Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

1969. április 22. kedd 5. oldal Olyasó emberek Vaskos statisztikák szól­nak arról, mennyit olvas­nak ma nálunk az embe­rek. Valójában keveset, de egyre többet. A kevés miatt mozgalom is indult az Ol­vasó népért jelszóval. Mind népszerűbb ez a mozgalom, valamennyi társadalmi és tömegszervezet szíwel-lé- lekkei támogatja. Terjed tehát a könyv, csillapítat- lan az éhség a kultúrára. Érdekes, rokonszenves jelenség az olvasó ember. Esős, csúnya délelőtt. A kalocsai könyvtár olvasó­termében jó meleg van, kedves, barátságos a kör­nyezet. A fotelekben nyolc­tíz fiatal, tizenévesek. Az egyik asztalnál sző­ke, nyurga fiú ül, egyedül. Előtte sok-sok folyóirat, most éppen a Búvár-ba mélyed. — Tetszik? — kérdezem. Meglepődve válaszol: — Nagyon érdekel a ter­mészettudomány. — Diák vagy? — Ipari tanuló, eszter­gályos. Egyébként Kovács László. Ma délutános va­gyok az iskolában, de be kellett jönni, mert Hajóson lakom és a busz reggel in­dul. Késő este megyek ha­za. — Délutánig itt töltőd az időt? • — Igen, a könyvtárba be lehet jönni már reggel. Valamennyi tudományos folyóiratot elolvasok itt. Meg könyveket is, folyta­tásokban. A Bácsalmási Állami Gazdaság udvarán vajszí­nű Volga, túrataxi a fővá­rosból. A volánnál egyen­sapkás pilóta, negyvenéves lehet. Olvas. A motor hal­kan duruzsol, nyilván ha­marosan indul tovább. — Megkérdezhetem, mit olvas? Meglepődik a kérdésen, majd mutatja a könyvet: — Hemingway-t. Most éppen Az öreg halász-t. Érettségire készül a fiam, a múlt héten erről a könyv­ről írtak dolgozatot. Ked­ 19 vet kaptam rá, hogy elol­vassam. — Sokat olvas? —' Inkább úgy monda­nám: sokat vagyok vidé­ken. A hosszas várakozás nevelt rá az olvasásra, de most már nem'tudnék meg­lenni nélküle. A taxiválla- latnak szép könyvtára van. Egy-egy vidéki útra mindig elhozok néhány kötetet. A fiam — magyar szakos ta­nárnak készül — gyakran ad tanácsot. Tanítványa vagyak ilyen tekintetben. Végül bemutatkozik: — Szomor János gépkocsive­zető. A kisszállási autóbusz- megállónál takaros pavilon védi az utasokat. Rend, tisztaság, az imént takarí­tottak. A pádon egyetlen utas ül. idős asszony. Ol­vas. Mellette táska, szemén- okuláré. Buszra vár. — Jánoshalmára való vagyok, itt jártam a köz­ségi tanácsnál, földügyben. A tsz igénybe vette a föl­demet és azt kell átíratni. Soká jön ez á busz! — Hány éves a néni? — Hatvanhét. * özvegy Rácz Jánosné vagyok. — Szeret olvasni? — Mindig is szerettem. Libapásztor koromban is olvastam a jószág mellett, egyszer egy kocsi majd­hogynem el is gázolt, úgy belemerültem. — Milyen könyveket sze­ret? — Leginkább Jókait. Most is az van a kezem­ben. Az új földesúr. Már harmadszor olvasom. Meg Mikszáth-ot is. — Hogyan jut könyvek­hez? — A lányom hozza ki a könyvtárból, ö könyvelő a tsz-beru Együtt lakom ve­le. Diákok jönnek be a vá­rószobába. A táskarádióból árad az ismeretlen szerző kánonja: Ha vándorúton járok, megtörnöm jól a zsálcot. Ha húzza-nyomja vállam a púpos hátizsák, Átrakom hasamba az ele­mózsiát ... Balogh József I tin útján A magyar történelem fé­nyes és dicső fejezetét la­poztuk fel a - legutóbbi hó­napokban, felelevenítettük munkásmozgalmunk izgal­mas eseményeinek, a kom­munista párt megalakulá­sának, a Tanácsköztársaság létrejöttének idejét. Az ünnepi hangulatban hány­szor, de hányszor szóltunk arról az emberről, akinek szellemében vívták nehéz, önfeláldozó harcukat 1919- es elődeink, s akinek útmu­tatását követtük mi is, is­mét, 1945 után. Most is Leninre emlékezünk, Lenin , életművére, amely új kor­szakot hozott az emberiség egész fejlődésében, az egész világ sorsának alakulásá­ban. Vlagyimir Iljics Lenin 99 évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született. A kapita­lizmus tobzódása teljében volt akkor. Ügy látszott, hogy a tőke hatalmát ki sem lehet kezdeni. A tőke ereie, befolyása mindent legyűr, s el tudja seperni a haladó embert, a kizsák­mányolt munkásság szer­vezkedését. Milyen ma a világ? ön­áltatás lenne idilli képet festeni erről. Még sok a baj, sok a veszélyes góc, még létemek félelmetes le­hetőségek a társadalmi ha­ladástól irtózó erők kezé­ben, de a szocialista esz­mék térhódításának, a for­radalmi gondolat terjedé­sének. a munka meghatá­rozó szerepének már sen­ki sem tud gátat vetni. Le­nin 1890-ben kezdte meg forradalmi szervező mun­káját, s azóta szemünk lát­tára rázzák le bilincseiket a tőkés országok által igá­ban tartott gyarmati né­pek, s ahol még a burzsoá­zia van hatalmon, a dolgo­zók tömegei eg^re határo­zottabban kényszerítik ki árengedményeket. A II. vi­lágháború után az országok egész sora választotta a szocialista világrendet, s 50—52 millió tagot szám­V. I. Lenin J. M. Szverdlov társaságában 1918. novem­ber 7-én a Marx- és Engels-emlékmű ünnepélyes felavatásán. 19. Pechük van. Sebezhetetlen vadat üldöznek. Legfeljebb bakot lőnek ... — Maga olyan biztos az ártatlanságomban, Mr. Le­wis? — Persze. Már abban a pillanatban biztos voltam, amikor ott ültem a Csán- kó-féle saj tőértekezleten. Azért nem is írtam meg, amit mondott. Szélhámos társaságnak látszottak az első pillantásra. Aztán meg nagyon jól tudom, hogy a vörösöknek eszük ágában sincs semmiféle merényle­tet elkövetni. Húsz éve fog­lalkozom politikával... — A lapok tehát min­dennap hazdnak a kiagyalt merényleteikkel? — Meg kell győzni az ol­vasókat, hogy milyen ve­szélyt jelentenek a vörösök Amerika számára. Ezért kell ilyesmivel traktálni őket. Csakhogy én újság­író vagyok és nem újság­olvasó. Nekem nem szabad mindent elhinnem, amit írünk, mert... Nem fejezte be a mon­datot, alighanem megijedt a saját őszinteségétől. Rá­gyújtott, olyan mélyre szívta le a füstöt, hogy azt vártam, a cipőjéből jön ki ... Türelmesen vártam, mert akármilyen furcsa és ellenszenves filozófiával szórakoztatott is, mégis­csak ő volt az egyetlen, akire számíthattam. — Nos — folytatta nagy­sokára —, magát persze az érdekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássyból. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azon­ban elmondta, hogy a vö­rösök merényletterve Csán- kó ellen nemcsak a neves katonát és politikust, ha­nem a CIA egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi embe­rét — csodálkoztam'. Tud­tam. hogy a CIA az ame­rikai titkosszolgálat, amely­nek élén a hires Allan Dul­les áll. — Mi köze lehet Csánkónak a CIA-hoz? — Gondolkozzék csak, fiatalember — biztatott az újságíró. — A CIA-nak emberekre van szüksége, akik bejutnak a vasfüg­göny mögé és megszerzik a kommunisták titkait. Eze­ket azok közül lehet a leg­jobban kiválasztani, akik a vörösök elől szöknek meg. Csánkó szervezetében sok olyan magyar van, aki gyűlöli a mai hazai kor­mányt, de jól beszél ma­gyarul, ismeri az otthoni körülményeket, s ráadásul nemigen dúskál a dollárok­ban. — Ez aljasság! Bn soha nem lennék képes rá, hogy Magyarország ellen kém­kedjek. Végtére is, az a hazám... — Utoljára a vasárnapi iskolában hatódtam meg ennyire! — mondta. — Jól van, fiatalember, én szere­tem az idealizmust. Vala­ha magam is idealista vol­tam. De az újságírás nem kedvez a lírikus lelkeknek. Itt az ember annyi mindent megtud, hogy.. j Nagyot nyelt. Elnyomta a csikket. — Nánássy viszont sem­mi kivetnivalót nem talál abban, hogy a CIA-val vannak kapcsolatban. Sőt, büszke rá. Eldicsekedett , nekem, hogy ők mindig el­sőrangú emberanyagot szállítanak, akiknek jó hasz­nát vették a legkényesebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — je­gyeztem meg. — Maga az­tán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Lewis. — Megírhatom, de úgyse jelenne meg. A szen­zációnak is vannak hatá­rai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, ami­lyennek gondolná. — Azt hitte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél. — Maga megmondta, hogy újságíró?! — Persze. De az az ex- ezredes meg volt róla győ­ződve. hogy valójában a CIA tisztviselője vagyok. Kissé titokzatosan visel­kedtem. Ennyi az egész. Minden szakmának meg­vannak a maga fortélyai, a miénknek is. Képzelem, milyen elégedett most Ná­nássy, hfcgy a CIA embe­rénél, vagyis nálam, sike­rült eláztatni a konkuren­ciát. — A konkurenciát? — Igen. Azt a bizonyos Ternär nevű alakot, aki meglátogatta Ruthot, és különböző gorombaságokat írt Csánkóról a New York News levelesládájába. El­mondta, hogy Terner jó­a Vörös téren az általános kiképzés csapatainak dísz­szemléjén. (Foto: APN) Iáinak a kommunista pár­tok. Ez a harcos, tettre kész, szavát mindig halla­tó mozgalom mérhetetle­nül erős tényező, még ha ezt jelenleg sajnos gyengí­ti is néhány párt belső vál­sága. Minden haladó ember sajnálkozással szemléli azo­kat a jelenségeket, ame­lyek', a kommunista moz­galmát megosztó csoportok, elemek'működéséről tanús­kodnak. A mozgalom féltésének oka teljesen érthető. Lenin jelentőségéről, munkássá­gáról és megértéséről köny­vek sokasága szól. Abban valamennyi megegyezik, hogy az emberiség nagy ta­nítójának legfontosabb ér­deme a tömegekkel össze­törött új típusú, a prole- tárforradalmat megvalósí­tani képes párt megterem­tése volt. A huszadik szá­zad története különösen bi­zonyítja, hogy a proleta­riátus forradalmát csak a kommunista pártok tudják győzelemre vinni. Csak a kommunista pártok tapasz­talataiból meríthettek azok a politikai erők, amelyek a fejlődő országokban küz­denek a társadalom szo­cialista irányú fejlődéséért. részt elsikkasztotta a pénzt, amit a CIA-tól kapott ügy­nökök kiképzésére és fel­szerelésére. — Ezek szerint Terner is a CIA-nak dolgozik? — kérdeztem. — Micsoda gaz­ember! — Látja ebben megegye­zik a véleményünk Csánkó- ékkaL Hogy miket mesél a Nánássy Ternerről! Például azt, hogy hat éve átdobott hat ügynököt. Egy csomó pénzt kapott a felszerelé­sükre, de mert olcsón ju­tott hozzá, mind a hatnak egyforma órát és táskát vá­sárolt. Az odaátiak az első ügynök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyentáská- juk és egyenkarórájuk volt. Amikor a kémek lépre mentek, mindössze egy mi­sét mondattak a lelkiüdvü­kért, de tizet számoltak el a főnökeiknek. Őszintén szólva, untam már Mr. Lewis beszámoló­ját. És szégyelltem magam. Hiszen végtére is én épp­úgy Magyarországon szü­lettem, mint Csánkó, Ná­nássy, vagy Turner. Vajon mit gondol rólunk, magya­rokról, ez az amerikai, és a többi amerikai? (Folytatása következik.) • A magyar munkásmoz­galmat szoros szálak fűz­ték Leninhez, Lenin tanítá­sához. Lenin nagy érdeklő­déssel, megkülönböztetett figyelemmel kísérte az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság munkáját, harcát. Lenin több üzenete tükröz­te, milyen sokra értékelte a Magyar Tanácsköztársa­ságot. Lenin emléke, neve a jobb jövő reményét jelen­tette a horthysta Magyaror­szágon az elnyomott mil­liók számára. A felszaba­dulás óta eltelt 24 év meg­győzően bizonyította a né­pi Magyarországon a lenini tanítások igazát. A százesztendős jubileum évébe fordulunk most. A Lenin-éy kezdetén mi is, mint az egész haladó em­beriség hálával és jóleső érzéssel gondolunk a leni­ni eszme diadalútjára. V. 3. Nagy István festőművész 400 műve Baján Országos érdeklődésre tarthat számot az a két ál­landó jellegű házi kiállítás, amelyet most alakít ki saját otthonában Krammer Jó­zsef és Clossy Tihamér ba­jai műgyűjtő. Műkincsként nyilvántar­tott képzőművészeti gyűjte­ményeikben összesen 340 festményét és rajzát őrzik századunk kiváló festőmű­vészének, Nagy Istvánnak, aki életének utolsó — 1936- ot megelőző — tíz esztende­jében Baján alkotott. A mű­veket oly módon teszik köz­kinccsé, hogy azokat átte­kinthetően rendezik el laká­saikban. Krammer S00, Clossy pedig 40 alkotását mutatja be a festőnek. A tavaszra elkészülő házi tárlatokat mindig megte­kinthetik majd a képzőmű­vészet iránt érdeklődők. Természetesen díjtalanul. A Türr István Múzeumban pár hete megnyílt Nagy Ist- ván-képtár, hatvan értékes festményével együtt a mű­vész 400 alkotása kerül te­hát nyilvánosságra Baján. Különben a múzeumi kép­tár rövidesen további, jelen­leg külföldi kiállításokon szereplő. Nagy-festmények­kel bővül. R. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom