Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

1 oldal 1965. március 1. szómba! — A KISKŐRÖSI Petőfi Sándor Általános Iskolából Polareczki Mária csapattu­dósító küldött levelet. Jól sikerült iskolájukban a jel­mezes karnevál. Az V/a leányőrsének ötletes jelme­zei tetszettek legjobban. A felvonulás tánccal és tom­bolával folytatódott. A paj­tások igen jól szórakoztak. — KISKÖRÖSRŐL Ku- tyifa Ilona küldött tudósí­tást. Leírja, hogy a Petőfi Sándor Úttörőcsapat tag­jai a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfor­dulójára készülnek. Rajfog­lalkozásaikra veteránokat, tanácstagokat hívnak meg, megismerkednek a kiskőrö­si direktórium történeté­vel. Március 15-e tisztele­tére Adám Károlyné és Dunai András tanárok ve­zetésével az irodalmi szín­pad és az énekkar közös forradalmi emlékműsort mutat be. E készülődések mellett nagy gondot for­dítanak a nyolcadikosok KISZ-életére való felké­szítésére is. etaoih • — PAJTASOK’ Nagy örömmel bontottuk fel azt a Szovjetunióból érkezett levelet, amely testvérme­gyénkből, a napfényes Krimből érkezett. A szim- feropoli úttörőotthon „Druzsba” szakkörének ve­zetősége irt a pajtások munkájáról. Kérték, közöl­jük: sok szimferopoli út­törő szeretne kecskeméti, Bács megyei pajtásokkal le­velezni. írjatok nekik a szakkör címére: Szovjet­unió, Szimferopol, Dom Pi- onirov, Druzsba. (Természe­tesen cirillbetűkkel cí­mezzétek a borítékot.) A szimferopoli úttörők terve­zik, hogy a szakkör kere­tében magyarul fognak ta­nulni. * — Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Úttörőcsa­patban a pajtások nagy ér­deklődéssel fogadták a most bevezetett honvédel­mi oktatást — írja Szatmá­ri Judit csapatkrónikás. Már az elmúlt években is jó kapcsolatot alakítottak ki a honvédséggel. Leg­többször közösen emlékez­tek meg a fegyveres erők napjáról. Az iskolában meg­alakították a határőr sza­kaszt. A raj foglalkozások sok élményt és romantikát ígérnek, határismeretet, filmvetítést, lövészetet és kirándulás keretében ha­li adi játékokat. * — A hetényegyházi Mó­ricz Zsi gmond Úttörőcsa­pat úttörői és kisdobosai jól sikerült farsangi jelme­zes karnevált rendeztek — olvassuk Balogh Erzsébet csapatvezető levelében. Az ötletes, szép jelmezeket ju­talmazta a csapatvezetőség. A pénzbevételt nyári tá­borozásra fordítják. — Az Űttörőrovat rend­szeres olvasói vagyunk mi is — írja László Erzsébet csapatkránikás Csávolyról. — Nagyon sok hasznos öt­letet találunk a rovatban, és azokból sokat megvaló­sítunk. A csávolyi Táncsics Mihály Úttörőcsapat a hár­mas évforduló tiszteletére úttörőfalat készített, ame­lyet rajzászlókkaí, örökmé­csessel és koszorúval díszí­tett. Gyűjtik az 1918—19-es események dokumentumait. * — Pajtások! A mono­gram-rejtvényt kevesen fejtettétek meg. Helyes megfejtés csupán egy érke­zett — Antalfy Ágnes kecs­keméti úttörő küldte. Ági­nak a jó megfejtésért könyvjutalmat küldtünk. (Megfejtés: Gounod, Jaco­bi, Berlioz, Petrovics). » Nagy munkába kezdtek a bácsalmási II. Rákóczi Fe­renc Üttörőcsapat Oroszlán őr­sének tagjai. A 8/b-s lányok ugyanis elhatározták, hogy felkutatják a Tanácsköztársa­ság hős veteránjait. Elbeszél­gettek már Batizfalvi János bácsival, aki a Vörös Hadse­reg tagja volt. Dicséretet ér­demelnek a pajtások az érde­kesen megszervezett őrsi ösz- szejövetelekért is. Pavisa An­na őrsvezető minden összejö­vetelre valami újjal jelentke­zik. Legutóbb illemtanver­senyt rendeztek, melynek győztese Tardi Katalin pajtás lett — írja Balassa Sándor út­törő tudósító. Mi van a tányérban ? A cipőgyárban általában elégedettek Kétszer is megkérdezte tőlem a szakszervezeti tit­kár. Fazekas Lászlóné. hogy ugye bejelentés érkezett a szerkesztőségbe, s annak ..kivizsgálására” jöttem most. Én. természetesen, mindkétszer, az igazságot válaszoltam: nem jött pa­naszos levél, teljesen a ma­gam elhatározásából kopog­tattam be Kecskeméten, a László Károly utcában le­vő cipőgyárba, hogy „bele­nézzek a tányérokba”. Mit. és mennyit kapnak ebédre az itt dolgozó munkások, alkalmazottak. — Hogy vannak megelé­gedve az ebéddel? — kér­dezem a lépcsőn fölfelé ha­ladva egy csoport asszony­tól, akik pogácsával a ke­zükben az étteremből jön­nek lefelé. — Bizony lehetett volna több is! — válaszol gondol­kodás nélkül Gazdag Fe- rencné. Elhiszem, mert tu­dom, hogy ma valóban kedvükre való ebédet kap­tak: burgonyaleves és krumplipüré kolbásszal. Ihurkával, meg egy pogá­csa. Ebből a jóétvágyú em­ber többet is meg tudna enni egy közepes méretű adagnál. A mosolygós te­kintetű. huncut szemű fia­talasszonynak, Hajma Jó- zsefnénak viszont megfe­lelt, az ebéd. csupán egy tréfás megjegyzése van a kérdésre: — Az a baj, hogy bort nem adták utána! — s ma­ga is jót kacag ezen az óhajon. — Mennyit fizetnek egy ebédért? — kérdezem Fa­zekas Lászlónét — összesen tíz forintba kerül egy ebéd. Ebből he­tet a dolgozók fizetnek, há­rommal pedig a vállalat, járul hozzá. Nem mondom — folytatja mintegy ..le­zárva” az anyagi részét a dolognak — időnként elő­fordul, hogy gyengébb a minőség. De ez nem azt jelenti, hogy ehetetlen ételt kapunk, csak valahogy nem az az igazi. Ilyenkor halk morgolódás kezdődik az ebédlőben — mondja tré­fálkozva — jönnek hozzám az asszonyok, hogy intéz­kedni kell stb. Mit tud tenni a szakszer­vezet? Sokat! A titkár asz- szony veszi a telefont és már mondja is: — Elvtár­sak. én több. mint száz ember nevében beszélek. Romlott az ételek minősé­ge az utóbbi napokban ... Ehhez tartozik még, hogy a cipőgyárban nincs kony­ha. Az ebédet a Dunavidé- ki Üzemi Vendéglátó Vál­lalatitól kapják, pontosab­ban annak a reszelőgyár­ban működő 50-es konyhá­jából szállítják hozzájuk naponta. — S mi történik egy-egy ilyen telefonbeszélgetés után? — Utána egy-két hóna­pig nincs semmi panasz. Persze hangsúlyozom, hogy ha panaszkodunk, az sem valami égbekiáltó hiba miatt történik, csak vala­hogy időnként gyengébb a minőség, ezt ők is elisme­rik. Tudja hogy van ez? — kérdezi tőlem Fazekas Lászlóné. mintha én is há­ziasszony lennék — az em­ber odahaza sem tud állan­dóan lakodalmi ebédet főz­ni. Bár, ha nagyon őszin­ték akarunk lenni, tíz fo­rintért azért adhatnának egy picikével jobbat is. Jobbat, vagy többet? Te­szem fel magamnak a kér­dést, s tudom, hogy az íz- letesebb falatokból szíve­sebben eszik az ember töb­bet, abból pedig, ami nem a „foga alá való” keve­sebb is elég, illetve azt szeretnénk, ha az ilyen ebéd jobb lenne. — Nehéz mindenkinek eltalálni az ízlését, főleg ott. ahol százas tételekben beszélnek. — mondja Pász­tor Ottóné, a cipőgyár vö­röskeresztes titkára. — Az emberek azonban általá­ban elégedettek — folytat­ja. — Ezt onnan tudom, mert én sokat beszélgetek munkatársaimmal, s ter­mészetesen erről is szó esik. Az elégedettséget az üzemélelmezési vállalat is igyekszik „stabilizálni”. Er­re lital az a lehetőség is, hogy az előzetesen kikül­dött étlap alapján két-há- rom féle menü között vá­logathatnak azok. akik az üzemben ebédelnek. Gál Sándor Tájmúzeumot alapítanak Izsákon A napokban 15 taggal megalakult Izsákon a köz­ségi honismereti bizottság. Tagjai helyi vezetők, a gazdasági és társadalmi élet képviselői, pedagógu­sok, helytörténészek. A bi­zottság hosszabb távú mun­kaprogramot dolgozott ki. Elhatározták, hogy a fel- szabadulás negyedszázados évfordulójára elkészítik a részletes falukrónikát. Ezenkívül megírják a há­rom termelőszövetkezet és az állami gazdaság törté­netét. További terveik között szerepel egy tájmúzeum lé­tesítése. Műemlékjellegű épületben, a kun kapitány egykori székházában gyűj­tik össze a helyi múlt em­lékeit, valamint a kecske­méti járás történeti és nép­rajza dokumentumait. GORKIJ NYELVÉN BESZÉLNEK Pécsett megalakult as orosz nyelv barátainak klubja — az első ilyen ön­álló klub az országban — amelynek mindenki tagja lehet, aki beszéli vagy ta­nulja Gorkij nyelvét. A klubot a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat MSZBTi szervezete hozta létre. Galambhűsétr Még 1968. júliusában a decemberi versenyre vas­úton küldte el postaga­lambjait. Schaub József győri tenyésztő, köztük volt a Belgiumból származó 2528/67 számú kék tarka hímgalamb is, amely előző­leg öt versenyen szerepelt kiváló eredménnyel. A deb­receni versenyről a nagy­értékű galamb nem érke­zett meg társaival Győrbe. A napokban nagy meglepe­tésére viszontlátta az elve­szettnek vélt galambot a többiek között. Gazdája megállapította, hogy fogság­ban tartották. Számytollait ugyanis lenyírták. A hű­séges madár akkor indult vissza gazdájához, amikor számytollai annyira kifej­lődtek, hogy már hosszabb távot is repülhetett. Elhunyt Nanéayi Géza A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatala, a kormány titkársága, az MSZMP or­szágházi bizottsága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége mély megrendü­léssel közli, hogy Naményi Géza elvtárs, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hiva­talának vezetője februát 28-án, élete 53. évében hosz~ szas szenvedés után eW hunyt. Temetése március 4-én, kedden, 13 órakor less a Farkasréti temetőben, a Fővárosi Tanács által ado­mányozott díszsírhely eni Naményi Géza elvtársat a Minisztertanács saját haj­lottjának tekinti. Nagykőrösi vöröskatonák találkozója A Hazafias Népfront nagykőrösi városi bizott­sága értesíti azokat az elv- társakat, akik a Magyar Tanácsköztársaság idején a 6. vörös hadosztály és a Nagykőrösön alakult 31-es KÉMREGÉNY — Fordította: Szántó András 15. — Mindenhol ő fizetett. Mellesleg a pénz az ame­rikai felderítésé volt. A rendelkezésére bocsátott összegek nagy részét Cull megtakarította, s végül min­dig zsebrevágta. Az ilyen megtakarításokból komoly tőkét gyűjtött, s azt ter­vezte, hogy valami üzletbe kezd. — Nem sokkal visszatéré­sünk után Andit szépén hangzó ürüggyel eltávolí­tották a felderítőiskolából, s többé nem is láttuk. A hátralevő időben Cull ve­zette az iskolát. Ő dolgozta ki részfeladatainkat, s ő maga is kísért bennünket a határig. — Szeptember eleje volt. Vonakodva kezdtem a fel­adatba, mert véleményem szerint az ősz felelt meg legkevésbé a munkára, ezért azt javasoltam, hogy várjuk meg a tavaszt — Cull, aki különben is nyugtalan volt a felkészü­lési idő elhúzódása miatt, nem tűrt ellentmondást. — „Ha megtagadnák a határátlépést, ez kedvezőt­lenül befolyásolná a kar­rierjüket. Mit érnek önök nélkülem? Kezeskedem biz­tonságos visszatérésükért! Ehhez csak a norvég, vagy finn határt keli átlépniük, vagy tengeren Svédország­ba jutniok. A határon már várni fogják önöket embe­reim, de elég bemenniük bármelyik amerikai követ­ségre és azt mondani: Paul Dexter embere vagyok, s a többi már nem a maguk dolga. — Végül átléptem a ha­tárt. Lettország területén találkoznom kellett volha „Imanttal” és „Herberttel”. Ám a megbeszélt találka­helyre nem mentem el, ha­nem egyenesen szülőfalum­ba siettem. AZ ÜJ ÖLTÖNY Lidumsz őrnagy már má­sodik hete feküdt a kórház sebészeti osztályán. Zarinys golyója a ballábát találta el, és enyhén megsértette a csontot ... Mindez olyan hirtelen történt. Éppen, amikor el akarta állni a menekülő kém útját. Zarinysnak azon­ban még volt ideje lőni. Az első pillanatban, amikor a váratlan erő földre taszí­totta, Lidumsz nem érzett fájdalmat. De még mindezt át sem gondolhatta, ami­kor Zarinyst elfogták és kocsiba tuszkolták. Alksznisz alezredes, hogy megállítsa a vérzést, ha­marjában egy szíjjal szo­rította el a térd felett Li­dumsz lábát. Azután elkí­sérte az őrnagyot a ' kór­házba, s mindaddig haza se ment, amíg az orvosok meg nem vizsgálták és ve­szélytelennek nem nyilvá­nították a sebet. Attól kezdve is minden nap meglátogatta Lidumszot, akinek ágya mellett min­den alkalommal ott ült az anyja. Hogy ne izgassa fel a kisöreget, Lidumsz azt mondta: a tornateremben esett le a nyújtóról. Füllen­tésébe beavatta az orvoso­kat, s természetesen az al­ezredest is. Most, hogy a sajgó fáj­dalom alábbhagyott, Li- dumsznak különösen nehe­zére esett a kórházban len­nie. Egyre gyakrabban hoz­ta szóba kiírását, s Alksz- niszt állandóan a Zarinys- ügy eredményéről faggatta. De az alezredes mindunta­lan másra terelte a szót,- Csak egyszer mondott any- nyit: — Ne izguljon, Lidumsz. A munka megvárja. Na­gyon érdekes és felelősség- teljes feladat vár magára. De erről majd később. Egyelőre gyógyuljon meg. És eljött a nap, amikor Lidumsz, bár még kissé bi­cegve, újra megjelenhetett az alezredes szobájában. — Üdvözlöm felépülése alkalmából. — Alksznisz megölelte a fiatalembert. — Most már tárgyalhatunk a munkáról. Foglaljon helyet — mondta Alksznisz, mi­közben vaskos dossziét ke­rített elő. — Üj ügybe kez­dünk. amiben különleges megbízatást teljesíthet... ..: Elegánsan öltözött fia­talember lépett be a ruha­szalonba. — Öltönyt szeretnék csi­náltatni — fordult az el­adónőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkesere­dett: — Most mit tegyek? Hol­nap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni a rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt szerencséje: a vezető a központba ment. Az iro­dában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt ta­lált. A fiatalember této­vázva toporgott egy dara­big, majd hozzá fordult: — Magához jöttem. —• Hozzám? — csodálko­zott el a nő. — Igen, magához —, is­mételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magában. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öl­tönyt. Szóljon már az ér­dekemben. Látom, hogy jó szíve van. A gépírónő zavartan mo­solygott: (Folytatjuk.) vörös gyalogezred tagjai voltak, hogy 1969. április 4-én Nagykőrösön találko­zót rendez. Kéri továbbá* hogy az alakulat volt tag­jai közöljék nevüket és lakcímüket, valamint a ta­lálkozón való részvételi szándékukat 1969. március 20-ig a Hazafias Népfront nagykőrösi városi bizottsági gával (Hősök tere 9.). Élénk külföldi piackutatás Megélénkült a külföldi piacokat kutató munka a* idén a Férfi Fehérnemű- gyárban. A vállalat köz­pontjából Jugoszláviában, több afrikai államban, a Német Demokratikus Köz­társaságban, Kanadában és Angliában tartózkodnak kereskedelmi szakemberek, hogy felmérjék az áruel­helyezési lehetőségeket. A belkereskedelem a ko­rábbinál kevesebb megren­delést adott. S mint Varga István, a Férfi Fehérnemű­gyár bajai gyárának gaz­dasági vezetője elmondta, ezt a bácskai város műhe­lyeiben is megérzik. A ha­zai bevételcsökkenést kül­földi szállításokkal igyekez­nek pótolni. Mintegy 20 százalékkal több férfiinget küldenek például a koráb­bi évekhez képest a Szov­jetunióba. Eddig 230 ezer darabra érkezett megren­delés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom