Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek: XXIV. évi. 84. szám Á MAGYAR SÍOCfALISTA M'U'NKÁSPÁRT ß Á C S#- K I S.K U^l MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA t»69. április 15, KEDD TÍZ OLDAL ára 90 fillér Á termelőszövetkezetek helyzetéről tanácskozott a megyei mezőgazdasági és pénzügyi állandó bizottság Hétfőn délután Kecske­méten, a megyei tanács székházéban együttes ülést tartott a megyei tanács mezőgazdasági és pénzügyi állandó bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett dr. Glied Károly, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese. Megvitatták a termelőszö­vetkezetek elmúlt évi gaz­dálkodásáról, a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek helyzetéről és tá­mogatásáról szóló jelentést, amelyet a pénzügyi, vala­mint a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály ké­szített. Általánosan megállapít­ható, hogy a termelőszövetkezetek elmúlt évi gazdálkodását a korábbi évekhez viszo­nyítva. magasabb fokú szakszerűség, a korszerű termelési teehnológia na­gyobb mérvű alkalmazá­sa jellemezte. A jelentés mozgalmi ada­tokat is közöl. A termelő­szövetkezeti tagok száma az elmúlt évben csaknem 2700-zal gyarapodott. Sok volt pártoló tag és alkal­mazott kérte felvételét, számos fiatal jött vissza a városokból is. Bár a ledol­gozott munkanapok száma is növekedett, még mindig kevés az egy dolgozóra ju­tó évi 168 nap munkatelje­sítés. A kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek­ben ez még ennél is keve­sebb, 156 nap. A kedvezőtlen időjárás és a nagymérvű állatbetegsé­gek által okozott hiányokat a termelőszövetkezetek igyekeztek a gazdálkodás különböző ágazataiban pó­tolni. ezért a bruttó termelési érték az 1967. évi 3 milliárd 525 millió forintról 4 milliárd 140 millió fo­rintra növekedett. A jelentést alaposan meg­vitatták. A hozzászólók szá-' mos aktuális, megoldásra váró feladatot említettek. Többen szóltak a kedvezőt­len adottságú termelőszö­vetkezetek helyzetéről. A megye 193 közös gazdasága közül 52 kap rossz termő­helyi adottságai miatt ál­lami támogatást egyes áru­cikkek eladása után. Az árkiegészitéses támo­gatásra kijelölt mezőgaz­dasági üzemek 1970-ig változatlan formában él­vezik az állami segítsé­get. i Ez a támogatás még fino­mításra szorul — mint töb­ben. megállapították —nem elegendő a bővített újrater­meléshez, mert a közös gaz­daságokban nemcsak a be­vételek emelkedtek, hanem az állami költségvetéshez történő hozzájárulás is. A két állandó bizottság jelentése a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé kerül. Vasárnap délelőtt a határban — Nem vagyok már mai gyerek a termelőszö­vetkezeti mozgalomban, megértem és végigcsinál­tam néhány igazi nagy hajrát. Csakhogy azok régebben voltak. A „munkával ünneplés” pedig már mostanában kiment a divatból, csakúgy mint nálatok, a „hősi idők” riportereinek vasárnapi őrjárata a földeken... Az új agronómusunk egészen másképp tanulta, hogyan kell megszervezni egy váratlan ünnepi műszakot. Szombaton este összehívta a traktoro­sokat és a munkagépkezelőket a karbantartó mű­hely elé. Csak annyit mondott: szükség van a vasárnapi munkára... No Vidéki Mátyás, gon­doltam magamban, hál ezt is megértük, itt a kunadacsi Kossuthban. Vasárnap reggelre bebo­rult az ég, az eső a leve­irodáiban azon ban a nap­tárokat még mindig gond­gőben lógott. Hűvös szél terhelt, arccal nézegetik, fúj dogált a határban, az Sok mindent kell belesűrí­— Ä brigád egész dél­előtt szánt — mondja —, tizenkettőig be is fejezzük ezt a táblát Utána meg a háztájit csináljuk, ott is el vagyunk maradva egy kicsit Pedig az ünnepek alatt is dolgoztunk... A tábla végén éppen csak annyi időre áll meg, míg leszállun k és máris húzza az újabb barázdá­kat, amelyeket százával lepnek el a közeli akácos kiéhezett varjút Fél óra múlva a szabad- szállási Lenin Termelőszö­vetkezet területén járunk, a központi major szomszéd­ságában. Kovács Sándor traktoros, és munkatársa Bokor József gépkezelő A költészet napja Szabadszálláson A költészet napja hagyo­mányos megyei rendezvé­nyére ebben az esztendő­ben Szabadszálláson került sor vasárnap délelőtt. A nagy magyar proletárköltő, József Attila születésnap­ját is idéző évforduló al­kalmából ide érkezett ven­dégek és a rendező szervek képviselői először azt a há­zat keresték fel, ahol vala­mikor a költő családja élt, majd a tanácsháza díszter­mében került sor az ünne­pi megemlékezésre és iro­dalmi műsorra. Érdekessége volt az ese­ménynek, hogy a megyei és községi könyvbarátbizott- Ságon, a megyei könyvtá­ron kívül ezúttal a helyi József Attila Tsz is részt vett a rendezésben, s eh­hez illően az ünnepséget Csányi József, a szövetke­zet párttitkára nyitotta meg. Az ünnepi beszédet F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztője mondotta, aki elsősorban József Atti­la példáján keresztül mu­tatta be a hallgatóságnak a költészet napjainkig szó­ló jelentőségét. Jankovich Ferenc Kossuth-díjas költő a Költészet és , valóság címmel most készülő élet­rajzi művének második kö­tetéből olvasott fel egy ak­tuális részletet. A megye költőit Gál Farkas képvi­selte, aki biztos hangvétel­lel szólaltatta meg az újabb költőnemzedék életérzéseit. A meghitt hangulatú iro­dalmi műsor középpontjá­ban József Attila művei álltak, melyeket a Kecske­méti Katona József Szín­ház művészei: Bende Ildi­kó, Cserje Zsuzsa és Ma­jor Pál tolmácsoltak őszin­te átéléssel. Helyet kaptak az előadott művek között Jankovich Ferenc, Buda Ferenc és Garai Gábor ver­sei is. Beleilleszkedett a költé­szetnapi rendezvénybe az a baráti beszélgetés is, mely a vendéglátó József Attila Tsz irodájában zaj­lott le az ünnepség után, s ahol olvasók és alkotók mondhatták el egymásnak véleményüket, irodalmi él­ményeiket, s a köznapi élethez kötődő, megírásra érdemes tapasztalataikat. Ifjú gépjavítók közt Ügyes ötletet valósított meg a Madarasi Községi Ta­nács és a Budapesti Irodagéptechnikai Vállalat együtt­működése ... Erről szól cikkünk a 4. oldalon. — Öröm a munka ebben a tiszta, szép műhelyben — ez Müller Sándornak, a kevés számú férfi tanuló egyi­kének a véleménye. Mint képünk bizonyítja, valameny- nyi ott dolgozó egyetérthet vele! A Rácsai Petőfi Termelőszövetkezetben vegyes műtrágyát szór a gép a répa- vetés alá. Pápai István traktoros és Nagy Lajos munkagépkezelő úgy szá­mítják. hogy napokon belül befejezik a lucerna- és a borsóföldön is a talajerő- utánpótlást. (Pásztor Zoltán felvétele.) idő tehát nem nagyon ked­vezett az ünnepi munká­nak. Pedig nagy szükség volt rá. Egy héttel ezelőtt még félhónapos késésről beszél­tek a szakemberek, aztán az elmúlt hét nap erőfe­szítéseivel sikerült felére csökkenteni a lemaradást a tavaszi mezőgazdasági munkákban. A gazdaságok leni az elkövetkező száz­hatvannyolc órába, hogy a kukoricavetés kezdetére is szinkronba legyenek az éves ütemtervvel — mond­ták itt is ott is. így is szük­ség van néhány termelés- szerkezeti változtatásra, az árpa és a zab helyett pél­dául a hátralevő időben már célszerűbb lesz kuko­ricát vetni... Az irodák­ban tervezgetnek, számít- gatnak. A földeken pedig? Vasárnap reggel nyolc órakor kanyarodtunk a be­tonról a névtelen kuna- dacsi dűlőutak egyikére. Pár száz méter után fé­kezés, a tavalyi kukorica- tarlót négy U—28-as szánt­ja. Egyikük éppen előttünk ér a barázda végére, a traktoros leszáll a gépről és ! igazít az eke tarlókerekén. Aztán meginvitál bennün­ket egy fordulóra kemé­nyen pöfögő masináján. Bemutatkozás 'közben sem veszi le szemét az előttünk húzódó nyílegyenes, zsí­ros-feketén fénylő baráz­dáról. Nagy Ferenc, a ku­nadacsi Rákóczi Termelő- szövetkezet traktorosa gon­dosan, ügyel arra amit csi­nál. ürítik az UTV-vetőgép magtartályát. Félzsáknyi olajlenmagot tesznek föl a közeli pótkocsira, és ezzel be is fejezték a négyszáz holdas táblán a munkát. — Egy hét óta vetjük az „olajost’’ — mondja a traktoros. Tegnap este hétig dolgoztunk, már csak ez a kis sarok volt hátra. Reggel 5 órakor kezdtük ... — Egy pillanat! Arra nem gondoltak, hogy ma vasárnap van, pihenni kel­lene. Kicsit furcsán néznek rám, aztán Bokor József elmosolyodik. — Hát aludtunk mi az éjszaka. Mire ideér az eső, ez a tábla — és a háta mögé mutat — már dagad­hat, A központi major gépja­vító műhelyében néhány traktoros tartózkodik csu­pán, karbantartják, üzem­anyaggal töltik fel gépei­ket. Meghibásodás nincs, a szerelők télen jó munkát végeztek. A műhelyben egy táskarádió bömböli a di­vatos slágert: „Tölcsért csi­nálok a kezemből”, és az egésznek valahogy semmi vasárnapi hangulata... — „Ha nem jön közbe tartósan rossz idő, a hét végére mindenütt pótolni tudjuk a lemaradást” — így mondták nekünk a megye közös gazda­ságaiban. Szándékosan vagy véletlenül, de senki nem mondta hozzá feltételes módban a másik, legalább annyira döntő tényezőt, a megfeszített munkát, hétköznap is, vasárnap is — amikor szük­ség van tó. Burányi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom