Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

A tanítóképzés HfSKUHvrmesiiziA^'. műhelyében „A működő tanítók nagy része nem bír azzal a kép­zettséggel, amelyet a taní­tói hivatallal járó felada­tok megoldása érdekében ; néptanítótól meg lehet és meg kell követelni.” Éppen száz éve írta le ezeket a szavakat jelenté­sében a vallás- és közok­tatásügyi miniszter, a ma­gyar művelődéstörténet egyik legmélyebben gon­dolkodó egyénisége: báró Eötvös József és orvoslan- dó a siralmas állapotot, tíz új, állami tanítóképezde nyílt meg már a követke­ző évben, köztük a bajai. 3 hold kertet, 300 ezer da­rab téglát adott a város az induláshoz. Jó befekte­tés volt; az intézet azóta is működik, mintegy 4000 tanítót adott eddig az or­szágnak. — A felszabadulás után majdnem ugyanúgy elölről kellett kezdeni mindent, mint Eötvös idejében — emlékezik vissza a gyakor­Vállvetve — mint eddig Készülődés a népdal-vetélkedőre. A zongoránál Gasz- ner István igazgatóhelyettes, Kövesi Anna másodéves ) énekel. 1959-ig a képzősök érett­ségi bizonyítványa egyút­tal tanítói oklevéllel is járt. Attól kezdve csak érettségi bizonyítvánnyal lehetett bekerülni, azaz felsőfokú lett az intézet, három év még a középis­kola után. — A pedagógusképzés iránti követelmények meg­nőttek, tehát mindenkép­pen indokolt volt a tanul­mányi színvonal emelése — mondja Hegedűs András, aki három évig igazgató volt, de jelenleg mint a Szegedi Tanárképző Főis­Sok lány, fiú alig. — Tanító leszek mondja Tóth Béla. lóiskola nyugdíjas igazga­tója, Losonczy György, aki 43 évet töltött el a képző­ben. — Beszámítva a há­ború pusztításait, még sok­kal rosszabb helyzetben voltunk, de olyan lendítő­erő sodort bennünket, ami többet ért minden anyagi bőségnél: a bontakozó de­mokrácia szelleme. A fog­ságból még csak gyéren szállingóztak haza, és mi­vel abban az időben egye­temre, főiskolára is könnyű volt bejutni, nagyon meg­csappant az érdeklődés a képző iránt. Valóságos to- borzóutakat tartottunk a környékbeli falvakban, — megértettük a parasztfiata­lokkal, mennyire szüksége van a sok borzalmat végig­szenvedett gyerekeknek emberséges, bátor gondol­kodású nevelőkre. Az intézet készülő kró­nikája szerint: „Magánhá­zaknál indítják a szolgálat­tételre felkért nyugdíjas tanárokkal és az Újvidék­ről idemenekült kartársak­kal az életet... 11-szer költözködött az intézet az ittmaradottak megfeszített munkájával.” Losonczy Györgyön kívül csak három tanár és egy hivatalsegéd nem hagyta el állomáshelyét. Az utób­bi, Sándor Gyuri bácsi még mindig a képző „kenyerét eszi”: — Flóra Sándor volt a rangidős tanár,' segítséget kért az új városi vezetők­től, meg az orosz katonai parancsnokságtól. Micsoda élet kezdődött itt! Különö­sen, amikor mega.akult a népi kollégium. Enni, igaz, nem mindig volt mit, de olyan jókedvet azóta se na­gyon láttam. Elfogyott a tüzelő? Tanárok, diákok, hivatalsegédek nótaszóval irtották együtt az erdőt Kékhegyen. H került a megye nemzetiségi szerkezetét is visszatükröz­ni az intézet munkájában, délszláv- és németszakos képzés indult tavalyelőtt. És mit mondanak a jövő tanítói? Kürtös Anikó, a KISZ szervező titkára: — A harmadévesek egyik csoportja most jött vissza a féléves falusi, tanyai gyakorlatról. Most látták meg igazán, milyen fele­lősségteljes munka vár rá­juk. Mi, elsősök is egészen az élményeik hatása alá kerültünk, megértettük, — a a Televíziónak len­nék, egyszer sort ke­rítenék olyan végrehaj tó bi­zottsági ülés közvetítésére, amilyen a legutóbbi volt, amikor a mi megyei ta­nács vb-nk vitatta meg a megye helyzetéről szóló és a Gazdasági Bizottság elé kerülő jelentést. Nagy — szemléletformáló ereje len­ne az ilyen riportnak. „Kézzelfogható” közelségbe hozná a nézőkhöz — a ve­zetés tudományát. Érde­kes, izgalmas közvetítés le­hetne — mint a „Fórum”- műsorok egyik válfaja. Mit láthattak volna a tv-nézők a legutóbbi vb- ülásről? Először is azt, hogy Bács megye párt- és taná- 03i vezetői mennyi huma­nitással, felelősséggel és fel­készüléssel irányítanak. A tanácskozás végéig azt a szemléletet sugározta, hogy vezetőink — jóllehet saját megyéjük áll szívük­höz legközelebb —, még­sem úgy foglalkoztak Bács- Kiskunnal, mintha az „kü­lön Kis-Magyarország” len­ne. A Gazdasági Bizottság­nak adandó jelentés vitá­ján az vonult végig, hogy a végső megszövegezés — az eddig megtett útra, s a jö­vőre nézve — bemutassa mindazt a sajáto­sat, amely Bács me­gyét jelenti az ország „egé­szében”. A tudományos igé­nyességgel elemző vita jellemzésére egy-két témavonalat vezetünk le rö­viden, amelynek mentén u Napilap- és folyóiratszemie a klubszobában. Kürtös Anikó és Gyökér Katalin. (Kovács János felvételei.) kola tanszékvezető tanára a kívülálló objektivitásával figyeli az intézetet. — Én már egy kitűnően megszer­vezett, elméletileg, gyakor­latilag egyaránt igényes in­tézetet vettem át Kincses Ferenctől 1965-ben, megte­hettük a következő lépése­ket. A tanítóképzés fejlesz­tésének egyik fellegvárává avatták Baját az itt rende­zett országos konferenciák, a tanítók nyári akadémiá­ja pedig az alsófokú peda­gógusok továbbképzésének megyei bázisává. Termé­szettudományos, pedagó­giai, lélektani, irodalmi, képzőművészeti, zenei, tu­dományos diákkörök ala­kultak, kis pantheon a ba­jai jelesek hagyományának ápolására, sorra publikálni kezdték kutatómunkájuk eredményeit a tanárok. Si­mennyi mindent kell innen magunkkal vinni, hogy helytállhassunk. Gyökér Katalin kultúr- felelős: — Lesz mit vinnünk és itt nemcsak a kötelező tan­anyagra gondolok, hanem a kollégium testvéries lég­körére, a klubviták feszült­ségére, a táncestek felsza­badult vidámságára, az iro­dalmi színpadi, énekkari próbák lelkes hangulatára, a könyvtári búvárkodások izgalmas csendjére ... Ta­lán ezek a legszebb éveink. Tóth Béla másodéves: — Most tudtam meg, hogy ez tíz éve még fiúképző volt, most meg öten-hatan „lézengünk” egy évfolya­mon tízszer annyi lány mellett. Tudom, hogy a ki­csikhez ők tudnak érzelmi­leg legjobban közeledni, de talán mégsem egészséges, hogy ilyen lavinaszerűen elnőiesedik a pedagógia. Amiatt lehet, hogy a fér­fiak nem nagyon akarnak havi 1300-ért diplomások lenni? Hát nem sok pénz, az igaz. Mindegy. Tanító leszek. Férfimunka. A Vö- rösmarty-féle értelemben a nőknek is. Százéves évfordulóját ün­nepli jövőre a bajai képző, igen nagyszabású esemé­nyekre készülnek, igen ti­tokban. Mi pedig, ha Eötvössel kezdtük, fejezzük is be ve­le: „A nevelés csak annyi­ban éri el célját, amennyi­ben az élet viszonyainak megfelel”. Szabó János láthatóvá válnak az össze­függések. Hogy a társadal mi, gazdasági folyamatok miként hatnak egymásra, s idéznek elő új fejleménye­ket ... Hogy az intézkedé­sek, döntések előtt meny. nyire fontos számolni a kö­vetkezményekkel ... Hogy amikor a megyei párt- és tanácsvezetés mindig szá­mot vet a gazdasági-társa­dalmi törvények objekti­vitásával, ugyanakkor mennyire az ember, a megye népének sorsa áll figyelme középpontjában. Már a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének első fázisában messzemenően fi­gyelembe vette a megye mezőgazdaságának jelentő­ségét az ország termelésé­ben, ellátásában, az export­kötelezettségek teljesítésé­ben. gyanakkor mérlegel te a megye speciális helyzetét, ennek sokrétűsé­gét, szélsőségesen differen­ciált természeti és közgaz­dasági adottságait, valamint azt a körülményt, hogy la­kosságának 36 százaléka tanyán él. Milyen koncep­ciózus intézkedések követ­ték ezt a helyzetfelmérést? Csupán tömör felsorolásra szorítkozhatunk most... A szőlő- és gyümölcstermelés nagy hagyományai ösztö­nöztek a nagy kiterjedésű homokterületek további hasznosítására. Ennek érde­kében valósult meg a nagy­arányú szőlő- és gyümölcs­telepítési program... A mezőgazdaság szocialista át­szervezése egyúttal foglal­koztatási gondokat is szült. Jelentős központi segítség­gel és helyi erőfeszítések­kel megkezdődött a megye iparának nagyobb ütemű fejlődése. Munkalehetőség kellett, s minél gyorsab­ban. Helyesnek bizonyulta megyei vezetésnek az az el­határozása, hogy alacsony befektetéssel létesíthettünk ipari magokat, melyeket fo­kozatosan középüzemekké fejlesztve, jelentős részben tárcairányítás alá adtunk, megállapodva az átvevők­kel a továbbfejlesztés fel­tételeiben. Csak néhány adatot említünk ennek alá­támasztására. Az iparban foglalkoztatottak száma 16 ezerrel nőtt, s az ipari ter­melés megkétszereződött a III. ötéves terv időszaka alatt. A hagyományos élel­miszeripar mellett új ipar­ágak — gép-, elektromos-, fa- és műanyag-feldolgozó­ipar bázisai teremtődtek meg... Sokat mondanak azok a számok is, melyek a korábbi években tapasztalt elvándorlási folyamat ko­moly lecsökkenését, illetve az ellenkező tendenciát igazolják.... De hogy az érintett ága­zatoknál maradva, a to­vábbi és kemény feladato­kat tartogató sajátosságok­ról szóljunk, nem hagyha­tók ki a GB elé kerülő je­lentésből a homokhátsági termelési körzet nagy prob­lémái. Mert igaz, hogy a nagyszabású szőlő-gyümölcs ültetvénytelepítés 50 ezer holdjából közel 35 ezer hold erre a legnagyobb ki­terjedésű körzetre esett, de jelentős gondjaink is itt maradtak meg. A szélsősé­gesen kedvezőtlen adottsá­gú termelőszövetkezetek­nek a nagyobb hányada itt, különösen Kecskemét, Kis­kunfélegyháza járásokban és városokban van. A gyenge termelőszövetkeze­tekben sem a mérleghiány nem csökken éveken át, sem a tagok jövedelme nem fejlődik kielégítően. A gyenge termőképes- •* ségű területeken, a jelenlegi viszonyok között, az állami támogatások meg­térülésére nem lehet számí­tani. A helyzeten változtat­ni kell, hiszen a termelés nem lehet öncélú ... A me­gyei tanács vb-jelentéoe e földek hasznosítása, tehát a rajta élők egzisztenciájá­nak erősítése érdekében je­löl meg számos kiemelt feladatot, mint a homok­javítást, rét- és legelőaví- tást, intenzív cellulóznyár- telepítést, zárt állományú erdőtelepítést... Ez persze kis része a sok-sok társa­dalompolitikai, közgazdrsá- gi szempontból alaposan in­dokolt javaslatnak, melyek megvalósításához a megye saját ereje nem elegendő. Indokolt bizonyos köz­ponti hitelpolitikai elvek módosításának kérése pél­dául a gyenge termelőszü- szövetkezetek fokozott meg­segítésére, s arra, hogy az állami támogatás felhasz­nálása felől — ebben a vo­natkozásban —, a megyei tanács vb saját hatásköré­ben dönthessen... Érdekes és a vezetés ” reális szemléletét Igazoló kis eszmecsere ala­kult ki az ismert megfo­galmazás átértékelése kö­rül, tudniillik, hogy „me­gyénk, fő termelési profil­ját tekintve még mindig mezőgazdasági jellegű”. Olyan hangsúlya van en­nek, mintha ez valami el­maradottságot jelentene. Szó sincs róla. Az, hogy mezőgazdasági jellegű: — adottság. Maradjon is az, hiszen a megye különle­ges helyzetéből, adottságai­ból következik, hogy az élelmiszergaz­daság kerül előtérbe. Rendkívül differenciált fo­lyamat ez, amely magába foglalja a mezőgazdasági termelést, az élelmiszer- gyártást, -feldolgozást, tá­roló- és szárítókapacitást, persze nem zárja ki más iparágak fejlesztését, mely­nek célja ismét a foglal­koztatási lehetőségek növe­lése, a lakosság szociális körülményeinek, a mun­kásság keresetének javítá­sa. A megyei vezetés itt is az országos érdekekkel összhangban alakítja ki el­képzeléseit. Tudvalevő, hogy népgazdaságig ki­emelt a vegyipar és jármű­ipar fejlesztése. Ehhez al­kalmazkodva fektetünk súlyt a megyében a vegy­ipari gép-, a műanyaggyár­tásra, meg a kismotorgvár- tás fejlesztésére... A ve­gyesipari tevékenység szé­lesítésére ned'g a lwV<vM?á- gi szolgáltatás érdekében törekszünk... E rendkívül elnagyol.­™ tan ismertetett úsz- szefüggések — mert hiszen nem beszéltünk még ház­gyár idetelepítésére, a ta­nyáról betelepülő lakosság fogadásának előkészítésére kiemelt 8 nagyközség la­kóházépítési, előközműve- sítési és kommunális prob­lémáinak megoldására vo­natkozó segítségkérésről, a külterületi kereskedelem, egészségügyi ellátás, műve­lődés gondjairól — bizo­nyára megsejttetik a me­gyei vezetésre háruló fe­lelősség nagyságát. De mint az elmúlt évek során —, az állami támogatások mel­lett — mindenekelőtt a la­kosság további lelkes segít­sége, bizalma adja a meg­valósítás biztosítékát —. a párt és tanács v°-«*őinek. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom