Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

W69. április S3, szerda «. oldal Több mint hetvenezren jelentkeztek a középiskolába A Művelődésügyi Minisz­tériumban most elkészült statisztika szerint az álta­lános iskola 8. osztályát idén végző fiatalok 85,2 százaléka tovább akar ta­nulni. A különböző típusú középiskolák első < " >lya- maiba az 1969—70-es okta­tási évre 70 810-en jelent­keztek. A felvehetők szá­ma 65—66 ezer között van. A 34 ezer gimnáziumi helyre 27 612-en kérték fel­vételüket, szakközépiskolá­ba viszont — a rendelke­zésre álló 31 700 helyre — 42 998-an pályáznak. Évről évre nő az érdeklődés a szakmunkástanuló-iskolák iránt. Erről tanúskodnak a jelentkezések idei arányai is; az összes 8. osztályos közül gimnáziumba 15,4 százalék, szakközépiskolá­ba 23,7 százalék, szakmun­kástanuló-iskolába 43,4 százalék jelentkezett. A fizikai dolgozók gyer­mekei a statisztika tanúsá­ga szerint, elsősorban szak­irányú képzést adó isko­lákban kívánnak továbbta­nulni. A középiskolába pá­lyázók közül 69,7 százalék kérte felvételét szakközép- iskolába. A szakmunkásta­nuló-iskolákba jelentkezet­tek között minden száz fia­talból 00 fizikai dolgozók gyermeke. A város szívében... Pezsgőgyár épül Pécsett Pezsgőgyár épül Pécsett, 1970-ben kezdi meg a ter­melést és évente egymillió palackot tölt meg. A fel- szabadulás óta először épí­tünk pezsgőgyárat. Ugyan­ott all majd, ahol az első magyar pezsgőüzem a híres I.ittke-gyár működött. A 14—15 millió forintos be­ruházással készülő pezsgő­gyár tulajdonosa a Mecsek- vidéki Pincegazdaság lesz, amely több évi kísérlete­zéssel új magyar minőségi pezsgőt állított elő. Itt ké­szül majd a máris népsze­rű, s egyelőre ideiglenes körülmények között gyár­tott Pannónia pezsgő. Az új gyár Pécs szívében a székesegyház előtti té­ren emelkedik maid. bele­illeszkedve a történelmi városképbe, A „kísérőműsor”-tői a fesztiválig Egy héten át naponta két turnusban vetítették a versenyre beküldött rövid­filmeket a X. Miskolci Filmfesztiválon. Az észak­magyarországi nagyváros ma már valóban magáé­nak érzi a magyar rövid- filmek alkotóinak minden évben visszatérő találko­zását. Néhány év alatt iga­zi fesztiválvárossá fejlő­dött Miskolc. A helybeliek, a fesztivál közönsége ma már magas hőfokú, és szinte tévedhetetlenül hite­lesen rezonáló társadalmi hátteret tud nyújtani a zsűrinek döntéseihez. Ott tart a rendező bizottság, hogy nemcsak a város és a közvetlen környék lakossá­gát tudja találkozóra hív­ni az alkotókkal, hanem a vetélkedés időszakában, a fesztivál napjaiban kiküld­te az egymással versengő filmek egy részét a megye területére is. Kazincbarci­kán, Szikszón, a farkaslyu- ki bányatelepen és Ongán külön fesztiválvetítéseket tartottak a megyeszékhe­lyen már lefutott filmek­ből. ■ ■ ■ ■ A zsűri ünnepélyes ered­ményhirdetését követő ret­rospektív vetítésén különö­sen sok volt a helybeli ifjú érdeklődő, aki kíváncsi fi­gyelemmel elevenítette fel emlékezetében a filmek nyomán az elmúlt évek nagy nemzetközi rövidfilm fesztiváljainak forró pilla­natait, a magyar alkotók külföldi nagy sikeréit. Csaknem negyven külföldi és mintegy kétszáz hazai filmalkotó, valamint kriti­kus vett részt a fesztivál­eseményeken. Különböző szakmai jellegű, tehát zárt, valamint szélesebb érdek­lődésre számottartó — nyílt megbeszélések, viták, ankétok zajlottak le: nem­zetközi részvétellel került sor a népszerű tudomá­nyos filmstúdiók igazgatói­nak tanácskozására, megvi­tatták a fesztiválrendezés általánosítható elvi problé­máit, a szocialista országok filmfesztiváljainak igazga­tói. Megállaoodás született egyebek mellett arról, hogy nemzetközi fesztiválnap­tárt készítenek el, és szóba került az információk foko­zott cseréje,, valamint ez a régen vitatott téma: nem volna-e érdemes valami­lyen módon szakosítani a különböző országokban tar­tott fesztiválokat. Hiszen a termés óriási. Miskolcon is az egymással versengő fesztiválfilmek széles me­zőnyéhez igazodva több dí­jat meg kellett osztani a tervezettnél, jó néhány ka­tegóriában fogas kérdést jelentett: az értékrangsor megállapítása, a résztvevők szokatlanul nagy száma miatt is. ■ ■ B ■ Egyre határozottabb és markánsabb politikai pro­filja alakult ki napjaink­ra a miskolci fesztiválok­nak. Ennek a jegyében születtek az idei döntések is, melyek közül érdemes néhányat részletesebben is ismertetni. A fesztivál nagydíját az idén egy nagy­szerű, mély humánumtól áthatott rajzfilm, a „Nap és a Hold elrablása” nyerte. Reisenbüchler Sándor az alkotó, Juhász Ferenc ha­sonló című meseköltemé­nyét dolgozta fel a színek, a vibráló és viliódzó nép- művészeti ihletésű formák nyelvén. Az atomhalál bor­zalmas vízióját álmodja filmre a művész, hogy vé­gül felmutassa a nézőknek: a pusztulást jelképező sár­kányt csak a tiszta humá­num, az ember megújulni tudó alkotóereje győzheti le. Fődíjnak számított az idén is Miskolc városi ta­nácsának díja, melyet a népszerű „Doktor Agy” al­kotója Szabó Sipos Tamás kapott Magyarázom, a mechanizmust című animá­ciós filmsorozatáért, Fődí­jat kapott a Módszerek cí­mű pedagógiai témájú kis- film alkotója Vass Judit. A gyermeknevelés prog­resszív módszereinek ku­tatása jegyében számol be magávalragadóan szuggesz- tív módon a fesztiválon egy másik filmjével is sze­replő rendező — egy érde­kes szociál-pszichológiai kí­sérletről. Célja: különböző nevelői légkörök formáló, alakító hatásának vizsgá­lata. A film határozottan állást foglalt mind a terro­ron alapuló fasiszta neve­lési eszmékkel szemben, mind pedig a gyermek ter­mészetes alkotó fantáziájá­ra, közösséget teremtő ere­jére apelláló, differenciált nevelői ráhatás mellett. Érdekes alkotói módszerrel találkoztunk a dokumen­tum- és riportfilmek kate­góriájában díjat nyert Bol­dogság című rövidfilmben. Az állásfoglalás itt is vilá­gos és egyértelmű: szót emel az alkotó (Csányi Miklós) a perspektivátlan, alacsonyrendű életvitel el­len, csúfondáros módon te­szi nevetségessé a kisszerű gondolkodást ■ B B B Találkoztunk igen érde­kes formai megoldások­kal, különösen animációs filmek mezőnyében. A meg­érdemelten díjazott Kon- certisszimó például egyet­len megdöbbentő ötlet mű­vészi megformálásán alap­szik. A káprázatos hang- versenyteremben összegyűlt nagypolgári közönség tel­jesen érzéktelenül szemléli a különös zenekar gyüle­kezését, amelyben a hang­szereket, és azok megszó- laltatóit szuperfegyverek, rakétavetők, gépágyúk és népirtásra kész zsoldosok helyettesítik. A színpadon lejátszódó készülődés ve­szélyeit a közönség teljes megsemmisülése pillanatá­ig sem érzékeli, ismeri fel. Nem gondol rá, hogy az á”vűk. a tömegirtásra ké­szült fegyverek őket is el­pusztíthatják. A miskolci fesztiválon szereplő filmek egv része nemzetközi fesztiválokra is eljutott. Csaknem egvidő- ben a miskolcival, Ober- hausenben szép sikert ara­tott Csányi Miklós Boldog­ság című alkotása, vala­mint a nálunk is vetített Különös melódia (Lugossy László filmje), Gazdagh Gyula, Mihályffy László. Kenyeres Gábor és Szomjas György egy-egy rövidfilm­je. A magyar mezőny tehát ma már nemzetközi sike­reken is edződik bizonyos fokig. A mi miskolci film­szemlénk alkalmas arra is, hogy a közönséget tájékoz­tassa a külföldi filmszem­lék bizonyos vonatkozásai­ról, a nemzetközileg is el­ismert stílusirányzatokról. Ez a tevékeny és értékes kölcsönhatás sajátos színt és hangulatot adott ennek a nagyon élénk, és igen jó színvonalú miskolci feszti­válnak. dát asztalnak, és az ejtő­ernyőselymet függönynek. Reggeli után kidolgozták napi tervüket, és harcba in­dultak. De a völgy csak dél­után, élénkült meg igazán, amikor a nap hanyatlani kezdett. Néhány francia gép keringett a magasban és cél­talanul ledobott egy-két bombát, az ellenséges tüzér­ség hasonlóan céltalanul megeresztett egy-egy soro­zatot. Amint a katonák visszatértek, megkezdődött a megszokott tábori élet. Ök­röt sütöttek, voltak, akik tát vágtak, vagy takarítottak. Távolabb a vonalaktól, a be­tegek újságot olvastak, és kötéseiket igazgatták ... Heteken át normális ke­retek között folyt az élet, bár valamiért mindennap összeszorult a harcosok szí­ve. Jóbarátokat pusztított el az ellenséges golyó, néha erősen megnőtt a sebesültek száma az elsősegélv-állomá- sokon. Híre Járt azonban, hogy az ellenség egyre vál­ságosabb helyzetbe kerül, egyre több francia adja meg magát, s ugyanakkor a fog­ságba került vietnamiak kö­zül egyre többnek sikerült megszöknie. Kemény harc folyt min­den talpalatnyi földért. Az ellenség igyekezett megerő­síteni állásait, repülőgépei éjszaka sok muníciót és élel­miszert dobtak le ejtőernyő­vel. A franciáknak április végétől kezdve mégis foko­zatosan vissza kellett vonul­niuk, és ki kellett üríteni a repülőteret is. Ettől fogva sok „utánpótlási” ejtőer­nyő célt tévesztett, és a vietnafni állások között ért földet...” Május harmadikén, a harcok hetedik hetében, az indokínai francia főpa­rancsnokság szóvivője kény­telen kijelenteni: — Döntő szakaszába érke­zett a Dien Bien Phűért vívott csata. Hatalmas lendülettel kezd­ték meg harmadik nagyará­nyú támadásukat a felsza­badító hadsereg csapatai. Este indultak rohamra az első alakulatok, és éjfélkor a Castries már ezt jelentette Navarre tábornoknak: — öt védőállásunk az el­lenség birtokába került. Mindenütt közelharcra ke­rült sor, szuronnyal és kézi­gránáttal. Egyetlen pillanat nyug­ta sem volt május első nap­jaiban Dien Bien Phu vé­dőinek. Május 6-án éjszaka az egész Muong Thanh-völgy a vietnami erők kezére ke­rült. A franciák 2x1 négy­zetkilométernyi területre húzódtak vissza. Repülő­gépeiknek hosszában kel­lett átrepülnie ezt a terüle­tet, egyre kisebb kört kel­lett leírniuk, ha utánpót­lást akartak ledobni. A vé­dők harminc. csaknem egymással érintkező állásba zsúfolódtak össze. (Folytatjuk.) Sajnos azonban a bemu­tatott filmek jó része csak igen szűk közönségrétegek­nek adhatja át jelenleg a benne képviselt gondolato­kat. Ma még mindig csak nagy műsorfilmek „kísérő- műsorának” tekintik a rö­vidfilmeket. Bizonyos fo­kig alárendelt szerepet töl­tenek be a gyakran náluk értéktelenebb kommersz filmek mellett, a korszerű stílusirányzatokat követő jelentékeny alkotók egyéni gondolatait tükröző, művé­szileg magas színvonalat képviselő kisfilmek. Talán csak a televízió jelenti a rövidfilm-termés széles tö­megekhez szóló fórumát Csakhát a tv képernyőjén egészen más hatást kelte­nek ezek a nagy vászonfe lületre méretezett rövidfil- mek, mint a moziban. Csáky Lajos Befejezte tanácskozását a Magyarországi Délszlávok Szövetségének kongresszusa Kedden befejezte tanács­kozását a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének VI. kong­resszusa. A vezetőség be­számolója, valamint a szö­vetség új alapszabálya fö­lötti vitában 35 küldött szólalt fel. A vitában szá­mos javaslat hangzott el, a nemzetiségi iskolák tan­anyagának korszerűsítésé­re, módszereinek tovább­fejlesztésére. A kongresszuson elfoga­dott határozat elsőrendű feladatként jelöli meg a délszláv ajkú dolgozók szo­cialista világnézetének ki­alakítását, formálását, ha­zaszeretetre nevelését, a nacionalista nézetek ma­radványai elleni harcot. A kongresszus vitáját Ognyenovics Milán főtitkár foglalta össze. Ezt követően megválasztották az orszá­gos választmány 55 tagját, valamint a kulturális, ok­tatási és szerkesztő bizott­ságot. Jóváhagyták az elkö­vetkezendő négy év felada­tait megszabó határozatot, valamint a szövetség új működési szabályzatát. A kongresszus Mándics Mi­hály zárszavával ért véget. Miről ír a külföldi sajté DIE PRESSE Aggódnak a tyúkért „A kávé majdnem kétszer annyiba kerül, mint alig két évvel ezelőtt, megdrágult a kenyér, minden drágul, mire vezet ez még?” Ezek a panaszok uralják a fran­ciák beszélgetéseit. A franciákat nem aggasztja, vajon hazájuk meg­tartja-e vagy újra megszerzi domináló szerepét az euró­pai gazdaságban és Európában, nem aggasztja a sokat vitatott „amerikai kihívás” sem. Ügy érák azonban, hogy jólétük veszélyben forog, mert az élelmiszerek lényegesen megdrágultak. S az evés kérdésében a fran­cia különösen érzékeny. A kormány hivatalos és félhivatalos szervei arra tö­rekszenek, hogy számokkal cáfolják meg a nép aggo­dalmát, amely félti „tyúkját a fazékban”. A legtöbb francia azonban nem hisz ezekben a megnyugtató sza­vakban. A háziasszonyok naponta a pénztárcájukon ér­zik, hogy mindenekelőtt a létfontosságú cikkek — az élelmiszerek, a mosószerek, a napi szükséglet kis tár­gyai — drágábbak lettek. A hónap végén az eddiginél is nagyobb ügyességgel kell eljárniok, hogy megússzak adósságok nélkül. A mozijegyek már majdnem luxussá váltak. A mosó­gépek, a konyhai felszerelések, az autók, a tv-készü- lékek drágulása ugyancsak jelentős. Ezeket azonban ritkán vásárolják és a napi szükségletekkel összevetve alig esnek latba. Súlyosan érintik a francia nőket azonban a magas ruha- és cipőárak, drága retikülök és minden, ami egy kis fényt kölcsönöz az életnek. S éppen ezért a kormány minden megnyugtató nyilatkozata ellenére a franciák tovább mérgelődnek. ÚJ SZÓ (Pozsony) Gazdasági helyzetünk bonyolult Az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége az el­múlt napokban részletesen foglalkozott a párt Időszerű gazdaságpolitikai kérdéseivel. Erről tájékoztatta az új­ságírókat Viktor Pavlenda, az SZLKP Központi Bizott­ságának titkára. — 1969 az egyik legnehezebb gazdasági év — mon­dotta —. hiszen ez ideig nem sikerült kiküszöbölni szá­mos gazdasági aránytalanságot, tisztázatlan még a gaz­dasági reform számos égető kérdése, csak most keres­sük a megoldási módokat, és az aggasztó pénzügvi hely­zet gyökereit, a lakosság nagymértékben szociális bi­zonytalanságban él. nem nyert megoldást a vállalati gazdálkodással kapcsolatos számos kérdés. Napjaink kulcs jelentőségű kérdése az, hogy arra összpontosítsuk figyelmünket: miként alkossunk minél több anyagi és kulturális értéket — mondotta a továb­biakban Pavlenda elvtárs. — Gazdasági helyzetünk bo­nyolult és komoly, de nem reménytelen. A CSKP Köz­ponti Bizottságának plénuma júniusban fog ismételten foglalkozni népgazdaságunk legidőszerűbb problémáival. Ezután az ember — pénz — áru — ember „meta- morfózi'áról” beszélt Pavlenda professzor. Annak ellenére, hogy a dolgozók nagy része becsü­letesen kihasználja a munkaidőt, sokan könnyelműen elfecsérlik ezt, s ezért sok milliós károkat okoznak a népgazdaságnak. Megdöbbentő az a tény is. hogy a jövedelemnek ez év első két hónapjában Szlovákiában a múlt év ha­sonló időszakához viszonyítva 17.9 százalékkal (21 mil'iárd koronával) növekedtek, s ugyanakkor kb. 15 milliárd koronára nincs árufedezet Beszámolója utolsó részében Pavlenda elvtárs azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a polgároknak vissza kell adnunk az önbizalmat, a gazdasági biztonság ér­zetét. Pontos, világos és konkrét programot kell ne­kik adnunk és egyúttal meg kell őket nyernünk meg­valósítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom