Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

tt*9. f&iihw 17. kedd 5, oldal A nevelésügy: társadalmi ügy A tanító, a tanár, az egész pedagógus-társada­lom tevékenységének talán legjellemzőbb vonása, hogy a jelenben végzett munka értékét csak évek múltán lehet lemérni. A pedagógiaitudomány­nak időről időre alaposan mérlegelnie kell, hogy mi­lyen új feladatokat ró rá a tudomány és a technika szédületesen gyors fejlődé­se. Az új, felnövekvő ge­neráció iránti felelősség is azt sugallja, hogy kellő időben és reálisan megál­lapítsák a szakemberek, mire van szüksége az új évezred küszöbén tevé­kenykedő 20—60 éveseknek ahhoz, hogy kulturált, szakmailag jól képzett emberekként helytállhas­sanak. Röviden szólva: tu­dományos megalapozottság­gal, kellő előretekintéssel meg kell határozni a kor­szerű alapműveltség kere­teit és tartalmát. IS égy kongresszusi téma Szerte a világon, külö­nösen a szocialista orszá­gokban a legkiválóbb szak­emberek foglalkoznak ez­zel a rendkívül fontos té­mával. Hazánkban a jövő év őszén rendezik meg az V. nevelésügyi kongresz- szust. A kongresszus anya­gának kidolgozása a szer­vező bizottság irányításával már hosszabb idő óta fo­lyik a legjobb szakembe­reink bevonásával, a ha­sai és külföldi tapasztala­tok felhasználásával. Gon­dos mérlegelés alapján a szervező bizottság az V. ne­velésügyi kongresszus na­pirendjére négy témát tűz ki. Ezek a következők: társadalmi-gazdasági és tudományos-technikai fej­lődésünk várható követel­ményei a nevelésügy iránt; az iskolai és az iskolán IdvSi nevelő tényezők, szervezetek szerepe, együtt­működésük szorosabbá té­tele; a pedagógus hivatás és k pedagógustovábbképzés; a neveléstudomány hely­zete, feladatai, intézmé­nyei, kapcsolatai más tudo­mányokkal. Kollektív eszmecserék A gondos előkészítő munkát dicséri, hogy a megállapított témakörökből már elkészültek a vita alapját képező tanulmá­nyok és azokat nyomtatás­ban már közre is adták. Így lehetőség nyílik arra, hogy a nyári szünidőt fel­használva a pedagógusok tanulmányozhassák ezeket a tudományos dolgozatokat, kellő mérlegelés után meg­tegyék észrevételeiket és ezzel is hozzájáruljanak a magyar pedagógiai tudo­mány gazdagodásához, fej­lődéséhez. Várható azon­ban, hogy a viták az új tanév első hónapjaiban csúcsosodnak majd ki, amikor a tantestületek nyilván alkalmat találnak arra, hogy kollektív eszme­cserét folytassanak és meg­tegyék észrevételeiket mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Így lehető­ség nyílik arra, hogy az egész pedagógus társada­lom, mindazok, akik fele­lősséggel munkálkodnak az új generációk magasabb kulturális színvonaláért, részt vegyenek a kong­resszus előkészítésében. A korszerű oktatási program kialakításáért A kongresszus napirend­jének témáit egyenként szemügyre véve, annyi már eleve megállapítható, hogy valóban a jelen és az el­jövendő évtizedek leglé­nyegesebb, pedagógiailag a legfontosabb problémákat veszi tudományos vizsgálat alá. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk üteme azon múlik, hogyan tudjuk gyorsítani a szocializmus építését politikai, gazdasá­gi, kulturális és közéleti vonatkozásban. A kérdés helyes, reális megválaszo­lásánál természetesen fi­gyelembe keli venni egy­részt a tudományos-tech­nikai fejlődés lehetőségeit általában, de különösen arról az oldalról, milyen mértékben tudjuk alkal­mazni a tudományos felfe­dezéseket, új technikai vívmányokat, hazai körül­ményeink között. Az is természetes és szükséges, hogy kellő pon­tossággal számba vegyük az iskolai és az iskolán kí­vüli nevelő tényezőket, és azok hatását a tanuló ifjú­ságra. A tanító, a tanár csak úgy taníthat, ha ő maga is állandóan tanul, ha lé­pést tart saját szaktárgya fejlődésével, figyelemmel követi saját tudományágá­nak életét Fejlesztenie kell teljes szellemi „izomzatát”, vagyis általános műveltsé­gének, politikai, társadal­mi ismeretének korunk színvonalán kell állnia. Már ebből a vázlatos képből is kiderül, hogy a magyar nevelésügy nem csupán a pedagógusok, hanem egész társadalmunk ügye. Érthető tehát, hogy az V. nevelésügyi kong­resszus előkészítésében kü­lönböző állami és társa­dalmi szervezetek is részt vállalnak. A Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottságának In­téző Bizottsága, az Űttörő- szövetség Országos Elnök­sége csakúgy, mint a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia. A Művelődésügyi Minisz­térium a szakszervezetek­kel közösen az iskolák tan­testületeiben és a pedagó­gusképző intézményekben rendezi meg a vitákat. Be­kapcsolódik a munkába a Honvédelmi és a Munka­ügyi Minisztérium is. Ter­mészetszerűleg részt vállal a kongresszus előkészítésé­ből a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet is. Érthető és indokolt a gondos előkészület, hiszen ifjúságunkról és ezzel együtt országunk jövőjét érintő alapvető kérdéseket vitat majd meg az V. ne­velésügyi kongresszus. B. 1 29. A hallban Szaveljev tar­tott lelkigyakorlatot a gyöt­rődő Kozákkal. Tyihonov láttán Kozak felállt: — Nem gondolta meg? — Egy perc türelmet, ká­rsam. — Sztasz az ügyeletes pultjához lépett. — Mondja kérem, ki volt szolgálatban a múlt hétfőn? — A mi műszakunk. — Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot az 58. szobából? — Sajnos, nem. Negyven szobám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta. — Arra sem emlékszik, mikor jöttek haza? A szobaasszony elgondol­kozott, elpirult: — Tudja, aznap kellett leadnom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olya: radt voltam. Tízkor lí küdtem, elszundikáltam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt. őt kell megkérdezni. — Ki az a Hanja? — A szobalány, Hanifja Gafurova. — Hívassa ide, kérem. Gefurova fekete szemű, csinos fiatalasszony volt. Tatár indulatszavakkal tar­kított beszámolója szerint Lagunov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltá­vozott az URH-kocsi és a mentőautó. — Nagyon vidámak vol­tak, énekelgettek. A szín­házból jöttek — mondta enyhe akcentussal. — Kicsodák? — Hát Lagunov. Énekel­gettek. — Nem volt egyedül? — Dehogynem. Teljesen egyedül volt. — És Kozak mikor jött meg? Hanifja gondolkodóba esett, majd vidáman közöl­te: — Elaludtam, nem hal­lottam. De szörnyen későn jöhettek meg. mert három volt, mire én elaludtam. — Nem félt hogy ellop­ják az orra előtt a szállo­dát? — Nem. Nálunk sohasem fordult még meg tolvaj. — Elég furcsa! — jegyez­te meg rosszkedvűen Tyi­honov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek láto­gatók azon a napon? — Lehet, hogy jöttek. Én nem láttam senkit. Leltá­roznak nálunk, szörnyen sok a dolog. Csak éjfélkor ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban. — Köszönöm, ön szabad — mondta Sztasz és a tele­fonkagylóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan színes. Kö­szönöm. Igen, írom — Újra tárcsázott. — Nagyszínház? Jó napot kívánok, a rend­őrségtől érdeklődöm. Ha megmondaná, mi ment ti­zennegyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mond­ja kérem, Koncsek kánt ki alakította? Vegyernyikov? Értem. Hánykor ért véget az előadás? Kitűnő. Minden jót. Szaveljevhez fordult: — Lagunovhoz nincs több kérdésünk. Menj szé­pen haza, kisfiam: aludd ki magad, holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev Hangverseny a cseppkőbarlangban Az IBUSZ nyári kulturális programjából Itt a nyár és csaknem mindenki eldöntötte már hova utazik, hol piheni ki az év fáradalmait. Az IBUSZ legtöbb külföldi út­jára már betelt a hely, a belföldi kirándulások szeptember hónapokra állí­tottunk össze színházi elő­adás, illetve szabadtéri já­tékok megtekintésére egy­napos programokat. Már az első ütünk július kö­zepén igen érdekesnek ígér­ban a Comico tragédia cí­mű előadást nézik meg a kirándulók. Július utolsó napjaiban a Háry János című daljá­ték szabadtéri előadására indítunk különvonatot Sze­A világhírű aegtelek-jósvafői cseppkőbarlang járatait a közelmúltban korszerű­sítették. Az új világításban pompázó cseppkövekről színes és fekete-fehér felvételeket készítettek. Képünkön: Veszélyes magasságokban. ugyancsak igen népszerűek. Mit ajánlanak azoknak, ! akik csak egy napra, vagy egy kellemes estére kíván­nak kikapcsolódni — kér­deztem Sándor Imrénétől, a kecskeméti IBUSZ-iroda vezetőjétől. — Július, augusztus és i Alekszejeviccsel teszünk egy kis sétát... Az autóbuszban Sztasz szégyenszemre elaludt A busz rázott Tyihonov hol előre biccent, hol hátra, vé­gül Kozak puha prémgal­lérjára dőlt. Kozak mozdu­latlanul ült meg se moc­cant, bár a helyzet egyálta­lán nem volt ínyére. A buszban hideg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott felfelé a lejtőn, a vezető re­kedt hangon jelentette be a megállókat. A Herszon ut­cánál Kozak óvatosan meg­kocogtatta Tyihonov térdét: — Megérkeztünk, száll­junk le. — Persze-persze — dör- mögte Sztasz és felébredt. Megdörgölte a szemét: — Régóta alszom? — Elég régóta — felelte Kozak. — Nincs ebben sem­mi különös, én is elfáradok a munkában. A Herszon utca sötétbe burkolózott, a közeli erdő­ből száraz hideg áradt. Tyi­honov behúzta a nyakát, a távolságot méregette a la­kótelep távolban pislákoló fényéig, és sértődötten mondta: — Mutassa az utat, elv­társ. — Előre engedte Ko­zákot. A szél finom porhót fújt kezik. Szentendrére szerve­zünk társasutazást, ahová Budapestig különvonattal, onnan tovább hajóval uta­zunk, amelyen az Ex­pressz koktél’’ című zenés műsor szórakoztatja a részt­vevőket Este a szentend­rei szabadtéri Theátrurru szemükbe. Tyihonov meg­görnyedt és lassan döcögött a harciasán lépkedő Kozak nyomában. — Frakasok nem járnak erre? — kérdezte halkan Sztasz. Kozak nem hallotta meg a kérdést. — Remélem, adtak nekik ebédet... — tette hozzá Sztasz, most már inkább csak sajátmagópak. Pokoli­an fáradt volt. „Csak egy­szer kialhatnám magam” — gondolta. Miután kipanasz- kodta magát, frissebben lép­kedett tovább. „Ügy látszik, az önsajnálat melegít” — gondolta és elnevette ma­gát. — Még csak meg se tapogattam az autóbuszban, gyönyörű szám lesz, ha elő­ránt egy revolvert és belém ereszt néhány lövedéket. Na és akkor mi van? Legalább nyugodtan fekhetek, míg kijönnek a mentők”. Gyor­sabbra vette lépteit, utolér­te Kozákot. Belekarolt és mély átéléssel érdeklődni kezdett a falusi építkezés helyzetértől Lvov környé­kén. Közben könnyű moz­dulatokkal kitapogatta Ko­zak zsebeit. Elmosolyodott és így szólt: — Lev Alekszejevics, bi­zonyos fokig hajlamos va­gyok arra, hogy higgyek az ön ártatlanságában ... (Folytatjuk) gedre. A nap programjához tartozik az ipari vásár, dél­után pedig az újszegedi szabadtéri színpadon az Expressz-Show megtekinté­se. Budapestre augusztus elején indítunk ugyancsak különvonatot. A résztvevők a berlini Friedrichstadtpa- last „Palast-Revü, 69” című műsorát nézik meg a budai Parkszínpadon. Szeptember közepén két­napos kirándulást indítunk Aggtelekre, amelynek fény­pontja a cseppkőbarlang­ban rendezett hangverseny lesz. A Budapesti MÁV Szimfonikusok Offenbach: Orpheus az alvilágban cí­mű művét adják elő. Természetesen a szabad szombatok bevezetése újabb igényeket is támaszt, ezért bizottságok és egyéb szer­vek megrendelésére bár­melyik más nyári szabad­téri előadásra indítunk ki­rándulást. A szegedi sza­badtéri játékokra korláto­zott számban még van je­gyünk. Külföldi program­ból már valóban csak né­hány helyre tudok ajánla­tot tenni. A júliusi várnai tengerparti különvonat meg­telt, az augusztus közepén indulóra azonban még le­het jelentkezni. Ezenkívül az augusztusi kétnapos debrecen—nagyváradi, az ötnapos erdélyi autóbusz­kirándulást és az Istriai félszigetre júliusban in­duló félpansiós jugo­szláviai hatnapos autó­buszkirándulást javasolha­tom a külföldre utazni kí­vánóknak — fejezte be tá­jékoztatóját Sándor lm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom