Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
Modern? Tanyán élni Az iskolák életében megszokott jelenség a diákok szenvedélyes vitája a modernségről. Kevés ismerettel, széles sodrású lendülettel fogalmazzák meg az általuk korszerűnek vélt életvitel szabályait. De mit is tartanak korszerűnek? Valahogy így fogalmazzák: „Tűnjön el a képmutatás, a fiatalok ismerjék az életet és aszerint éljenek is.” Egyöntetűen elvetik az alakoskodásban a megalkuvásig jutott, megesontoso- dott erkölcsöt. Nem kell a régi ruha. Talán itt kell keresni a választ a fenti kérdésre. Miből is szövik azt a ruhát, amit ezek a fiatalok magukra akarnak ölteni? Sokan közülük miniszoknyából, beatzenéből, farmernadrágból, konyakkal, cigarettával sózott házi mulatságból, szexualitásból. Ezek szemében az a modern, ami divatos. Mindig tudják a legújabb táncot, „ismerik a táncdalénekcse- ket és azt, hogy milyen ru- hát viselnek Párizsban vagy Stockholmban. Ezeket az „eltévedt moderneket” a külsőségek utáni tájékozódás, mások utáni igazodás jellemzi. Nem különböztetik meg a korszerűt a divattól. Általános jelentésében — többször leírták már — a modern a kor tudományának, művészetének, emberi törekvéseinek ismeretét, átélését, és az ebből szőtt magatartást jelenti. Aki a felületet érzékeli, azt elkapja az életformából kicsapódó divat áradata. Miniszoknyát viselő diáklány, aki után a fiúk megfordulnak, aki a könnyűzene világnagyságait úgy ismeri, mint az ábécét, arra a kérdésre, hogy miért cigarettázik, azt felelte; megszokta és az Iskola tilalma nem he. lyes, mert sérti a diák egyéniségét. Szabadság? Másról van itt szó. A megváltozott életkörülmények teret biztosítanak az anyagi nehézségek nélküli életre. Az ál- enodernek önmaguknak hazudnak, elhiszik a fényes ruháról, a táncról, a sexről, hogy ezért élnek. Vagyis a tartalom és a forma megítélésével nincs valami rendjén. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. És nemcsak a diákoknak, de a tanároknak is. A legutóbbi felmérések szerint Bács- Kiskun megyében 43 064 tanyaházban 182 000 lakos él. Ebből a KlSZ-korosz- tályhoz tartozó fiatalok száma hozzávetőlegesen 20 000. E húszezer fiatal helyzetéről, életkörülményeiről tárgyalt nemrégiben a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Az összes tanyán élő fiatalt említettük, nemcsak a KISZ-tagokat. hiszen az If júsági szervezet e magas megyei szintű fóruma sohasem szigetelte el élesen, nem osztotta két részre az ifjúságot, aszerint, hogy zsebében lanul-e a kis pirosfedelű könyvecske. vagy sem. Különösképpen helytelen volna ez a tanyákon élő fiatalok esetében. ahol a mozgalom minden alapvető kérdése kiélezetten jelentkezik. Sokhelyütt áthághatatlan korlát még az életszínvonalbeli és a tudati elmaradottság. nagyobbak a feszültségek a családokon belül is. a tanyasi KISZ-fiatalok jóval inkább magukra vannak hagyatva a munkában, mint a városiak. Az objektív akadályokról nem is beszélve. Nemcsak az a baj. hogy esetleg nincs művelődési ház. vagy moziterem, ahol össze lehetne jönni a fiataloknak — mivel a termelőszövetkezetek döntő többsége valóban komolyan veszi az ifjúság ilyen irányú segítését is, egyre ritkábban adódik ez a probléma — de. sajnos. a járási és a megyei KISZ-vezetők közül már valóban nagyon ritkán vesz részt valaki a tanyasiak alkalmi összejövetelein. Tévedés ne essék, nem afféle narodnyikoskodást hiányolnak ezek a fiatalok, nem valami önfeláldozó cselekedetet várnak. Csupán a kapcsolat ápolását — ismételjük: foko- zott gonddal való ápolását — igénylik. Az a munka, amit ezek a tanyai KISZ- szervezetek végeznek — ne féljünk a kifejezéstől — tiszteletreméltó. A világnézetében leginkább elmaradott réteg (itt nem általánosítani kívánunk, csupán a szociográfiai mérések átlageredményére támaszkodunk). és bizony közösségi gondolkodásban sem mindig élenjáró ember- csoportok tagiaival dolgoznak, őket igyekeznek — ha kell — meggyőzni a szervezeti munka értelméről, erejéről, nekik igyekeznek bizonyítani másutt már általánosan elfogadott tételeket. A „front” egyik legnehezebb szakasza ez. Sokszor és sokhelyütt felvetődött a kérdés: beszélhetünk-e egyáltalán napjainkban. a régi értelemben vett tanyákról? Divatos érvek js elhangzanak: könyvekről. rádióról, gáztűzhelyről.,. Mondják: a távolságok sem a régiek már. hiszen van motorkerékpár, személygépkocsi. Eljöhet az idő. hogy — piackutatás óh — megjelenik a telepe* televízió, és akkor aztán valóban nem lesz különbség ... Nagy hiba az ilyen érvelőknek a „gyakorlatilag” szót használni. Gyakorlatilag ugyanis egészen más a helyzet. A tanyasi könyvtárak többnyire egyetlen szekrényből állnak, sajnos, sok helyen a szülő sem nézi valami ló szemmel a könyvvásárlást. A tanyákon még petróleumlámpák világítanak. Talán a telepes rádió az. ami valóban elterjedt, szinte minden tanyában megtalálható, hallt gaitiák is. ha a tíz-tizenkét óra munka után van rá kedvük. A fiatalok, ha olyan beosztásban dolgoznak, napközben is hallgathatják kis tranzisztoros készülékeiket, És a távolságok? A Bács-Kiskun megyei tanyák 75 százaléka egy kilométernél távolabb épült a kövesúttól. Az az ezer méter — különösen esős. sáros időben, vagy télen — nagyon hosszú tud lenni. Olyannyira, hogy a motorkerékpár vagy az autó nem is elég a legyőzéséhez. Nehézségek mutatkoznak a kiskereskedelmi áruellátásban is. a boltok forgalma rapszódikus. sajnos, az itt található áruválaszték is. A tanyasi fiatalok hátrányos helyzetben vannak. A tanyán lakó. de máshol dolgozó fiatal távlati terve a végleges elköltözés. A bejáró diákok pedig, szinte kivétel nélkül olyan munkahelyet választanak. amely a legkevésbé van kapcsolatban a tanvasi életformával. Elgondolkoztató egy Kecskeméten végzett felmérés eredménye is. miszerint az idén 263 tanyai végzősből mezőgazdasági szakközépiskolába nem jelentkezett senki, mezőgazdasági szakmunkástanulónak pedig csak négy. (Ezzel szemben 118 ipari tanulónak. kereskedőnek és gyorsíró tanulónak 41.) Az otthonmaradottak, illetve a tovább nem tanulók egy része a termelőszövetkezetben helyezkedik el. Az otthonmaradottak. Vannak köztük, akik máris KISZ-ta- gok. vannak, akik azok leheitnónek. Akik nemcsak a háztáii hasznát, vagy a hétköznapi problémákat nézik, hanem a világ dolgaira, önmagukra la odafigyelnek eev kicsit. Több segítséget érdemelnének. ROHAM... Legalább százezer csinos lány üdül már ja Balaton partján. A keszthelyi mólón ők hárman voltak a legszebbek. Rendíthetetlen nyugalommal tűrték a fényképezést. Integetés, mosoly az nincs. Búcsúzóban fényképészünk mégegyszer rájuk sütötte masináját, aztán itthon, mikor előhívtuk a képet, azonnal láttuk, hogy a lányok valószínűleg nélkülünk sem unatkoztak. A három fiú legalábbis már elindult — szerencsét próbálni. Két perc Üzemmérnök- és szak- technikus jelöltek, a holnap középszintű vezetői, több mint ezren indulnak kőtelező termelési gyakorlatokra megyénk felsőoktatási tanintézeteiből. Mit kaptak tavaly, és mint várnak az idén ettől a gyakorlattól? A kérdésre Hegyes István, és Vécsy Veronika a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum hallgatói válaszoltak — röviden, két perc alatt. Vécsy: Én tavaly a VSZM kiskunmajsai gyáregységénél töltöttem a gyakorlatot. Nemcsak nekem, de diáktársaimnak is az volt a tapasztalata, hogy alig vettek bennünket komolyan. Túlságosan sokat segítettek, és kevés önálló feladatot kaptunk, szerettük volua megismerni jobban is a munkafolyamatot. Az idén Pesten végzem a gyakorlatot, da csak három hétig, utána utazunk egy NDK-beli üzembe. Remélem, hogy többet tanulok majd.., Hegyes: A tavalyiakról én is csak azt tudnám elmondani amit évfolyam- társam. Az idei reményeink is hasonlóak. Én a MOM esztergomi gyáregységében töltöm a hathetes gyakorlatot, bizonyos műanyagfeldolgozó gépekkel szeretnék itt közelebbről megismerkedni. És mindenekelőtt a középszintű vezetés munkamódszereivel, hiszen ez az utolsó alkalom, amikor még nem a saját kárunkon tanulhatunk. Egy év múlva államvizsgázunk — azután jön a „mélyvíz”. _________ I smertein egy lányt É3 kezdhetném is jellemzését a címben idézetfj OMEGA-sláger következő sorával: kedves volt és szép.' A slágerszövegek persze nem alkalmasak jellemképelo rajzolására; íme a lány következő — legfontosabb —i tulajdonsága Is hiányzik az említett táncdal szövegéből. Ez a lány okos is volt. Fent említett tulajdonságai — kanyarodjunk isméi vissza a táncdalhoz? — kirakatba állították őt. A gim-i názium egyik legjobb tanulója volt. noha erre a rangr* inkább alkalomszerűen elhangzó, valóban kitűnő fei leletei adtak okot, mintsem szorgalma rendszeresség«,' Amely tulajdonságok nélkül pedig tudvalevőleg nem-; igen érhető el tartós... De hagyjuk. A dolgok lényeg« most az, hogy a szép szőke lány kirakatban állt, é* tudott is róla. Tizennyolcadik évében lévén — nem hihetetlen — örült is neki. Ezt természetesen nem mutatta, kitűnő ösztönnel érezte meg, arcvonásaihoz inkább némi szomorúság, hangulatához a nosztalgia illik, hogy még többen bámulják. Csodáiéban nem volt hiány. Olyanok is akadtak szép számmal, akik nemcsak gyönyörködni kívántak benne. (Zárójelben, de ide kívánkozik ismét egyik jellemé zője: természetesen tapasztalatlan volt. Mint afféle fiatal lány, aki túlságosan kis faluból jött ahhoz, hogy látott volna egyet-mást az ilyen esetben nem mindet* lrónia nélkül emlegetett életből. Szülei egyszerűbb emberek voltak annál, hogy lányukat valóban felkészít^ hessék az életre, bíztak okosságában, no meg a kollégium jótékony védőszárnyaiban. Sajnos, közte és diákw társai között nem alakult ki az a barátság, amelyben nincsenek titkok. Különben is, őt sokkal „dörzsöltebbnek” hitték, hiszen olyan szép és okos volt.) Az érettségi vizsgákat megelőző szünetben a diákJ otthon helyett az albérletet választotta, a zavartalan tanulás jelszavával. És délutánonként többet sétált; miniszoknyában természetesen. A fiú, a „jó fej” ekkor lépett a színre. Nem rohamozott azonnal (később kiderült, hogy huszonnégy éves kora ellenére elvált ember), a presszók, a fagylaltok,’ a jaffaszörpbe töltött ginek útvesztőjét választotta. Ami természetesen csak a lánynak volt útvesztő. Együtt i* tanultak néha, hiszen ez is az útvesztőhöz tartozott,' aztán ismét a tenyérnyi kis presszó következett, természetesen a jaffával és a ginnel. A szőke lány alig} egy hét alatt megszokta ezt a kellemes koktélt, no me* a combközépig húzott szoknyás presszóbeli lányok tár-; saságát. Itt is az érdeklődés középpontjában, a kira^ katban volt. Pontosan úgy, mint a megénekelt drágakő.1 (A fiú, a „jó fej” gyakorta emlegette is, hogy ő tulajdonképpen gyémántok csiszolásával szeret foglalkozni! Ezt a követ mindenesetre nem védte semmilyen biztonsági berendezés, még csak egy közönséges kirakatüveg sem. A gin jaffa nélkül is ízlett, olyannyira, hogy egy este, mielőtt a fiú hazakísérte volna, sétáltak egyet, aztán leültek, és beborította őket a park bokrainál« fekete árnyéka. („Utólag megvallva, nem lelkesedtem, nem is undo-' rodtam túlságosan önmagámtól. Az érettségi négyesre sikerült, nem is vártam többet. Mikor szóltam neki, hogy baj van, azonnal eladta a karóráját, hogy legyen pénz. Lovagias volt, azt mondta, majd megadom, ha keresek. Az első fizetésemből. És most ne hidd, hogy valamiféle különösebb lelki deffektusom van. A, de-1 hogy. Csak az egyetemi fölvételire már nem megyei» el. Részben, mert nem nagyon tudtam készülni, részben mert úgy érzem, haza kell mennem. Nem tudom érted-e, szeretnék elbújni, szeretnék egy kicsit biztonságban lenni. Vagy legalábbis úgy érezni magam.** Ezt az utolsó mondatot már alaposan megcsöndesedv® mondta.) Beszéltünk még másról is, hogy nem az eset rázta meg, hanem az, ahogyan, és akivel megtörtént. A fid tulajdonképpen rendes, csak kissé... szóval többnyire csak tervei vannak, meg a presszó ablakán nézelődik: kifelé. A szőke lány néhány napja elkerüli a presszót' haza készülődik. Gondosan csomagol, otthon újra felépíti a régi világot, csak dolgozni is kell majd... Ha elmegy a városból, úgy mondja, még vissza sem pillant. Otthon készül majd a felvételire, és jövőre megpróbál bejutni a« egyetemre. Ha lesa erei» hozzA
