Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
1. oldal 1969. április 1. kedd F ogalmazzu Sí stz uj alapszabályt Lajosmizsei tapasztalatok Az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek működését szabályozó, 1968. december 31-én megjelent kormány-, majd az azt követő MÉM-rendelet 1969. április 30-át jelölte meg az új alapszabályok életbe lépésének határidejéül. A megye tsz-szövetségei, így a Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki Mezőgazdasági Termelőszövetekezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetsége alapszabálytmintát készített tagszövetkezetei számára, hogy ezzel is megköny- nyítse munkájukat A közel 40 oldalas tervezet példányait elküldték az érdekelt gazdaságokba, és a szövetség képviselői a napokban megkezdték a helyszíni tájékozódást, mennyiben fogadják el a tszcs-k a tervezetet. Elsőként Lajosmizsén került sor ilyen megbeszélésre, amelyen részt vett a négy tszcs elnöke, párttitkára, a járási pártbizottság, a járási tanács és a községi tanács képviselője is. A la- josmizsei gazdaságok ugyanis egységes alapszabályt kívánnak kialakítani a négy leendő szakszövetkezetben. Sikár Józseffel, a Kossuth Tszcs elnökével beszélgettünk az alapszabálymintával kacsolatos lajosmizsei észrevételekről. — Jelent-e változást ez a szabályzat a tszcs életében, amennyiben a közgyűlés elfogadja? — Számunkra több tekintetben előnyös változásokra kerül sor. A tagokat a közös munka utáni részesedésen felül vagyoni részesedés is megilleti. Ez feltétlenül igazságosabb elosztást eredményez, főleg az idős tagok előnyére. Űj dolog az is, hogy nőtagjaink 20 hét szülési szabadságra lesznek jogosultak folyamatos munkaviszony esetén. Igen szerencsés kitételnek tartom a kötelező munkanapok számának megállapítását a közösben. Ezt nálunk férfiaknál 150, nőknél 100, egyenként 10 órás munkanapban kívánjuk kötelezővé tenni. Teljesítésével táppénzre jogosult, a szociális és kulturális javak elosztásánál élvezhet előnyöket a szakszövetkezeti tag. Kifogásoltuk viszont, és a mi szakszövetkezeteinkben nem is kívánjuk bevezetni az úgynevezett „belépési díjat”, mert ez gátolná a később’esetleg szükségessé váló munkaerő-felvételt. — A „Szakszövetkezet szervezete” című részben a vezetőség munkájával kapcsolatos bekezdés így szól: „Javaslatokat tesz szakszövetkezetekkel, vagy más szocialista szervekkel társulás létesítésére, az ahhoz való csatlakozásra ...” Terveznek-e a lajosmizsei tszcs-k az átalakulás után valamilyen közös vállalkozást? — Jelenleg is tagjai vagyunk a Lajosmizsei Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Önálló Gépjavító Vállalkozásának és a szövetség területén működő kereskedelmi irodának is. A négy termelőszövetkezeti csoport tárgyalásokat folytat egy 200 vagonos hűtőház és egy borkombinát közös erővel történő építéséről is. — Várható-e, hogy az átalakulás után meggyorsult a■ közös fejlődése? — Feltétlenül, bár ez csak részben az új rendelet érdeme. A szabályozás mindenesetre sokat jelentett, hiszen ismét hosszú távra tervezhetünk. Mi ebben az esztendőben felújítjuk gépparkunkat, néhány kisebb létesítményt építünk, és jelentősen bővíteni kívánjuk a melléküzemági tevékenységet. Tavaly fóliagyártásból 200 ezer forint tiszta jövedelemre tettünk szert. Mivel a kereslet töredékét sem tudtuk kielégíteni, reális az az elgondolás, hogy ezt az üzemágat alaposan kibő vi tjük. Közös vagyonunk két év alatt 6 millió forinttal emelkedett, és tavaly már meghaladta a 19 millió forintot. Ezt az ütemet tovább fogjuk növelni akkor is, ha szakszövetkezetként működünk. ) A kidolgozott alapszabálymintát egyébként kiváló munkának tartom. Elnöktársaimnak is az volt a véleménye, hogy a szövetség jelentős segítséget nyújtott nekünk. B. P. Kell a népdal! A Kecskeméti Bányai Júlia Kollégium és az Országos Nevelőintézet szombatvasárnapi rendezvényei ismételten bebizonyították, hogy ifjúságunk mennyire fogékony a magyar zenei folklór iránt. Forró sikere volt mindkét helyen Gyalog Magda mezőtúri népi énekesnek és Forró János jászapáti citerásnak. A Bányai kollégiumban a műsor után Gyalog Magda még órákig tanította népdalokra a diákokat. Ismét jár a hajó a Balatonon Ünnepélyesen megindították vasárnap a személyhajó-forgalmat a Balatonon. Az egyik legrégibb tavi hajó, a Jókai motoros futott ki elsőnek vasárnap reggel a siófoki kikötőből. Az ünnepi díszt öltött balatonfüredi mólón, mint minden évben, most is a várakozók népes csoportj a fogadta az első hajót, amely egyben a tavaszi idegenforgalom kezdetét is jelenti. Kollégiumavatás Főiskola lett a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Technikum, diákotthonuk is a szervezettség magasabb szintjére lép: kollégiummá avatják. Az ünnepélyes esemény szerdán délután 3 órakor kezdődik, jelen lesznek a Kohó- és Gépipari Minisztérium, illetve a KISZ KB képviselői is. Este 7- kor a kecskeméti írók-köl- tők műsorával folytatódik a program, majd táncos klubesttel ér véget. G. Szűcs László: Bodenmülierék A távirat késő este ér** kezeit. A postás kétszer is elmondotta: menynyire fáradt és tulajdonképpen még előtte az egész éjszaka. Előfordult ugyanis, hogy egyes helyeken kávét kapott. A szomorú hír az ágybán érte a házaspárt. A televíziót nézték. Helyesebben, a készülék be volt kapcsolva. A férfi szundikált, az asszony pedig egy kémtörténetből olvasott. Bodenmüllerné vacsora után ugyan kijelentette, hogy aludni szeretne, egész nap dolgozott, nagyon sokat dolgozott, ma este ne kapcsolják be azt a francos tévét. Ügy sincs jó műsor! Bodenmüller azonban megmakacsolta magát, bár a legszívesebben pihent volna ö maga is. A képernyőn a sötét-világos képek egymást űzték, Bodenmülierék pedig egy szót sem szóltak egymáshoz felkavart ingerültségükben. Megcsörrent a csengő, majd hosszan szólt. — Na, jól nézünk ki, ha vendég érkezik — sóhajtott nagyot a férj, aztán kiugrott az ágyból. — Mihozzánk soha nem jönnek vendégek — csúszott ki az asszonyka száján a szenrehányás. ' Bodenmüller megme- revedett és döbbenten nézte feleségét, ki világoskék hálóingben állt előtte. Magasabb is volt majdnem egy fejjel. — Mit mondasz — kérdezte zavartan, fölszökkenő nyugtalansággal. Az ajtót mégis az asz- szony, Bodenmüllerné nyitotta meg. Amikor elolvasta a táviratot a székre csuklott, kezéből kiesett a kemény papír. — Anyát bevitték a kórházba — mondotta hangosan. Kint, a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosz- szúsan szidta a fukarságot. Bodenmüller a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét. — Nagy beteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok remény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondja. A férj visszament a szobába és kikavcsolta a televíziót. Két hónapja ünnepelték házasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket. Egyik munkatársa nagyképernyősre cserélte ki a régi készüléket. LJiza kell utaznom! * * Holnap szabadságot veszek ki. Este meg jövök vissza. Bodenmüller még mindig hallgatott. Arcán azonban jót látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet, hogy már csak néhány napja van. A Csepel Autó ' mostohagyereke Az egyik segédmunkás munkaidő alatt szunyókált az öltözőben. Most avégett méltatlankodik, hogy nem kapott fizetésemelést, amikor a béreket rendezlek. Nyilvánvaló, hogy nincs igaza.' De méltatlankodnak mások is a Csepel Autógyár kunszentmiklósi telephelyén. És elmennek az üzemből. A kilépések mértéke túlnő azon az egészséges folyamaton, amit a gazdaságirányítás reformja nyitott meg azzal, hogy megadta mindenkinek a szaibad munkavállalás jogát. Valahol tehát baj van. A kunszentmiklósi üzem udvarán vaslapok, csövek hevernek szerte. És valami szokatlan, kellemetlen némaság üli meg az épületeket. kocsi is lejött a járműd gyárból a késztermékekért* de üresen érkeztek, nem hoztak alapanyagot. Máskor pedig aránytalanul ösz- szetorlódott a munka. Majd így folytatja: — Kunszentmiklóson január 1-től, a központban pedig februártól új vezetők dolgoznak. A jelek arra mutatnak, hogy kézbe veszik a dolgokat. Kaprunk azóta például emelővillás targoncát, ami megkönnyíti az anyagmozgatást. 3 új pótkocsi is segíti már a szállítást. Egyetlen gép kattog az egyik terem sarkában, a többi masina éppen háborítatlanul áll, Kovács János, géplakatos ha ráun arra. hogy már megint nincs munkája, akkor — leplezvén ingerültségét — tíblábolni kezd. Ha valaki, akkor ő igazán érzi a helyzet visszásságát, hiszen azelőtt Dunaújvárosban, egy nagyon feszesen szervezett üzemrészben dolgozott. Most mégsem az anyagellátás zavarairól beszél: — Röviden: az á véleményem, hogy hamarosan én is megválók a cégtől. Tizennégyen járunk ide dolgozni Szalkszentmárton- ból. De a délutáni műszak után — este 10 óra előtt Utcai viseletbe öltözve bevetődik a műhelybe Kovács József lakatos is. Indulatosan panaszkodik: — 17 esztendős szerszám- készítői szakmai gyakorlatom van, a munkámat becsületesen elvégzem, és nem tudom mi az oka, hogy itt kevesebbet keresek annál, amit korábban Csepelen kaptam. Itt én tanítottam be a segédmunkásokat is, a pótlékot viszont még most sem fizették ki. — Ezt ki mondta neked? Biztos? — Nyári tanár úr! Ha még egyszer beviszik, így mondta — vége. Egy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretném még ... Az asszony hangja meg- csuklott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmerevedett. — A temetésre is haza kell utazni — szólalt meg Bodenmüller később. — Jaj, szegény anyám! — De minek fárasztanád magad kétszer! Holnap este kimerültén érkezel haza, és lehet, hogy másnap vagy harmadnap ismét vonatra kell ülni. Majd együtt lemegyünk. O eccsent az ágy. Az ** asszony felült. — Neki már mindegy! Bodenmüllernének szaporán ömlött a könnye. — Mit mondasz? Nem értem ... nem értem ... nem értem! Istenem, milyen ember vagy te? Az üzemi párttitkár, Horváth Imre így nyilatkozik: — Azt tessék elképzelni, hogy előfordult: álltak a hegesztőink — elektródahiány miatt. Megesett, hogy naponta 3 tehergépAz elmúlt évben a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál felmérést végeztek annak megállapítására, hogy a fizikai dolgozók között milyen arányban találhatók olyanok, akik még nem végezték ei az általános iskola mind a nyolc osztályát. A vizsgálódás a munkások 73 száza- 1 lékára terjedt ki. akiknek csaknem a fele harmincévesnél fiatalabb. Megállapítást nyert, hogy általános iskolai végzettSztakó Gyuláné új ember, néhány hónapja lépett a Csepel Autógyár kötelékébe. A betanítási idő leteltével, február 28-tól dolgozik a kunszentmiklósi telepen. Korábban a Kiskunsági Állami Gazdaságban adminisztrátorkodott. — Kevés volt a pénz — mondja tárgyilagosan. — összesen ezer forintot kerestem havonta. Reméltem, hogy itt több lesz. 7 forintos órabért kapok, és a többletteljesítményem után is fizetnének. De megesik, hogy a nyolcórás munkaidő felén keresztül áll a gépem, nincs munkám. A tények és a közhangulat az anyagellátás von- tatottságának megszün- tését, szervezettséget, a dolgozók jobb érdekvédelmét sürgetik. A helyzetet — a munkások nem találják meg a számításukat — nem menti, hogy a kunszentmiklósi telephely a Csepel Autógyár és a megye újdonsült üzemei közé tartozik. A községekben* kisebb településeken örvendetesen gyökeret eresztő gyáregységek — a kunszentmiklósi is új savazó üzemrésszel bővül — nem lehetnek az anyavállalatok és egyben a vidékig ipar- fejlesztés mostoha gyerekei, amikor a termelékenységről, a létrehozott kapacitások kamatoztatásának elősegítéséről van szó. Halász Ferenc ér véget — csak hajnali négyre érünk haza, a 8 kilométerre levő otthonba. Vonat máskor nem megy, és buszközlekedés sincs. Pedig hányán ott hagytuk annak idején — a kunszentmiklósi munkalehetőség hírére — Dunaújvárost, hogy ne kelljen annyit ingázni. Figyelemre méltó tény séggel a segédmunkások 32. s a szakmunkások 10,8 százaléka nem rendelkezik. Figyelemre méltó az a tény, hogy a harmincévesnél fiatalabb szakmunkásoknak csak a 4.4, a harminc és ötven év közöttieknek viszont a 37,6 százaléka nem járta ki az általános iskolát. A vállalat egyébként mindent elkövet, hogy a munkásai tanuljanak, művelődjenek. s pótolják iskolázottságuk hiányát.
