Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

t oldal 1968. március 15. szombat Régi és új együtt Nosztalgia és bizakodás váltakozik az emberben, amig mostanában végigsétál a kecskeméti Nagytemp­lomtól a körútig, a Gáspár András és a Kada Elek utcán. A szemünk láttára tűnnek el, válnak a földdel egyenlővé a városképet oly jellegzetessé tevő, általunk évtizedeken át megszokott ódon épületek, az újaknak adva át helyüket, amelyeket pár nap múlva hasonló­képp megszokunk, s ugyanúgy a szívünkhöz nőnek majd. Fürge kezek bontják a rozzant földszintes házakat, amelyek hátterében már ott magasodik a szalagház ha­talmas tömbje. Az épület műszaki átadására október közepén kerül sor. A bontás viszont előreláthatólag a hó végére befejeződik, s nem sokkal később felvonul­nak a terepre az építők, hogy elkezdjék a jelenleginél még nagyobb méretű, „B”-jelű szalagház építését. (Pásztor Zoltán felvétele.) Történelmi vetélkedő Bácsalmáson — A járási tanulmányi versenyeken a jánoshalmi pajtások kiválóan szerepel­tek. Hat elsó. öt második és négy harmadik helyezést hozott el a részt vevő hu­szonnégy tanuló — olvas­suk Szili Márton tanár le­velében. Az eredményhez szívből gratulálunk. * — „ÚTTÖRŐCSAPA­TUNK lelkesen készül o Tanácsköztársaság jubileu­mára. Az ünnepélyen kis­dobos- és úttörőavatást is tartunk. A Tyereskova őrs a meghívókat, a Fecske és Rakéta őrs a kisdobosok meglepetését készíti elő" — írja Koncz Rozika, a város­földi II. Rákóczi Ferenc Út­törőcsapat krónikása. * » A KEREKEGYHÁZ! Központi Iskolában helytör­téneti kört alakítottak ne­velőik vezetésével a pajtá­sok — írja Kovács István nevelőtanár. Március 21-re, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára nagyszabású kiállítást terveznek, szeren­csés együttműködést alakí­tottak ki az úttörőcsapat Riporter őrsével. A napok­ban magnetofonnal keresték fel a község legidősebb em­berét, a 98 esztendős Kris- tofik Mihály bácsit, aki sok érdekességet mondott el, így gazdagította a helytör­téneti kör dokumentum­anyagát. • — AGÖCS E.ÁSZLO, a bács- szűlösl úttörőcsapat krónikása a jól működő batikszakkör- ről küldött tudósítást. Most rá­tértek a linómetszésre, de a lenyomatokat — megfelelő fes­ték hiányában — nem tudják elkészíteni. Tudomásunk sze­rint megyénkben több helyen foglalkoznak a pajtások linó­metszéssel, ezért kérjük, nyújt­sanak segítséget a kezdő bács- szőlősi pajtásoknak, küldjenek részükre megfelelő festéket, vagy írják meg, hol szerezhe­tő be. Segítségeteket ml is kö­szönjük. • — MÁRCIUS 21-én em­léktáblát helyeznek el a bácsalmási úttörők Mausz Rezső elvtárs szülőházán — olvassuk Balassa Sán­dor úttörőtudósító levelé­ben. • — PAJTÁSOK! A kisdobosok résvaire közölt rejtvényre he­lyes megfejtést négy pajtás küldött be. Közülük sorsoltuk ki Matus Emília szabadszállási kisdobos nevét. A könyvjutal­mat postán küldtük el. — Kiskunhalasról Nagy Zsófia csapatkrónikás kül­dött levelet Örömmel ol­vastuk, hogy a Petőfi Sán­dor úttörőcsapat minden tav’a részt vett a „Takarót Vietnamnak” akcióban. Az összefogás eredménnyel járt. Már hat takarót to­vábbítottak. * — A takaróakció sikeré­ről küldött beszámolót Vár­aljai Edit őrsvezető is. Ná­luk még a fiúk is kötik a négyzeteket. Ez igazán kö­vetésre méltó, csak az a baj, hogy Edit nem jelölte meg iskolája helyét, így nem tudjuk, hol laknak ezek a szorgalmas pajtások. • — MABTONOSi JÓZSEF he- tényegyházi rajvezető-nevelö levelében olvassuk, hogy a téli időszak legérdekesebb élménye a pajtások számára a kisdo­bosok farsangi karneválja volt. Sok-sok elképzelésből, tervből közös munkával született meg az őrsök, rajok csoportos Jel­mezes bemutatója. A kisebbek mesejeleneteket idéztek, a na­gyobbak jelmezeikkel a négy évszak jellegzetességeit, illetve a hagyományos falusi lakodal­mat elevenítették fel. A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója tiszteletére történelmi ve­télkedőt rendez a Bácsal­mási Vörösmarty Könyv­tár. Kilencvenhat kérdést kaptak a részt vevő úttörők és KISZ-tagak. Valameny- nyi a Tanácsköztársasággal kapcsolatos. A vetélkedő népszerűségére jellemző, hogy 170 diák kapcsolódott be a versenybe. Azok, akik a legtöbb kérdést válaszol­ják meg, a nyilvános dön­tőn vesznek részt. A nyer­Igy se jártam mostaná­ban — pedig gyakorló, majd mindennapos utas vagyok a vasúton. Ceg­léden nyakig belemerül­tem a H. H. sporttudósí- tásainak tanulmányozá­sába, s csak hallórefle­xem utasítását követtem. Mikor annyi a fülembe hatolt a megafon -zöve- gébffl, hogy: „...Nyuga­ti pályaudvarról a máso­dik vágányra...” — to­vábbra is az újságot ol­vasva szálltam fel e r r e a személyvonatra... A fülkében az Újpesti Dó­zsa—Csepel mérkőzés ta­nulságait ízlelgettem ép­pen, mikor a kalauz kér­te a jegyemet. Odaadtam, s ezalatt is faltam a be­tűket. — Hova utazik? —für­készte arcomat a joviális megjelenésű kalauz, én pedig szinte sértődötten néztem fel az újságról; pont mo6t érdekli ez, mi­kor Bene vezeti a labdát? — Kecskemétre. — Kecskemétre? — Kecskemétre! — Akkor nem jó vo­natra tetszett szállni, mert ez visszafelé megy, tesek között értékes jutal­makat sorsolnak ki. Az út­törők közül az első helye­zett kéthetes balatoni üdü­lésen vesz részt. A könyvtár munkatársai bibliográfiát állítottak ösz- sze a Tanácsköztársaságról megjelent könyvekről, írá­sokról, cikkekről. Ezek a fiatalok rendelkezésére áll­nak. A vetélkedő rendkívül hozzájárul az ifjúság tör­ténelmi ismereteinek bőví­téséhez. ahonnan jönni tetszett... Szerencsére még az el­ső megállónál le tudtam lépni. Most pedig az or­szágút betonját rovom. Zsebemből kilóg az előbb még dédelgetett újság; mérgemben összegyűr­tem ... Gondolhattam volna: egy újságírót csak az újság vihet rossz útra. Most hogy leszek bent a szerkesztőségben 10 órá­ra? Hogy adom le a má­ra szentelt vezércikk- adagomat délre?!... Mi­kor már nincs több vo­nat Ceglédről Kecskemét irányába délelőtt? !! ! Bátortalanul emelgetem a kezemet, úgy, ahogy a filmekből megtanultam, hogyan kell autóstop-ot igénybe venni. Szemtelen egykedvűséggel zúgnak el mellettem szebbnél szebb, gyorsabbnál gyorsabb gépkocsik. Rám se fü­tyülnek. A nagyok du­gig vannak, „szervek” emberei ülnek bennük, mintha nyársat nyeltek volna. A kisebbek meg maszek-autók, megrakva a famíliával, vagy a ma­gány világfájdalmával, amely fittyet hány a ma. magfajta országút-vándo­A térképen nem található örvendetes gyorsaságról tett tanúbizonyságot az SZMT Központi Könyvtára és a Kecskeméti Városi Művelődési Ház. A jövő hétfőn a modern drámaes­tek sorozat keretében olyan művet láthatunk, amelyet néhány héttel ezelőtt mu­tattak be először, és amely méltán kelt figyelmet nem­csak az irodalomkedvelők körében, hanem mindazok között is. akik érdeklődnek közéletünk mai állapota iránt. A mű Darvas József A térképen nem található cí­mű riportdrámái a. A drá­ma megszületésének már előzményei is országos vissz­hangot keltettek. S éppen ezért szolgál jó ügyet az SZMT. valamint a városi művelődési ház. amikor le­hetővé teszi, hogy a közön­ség nálunk is megismer­kedjen nem sokkal az el­ső bemutató után — ezzel az érdekes művel. Az est előadóia Udvaros Béla rendező, a közremű­ködő színészek: Dévay Ca­milla. Forgács Tibor és Mezei Laios. a Kecskeméti Katona József Színház mű­vészei. rára... Mindjárt bő­gök ... Az a szerencse, hogy tavaszi verőfényben nyeltem idáig vagy há­rom kilométert. De hol van még Cegléd?!... Lesz-e autóbusz? Ha nem, nincs más hátra, mint vagy telefon Kecs­kemétre, vagy taxi... Ez utóbbira csak hidegrázás­sal lehet gondolni is ... Márpedig a vezércikknek el kell készülnie! Olyan isten vagy objektív aka­dály nincs, amely ennek leadása alól felmentene. Ez zsurnalisztikái fegye­lem. Ettől nem állhatok el — cigánygyerek-hullás esetén sem! Megint kiszaladt aló­lam mintegy fél kilomé­ter. Csak látnám már az új ceglédi kórházat — madártávlatból!... Nem akarok hinni a szememnek. Egy teher­autó áll meg mellettem. Ajtó nyílik, barátságosan invitál a pilóta. Dadogok, mikor már az ülésen — menetközben — mesélem, hogy jártam. Jótevőm furcsán méricskél a sze­me sarkából, s a cseve­gés hirtelen zötyögősre vált... Egész elkomorul Azt hittem, kém vagyok Kecskeméti könyv a Tanácsköztársaságról KECSKEMÉT és Kiskun­ság 1918—1919 vörös lobo­gója alatt címmel jelentette meg a Katona József Me­gyei Könyvtár új kiadvá­nyát. A 233 oldalas kötet azokat a legfontosabb sze­melvényeket tartalmazza, amelyek ismerete nélkül nem tanulmányozhatja az érdeklődő a forradalmak korát megyénkben. A KIADVÁNY az 1918 novemberétől 1919. augusz­tus 3-ig keletkezett iratok­ból, cikkekből, plakátokból tevődik össze. Természete­sen bármennyire vaskos is ez a kötet, csupán kis ré­szét foglalhatja magába mindannak, ami ma már a polgári forradalom és a Ta­nácsköztársaság jobb meg­ismeréséhez rendelkezé­sünkre áll. A szerkesztő­nek. Fenyvessiné Góhér An­nának éppen abban volt nagy szerepe, hogy ebből a sok anyagból kiválogassa a legfontosabbakat. A kö­tet munkatársai: Joós Fe­renc kutató. Balanyi Béla levéltáros. Kovács Pál és Király Lászlóné könyvtá­rosok nagy segítségére vol­tak ebben. Élvezet elolvas­ni ezt a könyvet: történel­mi atmoszférát lehel ma­gából. sodrása van, elolva­sása után fokozódik ben­nünk az érdeklődés az em­lített hősi korszak iránt. ITT MOST lehetetlen lenne felsorolni azt a sok izgalmas, érdekes dolgot, amelyről a könyv lapjain olvashat az ember. Buday Dezső. Tóth László, Peter- di Andor. Imre Gábor cik­kei. Várnai Zseni, Hajnal József versei. Sinkó Ervin városparancsnok. Vágó Bé­la népbiztos intézkedései. beszédei, a helyi kulturális, politikai és gazdasági éle­tet tükröző újságcikkek egyaránt megtalálhatók benne. RENDKÍVÜL hasznos az az „Eseménynaptár” című összeállítás. örülhetünk Berkes Ferenc kormányzó- tanácsi biztos gyönyörű, irodalmi értékű bemutat­kozó beszédének, ám saj­náljuk, hogy az ugyanolyan értékes búcsúbeszédnek már nem jutott hely. Kár, hogy a nagy direktóriumi jelentés is amely Kecs­kemét valamennyi lényeges társadalmi-gazdasági vo­natkozását tartalmazza 1919-ből —. kimaradt a kötetből. Ezt a Magyar Al­föld is „nagyszabású, min­dent felölelő anyag”-nak nevezte. Talán joggal hiányolunk némi jegyzetanyagot, hi­szen a kötetben sok olyan név. esemény, utalás talál­ható. amit a tájékozatla­nabb olvasónak magyaráz­ni kellett volna. MINDENT egybevetve! nehezen túlbecsülhető, hasznos dolgot cseleked­tek. akik ezt a szép és tar­talmas kötetet az aszta­lunkra tették. Méltó ünnep­lés ez a megyei könyvtár részéről az 50. évfordulón. A levéltárak, könyvtárak mélyéről előhozni és az ér­deklődők elé tárni mindazt, ami 1918—1919-ben izgal­mas és szép volt a forra­dalom szempontjából: be­csülendő és hasznos tevé­kenység. Gyóni Lajos elő­szava az ügyhöz és a ki­advány színvonalához mél tó. elgondolkoztató, szép írás. Varga Mihály Agrárgazdasági konferencia Március 24—26-án Buda­pesten tartják az első or­szágos agrárgazdasági kon­ferenciát Az agrárgazdászok első országos találkozóján, amelyre a rendezőség kö­rülbelül 400 szakembert vár, a közgazdasági társa­ság, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület és a Me­zőgazdasági Kiadó pályá­zatot hirdet majd az egész témakör tudományos szin­tű feldolgozására. a barátom. Látom, a fél- méterre felettünk levő tükörben: ugyancsak rán­colja homlokát. Biztosan az jár az eszébe — ide vezetnek a krimik —, hogy e körül a pasas kö­rül valami nincs rend­ben ... Hátha kém? Azo­kat szokta ledobni az im­perializmus a budapest- debreceni országúira, ej­tőernyőn és napsütésben, hogy elterelje róluk a fi­gyelmet ... Hogy azt higgyék róluk az egysze­rű dolgozók: ezek biz­tosan a természetjáró mozgalom keretében bak­tatnak a nagy magyar puszta közepén... Mit bánom én, mit gondol ró­lam. Az a lényeg hogy bevigyen legalább Ceg­lédre. Ezzel is időt nye­rek, s az olvasók sem lesznek szegényebbek egy aprómagvas vezércikkel. De miért álltunk meg?... Nem mondja, csak leszáll. Azaz... Mi­előtt földet érne a lába — szinte szálltában — visszanyúl az én mento­rom. Mélyen a szemem mellé néz, s elveszi azt a tömött aktatáskát, ami eddig köztünk domboro­dott, csak nem figyeltem fel rá ... Kiemeli, s mi­előtt leugrik, beteszi a vezetőfülke mögé, a ra­kományra ... Jól nézünk ki. Tőlem félti. Vajon ho­va szaladnék vele itt a talaj vizes rónaságban? Hát ez a bizalom ? Csak így tudja végezni a... Mert azért szállt le a természet lágy ölére ... Biztosan nem sok jót olvas le a képemről, mi­kor megkönnyebbülten visszatér, s a degesz tás­kát megint visszateszi közénk, mert csaknem le­hőköl a kocsiról. De pár pillanat múlva vígan fü- tyorészni kezd. Aztán mi­kor befordulunk Cegléd­re, fülig nyúlik a szája, akkorát vigyorog. Mintha adut jelentene be, úgy mondja. — Tudja mit elv­társ?... Elviszem és ma­gát egész Kecskemétig ... Arra kell mennem úgy is... Ezt a táskát meg azért tettem ki az előbb, mert pálpusztai sajtot vi­szek benne a feleségem­nek ... Nem érezte ed­dig? ... Gondoltam, az­alatt is kímélem az or­rát, míg félremegyek ... Azám! Atyaúri sten! Most, hogy szorongató gondjaim egyből elillan­tak — érzem már!... Nem baj, kibírlak, te büdös pálpusztai! Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom