Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-12 / 59. szám
4. oldal 1969. március 12. szerda Felnő a gyerekrajz? Mint a gyermekrajz-kiál- lítások állandó szereplőjére emlékeztem rá, és nagyon meglepett, amikor kezét nyújtotta Budapesten, a Képzőművészeti Gimnázium folyosóján. Pedig most is éppolyan kecsesen aprótermetű, lepkemozgású, aranyszőke, akár Kecelen három éve, általános iskolás korában. Csakhát immár tizenhat éves, komolyabban, mélyebbről csillan a szeme, szavai sem olyan önfeledtek, mint első találkozásunkkor. — Más középiskolában már öreg lennék elsősnek — mondja Rácz Rózsa —, de itt a képzőművészetiben nem szokatlan az ilyesmi. Nehéz bekerülni, rengeteg a jelentkező. — Az indiai gyermekrajzpályázaton is rengeteg volt százezer, ha jól tudom, mégis maga kapta az egyetlen aranyérmet. — Az egészen más. Tizenkét éves koromban készítettem azt a batikot, amiért a díjat kaptam, jóformán nem tudtam, mit csinálok. Balogh né Boross Ilona tanárnőtől megtanultam a technikát, a többi magától jött. Alig voltam tudatosabb, mint a kelme, amit festékbe mártottam. Itt mindent elölről kell kezdeni. Néha órákat gondolkodom, amíg meg merek húzni valami egészen egyszerű vonalat. Játéktervező grafikus osztályba jár, negyvenöt órájuk van hetenként, kilenc szakmai, a többi ugyanaz, mint bármelyik gimnáziumban. 4,3 volt az átlaga az első félévben. — Mindenki azt mondja, ez a próbaév. Aki győzi türelemmel azt a rengeteg mértani testet, gipszmintát, amit rajzolnunk kell az idén, annak állítólag már lehet valami halvány reménye arra, hogy képzőművész lehet valamikor. — Magának van? — Türelmem igen. Reményem? Még az érettségiig is három és fél év van hátra. Hiába mondom most, hogy festeni szeretnék, mi minden történhet még addig! A lehető legtöbbet elsajátítani a mesterségből, egyelőre ennyi a célom. Megismerni egy-két technikát és nagyon sok művészt. — Kiket szeret legjobban? — Vajda Lajost és Csont- váryt. De ezt se merem teljes bizonyossággal kimondani. Minden művészettörténet óra — rengeteg vetített képet nézünk — újabb meglepetést tartogat, pedig még csak Egyiptomot és Mezopotámiát fejeztük be. — Könnyen megszokta Kecel után a fővárost? — Igen, nagyon jó Pesten, hiszen azért vagyok itt, hogy megtanuljam azt, amihez kedvem van. De ha magamnak rajzolok, mindig csak azt veszem elő, amit Kecelen láttam, éreztem ... Ilyenkor valahogy sohasem elég nagy a rajzlap. Sz. J. Rugalmas üzletpolitika — verseny Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével az áruforgalom rendjében is alapvető változás következett be. Néhány kivételtől eltekintve, megszűnt a régi kötöttség, lehetőséget teremtve a vállalatoknak, szövetkezeteknek olyan gazdasági döntések meghozatalára, amelyek egyaránt szolgálják a jobb áruellátást és a nyereséges gazdálkodást. A múlt év januárja óta az áruforgalom zöme szabad pályán bonyolódik. az adásvétel feltételeiben, s az üzletkötés módszereiben is kölcsönösen állapodnak meg a vevők és az eladók. Piukovics Miklóst, a MÉSZÖV elnökhelyettesét arra kértük, nyilatkozzék a reform első évének ezzel kapcsolatos tapasztalatairól. — Az áruforgalom új rendje is rögzít még átmenetileg adminisztratív szabályozást. E kötöttségek azonban mindinkább enyhülnek, s remélhetőleg néhány éven belül nélkülöz- hetőkké válnak. Mindez természetesen attól függ: sikerül-e a választékot tartósan növelni, a termelés ütemét — 3. hiánycikkek csökkentésével párhuzamosan — fokozni. — Milyen feladatok hárultak az új áruforgalmi rend bevezetésekor a szövetkezetekre? — Tekintettel arra, hogy az új rendszerben partnereiket önállóan választják meg, új módszereket is kellett, hogy alkalmazzanak. Meg kellett egyezni a partnerekkel a bonyolítás, a fizetés, teljesítés és szankcionálás módjaiban, el kellett dönteni az üzletpolitika elveit és gyakorlatát, s természetesen a lépések Szociális juttatásokra dolgozónként ötezer forint Befejeződtek a szakszervezeti választások a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál kockázatát is vállalniuk kellett. — Hogyan foglalhatók össze az 1968-as év tanulságai? — A kezdeti bizonytalankodás után napjainkra lehiggadtak a kedélyek, kiki eldöntötte, melyek a legjárhatóbb utak a jobb ellátás és a nyereség érdekében. A megye valameny- nyi szövetkezetében alkalmazni kezdik az áruforgalommal összefüggésben az új árrendszert is, szem előtt tartva azt az alapvető elvet, hogy a nyereség növelésének ne az árak emelése, hanem a jobb gazdálkodás, a költségek csökkentése és a forgalom növelése legyen a fő módszere. Az árakkal való rugalmas gazdálkodás bővebb választékot jelent, egyszersmind a készletgazdálkodás javítását és a kereslet-kínálat jobb összhangját kell, hogy szolgálja. A szövetkezeti vezetők és munkatársak zöme megtanulta és alkalmazza is a fenti elveket. A munka azonban a tapasztalatok hasznosítása mellett sem lesz könnyebb az idei évben, mint volt tavaly. A növekvő igény, a fogyasztók jobb kiszolgálására való törekvés és az egyre szélesedő verseny teljes helytállást követel. — Mi vezérelje 1969- ben a szövetkezeti kereskedelem üzletpolitikáját? — A szövetkezeti tagság érdekeltsége, a lakosság jobb ellátása. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen üzletpolitika és a tyelyesen értelmezett nyereségszemlélet — nem zárják ki egymást. — Szóljunk azokról a problémákról is, amelyek megyénk szövetkezeti kereskedelmét — gondolva a kiterjedt tanyavilágra — különösen nyomasztják. — Mintegy kétszázra tehető azoknak a kis üzleteknek a száma, amelyekhez az árut az őszi és téli idényben igen nehéz eljuttatni, s akkor is csak-jelentős költségtöbblettel. Az ezzel együtt járó alacsony forgalom miatt ezek az üzletek veszteségesek. Még jó ideig fenn kell tartani e boltegységeket, örvendetes lenne viszont, ha központi segítségben részesülhetnének. — Konkrétan milyen segítségre gondol? — A minimálisra kellene csökkenteni például a bérlemények eszmei bérleti díját. Ösztönözni kellene a FÜSZÉFT Vállalatot, hogy az élelmiszeren és háztartási cikkeken kívül naponta forgalomba kerülő iparcikkek eladásával is foglalkozzon. Az említett üzletek mintegy 20—25 nagykereskedelmi válalattól szerzik be jelenleg árujukat, s munkaidejük jelentős részét az árurendelés és fogadás köti le. Egy ilyen régóta kívánt centralizáció összesen kishíián 400 üzletet érintene előnvösen a megyében. További fontos feladatnak tekintjük még miután valamennyi szövetkezet eldöntötte: a fő partner még hosszú időn át a nagykereskedelem lesz, épp ezért célszerű lenne a két félnek egymással részletes áru- szállítási szabályzatot kötni, rögzítve ebben a főbb elveket, feltételeket és jogkövetkezményeket. A kezdeményezés e tekintetben a szövetkezetekre vár. A beszerzés minőségén az egész ellátás, sőt. a gazdálkodás is eldőlhet. Semmi okunk arra, hogy az ellátás tekintetében kiharcolt pozíciókból engedjünk. Ezt senki sem kívánja, s a fogyasztók érdekének védelme sem engedi meg — mondotta befejezésül a MÉSZÖV elnökhelyettese. Kinek a zsebe? Van a Büntető Törvény- könyvnek egy szakasza, mely a társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének a bűntettét határozza még. Ezt a bűntettet csak az követheti el, akit megbíztak a néptulajdonba tartozó vagyontárgyak kezelésével, de azt nem a tőle elvárt gondossággal végezte, kárt okozott. Nos, ezt a szakaszt nem lehet ugyan alkalmazni az alábbi esetre, mégis az az ember érzése, hogy tulajdonképpen itt is bizonyos mértékű hűtlenségről van szó, vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni, közömbösséget, a népgazdasági érdek védelmének, képviseletének mellőzését állapíthatjuk meg. Egy-két hónappal ezelőtt történt megyénk egyik községében, hogy a fejlesztési tervnek megfelelően — hozzáfogtak a szennyvíz-elvezeíő csatorna megépítéséhez. Érdekessége a dolognak, hogy ehhez a községnek semmivel nem kellett hozzájárulnia, egy fillérjébe sem került az egész munka, mert a beruházó az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízmüépítő vállalnia volt, a későbbi üzemeltető pedig az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat lesz. A munka megkezdésekor kiderült, hogy az utca, amelyen a csatornát akarják lefektetni, túlságosan „alacsony”, s így a vezeték szintezését nem lghet elvégezni, illetve a különböző részek kilátszanak a földből. Magától adódott az ötlet: fel kell tölteni az utcát. A beruházó vállalat a községi tanácshoz fordult és azt kérte, jelöljön ki olyan területet, ahonnan a szükséges földmennyiséget — valamivel több mint ezer köbméterről volt szó — kitermelheti. S itt következik az a közömbösség, amiről fentebb említést tettünk. A községi tanács vezetői az egyik termelőszövetkezetet jelölték meg, ahonnan az említett földmennyiséget valóban el is hordta a vállalat, de 20 ezer forintba került maga a föld. Ügy érzem, mondanunk sem kell, hogy nem a tsz-től sajnáljuk az összeget, csupán azt tartjuk furcsának, hogy a tanács vezetőinek nem jutott eszébe: ha a község tulajdonában, vagy birtokában levő, tehát állami földből adnak a feltöltéshez, az egy fillérbe sem kerül. Persze a tanácsnak mindegy, hiszen nem neki kellett kifizetni a pénzt, hanem az említett vállalatnak. ^ — dorgál — Ne feledkezzen meg elhunyt hozzátartozóiról. most rendeljen műkő síremléket! 20 százalékos engedmény! Műkő síremlékek nagy választékban. Kőipari részleg, Kecskemét, Nap u. 1. sz. 1623 lélekben hozzá egyre közelebb A hét első napján Kecskeméten, a városi művelődési ház dísztermében, a három és fél ezer dolgozót foglalkoztató Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti alapszervezeteinek több mint kétszáz küldötte titkos szavazással megválasztotta a vállalat 61 tagú szakszervezeti tanácsát, majd az utóbbi a soraiból 15 tagú szakszervezeti bizottságot hozott létre. Ugyanekkor a küldöttek nyolc asszonyból álló társadalmi biztosítási tanácsot, 13 tagú társadalmi bíróságot és három kereskedelmi ellenőrt is választottak. A küldöttgyűlés elnökségében többek között helyet foglalt Dörner Henrik, a vállalat igazgatója, a megyei párt-vb tagja, Laczi Endre, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára, Kókai Ferenc, a vállalat központi pártalapszerveze- tének titkára. Géró Béla vállalati ver- senvfelelős üdvözlő szavai ut n Koroknál Lajos műszaki előadó, a küldöttgyűlés elnöke ismertette a szak- szervezet szeresének fontosságát a vállalat életében. Ezt követően Szakáll János szb-titkár vitaindító előadást tartott a két évvel ezelőtti választás óta végzett szakszervezeti munká- róL Az előadásban hangsúlyt nyert, hogy a vállalat jól élt az új gazdaságirányítási rendszer nyújtotta lehetőségekkel. A vállalat termelési értéke tavaly az előző évihez — az új mechanizmusra való felkészülés időszakához — képest 121 százalékra nőtt. Az eredmény értékét fokozza, hogy az csaknem felerészben a termelékenység növekedéséből adódott. Ez országosan is jelentős előrelépésnek minősíthető, s igazolja a vállalat vezetősége ösztönző intézkedéseinek helyességét. A munkára serkentőleg hatott a szakszervezet által szervezett kongresszusi, majd a forradalmi évfordulók tiszteletére indított szocialista munkaverseny. Tavalyelőtt 86 brigád nyerte el a szocialista címet, s az elmúlt évben 108 küzdött a megtisztelő jelzőért, amelynek odaítéléséről még ezután, körültekintő értékelés alapján döntenek. Ami a vállalat dolgozóinak bérét illeti, az tavaly átlagosan az előző évi 22 és fél ezernél 224 forinttal volt több. A szociális juttatások egy dolgozóra jutó összege két év alatt elérte az ötezer forintot. A továbbiakban a szocialista demokrácia szélesítésének szükségességét hangsúlyozta az szb-titkár, valamint azt, hogy a szakszervezeti alapszervezetek csakis akkor tevékenykedhetnek a követelményeknek megfelelően, ha szorosan együtt működnek a párt-, a KISZ-szervezetekkel, s a vállalatvezetőséggel. Jellemző a küldöttek fel- készültségére, hogy tizennégyen szólaltak fel, s tettek hasznos javaslatokat a szakszervezeti munka további javítására. A délelőtt 9-től délután 3 óráig tartó, s a vállalat szakszervezeti választásait befejező gyűlés végén hirdették ki, hogy újból Szakáll János lett az szb titkára. T. I. • • • ízléses formájú ismertetőben ad tájékoztatást a Kossuth Könyvkiadó azokról a művekről, amelyet a Tanácsköztársaság kikiáltásának jubileumi évfordulója alkalmával kiad. A sorozat első — miniatűr kiadású példánya Leninnek a Magyar Tanács- köztársaság kormányához intézett leveleit, táviratait tartalmazza. Jeles történészünk — a tv-vetélkedők- ből is ismert — Hajdú Tibor „A magyarországi Tanácsköztársaság” című műve a 19-es proletárdiktatúra első részletes, tudományos feldolgozása. A polgári demokratikus forradalomtól a kommün bukásáig tartó egységes forradalmi folyamat szakaszai tárulnak fel az olvasó előtt Hetés Tibornak „A magyarországi forradalmak krónikája 1918—1919” című könyvében. A magyar és nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom nemrég elhunyt kiemelkedő harcosának, Münnich Ferencnek a visz- szaemlékezései — félesége gyűjtőmunkájának köszönhetően — „A Magyar Tanácsköztársaságról” című kötetben olvashatók. Kővágó László „Internacionalisták a Tanácsköztársaságért’ című munkája eddig kevésbé ismert tények felsorakoztatásával bemutatja, hogy szlovák, cseh, román, délszláv, olasz, francia, bolgár, német és más nemzetiségű szocialista forradalmárok is harcoltak a magyar munkásosztály hatalmáért. „A legendás 133 nap” címmel kiadott képes könyvecske a proletárdiktatúra legjellemzőbb mozzanatait megörökített fényképfelvételekkel ad ízelítőt történelmünk fél évszázaddal ezelőtti dicső napjairól. „A Magyar Tanácsköztársaság plakátjai’’ című album 48 alkotás művészi reprodukcióit eredeti színnyomással tartalmazza. Érdeklődésre tarthat számot a ma is élő Bihari Mihály újságíró »Egy gyorsíró feljegyzései” című műve is, amelyben a szerző —• mint egykori parlamenti gyorsíró — jellemző portrékat rajzol a forradalom előtt uralmon levő reakció vezető politikusairól, valamint a Forradalmi Kormányzótanács tagjairól. Rév Erika „A népbiztosok pere” címet viselő könyve annak a — 1920. július 5- től 98 tárgyalási napon át tartó — monstre pernek a drámai eseményeit eleveníti fel, amelynek a proletárdiktatúra tíz népbiztosa volt a szereplője. Balázs Anna „A patvar- ci bicskások” című regényének izgalmas cselekménye a forradalmak idején játszódik. Nem kétséges, hogy e kiadványok mindegyike hevíti bennünk az első magyar proletárdiktatúra iránti lelkesedést, amelyet Gábor Andor „Évfordulóra” című költeményében így fejez ki: „Időben • tőle egyre távolabb / lélekben hozzá egyre közelebb / emléke bennünk nemcsak megmarad, / de nőve nő, s mint óriás mered / szemünkbe ..T. I.