Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
S. ofäa! 1969. Június 15. vasárnap IBLJSZ-szal Grazban Vásár után vásár előtt A tavaszt újabban legalább annyira jellemzik az ipari termékbemutatók, mint a sokszor megírt hangulatok, amelyek a természet megújulását kísérik. Az IBUSZ kecskeméti irodája jó érzékkel összetermészetesen a konkurren- ciára vonatkozó felmérő tájékozódásnak, s a kifizető- dést mérlegelő gondos számvetésnek kell megelőznie. Az igazgatóságon felkerestem dr. Franz J. KaIrány — Graz Sen tizenegy autóbuszjáratot szervezett a grazi és a Növi Sad-i vásárra. Milyen is egy csoportos utazás? Indulás kora reggel — a kecskeméti Tejbár előtt most rakják le a kocsiról a kannákat. Következik az autóbuszban a helyfoglalás, s ezzel az első ismerkedés. Megindul az emberi kapcsolatok szép oldódásának a folyamata, aminek eredményeképp a velünk tartó, s az első órákban még elkülönülő három vidéki ügyvéd is közvetlenebbé válik. Be nem vallott izgalmat váltanak ki a hazai városokban való séták is. Az embernek néha az az érzése, hogy érdemes felfedezni Magyarország fejlődésének a csodáit. A szelestei arborétum már inkább pihente- töleg hat óriástulyáival, örökzöld délszaki növényeivel, gondozott, pompás virágritkaságaival. Innén Szombathelyen és Rábafü- zesen át Grazba visz az út. Fock Jenő miniszterelnök ausztriai látogatásának apropójából érdemes feleleveníteni azokat a benyomásokat, amelyeket a grazi vásárban szereztem. Hazánkat ez alkatommal egyedül a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat képviselte. Ez volt az első olyan külföldi szereplésük. amit teljesen önállóan szerveztek. Egy ódon kastély hangulatos termeiben kaptak helyet. Az ételeknek és a cigányzenének, no meg az előzékeny tájékoztató szolgálatuknak köszönhetően a nyárra megtel tek osztrák turista jelentkezőkkel a Budapesten és a Balaton partján álló szállodák. Ezzel aztán le is zárult a magyar kiállítók „névsora”. Pedig a gazdaságirányítás reformja arra készteti a vállalatokat, hogy fokozzák piackutató tevékenységüket. Fock Jenő látogatása megalapozta egyebek közt, a két állam közti kereskedelmi kapcsolatok további kiszélesedését. A mezőgazdasági, illetve háztartási gépek, a bútorok, az élelmiszeripari cikkek közé a jövőben mintha odakívánkoznának a mi termékeink Is. Sikerrel szerepelhetne Itt például megyénk bútor-, kézmű- és háziipara, s valószínűleg újabb piacokat hódítanának meg a kecskeméti, és a kalocsai konzervgyárak, valamint a Baromfifeldolgozó Vállalat termékei, az Alföldi Cipőgyár lábbelijei, s nem uto- sősorban a Bajai Finomposztó műszálas és gyapjú- takarói. A bemutatkozást gert, a külföldi kiállítók irodájának vezetőjét, aki elmondta, hogy a grazi vásár az utóbbi tíz évben vált nemzetközi jellegűvé. A magyar ipari vállalatok eddig mindössze két alkalommal jelentek meg cikkeikkel. A szocialista országok közül állandó résztvevő a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság. Grazban már az őszi, október első hetében megtartandó vásárra készülnek. Erre Bulgária is jelentkezett kerámiával, szőrme- és bőráruval. Az újabb államközi megállapodások nem csupán a piackutató jellegű bemutatkozás kedvezőbb feltételeit teremtették meg, hanem arra is lehetősé .et adnak, hogy minél több vállalat küldje ki dolgozóit a kiállításokra — akár szak- szervezeti javaslatra, juta- lomkirándulás-képpen. A Nagykőrösi Konzervgyárból például tizenöten járta': Grazban a kecskeméti cső porttal. Amikor hazafelé az élményekre terelődött a szó. kiderült, hogy sok hasznos, és könnyen megvalósítható ötlettel a tarsolyukban térnek vissza az üzembe, az élelmiszerek csomagolását