Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

1969. május 6, kedd 7. oldal Miniszteri rendelet a szociális segélyről és a vakok segélyezéséről A határátkelőhelyen Az egészségügyi minisz­ter rendeletet adott ki a rendszeres szociális segély­ről, valamint a vakok rend­szeres szociális segélyezésé­ről. A rendelet kimondja, hogy rendszeres szociális segélyt kaphat az a 18 év­nél idősebb munkaképte­len, illetőleg rokkant sze­mély, akinek a megélhetését biztosító vagyona nincs, jö­vedelme beleszámítva az esetleges nyugellátást is — nem éri el a munkaviszo­nyon alapuló özvegyi nyug­díj legkisebb összegét, a havi 385 forintot, továbbá akinek eltartásáról az egyéb ként erre kötelezett hozzá­tartozó, vagy más személy nem gondoskodik. A jogo­sultság elbírálásánál mun­kaképtelennek számít — egészségi állapotra való te­kintet nélkül — a 65. élet­évét betöltött nő, illetve a 70 évesnél idősebb férfi: rokkantnak tekintik azt, aki munkaképtelenségét leg­alább 67 százalékban el­vesztette. Rendszeres szoci­ális segélyt — a felsorolt feltételek fennállása esetén is — csak akkor lehet meg­állapítani, ha a kérelmező betanítás, vagy szakképzés útján egészségügyi rehabi­litáció alá már nem vonha­tó, illetőleg a létfenntartá­sához szükséges munkát nem tudják biztosítani szá­mára. A segély egyhavi összege nem haladhatja meg a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj — előbb említett — legkisebb mér­tékét. Ha a segélyre jogo­sultnak más . forrásból. — jiíbárlftí- Vagy bérleti díj, 'löí(jjáí'3dék, kegydíj, hadi­­^»ridozásf járadék stb. szár­mazó. kisebb összegű, rend­szeres jövedelme van. Ak­kor a segély összege az egyéb összeggel együtt nem haladhatja meg az előírt mértéket. A rendelet intézkedik a vakok rendszeres szociális segélyezéséről is. Eszerint segélyben részesíthető az a munkába nem állítható, 18 éven felüli vak személy, aki nem tudja saját magát eltartani, és erre kötelezett házastársa, vagy rokona nincs. 29. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mond­tam? — Másra nem tudok visszaemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűk­markú lenne... Ezek után azt gondol­hatják, hogy méltatlanra pazaroltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellen­kezőleg vélekedek. Ruth annyira szeretett, hogy in­kább engedett Mr. Cucke­­nak, csakhogy nekem ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt,' aki csakis az enyém. In­kább másé lett, mert nem bírta látni a férfikönnye­ket. Így hát elbúcsúztunk szépen. Én mentem az Emigration Servicéhez, Ruth pedig a Hotel Clive­­ba. Az Emigration Service-A keresettel, vagy jöve­delemmel egyáltalán nem rendelkező vak részére tel­jes összegű — havi 400 fo­rint — segély állapítható meg. Kisebb rendszeres ha­vi jövedelem esetén a vak személy részére nyújtható teljes segély összege az egyéb forrásból származó jövedelemmel csökken. A vakok rendszeres szociális segélyében az előírt feltéte­lek fennállása esetén sem részesülhet • az, akinek ál­landó havi keresete, jöve­delme a 400 forintot meg­haladja. Mind a rendszeres szo­ciális segély, mint a vakok segélyének megállapítása, összegének módosítása, to­vábbá a folyósítás meg­szüntetése az illetékes ta-J/ • | rr ~ •• Kiskoroson Vasárnap — anyák nap­ján — 16 kislány és 10 kisfiú névadó ünnepségét tartották egyszerre Kiskő­rösön az új járási párt- és tanácsszékházban. A ked­ves eseményen mintegy 300-an voltak jelen, közü­lük több mint 100-an a ki­csinyek hozzátartozói — szülei, nagyszülei, és név­adó szülei. A nagyszabású névadó ünnepséget a Kis­kőrösi Vegyes Ktsz párt­­szervezete