Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
8. oldal 1969. április 13. vasárnap Nem kunszt többé az ajándékozás Férjtársak, Közű- letek! Megszűnt a nyomor. Ezután nem kell vakarni a szemünket, mert viszket valakinek a szidásától. Nem leszünk annak kitéve, hogy megsebzett önérzettel, meg- szégyenülten szé- delgünk a nagyvilágban, mert jót akartunk. Igen, sokszor kellett ezzel fizetnünk, mert örömet akartunk szerezni ... Mert ugyan melyik férjtárs nem vészelt át ilyen szituációt? Jön — mondjuk — az asz- szonypajtás neve- napja. Az ember jó- elöre, aszkéta módjára zsugorgatja a bankókat, spórol, állóhelyre vált jegyet a mecsre, 30 cigaretta helyett csak 29-et szív el naponta — meg ehhez hasonló erőszakokat követ el élet- színvonalán. Csak hogy ajándékot tudjon venni a Legszebbnek, Legaranyosabbnak — meg hol mire hallgat a feleség. Végre eljön a nagy nap előestéje. Ezt megelőzően a férj teljes kiszállási félnapot áldoz fel arra, hogy a nej lábméretének megfelelő cipellőt találjon — legjobb Ízlése szerint. Megvan a lábbeli. Adjuk át örömtől és baljós előérzettől reszlceteg köszöntő szöveg kíséretében, mármint hogy „Sok, sok számos... És fogadd el ezt a csekélységet, Édes...” Az asszony meg- hatottan mosolyog, ám szemének egy villanása, melyet a saját férj rendkívüli rutinnal észlel, el- hervasztja az ember örömét. Mert megvan ugyan a strófa, hogy „Jaj, de kedves vagy ... Miért is költöttéi annyit...” ám éppen ezeknél a szavaknál történik meg a fordulat. — Aranyos' vagy, de kis butuska ... Tudhatod, hogy a kacsaorrú cipőket utálom ... Holnap visszacserélem... Ugye, férjtársak, ilyenkor szoktunk paffá válni? Kezdetben még kísérleteztünk észokokkal, érzelmi ráhatással. Hogy például: „De szivecském, ilyet hord most minden nő” — vagy —■ „Ha én lennék a helyedben, nem nézném az ajándékcipő fogát, hiszen háromszáz forintnál többet ér, hogy az ajándékozó is örül.” Mindez mitsem ér. A cipő, a kombiné — • amit. nem egyszer hálóinggel tévesztünk össze, mi tájékozatlan férjek —, a váza, a pulóver visszatér az áruházba, vagy gazdát cserél, de ajándékainkat a legritkább esetben látjuk viselni nőnk által. S objektiven vizsgálva a dolgot, igazuk van az asz- szonyoknak. A családi, vállalati demokráciával sem férne össze, hogy azt kelljen hordaniuk, ami — szó- használatuk szerint — „nem zsánerűk”. Képzeljük el az ügyet fordítva: ha törik, ha szakad, ötven éves fővel piros-sárga, nagykockás pepita pantallóban kellene grasszálnunk csak azért, mert nejünknek éppen ezt az ajándékot tetszeti venni. Mert momentán a pepita a „zsánerűk”. No de nincs többé vész! Forradalmi bravúrral siet segítségünkre a bölcs kereskedelem, közelebbről a kecskeméti és kiskunfélegyházi Centrum Áruház. Frappáns kezdeményezés indul náluk hétfőtől, azaz április 14-től. „Ajándékutalvány” a neve annak az elegáns kiállítású, finom színekben nyomott „dokumentnek”, amelyet 50-100—200—300 és 500 forintos címletekben árusítanak — közületeknek a fenti áruházak pénzügyi osztályán, egyéneknek az ajándékosztályon. Nem lesz más dolga a férjeknek, vállalati embereknek, hogyha ajándékozni, jutalmazni akarnak, olyan címletű ajándékutalványt — utalványokat — vásárolnak, amilyet akarnak, amilyenre a feleséget, a megtiszteltetést érdemlő kartársat kóstálják, illetve amilyenre a buksza futja. Ráírják a címzett nevét, hogy például „A legdrágább Feleségnek (mondjuk. 4 db 500 forintos utalvány esetében chm, chm) — s átadják a régi kedves szavakkal, ezzel a megioldással: „30 napon belül azt veszel ilyen értékben ezekben az áruházakban, és a tetszésed szerinti osztályon — ami neked legjobban tetszik, vagy kell...” S férji — vállalatvezetői — önérzetünkön többé nem esik csorba. Az asz- szony — a kartárs — is jóllakik, meg a pénz hűlt helye is megmarad. Tóth István Ismét lehet jelentkezni! Április 19-én kezdi meg a Bács-Kiskun megyei Ta- náos V. B. Munkaügyi Osztálya az idén ősszel NDK- ba utazó szakmunkás-fiatalok csoportjának szervezését. Az akcióban részt vesznek a járási, városi tanácsok munkaügyi főelőadói is. Elsősorban lakatos. hegesztő, gépjárműlakatos, finommechanikai műszerész, forgácsoló és galvanizáló szakmunkás fiúk és lányok jelentkezését várják. Természetesen, mint korábban, most is jelentkezhetnek szakképzettséggel nem rendelkező fiatalok, akiket betanított munkásként forgácsoló, vasipari gépmunkás és hegesztő szakmákban alkalmaznak. Elektroműszerésznek csak lányokat vesznek fel. Az említett szakmákba való betanulásra azok is pályázhatnak, akiknek már van valamilyen más szakképzettségük. Az NDK-ba utazó fiatalok három évi munkára szerződnek, átlagkeresetük 550—620 márka között lesz. Szállodarendszerű munkásszálláson, két-három ágyas szobában helyezik el őket. Jelentkezhetnek azok is, akik az idén töltik be 18. életévüket, de a 26. évüket még nem lépik túl. 13. — Bocsánat, de az urat még nem ismerem — mondtam. — Lewis vagyok — mutatkozott be az illető —, Louis Lewis. Az Evening News munkatársa. Ez az úr, aki velünk jött, ügyvéd. Mr. Forsternak hívják. Mr. Forster kissé meghajolt, úgy, ahogyan csak az ügyvédek és a parkettánco- sok tudnak meghajolni. — És mit tehetek önökért? — érdeklődtem. Ruth vette át a szót. — Te semmit, de az urak sokat tehetnek érted. Louis régi ismerősöm. Reggel azonnal felhívtam telefonon, hogy tud-e segíteni. Ö hozta magával az ügyvéd urat. Megmentünk, drágám! Az ügyvéd közbevágott. — Meg vagyunk győződve az ön ártatlanságáról... De kapcsoltaink színvonala akkor is lehetővé tenné az ön szabadlábra helyezését, ha történetesen nem lenne teljesen ártatlan. Már beadtuk a kérvényt a bírósághoz, hogy helyezze önt szabadlábra, tízezer dollár óvadék ellenében. A bíró ma két órakor dönt a beadványról, de biztos lehet benne, hogy a döntés rendkívül kedvező lesz. A drótháló mögött nem éreztem valami jól magam, de azért nevetnem kellett. Méghogy tízezer dollár! Honnan lesz nekem ennyi pénzem? Legfeljebb tíz dollár óvadékot tudtam volna letenni, de akkor le kellett volna mondanom az ebédről. Egyébként sem dúskáltam a pénzben, de a Ruth- tal való randevúzgatás költsége és az ötdolláros teajegy alaposan megdézsmálta pénztárcámat. — Tízezer dollár? — Igen, tízezer dollár — jelentette ki Forster úr. — Nem csodálom, hogy csodálkozik. mert az ilyen súlyos bűnnel vádolt letartóztatottakat általában legalább százezer dollár óvadék ellenében szokták szabadlábra engedni a tárgyalásig. Ügyvédi irodánk kapcsolatai azonban, ismétlem, kiválóak. Ebből az egy tényből is meggyőződhet róla... — Sajnos ez esetben, kárba vesztek kiváló kapcsolataik — mondtam némi iróniával. — Ugyanis elmulasztották megvizsgálni anyagi helyzetemet. Sajnos nincs tízezer dollárom, és amennyiben a kallatyúkkal vesződöm továbbra is, előreláthatólag életem végéig nem is lesz. — ön félreértett engem — jelentette ki az ügyvéd. — A tízezer dollárt nem önnek kell letétbe helyezni. Ezt a pénz megbízóm adja... természetesen csak kölcsön. Nem is tudtam, hogy a barátnőmnek ilyen sok pénze van. Ilyen jól keresne egy pincérlány? Vagy talán a „mellékjövedelemből” tette félre? Hát nem ... Akkor már inkább a poloskák meg Búrt. Fagyosan szóltam a lányhoz, akinek szeme most már nem is tűnt fel annyira kéknek: — Kisasszony, kár kockáztatni a pénzét. Tízezer dollárt nagyon nehezen lehetett összeszedni, és a világért sem szeretném megfosztani tőle... Az ügyvéd nem hagyta, hogy Ruth válaszoljon. — Téved uram — kezdte magyarázni —, az én megOrvostudományi ankét Baján A TIT járási elnöksége és a Bajai Városi Kórház Tudományos Bizottsága ápri- is 18. és 19-én tudományos ankétot tart a Felsőfokú Tanítóképző Intézet dísztermében. A tanácskozáson főként szív- és érmegbetegedésekről, valamint az öregedéssel kapcsolatos biológiai jelenségekről lesz szó. Az első napon dr. Kuddsz József egyetemi tanár, a Budapesti IV. sz. Szív- és Érsebészeti Klinika igazgatója, dr. Soltész Lajos egyetemi docens és lr. Szabó Zoltán egyetemi tanársegéd tart előadást. A tanácskozás második napján dr. Harangi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levele- "ő tagia isme-teti a gerontológiai kutatásokban elért eredményeket. Az előadásokat követően a témához kaocsolódó filmeket vetítenek. Véli aga leszármazottja Mohácson Különös vendég járt Mohácson: egy szarajevói építészmérnök, akinek egyik őse a mohácsi török városparancsnok volt. A szarajevói vendég. Musztafa Ve- lagitv elmondotta, hogy a családi hagyomány szerint őze — Véli aga — a törökkori Mohács katonai parancsolta vo’t. Szép palotát és nagy szőlőt mondhatott a magáénak a Duna- varti városban, ám mindezt itt kellett hagynia, amikor a keresztény seregek elűzték a törököket. Véli aga és családja ezután Bosznia fővárosában, Szarajevóban telepedett le és 'eszármazottai ma is ott élnek. Musztafa Velagity. fogadalmat tett, hogy felkeresi őseinek lakóhelyét és összegyűjti a még fel1 élhető emlékeket. így jutott l Mohácsra, ahol dokumentumok bizonyítják, hogy Mohács utolsó török varancsnokát vnlöban Véli. agának h'vták és emberséges, bölcs mohamedán hírében állott. Intézkedések mérlegen Szerkesztőségünkben minden panaszos és közérdekű írás a levelezési rovathoz kerül. A panasz jellegétől függően kivizsgáljuk, megbeszéljük, vagy éppen közöljük a levél tartalmát. Havonta témakörönként összesítjük olvasóink leveleit, és ezzel pontos „mérleg” készül a közérdekű, nagyon is élő problémákról. Januárban még az új földtörvénnyel kapcsolatos érdeklődő, elintézést kérő levelek voltak túlsúlyban, februárban a szövetkezetek zárszámadásairól kaptunk sok híradást. A tavasz első hónapjában, márciusban, a nyereségrészesedés elosztása, összege került reflektor- fénybe. Sok olvasónkat személyesen kerestünk fel lakásán, s ilyen esetben mindig sikerült tisztázni azt, hogy minden munkahelyen a kollektív szerződés alapján fizetnek nyereségrészesedést. Ebben pedig a vállalat üzem a legkülönbözőbb féltételekhez kötheti a kifizetést. Sok helyen az igazolatlan hiányzást jelölik meg a részesedést csökkentő, vagy éppen kizáró tényezőként. Más helyen a kollektív szerződés az egész évi munkát kéri számon és kizárja a nyereségből azokat is, akiknek csupán 8—10 nap hiányzik a 385-ből. Az első negyedévben érkezett leveleket átnézve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy amikor kivizsgálást kértünk, az illetékes szervek nagy körültekintéssel igyekeztek a problémákat megoldani. Szinte minden esetben meglátták a panasz mögött az embert, akin őszintén segíteni akartak. Viszont szomorúságot okoz az olyan nyers, kioktató válasz, ami a napokban a városföldi Petőfi Termelő- szövetkezettől érkezett. Az előzményekről talán csak annyit: egy levélíró kérte, próbáljunk segíteni, hogy a termelőszövetkezetben hagyott — azóta megrongálódott — hangszerét visszakapja. Felkerestük a termelőszövetkezet vezetőségét és válaszukból megtudtuk, hogy levélírónk „a hangszert már régen hazavihette volna, de azt nem tette, olyan szándékkal, hogy pénzhez jusson.” Sajnos, azt is hiába kértük, hogy az intézkedésről értesítsék levélírónkat, ugyan- - is közük velünk: „a panaszosnak levelet nem írunk, mert azt feleslegesnek tartjuk.” Az ilyesfajta kivizsgálás és „segítség” — szerencsére — igen ritka. S. K. Ifivezetők konferenciája Debrecenben A napokban ült össze ránaJk megnyitó szaval után Debrecenben a Lőwy San- Szabó László, a Magyar dór Üttörőház nagytermé- Üttörőszövetség első titkában az ifivezetők I. országos konferenciája. Az ország minden megyéjéből és a fővárosból mintegy kétszáz ifivezető gyűlt ösz- sze, hogy háromnapos konferenciájukon megvitassák munkáiukkal kap csolatos problémáikat, kicseréljék tapasztalataikat. Az e'ső napon Illisz László, a Hajdú-Bihar megyei KISZ-bizottság első titkára tartott vitaindító előadást. bízóm nem a különben általam nagyon nagyra becsült Ruth kisasszony, hanem Lewis úr. Pontosabban a lapja, az Evening News. Qk térítik meg a költségeimet, és ők bocsátják rendelkezésre a tízezer dollárt is. Elképedtem. Hogy jön ahhoz egy számomra teljesen ismeretlen ember, és még- inkább egy lap, hogy ennyi pénzt szánjon rám? De nem juthattam szóhoz, mert Lewis azonnal folytatta, amit az ügyvéd elkezdett: — Természetesen mindennek megvannak a maga feltételei. Annak például, hogy mi a tízezer dollárt óvadékként letétbe helyezzük, az a feltétele, hogy maga minden tekintetben alávesse magát az utasításaimnak. Megegyeztünk? Az elmúlt napokban, és különösen előző este sokkal több furcsa esemény történt velem, semhogy azonnal mindent kellőképpen mérlegelni tudtam volna. Ruth látta, hogy bizonytalankodom. és a segítségemre sietett. — Arról van szó, hogy Lewis úr storyt szimatol benned. Illetőleg az esetedben. Valamiféle szenzációt készít, és ahhoz szüksége van rád. Így nyugodt lehetsz, drágám, nem fogsz veszélybe kerülni, nem kell a törvény haragjával számolnod, ha igent mondasz Lewis úrnak. — Különben is, nagyobb veszélybe nem kerülhet — folytatta az ügyvéd —, mint hogy Ittmarad magára hagyatva, ügyvédi védelem nélkül. Azt már mondtuk, hogy tájékozódtunk az ügyben. Nos, azzal akarják megvádolni, hogy egy idegen hatalom ügynökeként az életére tör az államapparátus alkalmazottainak. Az ilyesmiért villamosszék járhat, de a legjobb esetben is legalább tízévi börtön vár magára. — De én ártatlan vagyok! Az ügyvéd elnézően mosolygott. — Kérem, és negyedik évtizede állok az Egyesült Államokban a jog és igazság szolgálatában. Én magam személy szerint nem kételkedem ártatlanságában, és mint ügyvéd nemcsak az ön, hanem minden ügyfelem ártatlanságáról is mindig meg voltam, meg vagyok, és meg leszek győződve. De ettől még azért villamosszékbe kerülhet... (Folytatása következik.) Papp Maria a tanácskozáson felszólal. Az ülés délutáni programja során minden megye küldöttségének egy- egy tagja beszámolt a megyéjükben működő ifive- ietők munkájáról. Az első anácskozási nap ismerke- lési klubesttel zárult. A tanácskozás a második napon négy szekcióban folytatta munkáját. Részletesen megvitatták munkamódszerüket. valamint az ifivezetőik helyét a KISZ- és az úttörőszer- vezetben. A tanácskozás harmadik napján a szekciók elnökei beszámoltak munkájukról, majd hozzászólások és vá- 'aszadások következtek. Bács megyét tizenkét tagú ’elegáció képviselte, közülük Papp Mária ismertette a Bács megyei ifivezetők munkáját Papp Gábor Debrecen
