyik ablakon kibömböl a rádió, valamiféle cigánynótát, a másikon beat-zene gur- gulázik. Odébb csetepaté két szomszéd között. Az egyik égre nyíló ajtón fiatal lány lopakodik ki. Mozgásán látszik, hogv esti találkára indul. Melleinek iátéka. ritmikus árnyékban kúszik a porban. Istentelenül kifestette magát. Még műszemoillá.ia is van.

Lázár kószál a kolónia nvári szagai között. Egy őss- behajló hölgyet vesz észre. Egymás mellé érnek a keskeny úton. Az őszes hölgy is felismeri Lázárt. Nem tudja: elmenjen mellette szótlanul, vagy...

Nincs idő a gondolkozásra. Lázár ráköszön.

— ... az üdülőből, tetszik emlékezni? — mondia.

_ Ö, hogyne — feleli az asszony olyan meglepetten.

m

intha tetten érték volna.

_ Hogyan kerül ide? Igazán, ilyen véletlen. Éppen

f

él éve. Micsoda hideg volt. Most meg az ember majdnem elolvad.

_ Igen, igen. Szörnyű a hőség. Ráadásul bedöglött

a kocsink is. Képzelje ezen a huszonnvolcason._ na és a tizenkettes busz Budától az Emkéig... Megfő rajta az ember.

— Mi járatlan Kőbányán, és éppen itt? — kezével vógigmutat a kolónia horpadt háztetőin. — Ez nem valami szép látvány.

— Semmi különösebb — feleli az asszony. Itt lakik anyám, aztán ha néha jut rá időm. eljövök megnézni. Nyolcvanéves és — széttárja kezét —. annyi baj van az öregekkel...

Vincze György:

A bumeráng

Kollégám kiváló szakember. Munkásságát nemcsak a hazai, hanem a külföldi régészek is figyelemmel kísérik. Eredményeiről az újságolvasók az MTI, és a napilapok jóvoltából rendszeresen értesülnek. Személyes ismerősei azonban azt is tudják, hogy gyilkos humora van. Ha megfelelő médiumra akad — s az mindig kerülközik — „adja a hülyét”, úgy tesz, mintha egyenesen a Marsról érkezett volna. A legtermészetesebb dolgokon is nagyokat csodálkozik: Igazán? Tényleg? A zannya! A riportot készítő újságírótól ártatlan képpel kérdi, hogy mikor dolgozik, ha mindig csak irkái, mit fizet azért, hogy leközöljék írásait. Csodálkozik, hogy Vietnamban háború van, hogy Nixon nem futballista, és hogy Ambrus Kyri nem a gimnázium ifjú tanárnője. Ahhoz pedig külön érzéke van, hogy mit sem sejtve, mindenkinek a legérzékenyebb pontját találja el. A szoknyavadász férjtől, neje jelenlétében megkérdi, mi újság a lányok körül? A zsarnok főnök jelenlétében a kiskirályokról pél- dázódik, a beosztottak legnagyobb gyönyörűségére. Ugratásainak se szeri, se száma.

Nemrég egy bizonyos szerv Vezető Kartársával értekeztünk közös problémáinkról, s közben intézményünk részére támogatást kértünk. Vezető Kartárs beleegyezően bólintott, hogy erről még beszélhetünk, de most siet, mert a tv közvetíti a Fradi-meccset. (Vezető Kartárs közismert Fradi- drukker.) Kollégám ártatlan képpel kérdi: kivel játszik a Fradi? A Ferencvárossal? Vezető Kartársnak elakadt a lélegzete. Ilyen tájékozatlansággal még hivatali vonalon sem találkozott hosszú pályafutása alatt! Na ne hülyéskedj’ A Fradi meg a

Ferencváros az egy. Különben is a Vasassal mérkőzik. — Ja, az FTC-vel? Miii? Hát hogy lenne a Vasas FTC? Az a Fradi!

— Tényleg? Sosem tudtam, mit jelent az a rövidítés, de a múltkor láttam egy hidroglóbuszra ráfestve, gondoltam, hogy az Fém Tömeg Cikk rövidítése, azt meg a vasasok csinálják. És mondd csak, mérkőzés előtt szoktak ezek valami altatót bevenni? A múltkor- láttam egy meccset a tv-ben, az volt az érzésem, hogy félálomban játszanak. Vezető Kartárs mérge most már elszállt, és vette a lapot. — Ezek után feltételezem, hogy fogalmad sincs, hogy kik játszanak az FTC-ben, arról meg nem is hallottál, hogy tartalékjátékosok is vannak?

— Sosem hallottam róluk.

— Na jó, most nincs időm. mondta Vezető Kartárs — a kért támogatásról any- nyit: majd ha felmondod a Fradi összeállítását, a

tartalékokkal együtt, csak akkor utaljuk át. És elsietett, hogy le ne késsé a meccset.

Pár nappal ezelőtt nevetéstől fuldokolva feleségem toppant be hozzám: a bumeráng, a bumeráng! — Mi van a bumeránggal? — Az, hogy most láttam a kollégádat, le-föl sétál a folyosón, kezében egy fehér papír, rajta zöld tintával valami írás, és kidülledt szemmel motyogja: Géczy — Takács, Novák, Páncsics, Havasi, Juhász, Szűcs. Szőke, Bra- nikovics, Albert, Német — Rákosi, Katona.

Bár a bumeráng visszaütött az eset heppienddel végződött. Kollégám az intézmény kiváló dolgozóinak jelenlétében Vezető Kartárs elnökletével alakult vizsgabizottság előtt kitűnőre vizsgázott. — A támogatást megkaptuk — mondta utána —, de azért máskor jobban meg kell néznem, hogy kit, mivel akarok ugratni.

Sólymos Ede .

m- mra !<■.«* .tfc

Fejér Tamás rendezővel

Félek, hogy a nagyközönség a fimrendezőt csak filmekből ismeri. Vagyis: erősen félreismeri. Ebbe« főképp néhány világhírű szerzői film a ludas.

Fejér Tamásban bajos volna felfedezni az izgő-mozgó, tüsténkedő, nagy hangú rendezőt Halk, megfontolt és lekötelezőén udvarias. Ülünk a hűvös kőbányai lakásban, új filmjéről, A beszélő köntösről kérdeztük, s hamarosan a filmművészet mai legfontosabb problémáinál tartunk.

De előbb hallgassuk meg, amit A beszélő köntösről mond. Bennünket, kecskemétieket érthető módon különösen érdekel ez a kecskeméti film.

— Igen, a színhely valóban Kecskemét Csakhogy nem a mai, hanem a XVII. századi Kecskemét Annak pedig már nyoma sincs. Hiába is akartuk volna, egyetlen kockát sem forgathattunk a Hírős Városban. Fel kellett építenünk a több mint 300 évvel ezelőtti főteret a pasaréti stúdió udvarán...

A filmet tavaly nyáron forgatták, 22 nap alatt. „Eredeti” helyszínen csupán két napot dolgozhattak: a pusztai jelenetek Bugacon készültek.

Most joggal kérdezheti az olvasó: ha 22 nap alatt elkészülnek egy film felvételei, miért kerül csak a következő évben a közönség elé?

— Azért — mondja Fejér Tamás —, mert a munka nagyja csak a forgatás után kezdődik; a hívásnál, kidolgozásnál is fontosabb vágás, a részletek aprólékos mérlegelése és összeillesztése, nem utolsósorban pedig a szinkron.

Hogyan? A magyar filmeket is szinkronizálják?

— Természetesen. Néhány zárt, belső felvétel kivételével mindig. Ugyanabból az okból, ami miatt a helyszínt is fel kell építenünk. Képzeljék el, hogy a török kori kecskeméti piac lármájába, vagy Lestyák Mihály és Cinna, a szép cigánylány párosjelenetébe beledudál az utcáról egy autóbusz... A nagyváros, a modern élet sokféle zaját a jelenidőben játszódó filmekből is utólagos szinkronnal kell kirekeszteni.

A beszélő köntösnek ez már második filmváltozata. Először 1941-ben vitték filmre Mikszáth e népszerű kisregényét. Meghamisították a nagy regényíró művét, különösen társadalombírálatát. Operettet csináltak a történetből, hiszen az akkori idők ízlése nem viselte el, hogy egy magyar úr cigánylányt vegyen feleségül.

— Mi egyrészt helyre akartuk ütni ezt a csorbát, s ragaszkodtunk az eredetihez — mondja Fejér Tamás. — Másrészt adósságot akartunk törleszteni. Minden nemzeti filmgyártás fontos feladata feldolgozni a saját nemzeti irodalmát. Ehhez nekünk sokáig kevés volt a pénzünk. Most, amikor számos nyugati cég nálunk forgat, nagyobbak lettek a lehetőségeink... Mikszáthnak ez a műve kitűnő alapanyag. A nagy regények nem szoktak „beleférni” egy filmbe. Itt nem volt szükség húzásokra. Végül: az is A beszéld köntös mellett szólt, hogy az egyik legismertebb regényünk.

Ekkor érkeztünk el a mai filmművészet sokat vitatott kérdéséhez: színvonalasat, vagy népszerűt? Csali néhány kiragadott gondolatot idézhetek a hosszú beszélgetésből :

— Ha a közönség tíz százalékának, csak az értőknek készítünk filmet, ne csodálkozzunk, ha csak tíz százalék jár moziba... Különben az igazán művészi filmet az egyszerű és az igényes néző egyaránt megérti, természetesen más-más fokon. Germi filmjeire gondolok, Feilinire, s itthon a Szegénylegényekre, vagy a Hideg napokra... Továbbá: szerintem a sokat emlegetett kikapcsolódás is reális igény. S ennek sem olyan könnyű megfelelni, színvonalasan, mint ahogyan némely filmes hirdeti.

Ez igazán hitelesen hangzik annak a szájából, aki még húszéves sem volt, amikor már nemzetközi dijat nyert, később nemzedékeket nevelt a filmművészeti főiskolán, úttörője volt a hazai szinkrongyártásnak, számos dokumentumfilmen és tv-produkción kívül tucatnyi sikeres filmet rendezett.

Legközelebbi terve?... Elmosolyodik:

— Régi álmom. Ne lepődjön meg. Az első magyar

tudományos-fantasztikus film. A lengyelekkel közösen készítjük... - - •< -T— Mester László

—c lu