Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

4. oldal 1969. május 4. vasárnap Az új szerelőszalag mellett A FORGÁCSOLÓ MŰHELYT ÁTALAKÍTOTTÁK, A FALAKAT MELLMAGASSÁGIG CSEMPÉKKEL BORÍTOTTÁK. ILLETVE ÁT­FESTETTÉK CSÜTÖRTÖKRE KALOCSÁN. A BÁCS-KISKUN ME­GYEI FÉMTÖMEGCIKKIPARI VÁLLALATNÁL. HELYÉN VAN AZ ÜJ VILLAMOS HAJTÓMŰ IS, AMI A TANKOK LÁNCTALPAIHOZ HASONLÓ, ÖNMAGÁBA KAPCSOLÓDÓ FELÜLETEN VISZI A FOR­MÁLÓDÓ TERMÉKEKET SZERELŐTŐL SZERELŐIG. AZ ÜJ SZE­RELŐSZALAG MEGKEZDTE A MUNKÁT. BNV Egyre mozgalmasabb éle­tet figyelhet meg a szem­lélő a budapesti vásárvá­rosban. Május 16 és 26 között rendezik meg a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárt, amelyen a vendéglátó ha­zai iparral együtt 35 ország képviselteti magát. Alkal­munk volt beszélgetni dr. .Vitéz Andrással, a vásár igazgatójával, s természe­tesen első kérdésünk azt tudakolta: — Mi jellemzi majd az ipari seregszemlét? — A Budapesti Nemzet­közi Vásár az évek során kelet—nyugat kereskedel­mi, gazdasági fórumává n".Le ki magát és nyugod­tan mondhatjuk, fejlődése során a magyar ipar, a kül­kereskedelem, a külföldi partnerek fontos találkozó- helye lett. Az 1969. évi BNV is elsősorban külke­reskedelmünk szolgálatá­ban áll, és ezt a belföldi kiállítóknak messzemenően figyelembe kell venniök. A hazai kiállító vállalatokat a BNV elsősorban arra ösz­tönözheti, hogy azokat a termékeket mutassák be, amelyek — a szocialista or­szágok igényeinek kielégí­tése mellett — a tőkés ex­port fokozását szolgálják. Ilyen értelemben az a fő tö kvés, hogy a gazdasá­gosan termelhető, a piacok au igényelt és keresett, műszakilag és esztétikailag fejlett termékek kerüljenek bemutatásra. Az idei cél­jaink között az is szerepel, hog” a külföldi kiállítók körében váljék közismert­té: milyen mértékben ér­dekeltek a magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok a mzetközi együttműkö­dés és kooperáció létreho­zásában, bővítésében. Azt is szeretnénk, ha a vásár sajátos eszközeivel, lehető­ségeivel is elősegítené azt a piackutatási tevékenysé­get, amely a népgazdaság számára szükséges import­lehetőségeket tárja fel. — Mit tudhatunk a külföldi kiállítókról? — A kiállítók száma kö­rülbelül azonos lesz a ta­valyival. A jelentkezők kö­zül 22 ország vesz részt hi­vatalos, kollektív árubemu­tatóval. Első ízben jelenik meg a Budapesti Nemzet­közi Vásáron Kanada és Kolumbia. Kiállítóink kö-1 zött találjuk „törzsvendég” szocialista résztvevőinket: a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a kubai, a len­gyel, az NDK-beli, a ro­mán, a szovjet kiállítókat. A Szovjetunió lesz az 1969. évi vásár legnagyobb kiál­lítója, hiszen 2200 négyzet- méteres pavilonban és 1500 négyzetméteres szabad terü­leten rendezi meg kiállítá­sát. A nyugati országok közül megemlíthetjük Ang­liát, Ausztriát, Belgiumot, mint a vásár állandó kiál-» lítóit, Finnországot, amely kétévenként vesz részt a vásáron és az idén ismét megjelenő Franciaországot, amely kétévi szünet után most újból hivatalosan je­lentkezett a BNV-re. A külföldi kiállítók száma másfél ezer körül van. — A vásárigazgatónak feltehetően van már némi képe a külföldi kiállítók idei újdonsá­gairól. Mit emelhetne ki ezek közül? — Valóban, legfeljebb csak kiemelésre vállaikoz­hatom. Hadd említsem meg, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság kollek­tív kiállításán a többi kö­zött berendezett háromszo­bás lakást, könyvelő-auto­matát, új Wartburg sze­mélygépkocsit, különböző finommechanikai és optikai termékeket mutat be. Finn­ország több gépipari újdon­sággal, Jugoszlávia önálló pavilonban bútorbemutató­val, textilipari kiállítással, előregyártott építőelemek bemutatásával vesz részt. Űj pavilonban, kétszeresre növelt területen állítja ki legjobb gyártmányait Bul­gária, Lengyelország pedig a többi között nemcsak gépipari berendezéseket, hanem általános használati eszközöket és tartós fo­gyasztási cikkeket is be­mutat. Bizonyára sokak ér­deklődését kelti majd fel a BNV-n első ízben jelentke­ző Polski-Fiat személyautó, amelyből Lengyelország ez évben szállítja Magyaror­szágnak az első ezret. — Milyen előzetest kaphatunk a hazai kiál­lítók készülődéséről? — A legnagyobb kiállító mo is a kohó- és gépipar, ame’ - csaknem 24 000 négy­zetméter fedett és szabad Működésre készítik elő a szökőkút világítását. (MTI-foto — Kovács Sándor felvétele.) területen mutatkozik be. Ügy tűnik, hogy a kohá­szat és a gépipar 15 szak- kiállítása a korábbinál job­ban tükrözi majd a műsza­ki fejlesztés eredményeit. Természetesen szerephez jutnak a belföldi piacra gyártó ágazatok is, hiszen a BNV jó alkalom a több ezer hazai látogatót érdek­lő termékek, újdonságok bemutatására. Példátlanul nagy a könnyűipar érdek­lődése a vásár iránt; több jelentkező vállalatot el kel­lett utasítanunk, számukra az őszi vásár kínálta lehe­tőségeket ajánlottuk. Az idén is odaítélik a vásár nagydíjait, de a rendezőség arra törekszik, hogy a dí­jakról a közönség már a BNV megnyitása után tu­domást szerezzen. — összegezve azt mond­hatom, a jelek nagy külföl­di és hazai érdeklődésre utalnak, s mi reméljük, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásár minden vonatkozásban sikeres lesz. (h—gy) Juhász Imre, üzemi párt­titkár: — A szerelőszalag indí­tása várospolitikai célokat is szolgált. Ily módon te­remtettünk lehetőséget az érettségizett fiatalok továb­bi fogadására. Horváth Ferenc, a ter­melési osztály vezetője: — A nagykereskedelmi vállalatok új típusú hi­ganygőz armatúrákra tar­tottak igényt. Műszaki kol­lektívánk nyomban hozzá­látott a kísérletekhez és el­készültek a prototípusok, amelyek fénytechnikailag jobbak az eddigi termékek­nél. Az utak közepét és szélét egyforma erősség­gel világítják meg és nincs fölösleges fényszórásuk. Magunk között egyszerűen „higanygőznek” nevezzük. Egyelőre 11 és fél ezer darab szállítását vállaltuk. Házon belül A fővárosban — kísérleti célzattal — a Pannónia ut­cán már ezek az armatú­rák ontják a fényt. A gyár­tásuk egy időben csaknem kérdésessé vált, mivel a szükséges mélyhúzó gép el­készítésére nem akadt vál­lalkozó. Végül házon belül állították elő — a tmk- műhelv dolgozói a szer­számkészítőkkel karöltve elkészítették a 240 ezer fo­rint értékű berendezést, ami sorozatban sajtolja az ovális formára szabott alu­mínium lemezeket: az os­tornyélre szerelhető arma­túrák testét. A sajtolás, majd szege­cselés után a szerelőkön a sor. Az eszközök nagyon egyszerűek: csavarhúzókkal és kombináltfogókkal dol­goznak. Annál több az el­végzendő művelet. A gyár­tás szervezésével, a válla­lat fiatal technikusát, De- rekas Attilát bízták meg, aki tavaly végzett a Kecs­keméti Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Techni­kumban. Kék köpenyének a zsebében ceruza és toll, ami csoportvezetői beosz­tására utal. A keze olajos, s ez minden kétséget kizá­róan arra vall, hogy együtt dolgozik a csoportjával. — Néhány hete kezdtük a műveletek begyakorlását — mondja. — Közben több apró módosítás is szüksé­gessé vált a gyármányon, amit a művezetővel együtt elvégeztünk. Ügy látom, hogy olyan kollektíva ala­kul ki, amelyik tökéletesen ismeri a terméket, és le­het rá szállítani. A norma szerint 80—100 armatúrát állítunk össze műszakon­ként. Valami más A szalagon zömében fia­talok kezdtek, s köztük olyanok, akik új embernek számítanak a vállalatnál. Nemrég vették fel például Székely Lajosnét, aki ko­rábban a Bács-Kiskun me­gyei Textilfeldolgozó Vál­lalatnál dolgozott. Esti ta­gozaton leérettségizett, s a több fizetés reménye mel­lett — a két és fél éves csecsemőgondozási „szünet” letelte után — valami egyéb is ide vonzotta: — Mást várok, mint ami­vel eddig találkoztam. Olyap kis közösségre gondo­lok, amelyikben jó érzés közreműködni. Munkaidő alatt természetesen nem foglalkozhatunk egymás gondjával-bajával, de a műszakok végeztével már igen. Külön feladatokat is magára vállaló brigád ala­kulhatna ki, amelyiket — a tapasztalatok szerint — a vállalat is jobban megbe­csül. Igaz-e főnök? Búkor Gergelyné a fény­cső-szerelőkkel került át az „újoncokhoz” abból a megfontolásból, hogy átadja tapasztalatait. Három gye­reket nevel, s így az Is csábította, hogy itt állandó műszakban dolgozhat. Ö már pontosabban fogalmaz: — Jó munkalehetőséget, I zavartalan anyagellátást várok. Röviden szólva azt, hogy símán menjen min­den. Remélem, hogy a fia­talok hajlandók a szocia­lista brigád címet megho­zó vállalásokra és ezek tel­jesítésére. Ezelőtt az Egyet­értés brigádban dolgoztam, de — őszintén mondva — inkább csak nevünk volt. Családos asszonyokkal dol­goztam együtt, és nemigen maradt erejük, sem pedig kedvük az üzemi és az ott­honi műszakok után közös megmozdulásokra. — De hiszen ön is három gyerekről gondoskodik — vetem közbe. — Hát igen. 86 óra társa­dalmi munkát mégis elvé­geztem tavaly. Az a véle­ményem, hogy csak az nem tud magának időt sza­kítani, aki nem is akar. — Majd ettől a brigádtól várjuk, hogy elnyerje a szocialista címet. Igaz-e, „főnök”? — s a mellette figyelő Derekas Attilára pillant. S mivel a csoport- vezetőnek sincs más akara­ta, ami persze korábban is egészen nyilvánvaló volt, komolykodva nyomban hozzáteszi: — Azért mondom ..: Halász Ferenc Felsőfokú intézetek találkozója Ma tartják Kecskeméten megyénk felsőfokú taninté­zeteinek első kulturális se­regszemléjét. Az eseményt a megyei KISZ-bizottság rendezi, délelőtt 9 órakor kezdődik az úttörőházban, a bajai tanítóképző, és a vízgazdálkodási technikum, a kecskeméti óvónőképző, a gépipari és a mezőgazda- sági technikum illetve a kiskunhalasi mezőgazdásá­gi technikum versmondói, énekesei, zenészei és egyéb művészeti csoportban tevé­kenykedő hallgatói vesznek részt rajta. Kunszabó Ferenc: Érsekcsanád I. A tudomány mai állás­pontja szerint a sárközi népcsoport egyenes bese­nyő leszármazás. Betelepedésük után né­hány évszázad alatt tökéle­tesen asszimilálódtak a magyarokhoz. Ez a folya­mat olyan hihetetlenül gyors volt, hogy nem csu­pán az erősen megfogyat­kozott és többszörösen megvert besenyők öntuda - tának, önérzetének erős csökkenésére gondolhatunk, hanem .azt is feltételezhet­jük, hogy ez a nép — akár­csak, feltehetőleg a kunok — rokonságban voltak a magyarokkal, és ez is se­gítette a beolvadást. Valószínűleg ez a két oka van, hogy bár tudunk a besenyőkről, tudjuk, hogy árpádházi királyaink több hullámban fogadták be őket — de nincs nyoma a besenyő nyelvnek, a bese­nyő kultúrának és nem be­szélhetünk besenyő lelkial­katról ... hacsak ... A sárközi népcsoportot, még mint segédhadul szol­gálókat, valószínűleg III. Béla telepítette a Mohács sziget fölött, szekszárdi sző­lőbirtokainak védelmére. Fegyveres szolgálataikért jó termőföldeket kaptak a Duna árterületétől nyugat­ra. Valószínűleg egészen a török hódoltságig királyi szolgálatban voltak, de ak kor aztán hirtelen gazda nélkül maradtak. A rabolva kódorgó ellen­ség elől bementek a mo­csarak közé, s az asszo­nyok, lányok, akik a földe­ket művelték, most már csak a jószágokat ápolhat­ták és gyökereket, bogyó­kat szedhettek a zsombé- kosban — a férfiak pedig, akik korábban fegyverrel tétlenkedtek, most csónakra fanyalodtak, beeveztek a kanyargós folyású vizeken, halat fogtak, rákot fűztek zsinórra, madárnak tettek csapdát, és hiúzt, vad­macskát tőrbecsaltak, hogy bundájukat magukra húz­hassák a nyirkosán hideg hajnalokon ... Bementek a mocsarak közé, és többé nem tudtak kijönni. A tö­rökök után ugyanis Mária Terézia nem igényelte szol­gálataikat — pláne a fegy­verest nem! — hanem a magyar királyoktól meg­örökölt tolnai birtokaira né­met telepeseket hozott. A sárközi nép kínlódott, fe­szengett a szűk helyen — két csoportjuk ekkor jön át a Dunán Szeremlére. Erű sekcsanádra — mígnem el­érkezik a mocsárlecsapolás, s Bogyiszló, öcsény, Decs, Alsónyék, és Báta hirtelen szántóterülethez jut! S a besenyőknek ez a csoportja hosszú-hosszú idő után tulajdonképpen csak ekkor megy át gene­rális változáson! Mert igaz ugyan, hogy már a XI. szá­zadban fölveszik a kereszt- séget, letelepednek, jószá­got őriznek, aztán pedig itt, Tolnában földet kapnak, majd a mocsarak közé kell húzódniok — de a férfiak megmaradnak nomád, ál­modozó, tétlenkedő népnek, mint annak idején az orosz sztyeppéken háború-, vagy rablóhadjárat-mentes idők­ben! Mert csak a mocsarak le- csapolása után fogják meg a dolog végét, a múlt szá­zad második felében. S kö­rülbelül ebben az időben alakul ki a sárközi népvise­let is, néprajzosok éttől kezdve gyűjtik szokásaikat, régészek kutatják eredetü­ket, antropológusok mére­getik a koponyájukat. S ami ma már rólúk, és tőlük nemzeti közkincs — viselet, bútor, szokások, da­lok, mesék — azt, ha akar­juk, felfoghatjuk a besenyő népiség sajátosságainak. Mindenesetre Érsekcsa­nád elüt mind a bácskai

Next

/
Oldalképek
Tartalom