Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-05 / 53. szám
4 oldal 1969. március 5. szerda Mit hiányol a vásárló? Mit ígér a kereskedelem? A közelmúltban panasz érkezett hozzánk a kecskeméti 1164-es ÁBC-áruházra. Eszerint az üzlet 5—10 perces késéssel nyit ée az elárusítók sem úgy foglalkoznak a vásárlókkal, ahogyan kellene. Vajon a panasz mennyire fedi a valóságot? Erre voltunk kíváncsiak, amikor az elmarasztalást követő nap reggelén, fél hét előtt pár perccel néhány környékbeli vásárlóval ott topogtunk az áruház küszöbén. Pontos időben, fél hétkor nyitottak. Az üzletben rend volt és tisztaság. Meglepetés Elöljáróban Szűcs Mi- hályné és Somodi Sándor üzletvezető helyetteseket kértük meg, hogy bepillanthassunk a panaszkönyvbe. Elmarasztalás helyett elismerő szavakat találtunk bejegyezve: íme „Most, amikor 19 hónap után elmegyek a Csilléritelepről, kedves kötelességemnek érzem, hogy kifejezzem elismerésemet az áruház dolgozóinak a körültekintő kiszolgálásért. Deák Anna pedagógus.” Kellemes meglepetés. De nézzük csak, kik is látják el a körültekintő kiszolgálást? Az 1164-es ÁBC-áruház a most tanuló ifjú kereskedelmi dolgozók „műhelye”. Két éven át itt sajátítják el a kereskedelmi szakma csínját-bínját. Nem kétséges, hogy vannak zökkenők a kiszolgálásban, hiszen tanulókról van szó, akik 34-en műszakonként váltják egymást. Megtörténik, hogy valakinek egy kicsit több tejföl kerül az edényébe, mint amiért fizet, vagy nem úgy vágják össze a vásárolt disznófejet, ahogyan szeretnék. Ennek ellenére — állítják az áruház vezetői — a tanulók 95 százaléka becsülettel megállja a helyét — Az utóbbi időkben hallatszottak panaszok — mondta Nagy Endre üzletvezető —, de nem egészen egyenes úton reagálnak a vevők. — Nem az lenne az első megoldás, hogy a megyei tanácsot, vagy a Petőfi Népét értesítsék, hanem bennünket, az üzlet vezetőit. ígérem, nem azzal fogadjuk az esetleges elmarasztalást, hogy majd utánanézünk, hanem azonnal intézkedünk is. Ezzel lénye- nyesen megkönnyítenék a dolgunkat. Itt kétszeresen hiány — a hiány Olyan szabályellenesség nem történhetett meg, hogy fél hét után nyitottunk volna, mert hatkor kezdünk dolgozni és félórával később mindig pontosan ki is nyitunk. — Panaszokról lévén szó, milyen az üzlet áruellátottsága? Van-e sok áru a hiánycikkek listáján? — A FŰSZERT legutóbbi áruigényünk 39 százalékát elégítette ki, aminek hatását mi is érezzük a vásárlói igényeken keresztül. Sajnos, nem tehetünk semmit. Pedig ebben az új városrészben nagy szükség lenne a pontos és minden igényt kielégítő áruellátásra. Ugyanis itt nem úgy van, mint a belvárosban, hogy ha egyik üzletben nincs meg a keresett áru, akkor átmegyek a másikba és megveszem ott. Innen a vevőnek be kell mennie a város központjába, ha nálunk nem kap meg valamit. Ez pedig nem a legmegfelelőbb megoldás. Hiánycikk a lebbencs, a metélt és a nagykocka * tészta, amit hónapok óta nem tud beszerezni az üzlet. Ezzel kapcsolatban any- nyit, hogy bedolgozóktól is szívesen átvennénk tésztaféléket. De, ha már az élelmiszereknél tartunk, akkor ide kívánkozik az is, hogy karácsony óta nem kaptunk másod- és harmadosztályú csirkét. Aprólékot is nagyon ritkán és keveset. Sok gondot okoz a félegyházi fagyasztott marhahús minősége. Egy szállítmányt vissza is küldtünk. Visszatérően hiánycikk a vatta. Pálma guminadrág, Ultra mosószer, teasütemények stb. Így gyakran előfordul, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülünk a fogyasztók előtt. Mit ígérnek ? — Vajon mit ígér ezzel kapcsolatban a FŰSZERT kecskeméti lerakata? — Az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti fiókjának illetékeseitől megtudtuk: a tésztafélék egyes fajtái annyira kapósak megyénkben, hogy néhány nap alatt elfogyott az utolsó szállítmány is. Ez egyébként a teasüteményekre is vonatkozik. Az úgynevezett többletigényt pedig az ipar képtelen kielégíteni. A Pálma nadrág, vattaellátásban nincs fennakadás — adták tudtunkra az Illetékesek. Viszont lényegesen megnövekedett az Ultra mosószer iránti kereslet, amelyből ugyan 25 százalékkal többet kapott megyénk, mint tavaly, mégsem fedezi a növekvő keresletet. Vajon hol lehet a megoldás, a hiánycikkek felszámolásának kulcsa? Annyi bizonyos, hogy nem a fogyasztó zsebében! B. I. Harminchatezer nap Ha film készülne a du- I éltető csodaszere: a föld és napataji Vörös István bácsi az emberek szeretete. eseményekben gazdag élet- I Amikor meglátogattuk, Nézzük, miről ír a Petőfi Népe? (Pásztor Zoltán felvétele.) adta ezt az idézetet, ő maga ejtette így, jegyezte meg hosszú évtizedeken át!) — Ez a ház három évvel fiatalabb, mint én — jár végig tekintete az idő pácolta gerendákon, a konyha szabad kéményén. — Egy van csak tán itt, ami öregebb nálam: a kamrában a tulipántos téka. Azt valamelyik ősöm még 1852- ben készítette. A nyomtatott betűt ma is szabad szemmel böngészi. — Könnyezik a szemem a pápaszemtől — magyarázza. S amíg a napi hírek olvasása közben elkészül a fénykép, fennhangon sorolja lapunkból a világeseményekről szóló tudósítások címeit: Nixon Európában, Rakéták robbantak Saigon központjában. Bizonyosak vagyunk ben. ne, hogy Vörös István, aki novemberben tölti majd a «zázat. lapunk legéleme- dettebb korú aktív olvasó, ja. Legyen is az még számos éven át! Jóba T.bor Belvíz az algyői olaj mezőn útjáról, bízvást ez lehetne a címe. Hiszen élete 99. évébe ennél is több nap fért eddig. S hogy ezt a pátriárkái életkort mindeddig friss erőben, egészségben, érhette meg, ennek egyetlen titka a munkás szorgalom. Mikor afelől faggatjuk, mit tart a legszebbnek az eltelt évszázadban, így felel: — A paraszti foglalatoskodást. Azt „gyönyörűen szerettem” ... Senki nem húzott olyan szép, egyenes barázdákat mint én. Arra sem kevésbé büszke, hogy kora ifjúsága óta a társadalomnak szolgált, s az életút 82 mérföldkövét — ugyanennyi esztendőt — járta végig a közüívekben tevékenykedve. Ez volt hát akkor Is munkában találtuk: a tűzhely mellett ülve kukoricát morzsolt. Napjai minden percét igyekszik hasznosan eltölteni, fát aprít, tesz-vesz a ház körül. az udvarban. — Barkácsoló ember voltam világéletemben — mutatja a kamrában a maga készítette gyalupadot, sző- lőzúzót, prést. — Úgy voltam vele, hogy ami szerszámot más meg tud csinálni. annak én is elsajátíthatom a készítési módját. Már az iskolában jól az elmémbe véstem a tanítóm szavait: „Exercitium facit virum — gyakorlat teszi a mestert”. (Nehogy valaki azt gondolja, hogy István bácsi szájába az újságíró Az algyői olaj mezőn, amely az ország legmélyebb fekvésű területe, az utóbbi napokiban olyan nagy mennyiségű belvíz gyűlt össze, hogy sok olaj- kútnál már csak a zárószerkezet teteje látszik ki a vízből. Vasárnap és hétfőn egymásután zárták le a veszélyeztetett kutakat. Kedden már 15 kútnál szünetelt a termelés. Az ily módon keletkezett kiesés pótlására újabb kutakat vonnak be a termelésbe, amellett megfeszített erővel dolgoznak a belvízveszély elhárításán. Olajbányászok és vízügyi dolgozók markológépekkel és más eszközökkel egyengetik a csatornákat, szabaddá teszik a víz útját a Tisza felé. KIS JÓ SÁNDOR: C hcii örömök Mint lapunk barátja Szimath Kázmér magánnyomozó jelenti, a Bács megyei Közönség Bosszantó Hivatal (BKBH) fokozza tevékenységét. Erre mutat többek között az, hogy legújabban a mértékutáni szabóság vadászterületén keres magának pácienseket. Egyik ilyen ügyfél éppen Szimath Kázmér volt, aki a következőkben számol be kalandjáról: — Minap kaptam meg az új ruhámat, gyönyörű szürke, de viselésének már az első napján egész nap vakaróztam. Otthon aztán szemügyre vettem, s jobb hónaljában tizenhárom tűhegyet fedeztem föl. A szitavászonnak nevezett bélésanyag termeli ezeket. Amikor leveted és kitapogatod, nyomban látod, egyszerű a dolog, csak ki kell huzigálni a szálakat. Igen ám, így is volt valamikor, azóta azonban a BKBH tökéletesítette a dolgot. Kihúzhatatlan szőröket fűzött a vászonba. Körömvágó kisollóval 'estem neki, sikerült is legtöbbjét megfaragnom, ám viselet közben újra kinőnek. Az ujjabélést már három helyen bevágtam, de a tűhegyek egyre tüzesebben szúrnak. — Indítványom: Adjanak a zakóhoz poloskairtó szert. (Hintőpor-félére gondolok.) Egyfelől hűsítené a sebeket, másfelől végetvetne a „férgek” garázdálkodásának. Mert így az ügyfelek az utcán fognak kiugrani bőrükből — is a zakóból. A honi kopertaipar februári meglepetése a lenyalhatatlan boríték. Nagy alakú, fehér, s amikor leragasztod, fölenged. Végignyomkodod ujjaiddal minden pontját, fölenged. Rátenyerelsz, fölenged. Nyalsz rajta még egyet, és fölszisz- szensz, mert éle elvágta a nyelvedet. Zsebkendővel hü- sítgeted, öklöddel a kopertát vered, majd ráteszed, az Üj Magyar Lexikon első kötetét, aztán mind a hatot, erre nemcsak fölenged, de a leffentyűje vissza is penderíti. Van, aki ilyenkor szidja apját, anyját, ám művelt emberfő talál megoldást. Behozod a ragasztót, be van száHARC A BORÍTÉKKAL. radva a nyílása, felszúrod ollóval, hegye ujjad hegyébe szalad. Robbanásig feszült a helyzet, nem veszted nyugalmad, ragasztószalagot kerítesz, körül-körülragasztod, no, ez már aztán föl nem nyílik többé. Kedvtelve nézegeted, lám a bölcs megfontolás, körültekintés mindig meghozza a kívánt eredményt. Emelgeted aztán, vajon mennyi bélyeg kell rá és gyanúsan könnyűnek találod. Nem csoda: A dédmama fényképe, a súlyos kartonra szerelt, amely miatt a nagyalakú boríték kellett és amely miatt fenti cselekedeteidet mind végbevitted — kifelejtődött belőle. Fürdőszobák öröme. Persze csak öb- elszakílő lánccal tökéletes. A játék akként megy, hogy az ember gondosan bedugja a kád levezető nyílását, és amikor bele akar ülni, örömmel tapasztalja, hogy a víz kétharmada máris lefolyt. Nyilvánvaló, hogy a dugó nem jól zár, bizonyára tág és lötyög. Ránt rajta mérgeset az ember és a lánc azonnal elszakad, s a d.ugó semmi erővel ki nem emelhető többé, mindazonáltal a vizet tovább is simán engedi. A BKBH e hó végére új láncot hoz forgalomba. Ehhez már nem is kell rángatás, a puszta ránézésre, sőt ha ravaszságból kerülöd a rápillantást, önsúlyától elszakad. Sajnálattal észleli a BKBH vezetősége, hogy a közönség , mert elhanyagolja az otthoni A házi testedzés fellendítése végett hozták forgalomba a bútorboltokban itt-ott már kapható kilencemberes rekamiét. Külsőre éppen olyan, mint a kétemberes volt. Két- emberesnek tudvalevőleg azt a rekamiét nevezzük, amelynek ágyneműtartó fiókját férj és feleség együttes erőfeszítéssel, aránylag könnyen kihúzza, mert be van ugyan dagadva, de csak éppen hogy. Az új bedagasztás remekül sikerült. A mintapéldány kihúzásához kilenc ember kell Három ember húzza a fiókot, három ember húzza a három embert, három ember pedig azt a három embert húzza, aki a fiókot húzó három embert húzza. KILENCEMBERES RÉKÁM IÉ újabban azért is Ideges tornát. SZÖKTETŐ DUGÓ Betonbetyárok A huligánkodás a járdákról mindjobban kiterjed az úttestekre is. Az aszfaltbetyárok mellett nem kevesebb átok hull a beton betyárokra, akik — kihasználva helyzeti előnyüket, mivel a gyalogosokkal szemben ők ülnek a gyors gépjárművek nyergében — kegyetlen pimaszságokra vetemednek. Kolléganőm — még az átélt rémület és felháborodás sápadtságával — mondja el egyik reggel, hogyan járt a zebrán. Két kisgyerekével szabályosan, tehát nyugodtan halad át az úttesten, pontosan a zebrán. Látja ám, hogy az egyik kecskeméti vállalat szolgálati személygépkocsija közeledik. Elől — a sofőr mellett az üzem egyik vezetője, akit szintén ismer. De mialatt mindezt konstatálja, a rettenet és még jó reflexei parancsára rántja fel gyerekeit a járdára, szerencsés ugrással. A kocsi tudniillik úgy hajtott rájuk, mintha vezetője vak lett volna. Még aznap megkeresi az említett vezetőembert. Mint édesanya is — udvariasan — megmondja a véleményét, s kéri, beszélgessen a gépkocsi- vezetőjével, ne legyen máskor és senkivel olyan kíméletlen, mint ezúttal. S mi volt a vezetőember válasza? — De asszonyom, ön mégiscsak felugrott a járdára . . . Szerencsétlenség nem történt . .. Mit lehet erre tenni? A kolléganő, az édesanya nyel egy nagyot. Más. Nőismerősünk a Honvédkórházban dolgozik — Kecskeméten. A Leninváros- ban lakik — két öreg szülőiével. Valomelvik este- munka után hazafelé tart másodma- gával. Csupa csatak minden járda, út, az eső is vigasztalanul szemerkél, mint napok óta. Az Árpád körúton, a temető irányában levő kereszteződésnél kelnének át. Csak nagy üggyel-bajjal lehet, mert sík víz és pocsolya az útpadka melletti lejtősebb rész. Tudjuk, nagy arrafelé a járműforgalom, sok gépkocsi parkol, álldogál a gyárak közelében levő utcákon. Érthető, hogy az ilyen esőzésben felgyűlt víz is merő olajos. Épp ilyen szivárványos tengeren kelnek át, mikor egy teherautó közeledik — a tőlük átellenes oldalon. Közelükbe érve, a gépkocsivezető pimaszul áthajt a menetirányával ellentétes oldalra — hozzájuk — csak azért, hogy a pocsolyatengert rájuk fröcs- csentse. Ismerősünk tetőtől talpig vizes-olajos-sáros lett. Dermedtségében arra se jutott ideje — társának sem —, hogy megnézze, hovavaló a jármű, mi a rendszáma . .. Otthon — úgy nagykabáto- san kellett a fürdőkádba állnia, mert másképp nem lehetett lemosni a sarat. Persze, az olaj most már nem megy ki az anyagból ... — Dolgozó nő, két szülőjét tartja. Ez a kabátja már lassan tízéves. Azt is úgy kellett kispórolnia, hogy megfordíttas- sa — nemrég . . . Most mit csináljon az olajfoltos kabáttal? Jár benne, mert egyelőre nehéz lenne másikat venni . . . Mindez egy betonbetyár miatt, aki „szórakozott”. Aztán odahaza jóllakottan böfögött, s vigyorgott magában a hecéen. Talán eszébe sem jut, hogy vele együtt sok tisztességes gépkocsivezetőt is szidnak. Tóth István