és gazdasági ve­zetői szervezték. A „legif­jabb” szövetkezetiek” ré-A Magyar Televízió szó­rakoztatási főosztálya ér­telmiségi ankét keretében május 3-án Sükösdön be­mutatta a Triptikhon cí­mű filmet. A Televízió ez­zel az alkotással kezdi meg a felszabadulásunk 25. év­fordulójára összeállított előadássorozatát. ben azóta sem pusztultak ki a poloskák, a Hotel Cli­ve viszont továbbra is meg­maradt féregmentes luxus­­szállodának. Ámde most, hogy tudtam, hogy előbb­­utóbb ingyen és bérmentve hazajutok, már nem za­vartak annyira a kelle­metlen háziállatok. Mind­össze egyetlen éjszakát kellett még a társaságuk­ban töltenem, s ekkor meg­lehetősen passzívan visel­kedtek. Lehet, hogy éppen munkaszüneti napjuk volt. Feltettek egy repülőgép­re, amely Bécsig vitt. Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán felett, de ne­kem nagyon lassúnak tet­szett a mozgása. Szerettem volna még sötétedés előtt Pesten lenni. Végtére is, Bécsből csupán néhány órát kell vonatozni Buda­pestig, és ha háromra meg­érkezünk a swechati repü­lőtérre, estére otthon is lehetek. A repülőgépben nem is csalatkoztam: pon­tosan háromkor landolt, nács szakigazgatási szervé­nek hatáskörébe tartozik. Ha valaki azért szorul szo­ciális segélyre, mert az ar­ra kötelezett házastársa, vagy rokona nem gondos­kodik eltartásáról, akkor a segély csak meghatározott időtartamra szólhat. Ha a segélyezett szociális körül­ményei megváltoznak, a segély összege módosítható. Ha pedig életviszonyainak kedvező alakulása folytán már nem szorul szociális támogatásra, a segély fo­lyósítását megszüntetik. A szociális segélyben ré­szesülők természetbeni jut­tatást — ruha, tüzelő, öre­gek napközi otthoni ellá­tása, szociális étkeztetés, házi gondozás stb. — is kaphatnak. szere a ktsz dolgozói sok szép emléktárgyat adomá­nyoztak. A névadást különösen színessé, hangulatossá tet­te az a 60 tagú úttörőcso­port, amely nemcsak mű­sort adott, hanem Fecske Istvánná csapatvezető irá­nyításával segítkezett a rengeteg virágcsokor, va­lamint az ajándékok átadá­sában. Eközben az úttörők kamarakórusa Dulai And­rás tanár.. vezényletével bölcsődalokat énekelt. A bemutatót a Hosszú­hegyi Állami Gazdaság klubhelyiségében vita kö­vette, amelyen részt vett Gál István, a film írója, Mihályfi Imre, a főrende­ző, Szűcs Andor, a Tv iro­dalmi főosztályának veze­tője, valamint a Tv több munkatársa. ámde amikor leszálltam róla, ismét két tagbasza­kadt férfiú lépett mellém. Éppolyan modortalan fic­kóknak látszottak, mint akik New Yorkban követ­tek napokig. De tévedtem, mert udvariasan bemutat­koztak. — A rendőrségtől va­gyunk! — Örülök, uraim, hogy találkoztunk — mondtam nekik meglehetősen szem­telenül, mert féllábbal már otthon éreztem magam. — Miben lehetek szolgálatuk­ra? De vegyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemso­kára indul a vonatom ... A barátságos szóra meg­lehetősen mogorván vála­szoltak. Elmagyarázták, hogy egyetlen órát sem tölthetek Ausztria terüle­tén, mert nem kapok tar­tózkodási engedélyt. Azon­nal haza kell utaznom. Ök addig el sem búcsúznak tő­lem, amíg a vonatom el nem hagyja az osztrák ha­tárállomást. — Nagyszerű, uraim — mondtam, — legalább nem kell egyedül kuksolom a vonatban. Ugyanis utálom a magányt, kivált most, amikor örömöm van. Már az elemiben, a Rottsbiller Amikor utoljára a her­cegszántói határátkelőhe­lyen jártam, mindössze egy sorompó, s egy sebtében összetákolt bódé jelezte a határkő mellett: új lehető­ség nyílott arra, hogy a két baráti ország lakói kö­zelebb kerüljenek egymás­hoz. Azóta sok hónap telt el, s ma Hercegszántó, il­letve Bacski Breg határ­­állomásai impozáns épüle­tekben, korszerű útlevél- és vámvizsgáló helyiségek­ben bonyolítják le a for­galmat. Az együttműködés­ről, a forgalomról beszél­gettem Szőnyi György ha­tárőr hadnaggyal és Far­kas József pénzügyőr al­hadnaggyal. — A forgalom, — mond­ta Szőnyi György — tekint­ve a késői kitavaszodást — nem nagy, naponta átlago­san száz utas útlevelét lát­­tamazzuk. Az okmányokat a jugoszláv és a magyar hivatalos szervek szabályo­san állítják ki, emiatt nem volt kellemetlenségük az utasoknak. Elvétve fordult utcai iskolában megtanul­tam, hogy jobban esik az ilyesmi, ha másokkal is megoszthatja az ember... Tőlem akár indulhatunk is. A két úriember erre azt felelte, hogy tőlük én is akár azonnal mehetnék a fenébe, de a dolog nem olyan egyszerű. Magyaror­szágra csak akkor enged­nek be, ha hazatérési en­gedélyem van. Úgyhogy nekem előbb el kell men­nem a magyar követségre, hazatérési engedélyért De Bécs nagy város, könnyen eltévedhetek, s ezért ők is velem tartanak. Beültünk egy kocsiba — mert mondanom sem kell, hogy nem gyalogszerrel vártak egy ilyen előkelő vendéget, — és félóra múl­va már ott is voltam a magyar követség előtt. De hiába minden: a kapun táb­la hirdette, hogy csak ket­tőig van félfogadás. Mégis becsöngettem, de csak a portással tudtam beszélni. Készségesen elmagyarázta, hogy reggel kilenckor men­jek. Azonnal meg fogom kapni a hazatérési enge­délyt, és már utazhatok is. Most viszont semmit sem tehet az érdekemben, mert mindenki hazament, aki ügyemet elintézné. csak elő, hogy figyelmetlen emberek csonka, vagy ér­vénytelen útlevéllel próbál­tak hozzánk jönni. Udva­riasan . figyelmeztettük őket, hogy újítsák meg okmá­nyaikat. Itt a forgalomel­lenőrző ponton jelenleg cse­kély — naponta 13 — a kishatárigazolvánnyal át­haladók száma, ez azonban nyáron jelentősen felszö­kik ... Az együttműködés? A jugoszláv útlevélkezelők udvariasak, gyorsak, s ha közös gondjaink támadnak, együtt oldjuk meg azokat. Nemcsak a szomszédos állam hivatalos szerveivel, de a vám- és pénzügyőr­séggel is közös feladatai vannak a határőrségnek. Farkas József, pénzügyőr alhadnagy erről a követ­kezőket mondta: — Á határőrizet vala­mennyi tisztje és beosztott­ja nemcsak az útiokmá­nyok, de az átkelők ellen­őrzésében is segít. Az út­levél sokat mond az utas­ról, s annak átvizsgálása­kor már jelzik, ki, milyen A két detektív csöppet sem lepődött meg, amikor elmagyaráztam a helyzetet. Nagyon jól tudták, hogy már hiába megyek, mégis odakalauzoltak. — Most mi lesz? kérdez­tem. — Reggelig kénytelen vagyok Bécsben maradni Talán velem méltóztatnak jönni a szállodámba? — Miféle szállodába? — csodálkoztak. — Valahol azért meg kell szállnom, nemde? — Pénze van? — Annyi van, hogy ne kelljen a szabad ég alatt töltenem az éjszakát. — Adja ide a pénzét) — De miért? — Mert őrizetesnél nem lehet pénz!... Kása Berta­lan, a törvény nevében őrizetbe vesszük. Jöjjön! Eddig is kénytelen vol­tam követni őket, s nem értettem, miért lettek egy­szerre még határozottab­­bak. De elmagyarázták, hogy engedély nélkül tar­tózkodom Ausztria terüle­tén. Egy percig sem hagy­hatnak szabadon, amíg el nem indulok hazafelé. És szó se lehet róla, hogy szál­lodában éjszakázzak. — De hát akkor hova menjek? — kérdeztem. (Folytatása következik.) szándékkal jön, vagy megy tőlünk. A munka közös, el sem tudjuk képzelni egy­más segítsége nélkül. Alkalom kínálkozott meg­kérdezni Bosznics Szveto­­zár jugoszláv útlevélkeze­lőt, mi a véleménye az együttműködésről. A feke­te hajú, magas férfi kész­ségesen nyilatkozott. — Rövid ideje teljesítek itt, Bacski Bregnél szol­gálatot, de az a vélemé­nyem, hogy jól dolgoznak a magyar határőrök, vá­mosok. Udvariasak, ponto­san betartják a szabályo­kat. Együttműködésünk alapja: ne okozzunk sok gondot egymásnak. Ez si­került eddig, s remélem a jövőben hasonló, vagy még jobb eredményekkel dol­gozunk. Segítjük egymást ahol lehet, his'zen ez a fel­adatunk ... A határállomás ottjár­­tamkor csendes volt, a for­galom szinte szünetelt, csu­pán egy-lrét kerékpáros, gyalogos, fiutós turista jött, vagy távozott külföldre. Határ- és pénzügyőreink azonban mindig készen álltak, hogy gyorsan, zök­kenőmentesen bonyolítsák le a kéí ország közötti for­galmat Gémes Gábor Bolyongok a város peremén Ez a régi sláger jutott eszembe, amikor a napokban Kecskeméten, az Arpádváros­­ban bolyongtam. Nem az első eset, amikor megígérem egy­­egy, a szerkesztőségbe láto­gató panaszosnak, hogy fel­keresem a lakásán és megbe­szélünk mindent. Aztán vár az Illető, vár és azt gondolja, hogy ezzel az átlátszó trük­kel akart megszabadulni tőle az újságíró. Pedig esküszöm, nem erről van szó. Két-há­­rom héttel ezelőtt is felkere­sett egy idős néni, s megkért: látogassak el az Arpádváros 16. szám alá, ahol egy hétta­gú család parányi szobában lakik, fűteni nem lehet, meg­betegszenek a gyerekek stb. Hátha tud a sajtó segíteni.. . Egy fél napot szakítottam ígéretem beváltására azzal a hittel, hogy ez elegendő lesz. A néni elmagyarázta nekem, hogy, a hatos busszal kime­gyek a vasútig, ott a drót­kerítés mellett haladva bizto­san megtalálom a házat, a tizenhatos számot. Kiderült azonban, hogy négy drótkerí­tés is van. Kezdődött tehát a bolyongás. Egyórás csavargás után eltikkadva kérdeztem meg a vasutast: merre van az Arpádváros 16. Bizonytalanul körülnézett, széttárta karját és kijelentette: — Ne haragudjon, de ezt nem tudom! — Mióta tetszik itt lakni? — Tizenöt éve! Nem tudtam mit tenni. Visz­­szamentem a szerkesztőségbe, elővettem Kecskemét város térképét. Ekkor döbbentem meg. Az Arpádváros ugyanis a Kossuth tér, a Dózsa György és a Batthyány út által be­zárt háromszögben „helyezke­dik el”, s az Átrakó és a Má­­riavárosi állomásokat össze­kötő vasúti sinpár zárja le. Ember legyen tehát a talpán, aki ebben a dzsungelben meg­találja a 16-os számot. Lassan „bennszülött” kecs­kemétinek számítok, mégis ilyen gondok elé állít az a le­hetetlen állapot, hogy külö­nösen a város peremén nincs elrendezve a házak számozá­sa, utcák megjelölése stb. Ugyanis nem csupán az Ar­­pádvárosban van így, hanem több más kecskeméti „város­ban** is. Akik ott laknak, ta­lán el tudnak igazodni a bo­nyolultságban, a rendszert nélkülöző ősrégi számozások és népi megjelölések között. Tudjuk azonban, hogy az ut­cák megnevezése, a házszá­mozás nem azokért találtató! ki, akik ott laknak, hanem akik oda akarnak menni. Idő­szerű lenne, a belváros min­tájára a külvárosokban is ren­det teremteni ilyen tekintei­­ben. — dorgál — Tengeri vitorlások MŰANYAGBÓL A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi sporthajó­­üzemében poliészterből és üvegszövetből két fajta ten­geri vitorlás mintadarabját készítették el, s bemutatták a hamburgi kishajók kiállításán. A kiállítás nyomán számos megrendelés érkezett. Ebben az évben a hagyo­mányos fából készült vitorláshajók mellett tíz műanyag hajót Angliának, és tizenötöt az NSZK-nak szállítanak. Képünkön: Az Amfora típusú tengeri vitorláshajók a gyár raktárában. Nagyszabású névadóünnepség j. Vcf • - A.vl .V-: yi, /. üj -.i,r .'j 4!' fii =1 V Sükösdön bemutatták a Triptikhon-t

Next

/
Oldalképek
Tartalom