Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
1989. Június IS. vasárnap Sl oldal A grundon legelésző facér birkanyáj és a felhőkkel kacérkodó nagyszerű szalagház — őszi esőzéskor megközelíthetetlen, sáros kis utcák és Közép-Európa egyik legkorszerűbb fedett uszodája: ilyen ellentmondásokból tevődik össze ez a patinás kecskeméti negyed, a Máriaváros. A nem bennszülött, a félig „gyütt- mönt”, de gondolom, nem egy ott lakó számára is meglepetést jelent, hogy voltaképp több a Máriaváros, mint aminek általában hisszük. Közigazgatási határait tekintve ugyanis ehhez a városrészhez tartozik nem csupán a Vízmű telepe, vagy a megyei kórház, de magáénak mondhatja a már említett szalagházat is, hiszen Máriaváros, 1969 északi határvonala a Nyíl utca. Nem a városnegyed — régies kifejezéssel élve: a tized — történetének a megírására kíván vállalkozni az újságíró. Annyit mégis el kell mondania, hogy a Máriaváros nem olyan régen — valamikor a századforduló táján — kezdett igazából kiépülni. Erre vall az is, hogy a ma már öregebbeknek számító utcái — Fürdő, Szélmalom, Cédulaház, Cserép utca — is nagyjából rendezettek, egyenesek, a városrendező mérnöki ceruza nyomait viselik magukon. Kisparaszti tizedből — munkásnegyed Az első őslakosok kisebb mezőgazdasági földterülettel rendelkező polgárok voltak. Napjainkan sem a nagypénzűek élnek Kecskemétnek ezen a részén, a lakosság társadalmi összetétele azonban az idők folyamán sokban változott. Ma már a szövetkezeti gazdák mellett jelentős a tisztviselő-réteg is Uralkodó, a népesség zömét kitevő elem viszont az üzemi munkásság, az ide telepített, vagy a környékben működő üzemek — az ÉPSZER, a Fémmunkás, a Konzervgyár — dolgozói. Hosszú időn át, a felszabadulást megelőző évtizedekben bizony Kecskemét mostoha gyereke volt a Máriaváros. Mélyfekvésű lévén a talaj, esőzések, a feltörő talajvizek okoztak elsősorban rendkívüli károkat Sajnos, ezt a terhes örökséget még ma is cipeljük: a közelmúlt évek belvízkárainak többsége itt esett. Ma sem felel meg a követelményeknek a környék csatornarendszere, s ezen csak a szomszédos Széchenyivárosban kiépülő csapadék-elvezető hálózat segít majd. a következő tervidőszakban. Közös gondok és szándékok Víz, csatorna, út járda: ezek a tanácstagi fogadóórákon szinte törvényszerűen ismétlődő panaszok, gondok. Nem kisebb probléma. s a lakosság többségének jogos sérelme a szemét elszállításának mindmáig megoldatlan volta, amit — legalábbis a már burkolt, biztonságosan járható utcákon — semmi sem indokolhat. A város vezetői arra törekszenek, hogy a negyed megfelelő helyet kapjon az útépítési programban is. Jelentős lépés volt az E 5-ös főútvonal átvezető szakaszának a kiépítése, rendezése, ami a városképben is előnyös változást hozott. Ezenkívül kilenc utcát köveztek ki eddig és hetet kapcsoltak be a vízellátásba. 1970 végéig újabb négy utca kap majd vizet. A járdaépítés idei programjában a Toldi, a jövő éviben pedig a Tél utca szerepel. A szeretet forintjai És ha már itt tartunk, feltétlenül említésre méltó a máriavárosi lakosság áldozatkészsége, a közcélok, tennivalók jó részének anyagi vállalása. Mindez, párosulva a kerület tanácstagjainak aktivitásával, hatékony mozgósító, szervező készségével arra vall, hogy megbecsülik és szeretik szőkébb pátriájukat, amely korántsem „halálra ítélt” városnegyed. Nem vitás — és bizonyára senki nem is táplál magában ilyen irányú reménységeket —, hogy olyan monumentális területi változásokra, mint amilyenek j például a városközpontban folynak, a közeli jövőben a Máriaváros nem számít- . hat. De ezt az objektív kö- J rülmények sem teszik szükségessé. Nem metropolist akarnak A fejlesztés legfőbb célkitűzése a lakosság szükségleteinek korszerű, s minél maradéktalanabb kielégítése, akár a közművesítés, akár a szolgáltató-, üzlethálózatot illetően. Ezt az egész város életére kiható, nagyszabású létesítmények egészítik ki, amelyekről majd alább ejtünk szót. Mit jelentett az urbanizá- lódás, a városfejlesztés századok munkájával felérő utóbbi másfél évtizede a Máriavárosnak? Mivel gyarapodtak, gazdagodtak az ott lakók? Erre az időszakra esik a lakásépítési program, amely itt a Dózsa György úti lakótelep öt épületével, s a kiegészítő bolthálózat létesítésével vette kezdetét. Azóta új szövetkezeti lakásokat húztak fel. s az arrajá- rók napjainkban is száznál több új lakás jó ütemben haladó építésének lehetnek szemtanúi. Felépült az ÉPSZER Vállalat központi irodája, s a korábban rendezetlen üzemi telepet is kialakították. Hasonló eredményekről adhat számot a Vízmű I. sz. telepe is. Üj épületet kapott a gyógypedagógiai iskola, s jó pár milliós költséggel folyik a megyei kórház felújítása, bővítése. Most épül a Jász utcában a megyei tanács központi garázsa, valamint az ÉPSZER munkásszállása. A sport és higiénia centruma Arról se feledkezzünk meg, hogy a Máriaváros voltaképpen — Kecskemét sport- és fürdőnegyede! Aki a hat éve felavatott Széktói Stadion lelátóin helyet fo- lal, vagy a fedett uszodában tempózva rója a hosszakat — engedtessék meg ez a parányi lokálpatriotizmus: —' a máriavárosiak vendége. Szépül és egyre bővül a széktói strand és ebben a városrészben kap majd helyet az új kecskeméti melegvizes tisztasági és gyógyfürdő. Izgalmas távlatok De ne zárjuk cikkünket ilyen disszonáns hanggal. Búcsúzzunk a Máriaváros- tól oly helyi távlatok meg- csillantásával. mint a 450 milliós mammut-beruházás, az új kórház építkezése. S azzal, ami első hallásra talán humorosnak tűnő, mégis komoly távlati terv: itt létesül majd a város helikopter-állomása. A jövendőnek ez a közlekedési eszköze nem csupán beteg-, hanem személyszállítási, forgalmi célokat is szolgálni fog. Bízunk benne, hogy még megérjük: a máriavárosi polgár, aki most rosz- szabbik esetben télvíz idején utcájából a körútig is alig bír kilábalni — saját „különbejáratú” helikopterAz előbbiekben említetteken túl is akad még persze hiányosság. Sokan és régóta reklamálják például egy gyermekjátszótér létesítését. Ne hagyjuk szó nélkül a kerület „illatos” üzemének, a szeszfőzdének a levegőt szennyező „tevékenységét” sem. Sok meddő terv, meg nem valósított elképzelés született már az üzem kitelepítésére, amit azonban végső sorén maga a vállalat oldhatna csak meg. kikötőjéről indul majd el, világot látni... Jóba Tibor Kísérleti osztályok Kecskeméten — Halló, kecskeméti Zrínyi általános iskola? — Igen, máris mondom az új rendszerű orosz tagozatos osztályunk lényegét. Már harmadikban elkezdik oktatni a nyelvet, eleinte heti három órában, játékos, társalgó módszerrel, később rátérnek a heti hat órára. Ezek a gyerekek biztosan megtanulnak oroszul, akár beszédfokon is. — Melyik osztályban indul szeptemberben az új tagozat? — A 3./a-ban. De a lenin- városi iskolából, a Jókaiból, a Hoszú utcaiból, a Zója utcaiból és a Halasi útiból is átiratkozhatnak hozzánk azok a másodikat végzett, legalább 4,5-es átlagú gyerekek, akik kedvet éreznek hozzá. Hangsúlyozni szeretném, hogy a körzetbeosztás ebben az esetben nem számít. Jelentkezés csak holnap és holnapután! — Halló, Czollner téri iskola? — Ugyanolyan oroszos osztályunk indul harmadikban, mint a Zrínyiben. A Rákócziból, az I. számúból, a Mátyás tériből, a Kuruc tériből és a méheslaposiból jelentkezhetnek át hozzánk. — Halló, lentnvárosi Iskola? — Matematikai tagozatos hetedik osztályt szervezünk, országosan is most próbálkoznak ezzel először ilyen formában. Heti hat órában tanítjuk a tárgyat, hihetetlen előny természettudományos és műszaki érdeklődésű gyerekek részére. Kecskemét bármely iskolájából jöhetnek ide a jótanulók. Sz. J. Ifjúsági találkozó Dunavecsén Egész napos programmal ifjúsági szolidaritási, béke és barátsági találkozót rendeznek ma Dunavecsén. A hagyományos, immár hetedik demonstráción a járás 13 községének fiataljai vesznek részt. A délelőtti gyűlésen Szabó Tibor, a járási KISZ-bizottság titkára mond beszédet, majd sportműsoron, tánczenekari vetélkedőn, este pedig szabadtéri táncrendezvényen szórakoznak a fiatalok. Űj gimnázium Majsán Az állványok közül alig látszik ki még, de az építők erősen ígérik, hogy augusztus 20-ra átadják a kis- kunmajsai új gimnázium épületét. Nyolc tanterem lesz benne, tágas tornaterem, korszerű konyha, központi fűtés — továbbá szeptember 1-től kezdve a gimnázium teljes tanári karával, tanulóseregével. Nagyon szeretnének neki örülni, hogy végre tökéletesen megépített, jól felszerelt iskolájuk van. 28. — Nem. kedvesem, önnek archaikus elképzelései vannak a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felikacagott. Pirosas arcán mozgékony ráncok futkároztak. kis ősz bajusza kemény jellemről tanúskodott. „Ilyen férfiról mintázhatta Eh- rengburg Smiedl őrnagy portréját” — gondolta Tyi- honov. — Igaz. nálunk nem építenek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és második éve épül a tdsztí- tóüzem. De önök. fővárosiak mindig kacérkodnak egy kicsit a vidéki élettel. „Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!” Nem a ritmuson múlik. Már régen másféle kategóriára, másféle meghatározásra lenne szükség. Véleményem szerint a mai életet elsősorban tartalmi telítettsége határozza meg. Nézze meg a gyerekeinket: okosabbak nálunk, többet akarnak tudni az életről. Egyszer azt mondja nekem a fiam — tizenkét éves: — „Apa. hol juthatnék hozzá Proust- hoz?” „Ott van a szekrényben, öt kötetben — mondom neki leereszkedően. — Kezdd a Fáraóval, kitűnő könyv!” Elhallgat az én Al- jókám, azután újra megszólal: „Apu, Boleszáv Prusz- tot már olvastam, én Mar- celle Proustra lennék kíváncsi”. Püff neki! Majdnem elsüllyedtem a szégyentől. Pedig nevelnünk kell őket. De ahhoz, hogy ezt meglehessük, nekünk magunknak is tanulnunk kell. Hol vegyük rá az időt? Nekem például olyannyira zsúfolt volt a programom, hogy egyetlen egyszer jutottam el a Nagyszínházba. Éppen aznap, amikor azt az asszonyt megölték. A szobalány mesélte, amikor megjöttem. Ügy emlékszem, múlt hét keddjén volt? — Nem. Hétfőn — válaszolta Tyihonov. — Hétfőn? Szerintem kedden történt. De mit találgassam, valahol megkell lennie a jegynek, mindjárt megnézem. Lagunov elővette kiszolgált, alaposan megkopott disznóbőrtárcáját, erős. kövér ujjaival, mutatni kezdett 'benne. ( — Itt vagy, galambocs- kám! Így ni, na nézzük csak. Első emeleti páholy, február 14. — Lagunov az ujjain számolta: — Ma huszonkettedike van, tegnap huszonegy... Ügy van! Hétfőn volt tizennegyedike. — Jó volt az előadás? — kérdezte Tyihonov. — Kitűnő! Az Igor herceget játszották. Nagyszerű zene ez, az ember úgy érzi. részese lett valami felemelő eseménynek. Kötelezővé tenném az iskolásgyerekek számára! — Manapság kevés a« igazán jó énekes — vetette közbe Sztasz. — Koncsakot ki alakította? — Vegyernyikov. Jól énekel. de csak azt mondhatja el magáról, hogy személyesen ismeri a poloveci kánt; aki hallotta Makszim Mi- hajlovot, — Lagunov meg- pödörgette bajúszát. — Ennek ellenére jó volt. Igazi élvezetet szerzett! — Dmitrij MihajlovicSi mikor, hallott először a gyilkosságról? — kérdezte Tyihonov. — Azonnal! Amikor elkértem a kulcsot — tizenegy körül lehetett —. Hász- ja. a szobalány rögtön elmesélte, Tíz perccel azelőtt szállították el a holttestet, a lányok az ablakból nézték. — A gyilkosság előtt körülbelül mennyi idővel távozott a szállodából? — De hiszen nem tudom, hánykor ölték meg. Csak később mesélték, hogy nagy feltűnést keltett a szállodában. amikor megtalálták a holttestet. Ha jól emlékszem, kilenc órát mondtak. Mi öt felé mentünk, ei Lev AlekszejeviccseL — Lev Alekszejevics is elment? — Fél hatkor akartunk elindulni. így beszéltük meg. de ötkor felhívták, ezután elsietett. Nem várt meg. Nekem még levelet kellétt írnom a feleségemnek. Tíz-tizenöt perc múlva én is elmentem. — Bezárta a szobáját? — Igen. persze. — Melyik ügyeletesnek adta át? — Hát kedvesem, erre bizony nem emlékszem. ítélje meg: rengetegen vannak. Arra emlékszem, hogy este Hanjátó! vettem át. Erre is csak azért emlékszem, mert éppen ő számolt be a gyilkosságról. — Kozak hánykor jött meg? — Nem tudnám megmondani. Valószínűleg későn. Emlékszem, még meghallgattam az éjféli híreket, egy órácskát olvastam, azután elaludtam. — Nem hallotta Kozákot bejönni? — De hallottam. Felébredtem egy pillanatra, még mondta isa «.Aludjon csak. én vagyok”. El is aludtam. — Nem találta Kozákot izgatottnak? Lagunov felkacagott: — Hát. ami azt illeti', álmomból felriadva, méghozzá sötétben, nemigen tudtam figyelemmel kísér, ni az ilyen részleteket. Az újságtartó asztalkán. Kozak ágyánál könyv hevert: egy Bradbury-kötet Tyihonov lustán átlapozta. A címoldalon felírás: „A Csehov Könyvtárnak jó emlékezetül hűséges olvasójuktól, Sz. J. Szajkómtól”. Tyihonov elmosolyodott, becsukta a könyvet, felállt: — Ne haragudjon, hogy elraboltam az idejét. — Ugyan, mit beszél! Már nincs semmi dolgom, s vonatjegyem is megvettem. Sietek haza. várnak a teendőim. — Viszontlátásra. _ — Minden jót. Ha mifelénk jár. keressen fel. Olyan őzcombbal kínálom meg, hogy megnyalja mind a tíz ujját! — Ha lehetőségem lesz rá, feltétlenül, örömmel. Köszönöm. Addig is... (folytatjuk)