illetően. H. F. Kétmillió felnőttet vár az iskola Azt mondják: tanuló nemzet vagyunk. Vonaton, buszon, viilamosan minden második ember kezében tankönyv, nyelvkönyv, jegyzet. Felnőttek százai, ezrei járnak esti, vagy levelező hallgatóként gimnáziumba, technikumba, egyetemekre. Mégis, Magyarországon kétmillió (!) a 16 és 50 év közötti munkaviszonyban álló felnőtt, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát sem. Köztük 98 ezer analfabéta. A fél-analfabétákról, a gyakorlatilag írni, olvasni álig tudókról nincs statisztika. A dolgozók általános ls<- kolájának nyugdíjas igazgatónője meséli a „höskor>1”, az 1948-tól 52—53-ig .ártó időszakról: — Annyi volt a felnőtt általános iskolás, mint még soh^t. Azok jöttek tanulni, akiknek azelőtt nem adatott lehetőség. Soha nem felejtem el azt a 8 analfabétát, aki rongyos ruhában, de tele tudni-akarással, vággyal jött az iskolába. A Tragikus házibuli JÁNOSHALMÁN meghalt egy fiatalember, néhány hónapos gyereket, és egy özvegyet hagyott maga után. Nem természetes halállal halt meg Kármán József, hanem megölték. Az ölte meg, akivel néhány perccel korábban még vígan énekelték a magyar nótákat, itták a bort, s akit faluszerte rendes, ma- gábazárkózott, szorgalmas embernek ismertek. Azt persze senki sem tudhatta, hogy Csiszár Gyula, a 34 éves tettes már évek óta egy magakészítette tokban kést hord a belső zsebében azzal a gyanúval, hogy hátha megtámadja egyszer valaki. Ki ez a Csiszár Gyula, milyen örökségként hozta magával az alaptalan gyanút, amely beárnyékolta napjait, s amely állandó készenlétben tartotta: vigyázz, hátha megtámad valaki. Pedig Jánoshalma nem tartozik a büntetőjogilag fertőzött területek közé, nem olyan község, ahol gyakran fordulnának elő bosszúból eredő leszámolások, megtorlások, alaptalan támadások, éjszakai nagy verekedések. Csakhogy Csiszár Gyula születésétől kezdve — huszonöt éven át — mindig tanyán élt. Iskolába mindössze egy évig járt, s ép- pencsak megtanult írni, olvasni. Betöltötte huszonötödik életévét, amikor szobát bérelve Jánoshalmán, napszámos munkába fogott, és csak 1968-ban, túl a harminc éven lett segédmunkás a kőművesek mellett. ORVOSI vélemény szerint közepes fokú, veleszületett debilitás jellemzi, ez azonban nem korlátozza beszámíthatóságát. Tudja mit tesz, önmaga képes ügyeinek intézésére. A köznapi életben, egyszerűbb körülmények között semmit nem lehet rajta észrevenni. Italt csak ritkán szokott fogyasztani, részegen még nem látták, nem kötekedő természetű. Igaz, egy alkalommal összeszólalkozott a szomszédban (a vádlott a Bíró utca 127- ben béreit szobát) lakó Maróczi Péterrel, de ennek csupán annyi következménye lett, hogy azon túl nem köszöntek egymásnak. Miután több évet élt már Jánoshalmán, kezdett kialakulni benne egy olyan felfogás, hogy társaságban muszáj inni. *Az eset napjának — 1969. február 28 — délutánján már hat liter bort vásárolt, s mert nem fért mind a demi- zsonba, a maradékot megitta. Útközben is ivott, majd otthon megtöltött egy literes üveget, és elindult Horváth Mátyásékhoz „beszélgetni”. Csak a gyerekek voltak otthon, s mondták neki, hogy a szülők Kármán Józsefekhez mentek. Azokhoz a Kármánék- hoz, akik Maróczi Péter házában laktak, s úgy költöztek oda, hogy majd eltartási szerződést kötnek az idős emberrel. Meg kell jegyezni, hogy ekkor már néhány hónapja Csiszár és Maróczi kibékültek, köszöntek egymásnak. S bár a liter borral felszerelt ember közelebbről nem ismerte Kármán Józsefékat, elindult hozzájuk, de otthon csak a két asszonyt találta. A férfiak elmentek borért. AMÍG Kármán József és Horváth Mátyás visszatért, a bor nagy részét hárman megitták. A férfiak nem találtak italt, s erre felajánlotta Csiszár, hogy majd ő hoz otthonról. Hozott is újabb két litert. De amíg otthon volt, eszébe jutott a kés: hátha megtámadja őt ez a Kármán, hiszen a múltkoriban — ez az eset közismert volt a környéken — az apósával is ösz- szeveszett. A kés a bádog tokban ott lapult hát a belső zsebében, amikor a borral visszatért a társaságba. Gátlástalan italozás, nagy nótázás közben telt az este. A bor elfogyott, s ekkor pálinkát vettek elő. Az éneklés zavarta a házigazdát, aki a szomszéd szobában próbált aludni. Félt is Kálmántól, mert az utóbbi időben nézeteltérés támadt közöttük, s attól tartott, most esetleg megveri az ittas ember. Inkább elment otthonról. 1 — Gyerekek, mindjárt éjfél. Menjünk haza! — jegyezte meg Horváthné, s a társaság szedelőzködött. Csiszár olyan ittas volt, hogy vezetni kellett. Horváth Mátyás és Kármán József vette közre, s mikor a kapuhoz értek, Csiszárnak eszébe jutott, hogy a sapkája bent maradt. — Matyikám, hozd már ki a kucsmámat. Ott van a fogason. KÖZBEN megtörtént a tragédia. Alig ért be Horváth a lakásba, Csiszár Gyula az őt tartó Kálmánhoz fordult. — Mit akarsz te, az anyád hétszentségét? — Elővette a kést, és egy nagyerejű mozdulattal hasba szúrta a teljesen ártatlan, gyanútlan embert, aki egy szót sem szólt. S mert az ott tartózkodó Horváthné rákiálltott, őt vette üldözőbe a 19 centi- méteres késsel. Közben kijött a férj, eldobta a kucsmát, és felesége segítségére sietett, de erre nem volt szükség, mert a támadó elesett. Kármán József a házba igyekezve, súlyos sebét kezével takarva csak a folyosóig' jutott. Itt ösz- szeesett, és néhány perc múlva meghalt. Elvérzett, mert a kés átmetszette a combtőben húzódó vastag ütőeret, s akkor sem lehetett volna megmenteni, ha azonnal kórházba, orvos kezébe kerül. Csiszár Gyulát a rendőrség elfogta, és letartóztatták. A tárgyaláson azt mondta ugyan, hogy semmire sem emlékszik, mert „nem volt magánál”. Ez azonban alig hihető azok után, hogy eszébe jutott a kucsmája, s kérte ismerősét — nevén szólítva azt, tehát tudta kik állnak mellette — , hozza ki a fogasról. ENYHÍTŐ körülményként a bíróság csupán azt vehette figyelembe, hogy büntetve még nem volt, munkáját szorgalmasan, becsületesen végezte. Mindezek alapján Csiszár Gyulát nyolcévi szabadságvesztésre ítélték, s öt évT” eltiltották a közügyekben való részvételtől. Gál Sándor vizsgán maguk szedte gyöngyvirággal köszöntötték a tanári kart. Egyre kevesebben Aztán megtorpant a felnőttoktatás. Csak a hatvanas években született újjá — fejlődtek, differenciálódtak formái, bővült tovább a dolgozók iskolájának országos hálózata. Elkezdődtek a felnőttoktatás tantervi és metodikai munkái. Ennék ellenére újból rohamosan csökken a felnőtt általános iskolások .száma. Még az 1963—64-es tanévben 116 670-en jártak a dolgozók általános iskolájába, 1968—69-ben már csak 27 983 hallgató jelentkezett. Miért? Miért ilyen kevesen? — keresem üzemben, tsz-ben, fiatalok és öregek közt. 29 éves fiatalember. Erős, egészséges. Gyári segédmunkás. Darura, vagonokra rakja, rögzíti a ládákat. Órabére 7 forint. Öt osztályt végzett. — Jó nekem így is. Sose szerettem tanulni. Nem sokkal keres többet a barátom, aki szakmunkás lett, tanult, technikumba járt. A művezető azt mondja: azonos körülmények között az a betanított munkás, aki 4 elemit végzett, többet termel, mint a másik, aki most technikumba jár. Hallottam, van munkahely, ahol óppenhogy nehezítik á tanulni akarók helyzetét — 3 műszakba, más munkakörbe helyezik őket. B. községben teljesen megszűnt a dolgozók általános iskolája. Közel a város, a bent dolgozóknak utazással telik el napi 2—3 órájuk. A tsz-tagok öregek, 55 év fölött az állag életkor. Azokat a fiatal technikusokat sem nézik valami nagy rokonszenv- veí, akik visszajöttek a faluba. A tsz-elnök visszakérdezi — kit küldjön iskolába, hogyan? Az állatgondozót? A traktorost? örül, ha megbirkózik a napi munkával. Követendő példák Ilyen elszomorító lenne a kép? A statisztika szerint leginkább a mezőgazdasági jellegű megyékben, járásokban csökkent a dolgozók iskolájába járók száma. Ipari helyeken még úgy-ahogy tartják a létszámot. Legtöbb beiratkozott hallgatója a dolgozók általános iskolájának Borsod, Győr, Hajdú. Pest, Szabolcs, Szolnok, Csongrád és Bács megyében van. Beszéltem olyan munkásokkal, akik dicsérték munkahelyüket — állandó délelőtti műszakkal segítik, hogy nyugodtan járhasson iskolába. Hajdú megyében az analfabéta oktatást társadalmi üggyé tették. A megyei tanács vb a járási, városi, községi tanácsok vb- elnökeit, helyetteseit, személy szerint tette felelőssé, néhány .írástudatlan sikeres vizsgáztatásáért. Módszertani tanfolyamot rendeztek. Nagyiétán minta tantermeket, óravázlatokat adtak ki. Baranyában nyugdíjas pedagógusok látogatják, tanítják ími-ol- vasni a cigánycsaládokat. Követendő példákat szolgáltatnak a tatabányai, a kecskeméti, a dunaújvárosi, a budaörsi dolgozók általános iskolája is. De segíthetnek a munkatársak, a családtagok is. Fűzfőn a fizetési jegyzéket aláírni nem tudókat társaik addig serkentették, míg be nem iratkoztak az iskolába. Társadalmi segítség A pedagógusok csaknem mind lelkesek, hivatástudattal tanítják, nevelik a felnőtteket. Azt mondják: legnehezebb a nyelvtant, a számtant, a kémiát tanítani. Vizsgák előtt legépelik a tételeket, vázlatokat készítenek, másutt fénymásolt nyelvtani táblázatokat adnak a hallgatóknak. Kevesen és egyre kevesebben vállalják a pillanatnyi előnyöket, nem tartalmazó általános iskolai tanulást. Még akik beiratkoznak azok sem valamennyien járják végig a tanévet. Sok a lemorzsolódás. Pedig sokféle kedvezmény, egyszerűsítő törekvés megvalósult már a felnőttek oktatásában. Osztályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészüléssel, elvégezhetnek egyszerre két osztályt, tanulhatnak esti vagy levelező tagozaton. A mezőgazdaságban dolgozók részére külön 5 hónapos tanulmányi idővel működő iskolákat szerveztek. Az általános iskolai tan- terv-reform közelebb hozta a tananyagot a felnőttek igényeihez, gondolkozás- módjához. Szépek és nagyon jól használhatók a sok ábrával, szemléltető rajzzal teli tankönyvek. (Az alsó tagozatos osztályok tanulói ingyen kapják a könyveket.) Ahol a munkahely kapcsolatot tart az iskolával, támogatja tanuló dolgozóit, ott kevés a probléma. Ahol a tsz-közgyűlés a tanulás mellett foglal állást, ahol tanulásra, művelődésre használják fel a megnövekedett szabad időt, a szabad szombatot, ahol szorgalmazzák a felnőttek oktatását, képzését — ott nem kell bezárni a dolgozók iskoláit. Hiszen sem a korszerű termelést, sem a szakmai képzést nem lehet az általános műveltség nélkül megoldani, biztosítani; A dolgozók általános iskoláiban is elkészültek a jövő tanév tervei. Elküldték a felhívásokat, a plakátokat az üzemekbe, a tsz-ekbe, gazdaságokba iskolákba. A szülőket iskolás gyermekeik útján értesítik a tanulási lehetőségekről. Munkahelyen, művelődési házakban hirdetik, népszerűsítik a dolgozók iskoláit. , Az általános iskolák 2 millió felnőttet várnak! K. M. Konfekcióvállalatok, ktsz-ek és tsz-ek figyelem! Tömegkonfekció- termék gyártására (nadrág, zakó, kabát stb.) keresünk szabad kapacitást, a TI. félévre. „Alvállalkozás 3318” ieligére a Magyar Hirdető, Budapest, V. Felszabadulás téri irodájába. 4238
