Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

4. oldal

1969. május 4. vasárnap

Az új szerelőszalag mellett

A FORGÁCSOLÓ MŰHELYT ÁTALAKÍTOTTÁK, A FALAKAT MELLMAGASSÁGIG CSEMPÉKKEL BORÍTOTTÁK. ILLETVE ÁTFESTETTÉK CSÜTÖRTÖKRE KALOCSÁN. A BÁCS-KISKUN MEGYEI FÉMTÖMEGCIKKIPARI VÁLLALATNÁL. HELYÉN VAN AZ ÜJ VILLAMOS HAJTÓMŰ IS, AMI A TANKOK LÁNCTALPAIHOZ HASONLÓ, ÖNMAGÁBA KAPCSOLÓDÓ FELÜLETEN VISZI A FORMÁLÓDÓ TERMÉKEKET SZERELŐTŐL SZERELŐIG. AZ ÜJ SZERELŐSZALAG MEGKEZDTE A MUNKÁT.

BNV

Egyre mozgalmasabb életet figyelhet meg a szemlélő a budapesti vásárvárosban. Május 16 és 26 között rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelyen a vendéglátó hazai iparral együtt 35 ország képviselteti magát. Alkalmunk volt beszélgetni dr. .Vitéz Andrással, a vásár igazgatójával, s természetesen első kérdésünk azt tudakolta:

— Mi jellemzi majd az

ipari seregszemlét?

— A Budapesti Nemzetközi Vásár az évek során kelet—nyugat kereskedelmi, gazdasági fórumává n".Le ki magát és nyugodtan mondhatjuk, fejlődése során a magyar ipar, a külkereskedelem, a külföldi partnerek fontos találkozóhelye lett. Az 1969. évi BNV is elsősorban külkereskedelmünk szolgálatában áll, és ezt a belföldi kiállítóknak messzemenően figyelembe kell venniök. A hazai kiállító vállalatokat a BNV elsősorban arra ösztönözheti, hogy azokat a termékeket mutassák be, amelyek — a szocialista országok igényeinek kielégítése mellett — a tőkés export fokozását szolgálják. Ilyen értelemben az a fő tö kvés, hogy a gazdaságosan termelhető, a piacok au igényelt és keresett, műszakilag és esztétikailag fejlett termékek kerüljenek bemutatásra. Az idei céljaink között az is szerepel, hog” a külföldi kiállítók körében váljék közismertté: milyen mértékben érdekeltek a magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok a mzetközi együttműködés és kooperáció létrehozásában, bővítésében. Azt is szeretnénk, ha a vásár sajátos eszközeivel, lehetőségeivel is elősegítené azt a piackutatási tevékenységet, amely a népgazdaság számára szükséges importlehetőségeket tárja fel.

— Mit tudhatunk a

külföldi kiállítókról?

— A kiállítók száma körülbelül azonos lesz a tavalyival. A jelentkezők közül 22 ország vesz részt hivatalos, kollektív árubemutatóval. Első ízben jelenik meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron Kanada és Kolumbia. Kiállítóink kö-1

zött találjuk „törzsvendég” szocialista résztvevőinket: a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a kubai, a lengyel, az NDK-beli, a román, a szovjet kiállítókat. A Szovjetunió lesz az 1969. évi vásár legnagyobb kiállítója, hiszen 2200 négyzetméteres pavilonban és 1500 négyzetméteres szabad területen rendezi meg kiállítását. A nyugati országok közül megemlíthetjük Angliát, Ausztriát, Belgiumot, mint a vásár állandó kiál-» lítóit, Finnországot, amely kétévenként vesz részt a vásáron és az idén ismét megjelenő Franciaországot, amely kétévi szünet után most újból hivatalosan jelentkezett a BNV-re. A külföldi kiállítók száma másfél ezer körül van.

— A vásárigazgatónak feltehetően van már némi képe a külföldi kiállítók idei újdonságairól. Mit emelhetne ki ezek közül?

— Valóban, legfeljebb csak kiemelésre vállaikozhatom. Hadd említsem meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kollektív kiállításán a többi között berendezett háromszobás lakást, könyvelő-automatát, új Wartburg személygépkocsit, különböző finommechanikai és optikai termékeket mutat be. Finnország több gépipari újdonsággal, Jugoszlávia önálló pavilonban bútorbemutatóval, textilipari kiállítással, előregyártott építőelemek bemutatásával vesz részt. Űj pavilonban, kétszeresre növelt területen állítja ki legjobb gyártmányait Bulgária, Lengyelország pedig a többi között nemcsak gépipari berendezéseket, hanem általános használati eszközöket és tartós fogyasztási cikkeket is bemutat. Bizonyára sokak érdeklődését kelti majd fel a BNV-n első ízben jelentkező Polski-Fiat személyautó, amelyből Lengyelország ez évben szállítja Magyarországnak az első ezret.

— Milyen előzetest kaphatunk a hazai kiállítók készülődéséről?

— A legnagyobb kiállító mo is a kohó- és gépipar, ame’ - csaknem 24 000 négyzetméter fedett és szabad

Működésre készítik elő a szökőkút világítását. (MTI-foto — Kovács Sándor felvétele.)

területen mutatkozik be. Ügy tűnik, hogy a kohászat és a gépipar 15 szakkiállítása a korábbinál jobban tükrözi majd a műszaki fejlesztés eredményeit. Természetesen szerephez jutnak a belföldi piacra gyártó ágazatok is, hiszen a BNV jó alkalom a több ezer hazai látogatót érdeklő termékek, újdonságok bemutatására. Példátlanul nagy a könnyűipar érdeklődése a vásár iránt; több jelentkező vállalatot el kellett utasítanunk, számukra az őszi vásár kínálta lehetőségeket ajánlottuk. Az idén is odaítélik a vásár nagydíjait, de a rendezőség arra törekszik, hogy a díjakról a közönség már a BNV megnyitása után tudomást szerezzen.

— összegezve azt mondhatom, a jelek nagy külföldi és hazai érdeklődésre utalnak, s mi reméljük, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásár minden vonatkozásban sikeres lesz.

(h—gy)

Juhász Imre, üzemi párttitkár:

— A szerelőszalag indítása várospolitikai célokat is szolgált. Ily módon teremtettünk lehetőséget az érettségizett fiatalok további fogadására.

Horváth Ferenc, a termelési osztály vezetője:

— A nagykereskedelmi vállalatok új típusú higanygőz armatúrákra tartottak igényt. Műszaki kollektívánk nyomban hozzálátott a kísérletekhez és elkészültek a prototípusok, amelyek fénytechnikailag jobbak az eddigi termékeknél. Az utak közepét és szélét egyforma erősséggel világítják meg és nincs fölösleges fényszórásuk. Magunk között egyszerűen „higanygőznek” nevezzük. Egyelőre 11 és fél ezer darab szállítását vállaltuk.

Házon belül

A fővárosban — kísérleti célzattal — a Pannónia utcán már ezek az armatúrák ontják a fényt. A gyártásuk egy időben csaknem kérdésessé vált, mivel a szükséges mélyhúzó gép elkészítésére nem akadt vállalkozó. Végül házon belül állították elő — a tmkműhelv dolgozói a szerszámkészítőkkel karöltve elkészítették a 240 ezer forint értékű berendezést, ami sorozatban sajtolja az ovális formára szabott alumínium lemezeket: az ostornyélre szerelhető armatúrák testét.

A sajtolás, majd szegecselés után a szerelőkön a sor. Az eszközök nagyon egyszerűek: csavarhúzókkal és kombináltfogókkal dolgoznak. Annál több az elvégzendő művelet. A gyártás szervezésével, a vállalat fiatal technikusát, Derekas Attilát bízták meg, aki tavaly végzett a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Technikumban. Kék köpenyének a zsebében ceruza és toll,

ami csoportvezetői beosztására utal. A keze olajos, s ez minden kétséget kizáróan arra vall, hogy együtt dolgozik a csoportjával.

— Néhány hete kezdtük a műveletek begyakorlását — mondja. — Közben több apró módosítás is szükségessé vált a gyármányon, amit a művezetővel együtt elvégeztünk. Ügy látom, hogy olyan kollektíva alakul ki, amelyik tökéletesen ismeri a terméket, és lehet rá szállítani. A norma szerint 80—100 armatúrát állítunk össze műszakonként.

Valami más

A szalagon zömében fiatalok kezdtek, s köztük olyanok, akik új embernek számítanak a vállalatnál. Nemrég vették fel például Székely Lajosnét, aki korábban a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalatnál dolgozott. Esti tagozaton leérettségizett, s a több fizetés reménye mellett — a két és fél éves csecsemőgondozási „szünet” letelte után — valami egyéb is ide vonzotta:

— Mást várok, mint amivel eddig találkoztam. Olyap kis közösségre gondolok, amelyikben jó érzés közreműködni. Munkaidő alatt természetesen nem foglalkozhatunk egymás gondjával-bajával, de a műszakok végeztével már igen. Külön feladatokat is magára vállaló brigád alakulhatna ki, amelyiket — a tapasztalatok szerint — a vállalat is jobban megbecsül.

Igaz-e főnök?

Búkor Gergelyné a fénycső-szerelőkkel került át az „újoncokhoz” abból a megfontolásból, hogy átadja tapasztalatait. Három gyereket nevel, s így az Is csábította, hogy itt állandó műszakban dolgozhat. Ö már pontosabban fogalmaz:

— Jó munkalehetőséget, I

zavartalan anyagellátást várok. Röviden szólva azt, hogy símán menjen minden. Remélem, hogy a fiatalok hajlandók a szocialista brigád címet meghozó vállalásokra és ezek teljesítésére. Ezelőtt az Egyetértés brigádban dolgoztam, de — őszintén mondva — inkább csak nevünk volt. Családos asszonyokkal dolgoztam együtt, és nemigen maradt erejük, sem pedig kedvük az üzemi és az otthoni műszakok után közös megmozdulásokra.

— De hiszen ön is három gyerekről gondoskodik — vetem közbe.

— Hát igen. 86 óra társadalmi munkát mégis elvégeztem tavaly. Az a véleményem, hogy csak az nem tud magának időt szakítani, aki nem is akar.

— Majd ettől a brigádtól várjuk, hogy elnyerje a szocialista címet. Igaz-e, „főnök”? — s a mellette figyelő Derekas Attilára pillant. S mivel a csoportvezetőnek sincs más akarata, ami persze korábban is egészen nyilvánvaló volt, komolykodva nyomban hozzáteszi:

— Azért mondom ..:

Halász Ferenc

Felsőfokú intézetek találkozója

Ma tartják Kecskeméten megyénk felsőfokú tanintézeteinek első kulturális seregszemléjét. Az eseményt a megyei KISZ-bizottság rendezi, délelőtt 9 órakor kezdődik az úttörőházban, a bajai tanítóképző, és a vízgazdálkodási technikum, a kecskeméti óvónőképző, a gépipari és a mezőgazdasági technikum illetve a kiskunhalasi mezőgazdásági technikum versmondói, énekesei, zenészei és egyéb művészeti csoportban tevékenykedő hallgatói vesznek részt rajta.

Kunszabó Ferenc:

Érsekcsanád I.

A tudomány mai álláspontja szerint a sárközi népcsoport egyenes besenyő leszármazás.

Betelepedésük után néhány évszázad alatt tökéletesen asszimilálódtak a magyarokhoz. Ez a folyamat olyan hihetetlenül gyors volt, hogy nem csupán az erősen megfogyatkozott és többszörösen megvert besenyők öntuda - tának, önérzetének erős csökkenésére gondolhatunk, hanem .azt is feltételezhetjük, hogy ez a nép — akárcsak, feltehetőleg a kunok — rokonságban voltak a magyarokkal, és ez is segítette a beolvadást.

Valószínűleg ez a két oka van, hogy bár tudunk a

besenyőkről, tudjuk, hogy árpádházi királyaink több hullámban fogadták be őket — de nincs nyoma a besenyő nyelvnek, a besenyő kultúrának és nem beszélhetünk besenyő lelkialkatról ... hacsak ...

A sárközi népcsoportot, még mint segédhadul szolgálókat, valószínűleg III. Béla telepítette a Mohács sziget fölött, szekszárdi szőlőbirtokainak védelmére. Fegyveres szolgálataikért jó termőföldeket kaptak a Duna árterületétől nyugatra. Valószínűleg egészen a török hódoltságig királyi szolgálatban voltak, de ak kor aztán hirtelen gazda nélkül maradtak.

A rabolva kódorgó ellenség elől bementek a mocsarak közé, s az asszonyok, lányok, akik a földeket művelték, most már csak a jószágokat ápolhatták és gyökereket, bogyókat szedhettek a zsombékosban — a férfiak pedig, akik korábban fegyverrel tétlenkedtek, most csónakra fanyalodtak, beeveztek a kanyargós folyású vizeken, halat fogtak, rákot fűztek zsinórra, madárnak tettek csapdát, és hiúzt, vadmacskát tőrbecsaltak, hogy bundájukat magukra húzhassák a nyirkosán hideg hajnalokon ... Bementek a mocsarak közé, és többé nem tudtak kijönni. A törökök után ugyanis Mária Terézia nem igényelte szolgálataikat — pláne a fegyverest nem! — hanem a magyar királyoktól megörökölt tolnai birtokaira német telepeseket hozott. A sárközi nép kínlódott, feszengett a szűk helyen — két csoportjuk ekkor jön át a Dunán Szeremlére. Erű sekcsanádra — mígnem elérkezik a mocsárlecsapolás, s Bogyiszló, öcsény, Decs, Alsónyék, és Báta hirtelen szántóterülethez jut!

S a besenyőknek ez a csoportja hosszú-hosszú idő után tulajdonképpen csak ekkor megy át generális változáson! Mert igaz ugyan, hogy már a XI. században fölveszik a keresztséget, letelepednek, jószágot őriznek, aztán pedig itt, Tolnában földet kapnak, majd a mocsarak közé kell húzódniok — de a férfiak megmaradnak nomád, álmodozó, tétlenkedő népnek, mint annak idején az orosz sztyeppéken háború-, vagy rablóhadjárat-mentes időkben!

Mert csak a mocsarak lecsapolása után fogják meg a dolog végét, a múlt század második felében. S körülbelül ebben az időben alakul ki a sárközi népviselet is, néprajzosok éttől kezdve gyűjtik szokásaikat, régészek kutatják eredetüket, antropológusok méregetik a koponyájukat.

S ami ma már rólúk, és tőlük nemzeti közkincs — viselet, bútor, szokások, dalok, mesék — azt, ha akarjuk, felfoghatjuk a besenyő népiség sajátosságainak.

Mindenesetre Érsekcsanád elüt mind a bácskai