Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

4. oldal 1969. május ti, szombat Fejlesztésre vár •• fr-xri'JA üzemorvosi NEB-vizsgálat ipari és mezőgazdasági munkahelyeken Tízezer árucikk, negyvenmilliós forgalom :■% ti" ‘i rí': 1 :,i; Egy rendkívül figyelem­re méltó téma vizsgálatát fejezte be nemrégiben a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság: megyénk ipari és mezőgazdasági üzemeinek egészségügyi körülményeit . az ott dolgozó több tízezer ember egészségügyi, orvosi ellátását. Naponta hetven óra Köztudott, hogy az utób­bi években nagy lendületet vett megyénkben az ipar fejlődése. Ismert tény az is, hogy jelenleg még sokkal többen dolgoznak a mező­­gazdaságban. Érdemes azon­ban felidézni a számokat: megyénk szocialista mező­­gazdaságában 158 ezer em­ber, az ipari üzemekben pedig 54 700 ember keresi a : kenyerét. Az ipar fejlődésének gyorsulása különösen a má­sodik ötéves terv utolsó éveiben és a harmadik öt­éves terv során volt érezhe­tő. Ezen időszakban kivi­telezett beruházások javí­tották a dolgozók munka­­körülményeit, a baleset-el­hárítási és munkaegészség­­; ügyi szempontból egyaránt. Vannak azonban olyan sa­játosságok, amelyek akadá­lyozták és nehezítették az üzemegészségügy helyzetét: az üzemek nagy része kis- és középüzem, s ezek alkot­ták a kiindulási alapot, gyakran a hely. épület, gé­■ pi 'berendezés, szakmai kép­zettség hiánya jelentett gon­­• dpt.’,,Mindehhez járult, hogy az egészségügyi vezetés sem értékelte kellően az üzem­­egészségügy fontosságát, s így az orvosok nem talál­: ták meg helyüket a gyárak , kapuin belül. Ennek az lett a következ­ménye, hogy a megye egész területén naponta összesen - csupán 70 órában van ren­delés az üzemekben, s mind össze három főállású üzem­orvos van, a többi mellék­■ állásként napi egy-négy órát tartózkodik az üzemi rendelőben. Így sajnos, na­gyon lemaradtunk az orszá­gos átlagtól, hiszen nálunk 10 ezer lakosra 1,2 óra jut, míg országosan ez 4,7 óra üzemorvosi rendelést jelent ugyancsak 10 ezer lakosra. Megyénkben a mintegy 80 jelentősebb ipari üzem kö­zül csupán 25-ben van üzemorvosi rendelő. Idézzünk egy mondatot a NEB összefoglalójából: „Az alacsony üzemorvosi óra­számot alig lehetett valami­vel javítani, mert tévedés folytán a III. ötéves terv­ben üzemorvosi fejlesztés nem volt tervezve..." Körülmények és forintok Pedig erre a „fejlesztés­re” igen nagy szükség volt és van ma is. Az egészség­telen munkahelyen dolgo­zó embereket olyan megbe­tegedés veszélye is fenyeget­heti, amely miatt hosszú ide­ig táppénzes állományba ke­rülnek. Ha ennek csupán anyagi kihatásait nézzük, akkor is megértjük a kér­dés fontosságát: tavaly a megyében több mint 78 000 ember volt táppénzen hosz­­szabb-rövidebb ideig, s az SZTK — ugyancsak 1968- ban — részükre összesen több mint 90 millió forintot fizetett ki. Nézzünk egy-két olyan körülményt, amely kifogá­solható, s amely elobb­­utóbb betegséget okozhat. A baromfi-feldolgozó ipar­ban a plusz 22 fokos üzem­ből a munkások rendszere­sen bejárnak a mínusz két, vagy a mélyhűtött mínusz 22 fokos helyiségekbe. A Zománcipari Műveknél a zománcszórás kézi erővel történik a vörösre felizzított tárgy mellett. A kazánhá­zakban a hő- és levegő­­szennyezés elleni védekezés minimális, csak a felső lég­réteg tisztítása történik, a leülepedő gázok bentma­radnak. Tsz-ek — javaslatok Mint említettük, megyénk felnőtt lakosságának döntő többsége a mezőgazdaság­ban dolgozik. Hogy miért beszéltünk mégis többet az iparról? A válasz egyszerű: lényegesen több veszély van például a Zománcipari Művekben, mint egy kerté­szetben. Nem jelenti azt azonban, hogy a termelő­­szövetkezetekben minden rendben van. Az egyre fo­kozódó gépesítés, a vegysze­rek elterjedése, a segédüze­mek tevékenysége, s egyál­talán a tsz-ek üzemi „be­rendezkedése” növelheti a baleseti veszélyt a munka­köri ártalmakat És sajnos, növeli is, aminek szomorú következménye, hogy a tsz­­eknél a táppénzes arány ál­talában egy százalékkal magasabb, mint az ipari üzemekben, a balesetek aránya pedig legalább két­szerese, de helyenként több­szöröse is. Üzemorvosok a tsz-ekben nincsenek. összefoglalója végén a NEB javaslatokat tesz az egészségügyi körülmények javítására. Többek között: a termelés tervezésénél na­gyobb gondot fordítsanak az üzemegészségügyre, s ebben a tervezésben — me­gyei szinten — nagyobb rendszerességre van szük­ség. Még legalább napi száz óra üzemorvosi rendelést kell bevezetni, elsősorban főállású (napi nyolc óra) orvosokkal. Lehetővé kell tenni, hogy az üzemorvos táppénzre vételi joggal bír­jon, a járási, városi főorvo­sok rendszeresen ellenőriz­zék az üzemorvosi munkát stb. Tennivaló tehát bőven van. Ezt a kötelességet azonban nem szabad szük­ségszerű plusznak felfogni, hanem elsőrendű és az em­berekért, a dolgozókért való munkának. Gál Sándor Kétezer tácántojás — Fácánnevelőt létesít a kalocsai Iszkra Terme­lőszövetkezet. A MAVAD- dal kötött szerződés sze­rint kétezer fácántojást keltetnek a gazdaságban. A szükséges felszerelése­ket, berendezéseket a ter­melőszövetkezet műhelyei­ben készítik. Húszéves az ÜVÉRT Ebben az évben húsz esztendeje annak, hogy megalakult az Üveg- és Porcelán Nagykereskedel­mi Vállalat, szocialista ke­reskedelmünk egyik, azóta méltán jó hírnevet kivívott reprezentánsa. Az évforduló alkalmából Pogány Imré­vel. a vállalat kecskeméti lerakatának vezetőjével be­szélgetve igyekeztünk sum­mázni a két évtized alatt végbement változásokat, megvonni az eredmények mérlegét. — A fejlődést minden bizonnyal a forgalom ala­kulása érzékelteti a legjob­ban — mondotta. — Míg a kezdeti évek átlagos for­galma alig 3 millió körül volt. az idei tervünk már 38 millió forinttal számol, de bízunk benne —, s ez a reményünk meg is alapo­zott —, hogy a tényszám a 40 milliót is meghaladja maid. Húsz éve a vállalat mindössze egynéhány gyár­ral állott kapcsolatban. Ma viszont félszázra tehető az állandó szállítóinknak szá­mító üveg-, porcelán-, il­letve műanyaggyárak szá­ma. Közöttük olyan már­kás, jónevű partnerek, mint a Herendi és a Zsol­­nay gyár, vagy az ajkai, salgótarjáni, sajószentpéte­ri és tokodi üveggyárak. Az 1949-es árulistán im­portcikkek még egyáltalán nem kaptak helyet. Napja­inkban viszont az összes forgalom egyharmadát te­szik ki a külföldi eredetű áruk. fÉiekes megemlíteni, hogy ugyanakkor — külö­nösen műanyagcikkekből —> az országos vállalat számot­tevő exporttevékenységet is lebonyolít A cég életében je­lentős mérföldkő volt 1964. az országos vállalattá szer­veződés éve. Az elmúlt esz­tendő viszont a kishatár­­forgalom életbelépése ré­vén vált fontossá: déli szomszédunk azóta tekin­télyes mennyiségű árut, el­sősorban népművészeti cik­keket vesz át tőlünk. Az ÜVÉRT jelenlegi cikklistája csaknem tízezer árut foglal magában. A kecskeméti lerakat a megye több mint 400 bolt­ját látja el áruval. Ezek közt 20-nál több az állami, illetve szövetkezeti szaküz­let és áruház. Jó néhány bolttal kötött szocialista szerződések szolgálják a kölcsönös segítést, a jobb áruellátást, a rendszeres piackutatást. A boltvezetők egyébként Ízlésesen beren­dezett mintateremben tart­hatnak szemlét az áruk fe­lett. mielőtt megtennék rendelésüket. A 20 évvel ezelőtti tíz egynéhány dol­gozó utódaként jelenleg félszáz főnyi jólképzett szakgárda áll a nagykeres­kedelemnek ezen a poszt­ján. Két brigádjuk vesz részt a szocialista munka­versenyben. s az egyik már védője is a büszke címnek. Említsük meg név szerint is két „veterán” brigádta­got: Várkonyi Endre főrak­tárost, aki az alapítás éve, és H. Kovács Antalt, aki 1952 óta dolgozója az ÜVÉRT-nek. — A gazdasági reform megszabta üzempolitikánk egyik legfőbb feladata a lakosságot közvetlenül el­látó kiskereskedelmi bolt­hálózat igényeinek a kielé­gítése — mondotta végeze­tül Pogány elvtárs. — Módszerünk: a tisz­tességes gazdasági verseny, a szocialista kereskedelem írott és íratlan törvényei­nek betartása. Ilyen szán­dékokkal és célkitűzések­kel nézünk a vállalat mű­ködésének harmadik évti­zede elé. J. T. Megrendelő a Dunai Vasmű és az Ikarusz A Duna innenső oldalán, a dunaújvárosi kéményren­geteggel szemben csupán egyetlen karcsú gyárké­mény emelkedik a magas­ba. Bizonyos szögből nézve úgy tűnik, mintha a töb­biek ezt az egyet nem fo­gadták volna maguk közé. A folyam innenső oldalán árváskodó kémény a Duna­­vecsei Vegyesipari Válla­laté. Fiatal üzem. Amikor 1964-ben elkezdték a mun­kát, a 9 milliós évi terme­lést 800 000 forint veszte­séggel zárták. Nem voltak megfelelő szakemberek, a műszaki gárda tapasztalatlan fiata­lokból ájlt. No és a bizal­matlanság ... Kara Mihály, a vállalat igazgatója el-A hóvihar csendesebb lett valamelyest. Az URH- kocsi fényszórója majdnem az egész ösvényt bevilágí­totta, a 16. számú háztól a Bajkál Szállodáig. Sarapov a földre muta­tott: — Itt esett össze. A férfi­nek csak tíz métert kellett tennie, azután eltűnt a 16. számú ház árnyékában. Ezért nem látta meg Lati­na. — Lehet — válaszolt Tyi­­honov. — Nekem mégsem tetszik az ügy. Felemelte a karját, inté­sére a reflektort kikapcsol­ták. Végiglépkedtek az ösvé­nyén, kiértek az útra. — A Petrovkára — mondta Sarapov a sofőrnek. KEDD A kulcs megakadt a zár­­■ ban, Tyihonov káromkodva forgatta jobbra-balra, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Vé­gül is sikerült: a zár en­gedett. A szobában hideg volt. Az íróasztalhoz lépett, felkattintotta a lámpát. Le­vetette és a szék karfájára dobta télikabátját. Tagjai­ban érezte az átvirrasztott éjszaka fáradtságát. „Elme­hetnék éjjeli őrnek — gon­dolta. — Meleg vattakabát­ban üldögélhetnék a friss levegőn, és alhatnék! De szép is lenne. Reggel pedig lefekhetnék, és újra alhat­nék. Álom!... Tyihonov kihúzta magát, megroppantak a csontjai. Járkálni kezdett, fel-alá. „Fel kell hívnom az Autóbuszközlekedési Igaz­gatóságot.” Hat szám. — Tyihonov beszél, a bűnügyi rendőrség operatív tisztje. Nem, nem, a család­jával semmi baj sem tör­tént. Arra kérném, adjon felvilágosítást, milyen idő­közökben közlekedik a 24- es járat Vladikino körzeté­ben 20 és 21 óra között. 11 nercenként? Köszönöm. Még egy kérésem van. A 10 óra és a 20 óra 45 perc cözött induló járatok gép­kocsivezetőinek nevét sze­retném tudni. írom. Gav­­.rilenko 20 óra 26 perc. ’Gyemidov 20 óra 37. Lamp­­szi 20 óra 48. Köszönöm. Viszonthallásra ... Tyihonov befordult a Petrovkára, s a Puskin tér felé vette útját. A friss le­vegő felébresztette. Léptei alatt csikorgott a hó. A „Rosszija” Filmszín­háznál már gyülekeztek a reggeli előadás nézői, _a Puskin szobornál úttörők várakoztak. Moszkva élte a maga megszokott életét. Tyihonov trolibuszra szállt. A Tyoplij utcáig utazott. Lassan baktatott fölfelé a lépcsőn, minden forduló­nál megállt. A legjobban attól a pillanattól félt, ami­kor becsönget, s válaszolnia kell a kérdésre: „Ki az?” „Nyissák ki. Bűnügyi rend­őrség.” Ezekre a szavakra nem ritkán érkezett golyó a zárt ajtón keresztül. így halt meg Tolja Pankratov is. Fiatal fiú volt, s elfelej­tette, hogy ilyenkor félre kell állnia az ajtóból. Az ilyenkor esedékes könnyű hidegrázáshoz azonban vi­szonylag könnyen hozzá le­het szokni. Nehezebb meg­szokni, hogy az ember be­állít egy ismeretlenhez és így szól: „A lányát megöl­ték” ... A IV. emeleten Tyihonov megállt, előhúzta zsebéből a cédulát: „V. em. 49.” Na­gyot lélegezve továbbindult. A lépcsőfordulóból már lát­ta, hogy a lakás ajtaját tár­va-nyitva hagyták. Belépett az előszobába. Sápadt, ka­rikásszemű embereket lá­tott. Tehát elkésett. S éle­tében először most meg­könnyebbülést okozott ne­ki az, hogy valaki megelőz­te. Egy testes férfi a tele­fonnál állt, fojtott hangon beszélt valakivel: — Bürokraták ezek, nem emberek, én mondom! Dühösen lecsapta a kagy­lót, Tyihonovhoz fordult: — Jó napot. Áron Szko­­rij vagyok a szerkesztőség­ből. ön, ha nem tévedek, Konsztantyin Mihajlovics? — Nem. Sztanyiszlav Pavlovics vagyok. De ennek nincs különösebb jelentősé­ge. — Hát bizony, nincs. Ma nincs... (Folytatjuk) Gyenes Károly fiatal esz­tergályos már az új szere­lőcsarnokban dolgozik. mondja, hogy abban az időben nem igen kaptak nagyobb megrendelést, s a lakosság sem szívesen vette igénybe a vállalat szolgál­tatásait. Egy-két évig így emlegették őket: — a csi­riz klub. A vállalat vezetői koope­ráló partnereket kerestek. Az első komolyabb megren­delést a Dunai Vasműtől kapták. Öltözőszekrényeket, majd a dunaújvárosi part­omláskor nagy mennyiségű csőállványt készítettek. A termékekkel elégedett volt a megrendelő, ami azt je­lentette, hogy újabb meg­bízatások érkeztek, de most már több százezer forin­tot érő munkákra. Ilyen volt a Ljöngström léghe­vítő elemek gyártása, me­lyeket a Vasműben hasz­náltak fel. A másik jelentős partner az Ikarusz, amelynek meg­rendelésére autóbuszokhoz vezetőüléseket gyártanak. A felsoroltakon kívül a vállalat gyártja a kislakás­építkezéseknél közkedvelt salakblokkokat is. A járás fejlesztési programjában je­lentős feladatot kapott a Vegyesipari Vállalat — ők látják el a tsz-eket és a saját erőből építő családo­kat jó minőségű és olcsó fa­lazó elemekkel. Évente már 400 lakás építéséhez elegen­dő blokkot állítanak elő. Sokat szállítanak belőle a megye más községeibe, vá­rosaiba is. Az említettéken kívül többek között 200 ezer da­rab Áutópress kávéfőzőt gyártanak évente és a já­rás határain túl is ismer­tek asztalos-, valamint épí­tőipari termékei. 1968-ban a 33 millió forint termelési érték mellett az évi tiszta nyereségük már meghalad­ta a hatmillió forintot. Mindehhez természetesen új, nagyméretű szerelőcsar­nok, tágasabb irodahelyisé­gek és egyéb — a terme­lést segítő — létesítmények építésére volt szükség. A további tervekről szól­va Kara Mihály igazgató és Vágó .Miklós főkönyvelő elmondta, hogy tárgyaláso­kat folytatnak az Ikarusz­­szal; bízzák teljesen rájuk az autóbuszülések gyártá­sát. Ha ez megtörténne, a vállalat rövid idő elteltével 70—80 miltjó forint értékű árut állíthatna elő 'évente. Szabó Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom