Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

1969. április 9, szerda 7. oldal járvány és akik legyőzik — „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok” címen mutatták be a kun- szentmiklósi úttörők Galam­bos Sándor pedagógus mű­vét. A jól sikerült alkotás felelevenítette a Tanácsköz­társaság hősi napjait Latin­ka Sándor somogyi mártír­kommunista balladáját Az irodalmi színpad tagjai ez­zel a műsorral vesznek részt a megyei kulturális vetélke­dőn — olvassuk Kovács Sándor levelében. — EZÜSTÉRMET NYERT Csabai Sarolta kecskeméti pajtás szavalatával a kultu­rális seregszemlén. Űttörő- csapata irodalmi összeállí­tást adott elő és elismerő oklevelet kapott. Gratulá­lunk! * — Kiskörösről Kutyifa Hona küldött tudósítást arról, hogy városának valamennyi úttörő raja elkészítette a „Tanács­köztársaság” című albumot, amit április 4-én közös kiállí­táson mutattak be* Galambos Sándor vezetésével készülnek a pajtások a megyei seregszemlére. — B ácsszőlősről Dózsái Tibor csapatkrónikás írja, hogy az iskolájukban műkö­dő Ságvári Endre határőr­szakasz megkezdte a vetél­kedőre való felkészülést. A vetélkedő a kiváló, illetve élenjáró cím elnyeréséért folyik. A kéthetenkénti fog­lalkozást sok gyakorlati és elméleti megbeszélés előzte meg. Az utolsó foglalkozá­son akadályversenyen mé­rik össze erejüket, ekkor dől el, hogy ki milyen mun­kát végzett az év folyamán. * — A BÁCSALMÁST pajtások történelmi vetélkedőt rendez­tek a közelmúltban. A napok­ban még két pajtás küzdött az első helyért. Szuhai Zsolt — az Üttörőélet tudósítója —győ­zött. Neki és minden helye­zettnek gratulálunk. — A TÉRKÉPREJTVÉNY helyes megfejtését (Győr, Székesfehérvár, Dunaújvá­ros, Pécs, Szeged, Szolnok, Miskolc, Nyíregyháza, Deb­recen, Békéscsaba) sok paj­tás küldte be az Úttörőélet­nek. Közülük sorsoltuk ki Dienes Ildikó izsáld pajtás nevét. A jutalomkönyvet postán küldtük el. » — PAJTÁSOK! A szim- feropoli Barátság szakkör tagjai kérik, hogy Kun Bé­lával kapcsolatos képeket, dokumentumokat küldjétek „Kun Béla” múzeumuk szá­mára, természetesen levelei­teket is várják. ■ T umoros, _ kedélyes, a" méginJkább komoly, vagy ismeretterjesztő for­mában mostanában sok szó esik a hongkongi inf­luenzajárványról. Nem is csoda, hiszen az influen­za fellépése — tény. Az, hogy milyen jelzővel illet­jük, más lapra tartozik, s kevésbé is lényeges. Hogy mióta, milyen mértékben, s előre láthatóan még med­dig vagyunk ennek a ve­szélynek kitéve, erre ke­restünk választ az egész­ségügy néhány fórumán. J ó egy héttel ezelőtt lépett fel me­gyénkben fokozott mérték­ben az influenza — tájé­koztat ür. Pataki József, a megyei tanács vb egész­ségügyi osztályának veze­tője. — A helyzet megkö­veteli, hogy minden óvin­tézkedést megtegyünk. Szerdán utasítást kaptak a kórházak, hogy a beteglá­togatások engedélyezését átmenetileg szüneteltessék. Ezzel mind a beteg, mind a látogató érdekeit, egész­ségét védeni kívánjuk. Csütörtöktől kezdve kap­juk meg a körzeti orvosok jelentéseit a megbetegedé­sek számáról, hatásfoká­ról. Eddigi tapasztalataink szerint az esetek zöme rö- videbb lefolyású, s négy­öt napi fekvés és gyógyke­zelés a gyógyuláshoz vezet. Természetesen mindenképp fontos az orvosi előírások következetes, maradékta­lan betartása. * ¥ Ttunk a főorvostól ^ egyenesen a kecske­méti 12/4-es gyógyszertár­ba, a „nagypatikába” ve­zetett. Vajon, hogy fest az összefüggés influenza és gyógyszerfogyasztás között? A pénztár és a kiszolgá­ló pultok előtt jókora em­berkígyó várakozik. — Dolgozóinknak tete­mes munkatöbbletet és fo­kozott koncentrációt jelent ez a nem is hirtelen és váratlanul, de tömegesen Zsákban a meleg Eszeveszett szipá- kolások, végtagmeg­hibásodások köze­pette szidtuk Sa­nyit, Jóskát, Ben­cét — névnapjuk alkalmából. Hogy így lazsálnak, meg úgy fütyülnek a munkafegyelemre, mert nem hozták határidőre abban a bizonyos zsákban, azt a bizonyos me­leget. Voltak, akik — a kávéházi Konrádok régi szokásához hí­ven ' — egyenesen „politikai” síkra te­relték a jelenséget, hogy „dacára” a há­rom illusztris név­napnak, ami a me­leget illeti —, sehol semmi, csak a nagy dübbenés. Mert hát ugye nem így volt ez az ántivilágban. Azelőtt bizony már a március 15-i ün­nepségre is meztél- láb ment az ember­fia, olyan jó idő volt; gondoskodott róla az akkori kor­mányzat. Hát ebben volt is valami. No nem abban, hogy a régi időkben a búr­zsujkormány szállít­tatta volna Sándor —Jóska—Benedek­kel a meleget —, hanem a mezítlábos állapotban. Mert ci­pőről viszont nem gondoskodott az az egykori államveze­tés, ezért engedtük meg magunknak a meztéllábas luxust 1848 dicső évfordu­lóin. Hogy a mai vi­lágban késnek ezek a kora tavaszi me­legek, minek kö­vetkeztében még nincs friss zöld pá­zsit az árokparton, s nem sipákolnak a fűben a sárga kis­libák, ennek a föld­golyó viselkedése az oka. Valahogy meg­változott az öreg glóbus gerincének, jobban mondva ten­gelyének állása. Annyi változást, köpeny egforgatást, fejtetőreállást lá­tott, hogy — egyes emberekhez hason­lóan — a gerince sínylette meg. El­ferdült a tengelye, azazhogy máskép­pen áll, mint pár­millió évvel ezelőtt. Ezért aztán eltolód­nak rajta a dol­gok- Az évszakok éppúgy, mint ese­tenként a legjobb szándékok *■> meg­csúsznak. Csoda, ha Sándor, József, Benedek is megzavarodott? De évről évre meggyő­ződhetünk róla, hogy csak a házszá­mot — a dátumot — tévesztik el egy-egy kicsinyég. Ha vala­mivel később is, de mindig elhozzák azt a meleget, amit várunk tőlük. Mint­ha ennek lennék tanúi ezekben a na­pokban is. Szinte egyik óráról a má­sikra — megeny­hült a lég; megjöt­tek a gólyák, s a fecskék is. Tapasztalhatjuk azonban az emberi lelemény funkcioná­lását is a tavasz kö­zeledtének meg­gyorsítására. A jól­ismert Illetékesek elhatározták, hogy nem fognak min­dent a természetre, Sándor, József, Be­nedek kegyére bíz­ni. Ha ők kicsit megfeledkeztek ar­ról, hogy névnap­jukra kiszellőztes­sék a télen bepené- szesedett zsákjukat — helyettük kell sorompóba szállni. A meleg zsákba- szállítása érdekében most kezdődött a nagy kísérlet Doro­gon. örömmel olvas­tuk, hogy már a ránk következő té­len 5, 10 és 20 ki­lós műanyag zsá­kokban hozza for­galomba a szenet a bányászat... Sán­dor, József, Bene­dek napjának kör­nyékén azt kísérle­tezték ki, milyen erős műanyagfóliá­ból készült zsákok szükségesek a kü­lönböző fajtájú — a brikett-, a dió-, darabos- és kocka­szén csomagolásá­hoz. A kísérlet minden bizonnyal meghoz­za gyümölcsét, s akkor — a jövőben — nyugodtan elmu- lyáskodhatják az időt Sándor—József —Benedekék. He­lyettük is zsákban hozza a meleget — a TÜZEP. Tóth István fellépett járvány — mond­ja Barna Barnabás vezető­helyettes. — Közülünk is többeket utolért már az influenza, de a még talpon levők, hivatásuk tudatá­ban, igyekeznek a betegek helyett is állni a sarat. A Bács-Kisikun megyei Gyógyszertári Központ egyébként jó előre felké­szült a várható tél végi „influenzás ostromra”. Az ilyenkor leginkább javallt Pirinek, septilek, vagy az antibiotikumok (Tetran, Vegacillin) nagy mennyi­ségben fogynak ugyan, de hiánycikknek nem nevez­hetők. — Végezetül: a gyógy­szertár látogatottságának jellemzésére elég, ha any- nyit mondunk, hogy ápri­lisban előreláthatólag a kétszeresére emelkedik az eddig átlagosan 1 millió forintos havi forgalmunk. • A leninvárosí orvosi rendelőben egyszer­re három körzeti orvost is benn találunk: Hulej Győ­ző, Takács Vilmos és Gom­bás Tibor doktorokat. Fá­radtak, elcsigázottak, s maguk is állandóan a be­tegség szélén állnak. — Naponta legalább 60 —70 járóbeteg jelentkezik influenzás tünetekkel — mondják. — Ezek: magas láz, remegés, súlyosabb esetekben pedig hasmenés, hányás. Rengeteg a körzet­ben a fekvőbeteg és bi­zony az orvos éjszakái sem sok álmot engedélyeznek mostanában... — A szokványos esetek­ben septil-féléket rende­lünk, magasabb láznál an­tibiotikumokat, vagy injek­ciót adunk. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a rég­óta bevált házi gyógymód, az állottvizes borogatás, egy-két kalmopirinnel, vagy istopirinnel megtetéz­ve a legcélravezetőbb kez­deti kúra. Valamennyiük véleménye: kerülni kell a nyilvános helyeket, mellőzni a szom­szédos betegek látogatásá­nak rossz szokását. A leg­nehezebb tanácsot adni áz öltözködésre: az orkán még hideg, a télikabát már sok.. . — Hol észlelték a vá­rosban a legtöbb megbete­gedést? — Érthetően á bérházak­kal zsúfolt, zárt Repülé­seken, főként a Lienin- és a Máriavárosban. De sok laeteget fogad a Czollner téri rendelő is. A gyárak, nagyüzemek dolgozói közül is sokan betegedtek meg. — A legfőbb teendő leg­alább 4—5 napot kifeküd­ni, kerülni a mozgást, még- inkább a ház körüli tenni­valókat. így ugyanis köny- nvebben léphetnek fel szö­vődmények! Az orvos meg­érkezéséig a már említett borogatás, pirin és az óva­tosan kortyolt langyos, vagy állott limonádé jó ha­tású. Hulej doktor ebéd-vacso­ra nélkül, késő éjjel pi­henhetett le előző nap, alig néhány órára.. Takács dok­tor két rendelés közt pár szelet keksszel táplálkozik. Gombás doktor injekcióval igyekszik távol tartani a betegséget. Talán az ö fá­radtságuk, töredelmük árán maradhatunk majd. mi egészségesek! Jóba Tibor Építik a paksi atomerőmű felvonulási villamoshálózatát A paksi atomerőmű terü­letén a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói kedden megkezd­ték a felvonulási villamos- hálózat építését, ök az első .fecskék” akik a következő évek egyik legnagyobb ha­zai beruházásánál munká­hoz láttak. A következő he­tékben több kilométer hosz- szú nagyfeszültségű hálóza­tot és fogyasztói állomáso­kat építenek. Ezek üzembe­helyezésétől függ, mikor in­dulhat a tereprendezés, va­lamint az atomerőműhöz kapcsolódó nyíltvízi csator­naépítés. i Ötven éve halt meg Eötvös Loránd ötven éve, 1919. április 8-án hunyt el báró Eötvös Loránd, a nagy magyar fi­zikus, pedagógus és kultúr- politikus. Életművének je­lentőségét Nagy Károly professzor, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem rektora, az elméleti fizikai tanszék vezetője méltatta: — Eötvös Loránd a ma­gyar tudományos élet ki­emelkedő egyénisége volt. A legmagasabb szinten sa­játította el kora matema­tikáját, kémiáját és fiziká­ját. 1871-ben a pesti tu­dományegyetem f izikai ma­gántanára lett, egy évvel később pedig ugyanitt az „elméleti, vagyis felsőbb természettan” nyilvános rendes tanára volt már. Kultuszminiszterségének rövid néhány hónapjától eltekintve, ezen a poszton élete végéig kitartott. 1873- ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, két év­vel később pedig rendes tagja lett. 1889-től 16 éven át az Akadémia elnöki tisztét töltötte be. A krak­kói és az oslói egyetem díszdoktora, s a francia Becsületrend lovagja volt. Amikor 1919-ben elhunyt, személyében —, Einstein szavaival — a fizika egyik „fejedelme” szállt sírba. A Tanácsköztársaság kor­mányának intézkedésére a Nemzeti Múzeum oszlop- csarnokából, a tudomány és az egész magyar nép ha­lottjának kijáró tisztelet- adással kísérték utolsó út­jára. — Legnagyobb alkotása, az „ekvivalencia-elv”, a fi­zika XX. századi szédületes fejlődése közben sem hal­ványul el, ma is a legna­gyobb tudományos teljesít­mények között tártja szá­mon a tudománytörténet, amely Eötvös Loránd' ne­vét Galileiéval egy lapon örökíti meg az utókor szá­mára. Széf kémek az asszonyok A BAJAI járásban az idei falusi téli tanfolyamok hozzászólóinak mintegy fele a nők közül került ki. Pe­dig a hallgatóknak keve­sebb, mint fele volt a nő. Figyelmet érdemel ez a statisztikai adat. önmagá­ban is jól mutatja, hogy mekkorát változott a falusi nők helyzete a felszabadu­lás óta. Pontosabban nem is a felszabadulás, hanem a mezőgazdaság átszerve­zése óta. Régen a parasztasszonyok túlnyomó többségének nem volt szava még otthon sem. A férfi volt az úr a ház­ban. Az ő nevén volt a föld, a vagyon, s az ő joga volt határozni a család ügyeiben. ö dolgozott; szántott, vetett, aratott, el­adott — ő szerezte a pénzt. Az asszony sem dolgozott kevesebbet, de az nem szá­mított. Az övé volt a házi­munka, az állatok ellátása, sőt részt vett a mezei munkában is. Mégis a fér­fi munkáját tekintették ér­téket teremtő munkának, az asszony gazdaságilag és minden egyéb tekintetben függött tőle. A termelőszövetkezetek­ben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Az asszony is munkaegységre dolgozik, az ő teljesítéseit is mérik, s ő is pénzt kap a munkájáért, akárcsak a fér­fi. ___________ R ÁÉBREDT, hogy ő is számít, ő is teljes értékű ember, s ezt akarva-aka- ratlanul be kellett látnia férjének is. Már nemcsak a férfi az „ember”, hanem emberszámba kell venni az asszonyt is. Dolgozó ő is, aki ugyanúgy kiveszi a ré­szét a közösben a javak megtermeléséből, mint a férfiak. Ugyanúgy érdekelt a közös dolgaiban, tehát be­leszólást is ugyanúgy köve­tel. Ha rossz a gazdálkodás, az ő kára is, ha jó javas­lata van, az egész közös­ség veszi hasznát. Alapvetően nem a felvi­lágosításnak, az újságok cikkeinek és a nők egyen­jogúságáról tartott előadá­soknak van szerepe abban, hogy megváltozott a nők helyzete és gondolkodás- módja falun is, hanem a tulajdonviszonyok változá­sának. Mindez talán nem na­gyon tetszik a férfiaknak. Vannak akik jobban érez­ték magukat a régi helyze­tükben, s most nem szíve­sen szállnak le a magas ló­ról. Ez azonban nem vál­toztat a tényeken. Illetve: egyelőre még mindig visz- szahúzó erő, hiszen például a termelőszövetkezetek ve­zetésében aránytalanul ke­vés számban találhatjuk ott a nőket. Ám azért mindin­kább helyet követelnek ma­guknak és szólásra jelent­keznek ők is. Sokan azt vetik szemük­re, hogy hangosabbak, szen­vedélyesebben szólnak, mint a férfiak. Meglehet. Érthe­tő is. A nők érzékenyeb­bek, őszintébbek. De sem­mivel sem kevésbé okosab­bak, mint a férfiak. Józan ítélőképességük és a köz dolgai iránti frisskeletű ér­deklődésük figyelmet érde­mel. MINDENESETRE tanul­ságos, hogy a bajai járás­ban a téli tanfolyamok ali" felének programjában sze­repelt a nők helyzetérő’ szóló előadás. S ennek elle­nére ilyen sokan szólalta, fel. Okulnunk kell belőV Szót kémek az asszonyé’ Figyeljünk rájuk! M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom