Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
1969. április 18. péntek S. oldal Vita az olvasásról Két diák hozzászólása Rajongásig szeretem mű folytatásos összeáUítáaz irodalmat, a könyvek a legjobb barátaim, tanáraink a művek szeretetére, megbecsülésére, értékelésére igyekeznek nevelni bennünket. Cikkeik a Petőfi Népe vitájában beszédesen igazolják ezeket a törekvéseiket. én azonban nem azért fogtam tollat, hogy az irántuk érzett tiszteletemnek kérjek itt most helyet, hanem hogy elmondjam, hogyan látom diákszemmel a magyartanítást. A gimnáziumi évek tananyaga felöleli az irodalomtörténet valamennyi korszakát, a hazai és a külföldi irodalom remekeiről sokat megismertet. Ami a tankönyvekben található értékes, de csak ahhoz elegendő, hogy tájékozottságunkat adatokkal bővítse. Nem feladatom a tankönyvírók bírálata, nincs is hozzá kellő képzettségem. Valóban mérhetetlenül nagy feladatra vállalkoztak, de talán éppen ezért több hiba is becsúszott munkájukba. Nagyon sok a könyvekben az üres jellemzés, látszat kedvéért beillesztett sablonmondat. Arthur Millerről, napjaink egyik legnagyobb drámaírójáról például csak egy kurta bekezdés szól. Hogy ennek ellenére mégis sokat tudunk róla. tanárunknak és olvasókedvünknek köszönhető, nem is beszélve a gazdag iskolai könyvtárról, ahol hasznos, szakszerű tanácsokat is kapunk a kikölcsönzött műhöz. Nem vagyok benne biztos, hogy a technika fejlődése. a televízió egyre népszerűbbé válása ellensége az olvasásnak. Ellenkezőleg. A kiváló művészek tolmácsolásában hang-' lemezről meghallgatott versek, vagy egy-egy tv-közve- títés nemhogy fölöslegessé tenné az olvasást, de fölébreszti a kedvet egy-egy irodalmi alkotás iránt. Bevallhatom, hogy Tolsztoj Háború és békéiét egy színházi közvetítés hatására olvastam eL Ebben a tanévben a Katona József Színház művészei is nagy segítségére voltak az irodalomtanításnak. A magyar múzsa císuk kitűnően kapcsolódik a tananyaghoz és emellett igazi élményt adott. Ugyanilyen. olvasásra biztató szerepe. a filmesztétikai oktatásnak is van. Azt hiszem, társaim nevében is elmondhatom, minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy széles körten tájékozódjunk az irodalomban. Hiszem, hogy tanáraink törődő gondoskodása nem volt és nem lesz hiábavaló. Csányi Anikó, Katona József Gimnázium rv/a. Ami a középiskolás diákok olvasókedvét illeti, kissé elfogult vagyok. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ne szeresse az irodalmat. Az érettségi még azokat is olvasásra kényszerít. akik egyébként talán nem vennének kezükbe tartalmasabb művet. Ha mást nem is. de a kötelező olvasmányokat elolvassák, átfutják a szöveggyűjteményt. és a tankönyv elemzéseit. Természetesen ez még nem irodalomszeretet, de itt segít a magyaróra: élvezetté változtathatja a kezdetben talán nyűgnek érzett feladatot. Az élvezet nélkülözhetetlen az igazi olvasáshoz, de önmagában kevés. A gondolat megragadása a legfontosabb. Ezen kívül még az írói ábrázolás szépségeit is észre kell venni. Hogy ebből a szempontból mit nyújt a középiskola, csak személyes példámmal tudom érzékeltetni. Hatodikos koromban több olyan könyvet elolvastam, amelyek. mint mondani szokták, meghaladták képességeimet koromhoz képest. (Dosztojevszkij, Hemingway. Solohov stb.) Akkor úgy éreztem, hogy értem őket. mert el tudtam képzelni a szereplőket, egymás mellé tudtam illeszteni cselekedeteiket. Ezeket a műveket most sorra megint előveszem, mert a középiskolában tanultak alapján ef>v egész sereg új megfigyelési szempontra jöttem rá. Ma már ceruza, jegyzetfüzet nélkül nem is fogok hozzá az olvasáshoz. Nemcsak a ..tartalmat”, azaz a cselekményt jegyzem le, hanem saját észrevételeimet is. és lehetőleg irodalomtörténészek. kritikusok véleményének is utána nézek. Orosz László tanár úr írta vitaindító cikkében, hogy jó lenne, ha a magyarórákról a könyvtárba vezetne az út. A mi osztályunk legtöbb tagjánál ez már megvalósult. Az irodalomórák mennyiségét nagyon kevésnek tartom. Heti három órában foglalkozni mindazzal, amit évszázadok legjelesebb írói, költői alkottak, ez enyhén szólva minimális. Nagyon nehéz lehet így a pedagógusok munkája is. hiszen például egyetlen órán két- három mai magyar írót kénytelenek bemutatni. Ez a zsúfoltság nem nagyon ébresztheti fel bennünk az irodalom iránti érdeklődést, szerencsére a jó tanár rövid idő alatt is képes felejthetetlen élményt adni. Korántsem soroltam fel mindazt, amit a középiskola irodalomoktatása adott nekem, de egy biztos: ha kikerülök az iskolából, akkor is megmarad bennem az olvasás iránti igény, és ezt nem kis részben az itt tanultaknak köszönhetem. Szakács Edit, Katona József Gimnázium IV/d. Hasznos, színvonalas kiadvány A magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei harcosai című életrajzgyűjteményt a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára adta ki a megyei pártbizottság propaganda's művelődési osztálya. Az alkalomhoz illő és méltó vállalkozás. Az ilyen művek értéke elsősorban a válogatás alaposságától, igényességétől függ. A könyvben szereplő száznyolcvankét személynek kivétel nélkül itt a helye a munkásmozgalom megyei nagyjait megörökítő kiadványban. Valamennyien alkotó módon segítették a szocializmus eszméinek terjedését. Előadásokkal, újságcikkekkel, példás élettel, mozgalmi szervezőmunkával, ha kellett, fegyverrel, mellőzést, börtönt vállalva, számosán életüket áldozva. Bársony Ferencnek, Békevári Sándornak, dr. Eszik Sándornak, a kötet szerkesztőinek és az adatgyűjtésben közreműködő munkatársaknak köszönhető mindenekelőtt, hogy ma már ilyen sokat tudunk ezekről a kitűnő, a jövő fejlődési irányát megértő, megérző férfiak, és nők munkásságáról. A munkásmozgalomban olyan sok kiváló munkás, paraszt, értelmiségi tevékenykedett megyénkben is, Koncertre készülnek kecskeméti szimfonikusok Kecskemét zenei életében igen fontos eseményekre kerül sor. Április 21-én, hétfőn este 7 órakor: Kemény Endre vezényli a helyi szimfonikus zenekart a Katona József Színházban tartandó koncerten. A változatos műsorban Martinu, Bach és Haydn művei szerepelnek. Bach E-dúr hegedűversenyének tolmácsolására Kovács Dénes, világjáró művészünk, a Zene- művészeti Főiskola főigazgatója vállalkozott. Az 6 közreműködése nagy megtiszteltetés, nagy nyereség. Kedden, az ifjúsági hangversenysorozat keretében, a művelődési központ dísztermében, három koncertet ad az együttes a megye- székhely fiatalságának. Mozart műveit szólaltatják meg, többek között „A színigazgató” című egyfelvonás os operát, a Magyar Állami Operaház művészeinek közreműködésével. hogy számíthatunk a gyűjtemény bővülésére. A szocialista eszmék terjesztői évtizedeken keresztül igen nehéz viszonyok között dolgoztak. A rendőrség tűzzel- vassal pusztította a fellelhető dokumentumokat. Sok szór indokolt óvatosságból maguk tüntették el a mozgalmi munkával kapcsolatos iratokat. A személyi kultusz e téren is súlyos károkat okozott. Mindezek miatt egy-egy ismertetett életrajzi adat hosszas fáradozás eredménye. Ez az igényesség a további kutatások számára is mércéül szolgál. A kötetben a magvetőket, a század- forduló táján, az első világháború előtt tevékenykedő elvtársakat, a Tanácsköztársaság időszakában kitűnt személyeket, az illegális mozgalom harcosait, a fel- szabadulás utáni években értemeket szerzett férfiakat, nőket és az ellenforradalom áldozatait egyaránt megtaláljuk. A szerkesztők igen jől sáfárkodtak az összegyűjtött anyaggal. Élvezetes, olvasmányos stílusban idézték a munkásmozgalom nagyjainak emlékét. Már 1918-ban azt írta a Magyar Alföld, hogy a „munkásság hálásan tekint vissza azokra, akik nagy cél fainak elérésében közreműködtek, de a szocializmus diadala nem egyesek mun kájából, hanem a néptömegek csodálatosan önfeláldozó... fenséges összeműkö- déséből... fog kisarjadni.” Remélhető, hogy sokan eL olvassák a hasznos, gondosan összeállított könyvet, s az eddiginél többen megismerik a mozgalom helyi eseményeit. A múltról beszélő, de a jövőbe mutató kötetben felragyogtatott nagyszerű példák, sorsok az utódokat is ösztönzik, hogy tudatosabban, még lelkesebben vegyenek részt társadalmi rendünk fejlesztésében, „az önfeláldozó össze- működésben”. Így nagyjaink nemcsak életükkel; emlékükkel is szolgálják, segítik munkánkat, törekvéseinket Heltai Nándor 16. — Fantasztikus gondolatmenet — nyögtem ki. — És miért mondta el mindezt neked? — Azért, hogy megüzenje: ilyen ügyekben ő nem szűkmarkú, mert őt igazán a magyar nép szolgálata vezérli, és ezért semmiféle áldozattól, még anyagi áldozattól sem riad vissza. Arra kért, vegyelek rá, hogy nyilvánosan fordulj szembe Csánkóval és leplezd le a trükkjét. Ez esetben ő, mármint Terner, nem lesz hálátlan. Temer úr becsületszavát adta, hogy egyedül ő, a Magyar Felszabadítása Egyetemes Alap ügyvezető elnöke tekintendő a Nyugaton élő magyarok fejének... Ismét kénytelen voltam csodálattal adózni Ruthnak. Egyrészt azért, mert ilyen pontosan és szépen megjegyezte Terner cseppet sem egyszerű mondókáját, másrészt pedig azért, mert ezek után is hajlandó volt egy asztalnál ülni egy magyarral. Az újságíró és az ügyvéd fejcsóválva hallgatta a történetet. Lewis közben buzgón jegyzetelt. Az ügyvéd az órájára nézett. — Épp ideje mennünk — mondta. — Pedig, sajnos, nem tudtuk megtárgyalni Kása úrral a dolgainkat. Mondja — fordult hozzám —, hol tölti az estét? Ruthra néztem és a lány bólintott —A menyasszonyommal szeretnék maradni — feleltem. — Ma este mindketten ráérünk. — Nagyszert — mondta Forster. — Nekem most haza kell mennem, mert egy Los Angeles-i telefonhívást várok. Ha megengedik, meginvitálom magukat hozzám. Megbeszéljük a dolgokat, és nálam tölthetik az éjszakát. Elég nagy a házam. Az ön helyzetében, Mr. Kása, a legjobb, ha mindig kéznél van a jogvédelem ... Eddig egy kicsit ellenszenves volt az ügyvéd, de most egyszrre megnyerte a tetszésemet. Elbúcsúztunk Lewistől, aki a lelkünkre kötötte, hogy holnap délelőtt tizenegy órakor ugyanitt találkozunk. Beültünk az ügyvéd kocsijába. Nagyon tapintatos ember volt, elnézést kért, hogy a vezetőülés melletti hely tele van csomagokkal és mindkettőnknek hátra kell ülnünk. Ruth hozzámsímult a kocsiban. Már egy órája autóztunk, és lassan kiértünk a városból. Az ügyvéd elmondta, hogy New York mellett lakik egy kis kertvárosban, két kilométernyire a város határán kívül. Már nem lehettünk messze a lakhelyétől... de ekkor ismét váratlan dolog ért. Száz méterrel a város határa előtt megelőzött bennünket egy őrülten száguldó kocsi, s aztán keresztbe állt előttünk az úton. Az ügyvéd alig tudott fékezni, hogy ne történjék baj. A provokáló kocsiból két tagbaszakadt fiatalember ugrott elő. Hasonlítottak azokra, akik napokig követtek bennünket, de másvalakik voltak. — Mr. Kása, mi a szándéka? — kérdezték hozzánk lépve. — Szeretném kialudni magam — válaszoltam a fickóknak, akik közben bádogjelvényeikkel igazolták, hogy rendőrtisztviselők. — És hol? — Mr. Forster volt olyan kedves, és meghívott magához. Az egyik FBI-os megcsóválta a fejét. — Mr. Forstemak, mint vizsgázott és köztiszteletben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljárás van folyamatban, és aki csak óvadék ellenében van szabadlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Este tíztől reggel hatig otthon kell tartózkodnia a lakásán, és látogatókat sem fogadhat. Ez világos beszéd volt. Szóval megint. Kényszeredetten szálltam ki a kocsiból és búcsúztam el az ügyvédtől. — Bocsánat uram — mosolygott zavartan Mr. Forster —, el is felejtkeztem erről az előírásról. De egyébként nem szokták szigorúan venni. Nem számíthattam rá, hogy követik. Én viszont most már tudtam, hogy állandóan számíthatok rá. Nem éppen legé- nyes hangulatban autóbu- szoztam vissza a városba. Ruth az ügyvéddel tartott, neki nem kellett okvetlenül vállalnia a hosszú és fárasztó utazást, ő élhetett a meghívássak Abban az órában amikor a buszon ültem, amely zabpehelyszagú albérletem felé vitt, százat tettem volna egy ellen, hogy az ügyvéd szándékosan rendezte így a dolgot... Mrs. Brown majdnem hanyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudott le- tartóztatásomróh mert az FBI derék emberei meglátogatták az ő házát is és alaposan átkutatták a szobámat. Nem találtak semmi különöset, s nem is vittek semmit magukkal, hacsak nem számítom azt a... hogy is mondjam csak... folyóiratot, amelyet az éjjeli- szekrényben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem valahol Nyugat-Európában, amikor még nem értettem egyik nyugati nyelvet sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a folyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalmazott, mégpedig kizárólag különböző fiatal hölgyekről készült felvételeket. akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hogy ruha nélkül fényképeztet- hessék le magukat. (Folytatása következik.) Élő szóval IDÉZET egy jelentésből; az előadók közvetlen, magyarázó jelleggel ismertették a témák anyagát. Felolvasás csak elvétve fordult elő. A jelentés az alapfokú pártoktatás tapasztalatait összegezi, s joggal tekinti fontos eredménynek, hogy a propagandisták száraz felolvasás helyett szabadon beszéltek, s a jegyzeteiket csupán támpontul használták. A pártoktatás mai népszerűsége, az iránta tanúsított széles körű érdeklődés nem kis részben köszönhető annak, hogy ma már a propagandisták eny- nyire felnőttek feladataikhoz. A megyében jóval több mint ezer propagandista dolgozik. Társadalmi munkában, bárminemű ellenszolgáltatás nélkül. Mégis vállalják, tudásuk legjavát adva hirdetik pártunk politikáját, a marxizmus—leninizmus eszméit. Dicséret illetné őket már a puszta igyekezetért is. De a pártbizottságok nem elégszenek meg csupán az igyekezettel. Évről évre a legjobban dolgozó propagandisták megbízatását újítják meg, s a kevésbé eredményes, nem eléggé képzett előadók helyébe minden tanévkezdés alkalmával másokat állítanak. így alakult ki a mai, egészében véve kitűnő propagandahálózat, amelynek a munkájáról ékesen beszél a tanfolyamok sikere, a lemorzsolódások minimálisra csökkentek, és az évente növekvő létszám. A PROPAGANDISTÁKTÓL nemcsak tudásban, hanem előadókészségben, rátermettségben is sokat követelnek a pártbizottságok. Tudniuk kell bánni a hallgatósággal, közvetlen kapcsolatot teremteni velük, mert csak így alakulhat ki a tanfolyamokon olyan bizalomteli légkör, ahol termőtalajra talál a meggyőző szó, s ahol mindenki bátran elő mer állni kételyeivel, választ várva rájuk. A másik fontos követelmény a felkészültség. Korunk bonyolult problémái nem tűrik az egyszerűsítéseket. Mi őszinte és tiszta politikát folytatunk. Nem követelhetjük az emberektől azt, hogy beérjék néhány tétel folytonos ismételgetésével, idézetekkel és általánosságokban mozgó kijelentésekkel. Konkrét válaszokat várnak valóságos problémáikra. Ilyen válaszokat azonban csak az adhat nekik, akinek a tudása biztos, s alkalmazni képes az élet bonyolult jelenségeire, ismeri az összefüggéseket, és világosan eligazodik közöttük. EZÉRT nem alkalmas ma már a propaganda- munkában a felolvasás módszere. Látszólag pedig az készül fel jobban, aki gondosan megírja előadásának szövegét. Ez azonban csalóka látszat, s végül is a kényelmesebb és eredménytelenebb út. Kényelmesebb, mint a hallgatóság hangulatára, érdeklődésének változásaira figyelni. S eredménytelenebb, mert bármilyen tartalmas, átgondolt dolgozat- felolvasása sem veheti fel a versenyt az eleven szó erejével. M. L.
