Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
I. oldal 1969. június 21. szombat Vízrendezés - vízgazdálkodás Rajtra készen A Bács-Kiskun megyei N,épi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban két jelentést vitatott meg és hagyott jóvá. Az egyik jelentés a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemekben végzett vizsgálat tapasztalatait összegezte. A másik jelentés a fö'dhasz- nosítás, vízrendezés, talaj- javítás és talajvédelem állapotát mérte fel. A két vizsgálat együttes célja: feltárni a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás útjában álló. de emberi észszel. erővel elhárítható akadályokat. A két alapos, tanulmányszerű jelentés — a közel száz oldalnyi írásos anyag — összefüggésben láttatja az egyes részleteket, egy újságcikk viszont nem vállalkozhat többre, mint hogy utaljon az összefüggésre és bonyolultságára, amikor a vizsgálatnak egy-egy részletkérdését ismerteti. A talajjavítás és a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek problémáival korábban már foglalkoztunk, most a vízrendezés, vízgazdálkodás állapotát mutatjuk be a NEB-vizsgá- lat tükrében. A mezőgazdaság intenzív fejlesztési lehetőségeit elsősorban és alapvetően a megye rossz talajtípusai (homok, szik) akadályozzák: ehhez járul a talajvízszint nagyméretű ingadozása. Az évszakoktól függően hoi a belvíz, hol az aszály rontja le a gazdálkodás eredményességét. A legtöbb gondot a Homokhátság. és általában a gyenge minőségű homoktalajok jelentik: itt az aszálykárok és a belvízkárok — ez utóbbiak a rendezetlen vízviszonyok miatt — évről évre jelentősek. A hát- ‘sági részeken csatornahálózat egyáltalán nincs. A hosszabb időt igénybe vevő rendezési tervek megvalósítása 1971-ben kezdődik. A belvizek miatt a megye állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben mintegy 60 ezer kh szántó maradt vetetten 1967-ben, ami nem csekély terméskiesét okozott. Vízrendszerek A megye vízrendszereiről — summásan — azt állapítja meg a Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy „csak olyan hatékonyságúakra vannak I kiépítve, amilyenre a régi| termelési elképzelések in- j dokolták. A művek felújí- | tása és állandó karbantartása nem teszi lehetővé egymagában a belvízvédekezést. Ehhez az is szükséges, hogy a kormányprogramban adott fejlesztést a területen végrehajtsák.” A megyei tanács becslése szerint a megye belvízrendezése a területnek kb. az 50—55 százalékán történt meg. E rendezettség azonban korántsem megnyugtató: a régebbi építésű csatornák — mivel azok nem a mai vízgazdálkodási alapelvek szerint épültek, csupán a káros vizek mielőbbi levezetésére szolgáltak — nincsenek ellátva víszszint- szabályozó műtárgyakkal. A vízbőséget követő száraz időszakban ez kedvezőtlenül érezteti hatását a mező- és erdőgazdasági területeken. Több helyen tapasztalható emiatt, különösen a magasabb helyeken álló' fenyvesek feltűnő kiszáradása. Az üzemközi és üzemi vízrendezési terveknél gyakran hiányzik az olcsóbb gazdaságosabb megoldásokra való törekvés. Nem veszik figyelembe kellőképpen a legelőkön való vízvisszatartás lehetőségét, annak költségcsökkentő hatását. A NEB sürgető feladatként hangsúlyozza mind a régi. mind az új vízügyi létesítményekre vonatkozóan azt. hogy a vízügyi munkálatokat és a mezőgazdasági terveket össze kell egymással egyeztetni. Tervezési hibák Ennek hiánya olykor visz- szaüt. Például megállapította a NEB, hogy a vízügyi hatóságok a Kígyós-csatornánál kiváló minőségű termőtalajon széles partmenti sávot vettek igénybe későbbi erdősítés céljára. A kun- szentmiklósi Burján-pusztánál pedig a csatorna anyagát — vad sziket — széles sávban a csatorna melletti szántón terítették él, lehetetlenné téve ezzel a terület további hasznosítását. A kalocsai öntözőfürt belvízren- dezési munkálatai során olyan belvízlevezető csatornát építettek, amelynek fenékszintje 80 centiméterrel magasabb, mint a víztelenítendő földtábla felszíne. ..Célszerűnek látszik az egész kalocsai öntözőfürt belvízrendezési terveinek felülvizsgálata” — állapítja meg a népi ellenőrzés. A vízügyi szervek távlatos tervezőmunkáját is a mezőgazdaság távlati elgondolásának ismeretére keß alapozni. Ezt az igényt — részben — már érvényesíti a gyakorlat: a vízügyi igazgatóságok koordinációs terveiket a vízgazdálkodási társulatok, tanácsi szervek és a mezőgazdasági üzemek részvételével készítették eL A vízrendezési területi igény és koordinációs terv köLtségirányzata a mostani tervidőszakot illetően — 1968—1970 — 176 millió 900 ezer forint. Ésszerűbb támogatást Bár a népi ellenőrök nem teszik fel azt a kérdést, hogy biztosítva van-e a rendelkezésre álló összegek legésszerűbben történő fel- használása. a jelentés felel a kérdésre — és a válaszban több fenntartás is megfogalmazódik. Az egyik az, hogy az üzemi vízrendezés támogatási keretét a tanácsi gazdálkodás az egyéb meliorációs fedezetekkel együtt összevontan kezeli. Emiatt az üzemek is. a vízügyi szervek is bizonytalanságban vannak a felhasználható kereteket illetően. Nehézséget okoz az is. hogy a vízrendezésre fordítható összegeket több tárcán kérészül folyósítják: „a támogatási rend lebonyolítási nehézséged veszélyeztetik a vízrendszeri koordinációt.” Végül a legsúlyosabb, hogy a jelenlegi támogatási rend mellett nem érvényesülhetnek a koordinációs terv sorrendi megállapításai: „az az üzem kapja az állami támogatást, amelyik időben tudja biztosítani a munkálatokhoz szükséges saját erőt.” Mivel a Magyar Nemzeti Bank újabban készpénzben kéri az 50 százalékos „saját erőt” a meliorációs keretek évről évre a jó adottságú szövetkezetekbe kerülnek. Egyszerűbb fogalmazásban ez azt jelenti. hogy az érvényben levő támogatási rend éppen a belvízkáros és általában a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket fosztja meg a megerősödés anyagi feltételeitől. A NEB-jelentés rámutat a súlyos — ám várható — következményekre: „A talajjavítás és vízrendezés után realizálódó jövedelmek még jobban differenciálják a szövetkezeteket. A jók még jobbak, a gyengék még gyengébbek lesznek.” Hogy a feszültség — amely amúgyis megvan — ne. nőjön tovább, a Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja. hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemeknek ne kelljen előlegezni a tervezési költségeket az üzemen belüli vízrendezésekhez. Z. T. A jászszentlászlói Aranyhomok Termelőszövetkezet irodáiban a szokásosnál is nagyobb a csend. Néhány adminisztrátor, s a nagy melegben ingujjra vetkőzött főkönyvelő tölla szántja a papírt a hatalmas kimutatásokon. Az elnök és a főagronó- mus még reggel kiment a határba. Ám Bata István főkönyvelő is feljegyzésre érdemes dolgokat mond el, az aratásra, a gabona betakarítására való felkészülésről. — Az idén már nem érinti emberi kéz a gabonákat — újságolja nem kis büszkeséggel. — Az ötszáz hold termését teljesen gépekkel takarítjuk be. Tavaly még csak egy kombájnunk volt, most egy vadonatúj SZK 4-es is társul hozzá. A múlt évben még cséplőgéppel végeztük a magtisztítást, sőt az aratógéppel vágott gabonát is azok csépelték. Az idén már nincs szüségünk sem a cséplőgépekre, sem a cséplőcsapatra. Hetvenezer forintért vásároltunk egy korszerű magtisztító berendezést, amit a szérűn állítunk üzembe. A kombájnoktól érkező gabonát a pótkocsi lebillenti, a magot gép szedi fel, és továbbítja a tisztítóba, ahonnan fúvóberendezés segítségével jut a gabona végleges helyére. A szalma betakarítását is új módon végezzük. Vásároltunk két új bálázógépet, amelyek a kombájnok után haladva felszedik, illetve bálákba préselik a szalmát. A betakarításnál mindösz- sze a szalmabálák kocsira rakása történik még emberi erővel. — Ezek szerint jelentős a munkaerő-megtakarítás? A főkönyvelő gyors számítást végez: — A múlt esztendőben az ötszáz hold gabonának betakarításához néhány hétig szükség volt harminchat emberre, most azonban ugyanezt a munkát — remélhetőleg a tavalyinál rö- videbb idő alatt — mind össze tizenheten végzik majd el. A többiek részt vehetnek a növényápolási munkákban. — Milyen termésre számítanak? — Tavaly 32 vagon gabonánk termett, az idén remélhetőleg elérjük a 34—35 vagonos mennyiséget. — A korábbi években baj volt az alkatrészellátással. — A gabona betakarítására még soha nem készültünk fel olyan alaposan mint most. Remélhetőleg a jól előkészített gépekkel munka közben sem lesz baj. A gépek kezelői régi szakemberek. Vastag Mihály szerelő, például már öt éve, kombájnra ül ilyenkor, s dicséretre méltó szorA modern technika sokféle módon állítja szolgálatába a vibrációs hatást. Ezek közül a szapora rezgésekkel való betontömörítés több évtizedes múltra tekint vissza. Általában egyfejes „szondákat” szoktak lesüllyeszteni a képlékeny betonmasszába a ce- ment-kavics-víz keverék tökéletes „összeházasítása” érdekében. Nagyobb létesítgalommal végzi munkáját. Seress János traktoros, és a többiek is mindent megtesznek majd a gyors, veszteségmentes betakarításért. Gonda Imre agronómus, kiváló ismerője minden géptípusnak, s rövid tanfolyamot tart az új gépek kezeléséről az érdekelteknek. Talán még annyit befejezésül: A közös gazdaság vezetősége célprémiumot tűzött ki a betakarításban résztvevők számára. Azt hiszem — teszi hozzá mosolyogva — ez is egyik hajtóereje lesz a gyors, gondos munkának. O. L. mények betonozásánál, a munkatermelékenység fokozása céljából vibrátor-sorokat állítanak munkába, mint az a képen is látható. A toktoguli vízierőmű völgyzárógátjának építésénél a talajgyalut kettős céllal használják: a négy vibrációs fej a beton belső egyneműsítését végzi, a mögöttük haladó széles lánctalpak pedig a felület tömörítéséről gondoskodnak. Betonozás vibrátorsorral NEB édesanyja keresztnevét. — Néha pénzt kérek tőle mozira, olyankor bemegyek ... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi ismét gondolkodóba esett, azután bizonytalanul mondta: 33. Tyihonov újra feladta a kérdést: — És mikor lőttetek először? — Mondom, hogy tegnap! — Biztos? — csóválta meg a fejét Sztasz. — Hát persze — sietett a válasszal Martuza. — Két napig tartott, amíg megcsináltuk az agyát. Aztán még vártunk egy kicsit ... — Mire? — hegyezte a fülét Sztasz. — Martuza hunyorított: — Féltünk, hátha megkerül a gazdája! Ha meglátja nálunk, mindjárt elveszi. Szóval vártunk és csak tegnap próbáltuk ki. — összesen hányat lőttetek vele? — Mondom, hogy kétszer! — türelmetlenkedett Martuza. — És hány tölténye volt Szerjozskának? — öt. — A többi három hol van? — Itt. — A kisfiú könyökig a zsebébe nyúlt és a rendkívül hasznos tárgyak egész garmadáját zúdította az asztalra: egy ré- ges-régi óraszerkezetet, egy lámpaelemet, néhány jelvényt, egy töltőtoll kupakját. Végül a három töltény is: fémesen koppan- tak az asztal üveglapján. — Rendben — mondta Tyihonov. — Kik a szüleid? — Apu házmester a házunkban. Anyu a Bajkál szállodában dolgozik. — Várj csak! Nem Ha- nifja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni? — Magad mondtad. Bemész néha anyukádhoz? — Be, mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejét: mikor említette az — N-nem emlékszem. Azaz. inkább a mozi előtt. Tyihonov leültette Mar- tuzát a folyosón és Szavel- jevet hívatta. Rövid beszámolójából kiderült, hogy Szerjozsa Baranov elbeszélése pontról-pontra egyezik a barátjáéval. — Szaveljev hívd fel a Köztisztasági Hivatalt, és tudakold meg, járt-e kedden kotrógép Vladikinó- ban. Ha igen, melyik napszakban. A puskát magammal viszem, a szakértők kegyére bízom. A puskát a legtapasztaltabb fegyverszakértők egyike, Sifrin vizsgálta meg. jelentése szűkszavú volt és egyértelmű: „Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjonova halálát okozó töltényt a szakértői vizsgálatra benyújtott VB 806 237 számú puskából lőtték ki. A puska a Tulai Fegyvergyárban készült. Fotótáblázatok mellékelve”. — Itt nem lehet hiba? — kérdezte hitetlenkedve Tyihonov. — Nézze meg a fényképeket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázatokat és meglátja: tökéletesen egyeznek a méretek. A golyót ebből a puskából lőtték ki, ez úgy igaz, ahogy ma szerda van és ön itt áll előttem. — Jól van — mondta Tyihonov. — Meggyőzött. Nagyon hálás vagyok önnek, Jurij Petrovics. Nem is sejti, mennyire fontos nekünk, hogy a bűnjel birtokában legyünk. Sztasz hallgatott egy darabig, azután megkérdezte: — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélénkült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhelyet takart: egy laboratóriumi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt mindenki tudja. Mutat valamit? Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset, ön többet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöttem egy albumra való ócskaságot. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy Levanyevszkij, Moszkva—• San Francisco bélyegzővel. A tudomány iránti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom. — Legalább annyira bőkezű, mint amennyire váratlan ajándék! — mondta meghatottan . a fegyverszakértő. — De nincs erőm hozzá, hogy visszautasítsam. Abban sem vagyok bizonyos, hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot. Mindenesetre gondolkodom rajta. — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov. — Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problémát. Lenne ugyanis egy kérésem. Itt van ez a három töltény. A kérdésem az: megegyeznek-e az Akszjonova holttestében talált golyóval ? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben ? ön úgy gondolja, hogy a töltényeknek egyezniök kell ? Tyihonov ravaszul kacsintott. (Folytatjuk)
