Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

4. oldal 1969. március 28. péntek Tavaszi készülődés 40 ezer férfiöltöny — 100 ezer pár cipő — Országjáró raktárak A tavasz a ruhatár fel- frissítését, új ruhák, cipők vásárlásának a gondját is elő hozza. Milyen lesz a tavaszi áruellátás az értékesítő és fogyasztási szövetkezetek boltjaiban, áruházaiban? Tájékoztatásért a SZÖV- ÁRU Vállalathoz fordul­tunk, ahol dr. Gulyás La­jostól, a ruházati főosztály vezetőjétől kérdéseinkre a következő válaszokat kap­tuk: — Ruházati cikkekből több mint 200 ezer dara­bos készlettel rendelke­zünk. De ez a szám csak pillanatnyilag reális, mert naponta fogadunk újabb szállítmányokat és termé­szetesen mi is folyamato­san szállítunk készleteink­ből szövetkezeti áruházak­ba és szaküzletekbe. — A tavaszi szezonban körülbelül 40 ezer férfi­öltönyt hozunk forgalomba. Ezek közül több ezer hol­land, dán, nyugatnémet^ osztrák stb. import anyag­ból készült. A választék egy része fekete, vagy más sötét színű ruha, amelye­ket különböző ünnepi al­kalmakra ajánlunk. De szép készleteink vannak divatos, világosabb színű öltönyökből is. — A szintetikus, vagy gyapjúszövetekből készült női és lányka ruhákból sincs hiányunk: a válasz­ték több tízezer darabból áll. Könnyű tavaszi kabá­tokból — szövet, habszi­vacs, ballon, orkán, stb. — annyit tudunk szállítani a boltoknak, amennyire szük­ségük van. Kötöttáruból is bőséges a választékunk, szintetikus és gyapjú szet­tekből, kardigánokból, pu­lóverekből 50 ezer darabot juttatunk a szövetkezeti bolthálózatba. A férfifehémeműk­mennyisége is kielégítő. A női fehérneműk választé­kát jó minőségű import, ol­csó habselyem kombinék- kal és hálóingekkel bőví­tettük. j ! • I — A gyáripar és a szö­vetkezeti ipar termékeiből vállalatunk boltjaink ellá­tására 100 ezer pár női, férfi és gyermekcipőt ren­delt a tavaszi szezonra. A szállítást és a megrendelést túrakocsi rendszerrel is gyorsítjuk — mondotta a főosztályvezető. 20 hatal­mas „mozgó raktár” járja az országot. Egy-egy ilyen kocsiban 3—4 ezer pár ci­pő, vagy 1000—1500 ruha is elfér. Az eladás közvetle­nül a bolt előtt történik. A boltvezető válogathat és a megrendelt cipőket, ruhá­kat azonnal viheti is a raktárába. Ezzel is igyek­szünk a megrendeléssel, szállítással járó időtöltést csökkenteni és a jobb, vá­lasztékosabb ellátást biz­tosítani. A választék gyorsabb cserélődése érdekében pe­dig egy új módszert is al­kalmazunk — mondotta végül a főosztályvezető. A nyári ruhák egy részét például nem a szezon vé­gén, hanem már tavasszal 20—40 százalékos enged­ménnyel hozzuk forgalom­ba. Így a vásárlóink nem­csak a szokásos „szezon­végi” kiárusítás során jut­hatnak kedvezményes áron egyes ruhadarabokhoz, ha­nem — legalábbis a szövet­kezeti kereskedelemben — már tavasszal is olcsób­ban vásárolhatják meg esetleg azt a ruhát, ame­lyet nyáron viselni akar­nak. A. E. Az utolsó szélmolnár Harminc éve annak, hogy a Magyar Történeti Mú­zeum ezer pengőért megvá­sárolta Pajkos Szabó Ist­vántól, a tulajdonostól, az utolsó, működésben levő kiskunfélegyházi szélmal­mot. Az utolsót a közül a 14 közül, amelyek még Pe­tőfi idejében hányták a ci­gánykereket a malomsoron. Nagy pénz volt ezer pengő abban az időben, amikor 60—80 fillért ért egynapi napszám. Az öreg szélmal­mot 1961-ben a Kiskun Mú­zeum udvarába telepítet­ték át. megmentvén így az utókor számára. A bontást és az újjátele- pítést, eredeti formában és valamennyi alkatrész fel­Véradók B ízvást ezt a megkü­lönböztető címet ér­demelné a 2347 lelkes Táz- lár, a kiskőrösi járásnak nem is éppen a legnagyobb községe. Hároméves múlt­ja van náluk az önkéntes véradó mozgalomnak, de az idei eredmény, amely már­cius második vasárnapján született, nemcsak a két megelőző évit múlja felül. Bátran elmondhatjuk: or­szágos arányokban is pár­ját ritkítja. Vegyünk sorra néhány gondolatébresztő, s az elé­gedettségre okot adó szá­mot. És közben egy pilla­natig se tévesszük szem elől a bevezetőben említett népességi mutatót. Tavaly 133-an 40 liter, az idén pe­dig 311-en 90 és fél liter vért ajánlottak fel, illetve adták a megyei véradóállo­más munkatársainak köz­reműködésével. Annyit je­lent ez, hogy a lakosság 13,2 százaléka vált vér­adóvá. Tudnunk kell ehhez azt is, hogy a megyei át­lag 4 százalék. Az eddigi legjobb eredmény a bajai járás 7—8 százaléka volt, a 10-en fölüli arány pedig — a megyében és a megyén kívül is — „fehér holló”. — Ne feledjük azt se, hogy Tázlár egyáltalán nem zárt település, kiter­jedt tanyavilága van — mondja dr. Judák József körzeti orvos. — Ennek el­lenére azon az emlékezetes vasárnapon már kora reg­gel megindult a három- pedig a 7/a került „a győ­százegynéhány lelkes ember áradata buszon, kerékpá­ron, kocsin és gyalogosan a színhely: a községi mű­velődési ház felé. Az is biztató a jövőre nézve, hogy mind több az ifjú véradó. Régebben az idő­sebb korosztály volt túl­súlyban, most viszont öröm volt látni az életerős, javakorabeli fiatalok tö­meges jelentkezését. T ársadalmi kérdést, sőt jóformán „be­csületbeli ügyet” csinált a lakosság a véradásból — veszi át a szót Kádár Lász­ló, a belterületi általános iskola igazgatója. Azt már a véradó állo­más vezetőitől tudtuk meg, hogy a szervezésből, moz­gósításból az oroszlánrészt a helybeli általános isko­lások és a felsőtelepi nőta­nács tagjai vállalták.^ A gyerekek a cél érdekében minden követ megmozgat­tak. Volt köztük, aki meg­kérte szüleit: vigyék ki motoron egy távoli tanyára. Legtöbbjük az ebédjéről is lemondott, csakhogy minél több meghívót hozhasson vissza aláírva. Péter Sanyi lett az isko­lások egyéni versenyének a győztese. Az általa meg­hívottak közül tizennégyen jelentek meg véradásra. De Fenyvesi Tünde, Hirsch Ili, meg Gáspár Miska sem kevésbé jó eredménnyel dol­goztak. Az osztályok közül zelmi emelvényre”. — Mi volt a módszere­tek? — kérdem Péli Jós­kát, az egyik győztest. — Elmondottuk, mi a véradás jelentősége, s arra is hivatkoztunk: bárki ma­ga is rászorulhat, hogy vért kapjon. A könyvnek, jelvény­nek, vagy tábla cso­koládénak, amelyet a gye­rekek jutalmul kaptak, csekély az értéke. Többet ér és jobban esik nekik az, hogy óráikat, napjaikat szép ügyért áldozták fel és fáradozásuknak kézzel fog­ható eredménye van: te­kintélyes mennyiség az éle­tet mentő vérből és előkelő hely kis falujuknak az or­szágos véradóranglistán! Jóba Tibor használásával az öreg szél­molnár. Pajkos Szabó Ist­ván irányította nagy szak­értelemmel. Aki látta fiata­los mozgását, szinte alig hitte el, hogy vállait több mint nyolc évtized súlya nyomja. István bácsinak csaknem egész élete ebben a szak­mában telt el. Édesapja, sőt nagyapja is szélmolnár volt. Gyerekkorában a vá­ros körül még 15 szélma­lom működött, s ezek kö­zül három az ő családjá­nak tagjaié volt. Pajkos Szabó István nem­rég bekövetkezett halálá­val az utolsó félegyházi szélmolnár távozott az élők sorából. Tíz gyermeke kö­zül egyetlen egy sem vá­lasztotta élethivatásául az ősi mesterséget, újabb, di­vatosabb szakmákat űznek. De azért a 23 unokával együtt valamennyien büsz­kék az öreg szélmolnárra, s a malomra, mely az ő hírét-nevét még sokáig hir­deti a múzeum udvarán. Amikor most 90 éves ko­rában utolsó útiára kísér­ték. az ősi múlt egy ked­ves tanújával lett szegé­nyebb a kiskunok városa. Tóth Miklós „Nem volt könnyű a szél­molnár munkája. Várnia kellett a szelet, hiszen csak így dolgozhatott, nem úgy, mint a varga, vagy a sza­bó” — magyarázta a tisz­tes ipar jelentőségét élete utolsó napjaiban István bácsi. (Lakatos József felvétele.) Egységes tüdőgyógyászati hálózat hazánkban r Az egészségügyi minisz­ter — a kormánytól kapott felhatalmazás alapján — rendeletet adott ki arról, hogy a tbc elleni küzde­lemben bevált intézmény- hálózat a továbbiakban fo­Megyei énekkari találkozó Nagyszerűen szerepeltek A kalocsai forradalmi ezred parancsnoksága honvédelmi úttörőversenyt rendezett a kö­zelmúltban, melyen kétszáz bátyai úttörő vett részt. A lö­vészversenyen Harangozó Ti­bor és Rakiás Ilona pajtások szerepeltek Igen jól. Összetett honvédelmi versenyre is sor került, természetesen korcso­portonként külön-külön. Ezután harcászati bemutató következett, majd nyolcvan pajtás szellemi vetélkedőjével fejeződött be az élmény dús, emlékezetes nap. Hegedős János Bátya így ünnepeltünk A Kiscsávolyi Általános Is­kola úttörői nevelőik irányítá­sával műsoros ünnepséget ren­deztek a Tanácsköztársaság jubileuma tiszteletére. A pajtások szavalattal, dal­lal köszöntötték az évfordulót, majd a színjátszó csoport be­mutatta a dicsőséges 133 nap hősi küzdelmét, valamint a szociális intézkedései nyomán fakadt eredményeket. Örömmel láttuk a közönség soraiban helyet foglaló Sohaj- da Antal és Dömány József veterán elvtársakat. Vlgh Károly pedagógus Rosszabb, mint valaha... Éppen három hónapja, hogy fiam 3 ezer forintért olyan rá­diót vásárolt, amelyhez beépí­tett lemezjátszó tartozik. Saj­nos, a lemezjátszó elromlott, ezért elküldtük garanciális ja­vításra a solti GELKA-hoz. Amikor a GELKA dolgozói visszahozták, otthagyták a ven­déglőben, — mint felvevőhe­lyen — kipróbálás, átadás nél­kül. Midőn hazavittük, kide­rült, hogy rosszabb, mint va­laha volt... Búzás Józsefné Apostag Hasznos téli esték A császártöltési Felszabadu­lás Tsz-ben a közelmúltban fejeződött be a tagság részére rendezett egészségügyi előadás- sorozat. Dr. Scheibl József körzeti orvos előadásait Angeli Má­tyás pedagógus illusztrálta filmvetítéssel. Az érdeklődésre való tekintettel a tsz vezető­sége elhatározta, hogy a kö­vetkező telet hasonló előadá­sokkal teszi tartalmassá tag­sága számára. Szeitz István Császártöltés Szerkesztői üzenetek „Kereskedelmi dolgozó”: Ke­réssé fel valamelyik kiskeres­kedelmi vállalat személyzeti osztályát, ahol problémájával érdemben foglalkozhatnak. y,Egy régi bajai olvasó”: Fi­gyelmeztetését köszönettel fo­gadtuk, felhívtuk az illetéke­sek figyelmét a hiba kijavítá­„Czollner téri olvasó”: Kér­jük személyes jelentkezését, hogy problémájával foglalkoz­hassunk. L. Éva, Kiskunfélegyháza: Kérésére a címet felkutattuk. Kérjük, jelentkezzen személye­sen, vagy írjon levelére pon­tos lakcímet, hogy önt írás­ban értesíthessük. „Arra járó dolgozó”, „Régi előfizető”: Többször leszögez­tük, hogy jeligés üzenetet is csak olyan levélírónak kül­dünk, aki levelét aláírással és pontos címmel látta el, de a választ ilyen formában kérte. Ha a jelige aláírásként szere­pel, a problémával nem fog­lalkozhatunk Sok éves hagyomány me­gyénkben, hogy a nagy év­fordulókat többek között az öntevékeny énekkarok nagyszabású, demonstratív jellegű hangversenyével ünnepeljük, s ez nem vélet­len: az énekkari mozga­lom hazánkban mindig a társadalmi haladással, a forradalmi gondolattal és tettekkel járt egy úton. Az idei találkozón tíz énekkar vett részt. Ami a művészi színvonalat illeti, az ünneprontás szándéka nélkül meg kell állapítani, hogy általában alatta moz­gott az elmúlt évek hason­ló rendezvényeinek. Nem lehet emiatt a karvezető­ket, vagy az énekkarok tagjait elmarasztalni, hi­szen a jó szándék és a lel­kesedés — láthatóan — se­hol sem hiányzott. A kar­vezetők nyilván pontosan meg tudnák mondani, konkréten mi okozta a vártnál gyengébb produk­ciókat: az okok között be­tegség miatti hiányzások éppúgy szerepelhetnek, mint a helyszíni próba le­hetőségének hiánya és saj­nos olyan problémák is, melyek országos méretek­ben jelentkeznek a kórus­mozgalomban. Voltak persze pozitív je­lenségek is. A továbbiak­ban csupán ezek közül sze­retnék egyet-kettőt kiemel­ni. A legszebb hangzás és a legkidolgozottabb előadás — jó műsorösszeállítással párosulva — a bajai Liszt Ferenc-kórusnál mutatko­zott ismét (karnagy: Vígh László). A kiskőrösi Pe­tőfi-énekkarnál olyan eré­nyeket figyelhettünk meg, melyek — figyelembe vé­ve, hogy új vezetőjük: Szé­kely Miklós még csak rö­vid ideje dolgozik velük — igen biztatóak. Nagy sikere volt a kecskeméti Kodály- kórusnak (Zsiga László). Ez- az együttes valóban sokat fejlődött az egységes szó­lamhangzás és az intoná­ciós biztonság terén. Nagy feladatra vállalkozott a kis­kunfélegyházi ifjúsági ve­gyeskar (Kapus Béla) Ud- vardi László és Bárdos La­jos egy-egy nehéz művének megtanulásával. Végül még egy tanulság: megyénk énekkari élete ak­kor lenne igazán intenzív és hatékony, ha nemcsak a mostanihoz hasonló ünne­pi alkalmakkor találkoz­nának egymással e mozga­lom „aktivistái”, hanem a hétköznapok munkájában is kapcsolatot tartanának, egymásnak segítve és egy­más tapasztalataiból is ta­nulva. Körber Tivadar kozatosan vegye át egyes nem specifikus idült tüdő- betegségek ellátását is. A tbc elleni küzdelemben el­ért jelentős eredmények folytán szabaddá váló ka­pacitás ugyanis lehetősé­get ad erre. Első lépésként a tüdő és a mellhártya daganatos megbetegedései kerültek a tbc-gondozók, illetőleg gyógyintézetek feladatköré­be. Második lépcsőként az üreges és gyulladásos el­változással járó krónikus tüdő, illetve mellhártya megbetegedések gyógyítá­sát veszi át a tüdőgyógyá­szati szakhálózat. Későbbi időben — a tbc helyzet to­vábbi javulásától függően — kerülhet sor harmadik szakaszként további beteg­csoportok, mint az aller­giás tüdőbetegek, az idült hörg-, illetve légcsőgyulla­dásban szenvedők, a tüdő- tágulásos betegek bevoná­sára. A bővülő feladatkörnek megfelelően az intézmények elnevezése is megváltozik. A hálózatot irányító Orszá­gos Korányi Tbc Intézet új neve Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet. Az eddigi tbc-gondozók ezután mint tüdőgondozó intézetek, a tbc gyógyinté­zetek, illetőleg osztályok pedig mint tüdőgyógyinté­zetek és tüdőosztályok mű­ködnek. A tbc elleni küzdelem természetesen továbbra is fő feladat marad. FIGYELEM! Kőműves, ács, lakatos, szobafestő, villanyszerelő tanulókat felveszünk Jelentkezés helye: Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat munkaügyi osztálya, Kecskemét. Izsáki út 13. 1936

Next

/
Oldalképek
Tartalom