Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

tt*9. f&iihw 17. kedd

5, oldal

A nevelésügy: társadalmi ügy

A tanító, a tanár, az egész pedagógus-társadalom tevékenységének talán legjellemzőbb vonása, hogy a jelenben végzett munka értékét csak évek múltán lehet lemérni.

A pedagógiaitudománynak időről időre alaposan mérlegelnie kell, hogy milyen új feladatokat ró rá a tudomány és a technika szédületesen gyors fejlődése. Az új, felnövekvő generáció iránti felelősség is azt sugallja, hogy kellő időben és reálisan megállapítsák a szakemberek, mire van szüksége az új évezred küszöbén tevékenykedő 20—60 éveseknek ahhoz, hogy kulturált, szakmailag jól képzett emberekként helytállhassanak. Röviden szólva: tudományos megalapozottsággal, kellő előretekintéssel meg kell határozni a korszerű alapműveltség kereteit és tartalmát.

IS égy kongresszusi téma

Szerte a világon, különösen a szocialista országokban a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak ezzel a rendkívül fontos témával. Hazánkban a jövő év őszén rendezik meg az V. nevelésügyi kongresz- szust. A kongresszus anyagának kidolgozása a szervező bizottság irányításával már hosszabb idő óta folyik a legjobb szakembereink bevonásával, a hasai és külföldi tapasztalatok felhasználásával. Gondos mérlegelés alapján a szervező bizottság az V. nevelésügyi kongresszus napirendjére négy témát tűz ki. Ezek a következők:

társadalmi-gazdasági és tudományos-technikai fejlődésünk várható követelményei a nevelésügy iránt;

az iskolai és az iskolán IdvSi nevelő tényezők, szervezetek szerepe, együttműködésük szorosabbá tétele;

a pedagógus hivatás és k pedagógustovábbképzés;

a neveléstudomány helyzete, feladatai, intézményei, kapcsolatai más tudományokkal.

Kollektív

eszmecserék

A gondos előkészítő munkát dicséri, hogy a megállapított témakörökből már elkészültek a vita alapját képező tanulmányok és azokat nyomtatásban már közre is adták. Így lehetőség nyílik arra, hogy a nyári szünidőt felhasználva a pedagógusok tanulmányozhassák ezeket a tudományos dolgozatokat, kellő mérlegelés után megtegyék észrevételeiket és ezzel is hozzájáruljanak a magyar pedagógiai tudomány gazdagodásához, fejlődéséhez. Várható azonban, hogy a viták az új tanév első hónapjaiban csúcsosodnak majd ki, amikor a tantestületek nyilván alkalmat találnak arra, hogy kollektív eszmecserét folytassanak és megtegyék észrevételeiket mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Így lehetőség nyílik arra, hogy az egész pedagógus társadalom, mindazok, akik felelősséggel munkálkodnak az új generációk magasabb kulturális színvonaláért, részt vegyenek a kongresszus előkészítésében.

A korszerű oktatási program

kialakításáért

A kongresszus napirendjének témáit egyenként szemügyre véve, annyi már eleve megállapítható, hogy valóban a jelen és az eljövendő évtizedek leglényegesebb, pedagógiailag a legfontosabb problémákat veszi tudományos vizsgálat alá. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk üteme azon múlik, hogyan tudjuk gyorsítani a szocializmus építését politikai, gazdasági, kulturális és közéleti vonatkozásban. A kérdés helyes, reális megválaszolásánál természetesen figyelembe keli venni egyrészt a tudományos-technikai fejlődés lehetőségeit általában, de különösen arról az oldalról, milyen mértékben tudjuk alkalmazni a tudományos felfedezéseket, új technikai vívmányokat, hazai körülményeink között.

Az is természetes és szükséges, hogy kellő pontossággal számba vegyük az iskolai és az iskolán kívüli nevelő tényezőket, és azok hatását a tanuló ifjúságra.

A tanító, a tanár csak úgy taníthat, ha ő maga is állandóan tanul, ha lépést tart saját szaktárgya fejlődésével, figyelemmel követi saját tudományágának életét Fejlesztenie kell teljes szellemi „izomzatát”, vagyis általános műveltségének, politikai, társadalmi ismeretének korunk színvonalán kell állnia.

Már ebből a vázlatos képből is kiderül, hogy a magyar nevelésügy nem csupán a pedagógusok, hanem egész társadalmunk ügye. Érthető tehát, hogy az V. nevelésügyi kongresszus előkészítésében különböző állami és társadalmi szervezetek is részt vállalnak. A Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottságának Intéző Bizottsága, az Űttörő- szövetség Országos Elnöksége csakúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia.

A Művelődésügyi Minisztérium a szakszervezetekkel közösen az iskolák tantestületeiben és a pedagógusképző intézményekben rendezi meg a vitákat. Bekapcsolódik a munkába a Honvédelmi és a Munkaügyi Minisztérium is. Természetszerűleg részt vállal a kongresszus előkészítéséből a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet is.

Érthető és indokolt a gondos előkészület, hiszen ifjúságunkról és ezzel együtt országunk jövőjét érintő alapvető kérdéseket vitat majd meg az V. nevelésügyi kongresszus.

B. 1

29.

A hallban Szaveljev tartott lelkigyakorlatot a gyötrődő Kozákkal. Tyihonov láttán Kozak felállt:

— Nem gondolta meg?

— Egy perc türelmet, kársam. — Sztasz az ügyeletes pultjához lépett. — Mondja kérem, ki volt szolgálatban a múlt hétfőn?

— A mi műszakunk.

— Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot az 58. szobából?

— Sajnos, nem. Negyven szobám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta.

— Arra sem emlékszik, mikor jöttek haza?

A szobaasszony elgondolkozott, elpirult:

— Tudja, aznap kellett leadnom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olya: radt voltam. Tízkor lí küdtem, elszundikáltam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt. őt kell megkérdezni.

— Ki az a Hanja?

— A szobalány, Hanifja Gafurova.

— Hívassa ide, kérem. Gefurova fekete szemű,

csinos fiatalasszony volt. Tatár indulatszavakkal tarkított beszámolója szerint Lagunov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltávozott az URH-kocsi és a mentőautó.

— Nagyon vidámak voltak, énekelgettek. A színházból jöttek — mondta enyhe akcentussal.

— Kicsodák?

— Hát Lagunov. Énekelgettek.

— Nem volt egyedül?

— Dehogynem. Teljesen egyedül volt.

— És Kozak mikor jött meg?

Hanifja gondolkodóba

esett, majd vidáman közölte:

— Elaludtam, nem hallottam. De szörnyen későn

jöhettek meg. mert három

volt, mire én elaludtam.

— Nem félt hogy ellopják az orra előtt a szállodát?

— Nem. Nálunk sohasem fordult még meg tolvaj.

— Elég furcsa! — jegyezte meg rosszkedvűen Tyihonov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek látogatók azon a napon?

— Lehet, hogy jöttek. Én nem láttam senkit. Leltároznak nálunk, szörnyen sok a dolog. Csak éjfélkor ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban.

— Köszönöm, ön szabad — mondta Sztasz és a telefonkagylóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan színes. Köszönöm. Igen, írom — Újra tárcsázott. — Nagyszínház? Jó napot kívánok, a rendőrségtől érdeklődöm. Ha megmondaná, mi ment tizennegyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mondja kérem, Koncsek kánt ki alakította? Vegyernyikov? Értem. Hánykor ért véget az előadás? Kitűnő. Minden jót.

Szaveljevhez fordult:

— Lagunovhoz nincs több kérdésünk. Menj szépen haza, kisfiam: aludd ki magad, holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev

Hangverseny a cseppkőbarlangban

Az IBUSZ nyári kulturális programjából

Itt a nyár és csaknem mindenki eldöntötte már hova utazik, hol piheni ki az év fáradalmait. Az IBUSZ legtöbb külföldi útjára már betelt a hely, a belföldi kirándulások

szeptember hónapokra állítottunk össze színházi előadás, illetve szabadtéri játékok megtekintésére egynapos programokat. Már az első ütünk július közepén igen érdekesnek ígérban a Comico tragédia című előadást nézik meg a kirándulók.

Július utolsó napjaiban a Háry János című daljáték szabadtéri előadására indítunk különvonatot SzeA világhírű aegtelek-jósvafői cseppkőbarlang járatait a közelmúltban korszerűsítették. Az új világításban pompázó cseppkövekről színes és fekete-fehér felvételeket készítettek. Képünkön: Veszélyes magasságokban.

ugyancsak igen népszerűek. Mit ajánlanak azoknak, ! akik csak egy napra, vagy egy kellemes estére kívánnak kikapcsolódni — kérdeztem Sándor Imrénétől, a kecskeméti IBUSZ-iroda vezetőjétől.

— Július, augusztus és i

Alekszejeviccsel teszünk

egy kis sétát...

Az autóbuszban Sztasz szégyenszemre elaludt A busz rázott Tyihonov hol előre biccent, hol hátra, végül Kozak puha prémgallérjára dőlt. Kozak mozdulatlanul ült meg se moccant, bár a helyzet egyáltalán nem volt ínyére. A buszban hideg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott felfelé a lejtőn, a vezető rekedt hangon jelentette be a megállókat. A Herszon utcánál Kozak óvatosan megkocogtatta Tyihonov térdét:

— Megérkeztünk, szálljunk le.

— Persze-persze — dör- mögte Sztasz és felébredt. Megdörgölte a szemét:

— Régóta alszom?

— Elég régóta — felelte Kozak. — Nincs ebben semmi különös, én is elfáradok a munkában.

A Herszon utca sötétbe burkolózott, a közeli erdőből száraz hideg áradt. Tyihonov behúzta a nyakát, a távolságot méregette a lakótelep távolban pislákoló fényéig, és sértődötten mondta:

— Mutassa az utat, elvtárs. — Előre engedte Kozákot.

A szél finom porhót fújt

kezik. Szentendrére szervezünk társasutazást, ahová Budapestig különvonattal, onnan tovább hajóval utazunk, amelyen az Expressz koktél’’ című zenés műsor szórakoztatja a résztvevőket Este a szentendrei szabadtéri Theátrurru

szemükbe. Tyihonov meggörnyedt és lassan döcögött a harciasán lépkedő Kozak nyomában.

— Frakasok nem járnak erre? — kérdezte halkan Sztasz. Kozak nem hallotta meg a kérdést.

— Remélem, adtak nekik

ebédet... — tette hozzá

Sztasz, most már inkább csak sajátmagópak. Pokolian fáradt volt. „Csak egyszer kialhatnám magam” — gondolta. Miután kipanasz- kodta magát, frissebben lépkedett tovább. „Ügy látszik, az önsajnálat melegít” — gondolta és elnevette magát. — Még csak meg se tapogattam az autóbuszban, gyönyörű szám lesz, ha előránt egy revolvert és belém ereszt néhány lövedéket. Na és akkor mi van? Legalább nyugodtan fekhetek, míg kijönnek a mentők”. Gyorsabbra vette lépteit, utolérte Kozákot. Belekarolt és mély átéléssel érdeklődni kezdett a falusi építkezés helyzetértől Lvov környékén. Közben könnyű mozdulatokkal kitapogatta Kozak zsebeit. Elmosolyodott és így szólt:

— Lev Alekszejevics, bizonyos fokig hajlamos vagyok arra, hogy higgyek az ön ártatlanságában ...

(Folytatjuk)

gedre. A nap programjához tartozik az ipari vásár, délután pedig az újszegedi szabadtéri színpadon az Expressz-Show megtekintése. Budapestre augusztus elején indítunk ugyancsak különvonatot. A résztvevők a berlini Friedrichstadtpa- last „Palast-Revü, 69” című műsorát nézik meg a budai Parkszínpadon.

Szeptember közepén kétnapos kirándulást indítunk Aggtelekre, amelynek fénypontja a cseppkőbarlangban rendezett hangverseny lesz. A Budapesti MÁV Szimfonikusok Offenbach: Orpheus az alvilágban című művét adják elő.

Természetesen a szabad szombatok bevezetése újabb igényeket is támaszt, ezért bizottságok és egyéb szervek megrendelésére bármelyik más nyári szabadtéri előadásra indítunk kirándulást. A szegedi szabadtéri játékokra korlátozott számban még van jegyünk. Külföldi programból már valóban csak néhány helyre tudok ajánlatot tenni. A júliusi várnai tengerparti különvonat megtelt, az augusztus közepén indulóra azonban még lehet jelentkezni. Ezenkívül az augusztusi kétnapos debrecen—nagyváradi, az ötnapos erdélyi autóbuszkirándulást és az Istriai félszigetre júliusban induló félpansiós jugoszláviai hatnapos autóbuszkirándulást javasolhatom a külföldre utazni kívánóknak — fejezte be tájékoztatóját Sándor lm-