Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
KGM— Bdcs-Kiskun Mint ismeretes a Ganz- RIÁVAG Kiskunhalason gyáregységet létesített, ahol aggregátorokat, kompreszo- rokat, valamint vasúti kocsikhoz ajtókat gyártanak. Az EKA kalocsai gyáregységének évi kapacitását mintegy 120 millió forinttal bővítik. Ez lehetővé teszi, hogy a gyár a belsőtéri fénycsöves lámpatestek iránti bel- és külföldi igényt kielégíthesse. * A kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban az elmúlt évben mintegy 100 millió forint értékű beruházást fejeztek be. Az idén az első negyedévben korszerű technológiával működő új festőműhelyt, a vízellátás bővítését szolgáló hidroforházat és víztárolót helyeztek üzembe. A beruházás befejezése után a gyár mintegy 200 millió forint értékű árut ad majd a népgazdaságnak. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó Féltékenység Nem a szerelmi féltékenységről akarunk szólni. Ámbár, így tavasz táján, erről is lehetne mondani egy és mást. Amiről beszélünk, az nem függ az évszakoktól, viszont hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezhetjük. Könnyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat —, gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant körülöttem. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj, nehogy a fejemre nőjön! De hát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi, és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendelkezésére. A legkézenfekvőbb: elkedvetleníteni az új munkatársat, hátha odébáll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsiny- téssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az „ellenfél” gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglevő, vagy kitalált fekete pontot. Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét, szorgalmát, jóindulatát, hiszen biztosítékként mindig odatesszük, hogy: csakhát... Ezt a csakhát-ot aztán őrizni kell, mint a kincset. A féltékenységről vitázva ‘úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog természetéből adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy híján vannak gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesszük, de helytelen, ha ezt választjuk „fekete pontnak”, kizáró tényezőnek, ,.csakhát”-nak. Mert a gyakorlati ismeretektől nem szokás bizonyítványt kiállítani, szemesztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csakhát”-ot? Egy év, öt év, tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudománytörténetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, felelős, „felnőtt” beosztásba való fiatal azonban bizonyára több akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérésről, amelynek adatai szerint a tsz-ek többségében például egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk! A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói, vagy tsz-elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a „kispadra” tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, a derékhad katonái azok, akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel, és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopogtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, „felnőtt” munkára alkalmasak. Könnyű a felelőtlen, szemtelen, cinikus ifjúságról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnak sajnos olyanok, alak példát is szolgáltatnak ehhez. Kecskére valóban nem bízhatjuk a káposztát. De most nem ezekről van szó. Hanem azokról — s bizton hisz- szük, hogy ők vannak többen —, akik tudást is szereztek a felkészülés időszakában, nem csupán az éveket töltötték. Tudom, egyszerű lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány szele- burdi gyereket beengedjünk a „nagy pályára”, hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. Node — folytatva a hasonlatot —, valahol meg kell tanulnia „játszani” a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a tornateremben, vagy a medence partján. Erről van hát szó. Az arra érdemeseket támogatni, bátorítani, türelmesen „edzeni” kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyerekeire féltékeny. Korszerű gépek otthona lesz A Kecskeméti Konzervgyár gazdasági és műszaki vezetői az utóbbi években több külföldi országban jártak. Üzleti tárgyalásaikon tapasztalták, hogy a magyar konzervek iránt igen nagy az érdeklődés. Mint arról már hírt adtunk a kecskeméti konzervipari üzemben 160 millió forintos beruházással bővítik a termelő kapacitást. Jelenleg épül egy új dobozüzem, ahol tetszetős kivitelű csomagolóeszközöket gyártanak termékeiknek. Ezen kívül épül egy 3700 négyzetméter alapterületű üzem, ahol korszerű gépekkel főzelék- és gyümölcs- konzerveket készítenek majd. Az új üzemcsarnokban mintegy 40 százalékkal növekszik a főzelékfélék termelése. Ezzel az 1-es telep rekonstrukciójának első szakasza le is zárul. A tervek szerint jövőre már az új üzemben kezdik meg a zöldborsó feldolgozását, itt gyártják a zöldbabot, az uborkát stb., valamint azokat a gyümölcskonzerve- ket, amelyeket közvetlen szállításra készítenek. A jelenlegi konzervüzemet pedig készáruraktárrá alakítják át Mint a gyár vezető! elmondották ezzel nem zárul le a gyár korszerűsítése, mert a negyedik ötéves tervben előreláthatólag újabb 150 millió forintos vállalati beruházással bővítik a Kecskeméti Konzervgyárat. Képünkön a Kecskeméti Konzervgyár épülő 3700 négyzetméteres üzemcsarnoka látható, amelyben főzelékféléket és gyümölcskonzerveket készítenek majd. Közismert a megye közvéleménye előtt, hogy az előző ötéves terv időszaka alatt történt nagyarányú szőlő- és gyümölcs telepítések után napirendre került a régi ültetvények felújítása. Nemrégiben, kecskeméti járási tanácsülésen tárgyalták ezt a témát. A megye legnagyobb járásában a lakosság zömének életszínvonalát a kertészeti kultúrák határozzák meg. Hetényegyházán 50, Lakiteleken 33, Izsákon 31 százalékát teszik ki a termelőszövetkezetek összterületének a szőlő- és gyümölcsöskertek. Ezzel összefüggésben a szövetkezeti gazdaságok összes árbevételének 60—90 százalékát adják ezek az ültetvények. Évente ezer hold A járásban a belterületi szőlőket leszámítva 19 ezer hold régi ültetvény van. Ebből 6 ezer holdon 50 százalékos a tőkeállomány, 7 ezer holdon közepes, 6 ezer holdon pedig jónak mondható az ületvény. A területek legnagyobb részben a termelőszövetkezetekben és szak- szövetkezetekben családi művelésre vannak kiadva, gépesítésük nem oldható meg. A statisztika szerint évente mintegy ezer hold régi szőlő pusztul ki. Az új telepítés 5100 hold. Legtöbb a sárfehér és a kövidinka. Megállapítható, hogy a fajtamegoszlás nem kedvező. Ez főként abból adódik, hogy a gazdaságok a helytelen központi elosztás következtében olyan fajtákat voltak kénytelenek telepíteni, amilyen szaporítóanyagot kaptak. A telepítéseknek mintegy 10 százaléka rendkívül gyengén sikerült. A felülvizsgáló bizottság ezért nem javasolta az állami támogatást. A mezőgazdasági üzemeknél 2760 holdon telepítettek gyümölcsöst. Nagyobbrészt almát, kajszit és őszibarackot. Figyelemre méltó a szamóca térhódítása. Jaés gazdaságosság kabszállás mellett számos községben, többek között La- josmizsén is egyre nagyobb mértékben termelik. Az új gyümölcsösök mintegy 30 százaléka gyengén sikerült. /Vem érdemes A számítások azt bizonyítják, hogy a régi szőlőültetvényeket nem érdemes megművelni, hiszen a 12—15 mázsás átlagtermések a költségek felét sem fedezik. Azt mondják a szakemberek, hogy 30—35 mázsán alul nem gazdaságos szőlőt termelni. A külföldi tapasztalatok is ezt bizonyítják, hiszen a nagyobb szőlőtermelő államokban is a 40 mázsát meghaladó termésátlagokat tartják csak kifizetődőnek. A terméseredmények növelése tehát sörgős feladat. Ez csak a régi telepítések felújításával, újak létrehozásával oldható meg. Természetesen ehhez még szükséges, hogy a legkorszerűbb termelési módszereket alkalmazzák, gondoskodjanak a talajerőpótlásról, olyan fajtákat termesszenek, amelyet a bel- és külföldi piacon egyaránt keresnek. A, termelési költségek csökkentését elsősorban a termésátlagok növelésével lehet elérni. Azt mondják a közgazdászok, hogy három forintnál nem szabad többe kerülni egy kiló borszőlőnek az összes termelési költségeket számítva. Nyilvánvaló, hogy korszerű termelést, csak nagyüzemekben lehet folytatni. A gyümölcstermesztésben például itt lehet alkalmazni az alacsonytörzsű telepítést, a sövénygyümölcsösök létrehozását. Ezekben a növényápolási, növényvédelmi és szüreti munkák elvégzése egyszerűbb, és gazdaságosabb. A módszereknek előnye, hogy a fák a telepítés második évében már teremnek. Ahol erre lehetőségek vannak, a szőlő helyett gyümölcsöt érdemes telepíteni, annál is inkább, mert 1 ka- tasztrális hold gyümölcstelepítés jóval olcsóbba kerül, mint ugyanannyi szőlő. A bogyósgyümölcsűeknél pedig a piaci lehetőségek is jobbak. A kecskeméti járásban 1980-ig összesen 11 ezer hold nagyüzemi szőlőt létesítenek a felújítás folyamán. Ezzel szemben 15 ezer hold ültetvény folyamatos elöregedésével számolnak. Ugyancsak 1980-ig 3300 hold gyümölcsöst kívánnak létesíteni. Útkeresés Az említett telepítések, minden költséget beleértve, csaknem 600 millió forintba kerülnének. Állami támogatás nélkül nem valósítható meg ez a terv. A tanácsülésen megvitatták azt is, hogy törekedni kell a saját erőből történő telepítésre, felújításra is. A szakszövetkezeteknél, a családi művelésű szőlőkben a gazdák maguk végezhetnek telepítést a községi tanács engedélye alapján. A mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak háztáji gazdaságaiban levő szőlőterületek felújítása és fejlesztése is indokolt. Ezen kívül a mezőgazdasági nagyüzemek saját erejüktől, és lehetőségeiktől függően is hozzákezdhetnek a felújításhoz, telepítéshez. Az állami támogatás mértéke még nem ismert, hiszen a következő ötéves terv végrehajtása során lesz aktuális. Nagyon helyes viszont, hogy az előkészületek máris megkezdődtek. Az érdekelt községek munkabizottságai kidolgozzák a felújítási, telepítési terveket, s a kecskeméti járási tanács augusztusban ismét napirendé tűzi a témát. A leglényegesebb szempont az, hogy a jövőben gazdaságosabbá váljék a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ezt csak a már említett módon lehet elérni. Korszerű termeléssel tudunk csak versenyezni a világpiacon, és ez azért is fontos, mert az áru értékesítési lehetőségei meghatározzák az itt élő lakosság életszínvonalának alakulását. K. S. Telepítés
