Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

1 oldal

I960, március 30. vasárnap

Jubilál a szervezett üdültetés

Okosan éljünk a nagyobb lehetőséggel!

— Bizony a dolgozók zöme a főidényben szeretne üdülni — mondja érdeklődésünkre válaszolva Arató Sándor, a i Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának 6zb-titkára. — Az elő- és utószezonra érvényes beutalók jórésze a nyakunkon marad.

Lapozgatjuk a nyilvántartást. amelyből kitűnik, hogy az 1200-nál több dolgozót foglalkoztató üzem miként részesedik a szakszervezetnek ebből a kedvezményes juttatásából.

— Tavaly jól jártunk:

ötven felnőttbeutalót

kaptunk, ebből tizenkettőt házaspárok, illetve családok. Gyermeküdülőjegyből 12 jutott a főidényre, fele ennyi pedig az év egyéb szakaszára.

Az idei első félévben 20 beutalóval gazdálkodhatunk. Az üdülés jogával

háromnegyedrészt fizikai dolgozóink élnek. A tapasztalat az, hogy akik főidényben már belekóstoltak, legközelebb szívesen vállalják az őszi, esetleg a téli beutalást is.

A fémmunkások egyébként több lehetőség közt is válogathatnak: rendelkezésre áll a szárszói üdülő (igaz, csak 10—12 család részére, 6 meglehetősen költségesen), az önellátásos cserkeszőlői nyaraló (ezt a fürdőhely távlati fejlesztésével párhuzamosan egész évben működő üdülővé szeretnék kiépíteni). A fiatalok Tisza- ugon víkendezhetnek, de hovatovább rendszeressé válnak a csoportos balatoni táborozások is. Ami pedig a külföldi lehetőségeket illeti: a tavalyi lipcsei túrát ez évben — nagyobb létszámmal —, lengyelországi kirándulás követi.

zalékban vannak képviselve. A nők egyébként számarányukon felül részesednek szakszervezeti beutalásban, nekik jutott ugyanis az üdülőjegyek 52 százaléka.

Érdekes az idei első félévben kiadott 2100 beutaló megyebizottságonkénti megoszlását is vizsgálni. A legtöbb — 465 üdülőjegy — a MEDOSZ-nak jutott. Őket a KPVDSZ követi 252, majd az ÉDOSZ és az Építők 186, illetve 184 beutalóval. A vállalatok, gyárak közül természetesen — ezt a munkáslét- szám indokolja — a nagyüzemek vezetnek.

— Megyénkből az idén 6541-en üdülhetnek szakszervezeti beutalóval. Ezt az akciót egyébként jól egészíti ki a vállalati saját üdülők rendszere, amelynek révén tavaly csaknem 7 ezer felnőtt és

Négymillió beutalt

Az üdülési lehetőségeket illetően ez tehát dióhéjban a helyzet Kecskemét egyik találomra kiválasztott nagyüzemében. Azt, hogy általában milyen tendenciák érvényesülnek, Végh Pál. a Szakszervezetek Megyei Tanácsa társadalombiztosítási, egészségügyi és üdülési bizottságának vezetője körvonalazta beszélgetésünk során. Időszerűséget adott a tények e summázásának, hogy a szervezett üdültetés rendszere idén ünnepli két évtizedes 'jubileumát. Azt megelő""en a dolgozóknak csupán a Tanács- köztársaság adta meg ezt a jogot.

nő; a fizikai munkások aránya 62 százalékos, a 30 éven aluliak pedig 36 szégyennek számára vált lehetővé a gondtalan pihenés, méghozzá főidényben.

Pihenni mindig lehet...

Szakszervezeti emberekkel beszélgetve, gyakran előtérbe kerülő téma a „csak nyáron”-szemlélet, amelyet évek óta hasztalanul igyekeznek megváltoztatni. (Tavaly például 120, főként téli üdülőjegy nem került emiatt felhasználásra, ment veszendőbe!) Holott, mint a Fémmunkás említett példája is bizonyítja, érdemes erre is

vállalkozni, hiszen télen éppoly kellemesen lehet pihenni.

A SZOT mindent elkövet, hogy az igényekkel lépést tartson. Üjabb üdülők épülnek, a meglevőket bővítik, sőt szállodai szobákat is bérelnek. A közkedvelt hatnapos hajóuta- kon (Bécs, Pozsony, Aldu- na) az idén 360 megyénk- beíi vehet részt.

Gályától a Duna-kanyarig

— Míg 1949-ben az ország 85 ezer dolgozója élt ezzel a lehetőséggel, most, a jubileumi évben már 240 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek üdülhet — mondja Végh elvtárs. — Az első 18 esztendőt számba vevő statisztika mérlege: összesen 4 millió üdülő!

Több nő üdül

Megyénkben 107 ezer a szervezett dolgozók létszáma. Közülük 41 százalék a

Talán . nem érdektelenek azok az adatok sem, amelyek a tavaly igénybe vett üdülőjegyek jellegéről árulkodnak. E szerint a beutaltak 37 százaléka magaslati üdülőhelyen járt. 30 százalék részesült gyógybeutalás- ban (Hévíz, Hajdúszoboszló stb.), a Balatont 26 százalékuk élvezhette, míg a fennmaradó 7 százalék a Duna-kanyarral ismerkedett, vagy hajóútra indult.

— Mielőbb fel kell számolni a még több helyütt tapasztalható fonáksá gokat — mondja végezetül az

SZMT munkatársa. — Maradéktalan igazságosságra kell törekedni az üdülőjegyek elosztása során. Szűnjék meg a gépiesség: a lehetőségek puszta felsorolása a faliújságon, utána pedig aki kapja, az marja ... De szakítsunk végre az „egyéni szimpátiával” is: az szb-titkár ne zsebből, haveroknak osztogassa a beutalókat ... Mindebből következik, hogy két fő elvet kell feltétlenül érvényre juttatni: a jutalomjelleget és a következetes demokratizmust. J. T.

Várnai Zseni

— találkoztunk már?

— kérdezte kedvesen.

A körülállók összemosolyognak :

— Igen, igen. Mi mindannyian ismerjük már, láttuk a képernyőn.

Valóban, mint régi ismerőst fogadták Várnai Zseni költőnőt a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumban. A Tanács- köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából hívták meg. S Várnai Zseni szívesen jött. Azt mondja, nagyon szeret találkozni a fiatalokkal.

— Ö, a felszabadulás után is jártam itt, sokszor

— mondja mosolyogva —, de akkor még nem ilyen kényelmes autóval. S persze még fiatal voltam, alig 60 éves.

Várnai Zseni szeiretetre méltó közvetlensége szinte közmondásos. Most is, még le sem ült az intézet igazgatójának szobájában, már érdeklődik, kérdezget, egycsapásra közvetlen hangulatot teremt.

j^onfay Tibor igazga- gatóval érkezett, s itt Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkára, Dudás Benjámin, a megyei pártbizottság munkatársa, Keresztes Nagy Imre, az intézet igazgatóhelyettese, Csilcai Imre párttitkár, és Papes Béla tanár, az ünnepség egyik lelkes szervezője fogadta.

Erdélyi elvtárs ajándékkal kedveskedik. A megyei könyvtár ünnepi kiadványát adja át, amelyben Várnai Zseni több műve is szerepel. S a városi párt- bizottság nevében is köszönetét mond, hogy elfogadta a meghívást.

— Mostanában sokat utazom ismét — mondja a vendég — Tegnapelőtt Martfűn és Szolnokon jártam. Örültem a meghívásnak, hiszen a cipőgyárban a dolgozók túlnyomó többsége nő. Ugye itt is sok a lány a hallgatók között? ..

— fordul az igazgatóhoz.

Régebbi kecskeméti emlékeire terelődik a szó:

A Tanácsköztársaság

alatt többször megfordultam Kecskeméten. Jól emlékszem, egy ízben Bertha

Lajossal és Halasi Andorral jártunk itt előadást tartani. Aznap azonban nem lett semmi a programból. Fontosabb dolguk akadt vendéglátóinknak, Héjjasék akkor robbantották ki a szentkirályszabadjai lázadást.

^1 agyon sokszor megfordult Kecskeméten később is. Itt él Kati nővére, akit nagyon szeret. Elérzékenyülten beszél róla:

— Akkor még, 19-ben, arra volt a legbüszkébb, hogy ő vitte a felvonuláson a zászlót. Szegénykém, később sokkal nagyobb dolgokat is véghez vitt.

Nála talált menedéket Várnai Zseni 1944-ben, amikor bejöttek a németek. Nővére akkor Pesten lakott, János fiával, aki ma híres, neves festőművész, Rómában él.

Várnai Zsenit álruhában, álnéven bújtatta, mint vidéki cselédasszonyt. A költőnő betegen feküdt egy kis mellékszobában, amikor bejöttek a nyilasok házkutatást tartani. Kérdezték a nővérétől, hogy ki az, aki nála lakik. Egy szegény kecskeméti asz- szony — felelte. — Mit tehettem, befogadtam ... — Szeme se rebbent, pedig halálos veszedelemben forogtak.

— Hiszen mi ismerjük ezt a történetet! — mondják a jelenlevők —. a Varga Eszter feltámadásából, egyik legszebb elbeszélő költeményéből.

M

■ ■ osolyog.

— Az író élete, hiába, nyílt titok. Különösen azé, akinek a sorsa eggyéforrt a mozgalommal. Velem csupa olyan dolog történt, amit meg kellett írnom ... — felvillan kedves mosolya. — Hanem aztán a felszabaduláskor nagyon gyorsan megfiatalodtam ám.

Csodálatos elpusztíthatatlan életkedve. Jövőre tölti be a 80-at. Élete szinte szakadatlan nélkülözés és harc. A szép fiatal színinövendék férje, Peterdi Andor költő és újságíró révén került be a munkásmozgalomba. Amikor alig 20 évesen megírta első versét, a férje vitte be a Népszavához. Ö ismerte fel benne a tehetséget, s ő biztatta. 1912. májusában írta meg híres versét, a „Katona fiamnak” című, gyújtóhatású költeményt, amely az első világháborúban százezreket buzdított az imperialista elnyomás elleni harcra.

Ezt a verset mondja el most is a technikum ünnepélyén. Tűzzel, szívből. Vagy ezer fiú, lány ül a tágas kultúrteremben. A költeménnyel, s az események egykori szereplőjével való találkozás nyomán alighanem sikerült megsejteniük valamit abból a csaknem hat évtizeddel ezelőtti hősi korszakból.

Vi™, ^ kereset- len szavakkal beszél a nagy időkről. Csillog a szeme, amikor elmondja, hogy lefoglalták a fürdőszobákat a Tanácsköztársaság idején, a proletár gyerekek számára. Azt akarták, hogy minden gyerek fürödhessen, mindennap. S milyen nagyszerű volt, amikor birtokba vették a gyerekek a Margitszigetet, ahova azelőtt csak az urak tehették be a lábukat.

— Ti már aligha értitek, milyen nagy dolog volt ez, ifjú barátaim. Ilyen modern, gyönyörű iskolában beszélhetek nektek, ahol tanulhattok gondok nélkül... örüljetek, hogy sohasem ismertétek azt a másik világot!

Befejezésül elmondja egyik új versét: Tanulj ámulni hazánk ifjúsága!

Lelkes taps, megható tekintetek fogadták Várnai Zseni szavait. Az ünnepség után a hallgatók köszönetképpen megmutatták kiállításukat, amelyet tiszteletére, az ő műveiből állítotok össze.

N olyan jó lett volna még hosszan, sokáig beszélgetni vale. De búcsúzott:

— Ne haragudjatok gyet rekek! Szeretnék elmenni a Vak Bottyán utca 9-be is, Kati nővéremhez.

Mester László

Kisjó Sándor:

Újdonságok

a BKBH tavaszi műsorán

Bár a március havi időjárás, hála Sándor, József és Benedek kartársaknak, éppen elég mérget okozott, a Bács megyei Közönség Bosszantó Hivatal sem akar lemaradni és mint lapunk barátja, Szimath Kázmér magánnyomozó jelenti, április hóra egész sereg meglepetése van.

Máris megyeszer- te emlegetik a keresztmamáját annak, aki a CSÁKIJA nylonharisnyát föltalálta. Mi az a CSAKHA-nylon? Az oly harisnya, melynek szeme nem szalad le, csak ha

hó éri, hő éri, eső éri, jég éri, köd éri, dér éri, árnyék éri, fény éri, nap megsüti, szél megfújja. Egyszóval csak ha felhúzzák, de akkor nyomban.

Zsilettel beretvál- kozók öröme a TO- TŰPENGE, vagyis ma már nem minden penge rossz, sok jó is van köztük, csak ki kell találni, melyik. S mivel a nyájas be- retválkozó, ha rossz a penge, szívesen csapja falhoz, rugalmas acélból készül, oly acélból, mely kezedbe visz- szapattan, és másodszor is oda lehet vágni. Van, aki

meggázolni szereti, az új penge gázolás után kirúgja magát és akkor lehet újfent gázolni és taposni. Csomagolása tetszetős, dobozában parányi ólomnehezék. Tiszába, Dunába és kútba dobva azonnal elsüllyed.

Toronyházak lakóinak szórakoztatására elsőrendű tavaszi gondolat a

PANORÁMIKUS LIFT. A felvonó játékot eddig az tette egyhangúvá, hogy amikor odaléptél, már kint volt a cédula: Nem működik. Ez nincs többé. Sikerült oly liftet kitermelni}

mely kizárólag menet közben romlik el és csakis két emelet közt akként, hogy a légiutasnak hasa táján a metszővonal, s kibújni sem alul, sem fölül nem tud. De míg eddig csak a hangját hallottuk, a jövőben mindenki gyönyörködhetik a látványban is. Üvegből készül a panorámikus lift és nézheted a harmadik emeletről, amint az ürge lábaival toporzékol, ugyanakkor . a negyedikről azt, hogy két karját égnek emeli és enhajába markol. Lesz természetesen mikrofonja és hangszórója is, hogy hallani lehessen, amint éppen tizenhat éven felülieknek való filmszöveget mond.

Az önkiszolgáló boltok közönségének a tetszését legjobban a RAGASZKODÓ KOSARAK nyerték meg. Azok a piros, zöld, sárga, fehér és kék vaskosarak, amelyeket mágneses kosárnak is becéz a publikum és nyomban hozzáteszik, hogy az isten nyuvassza. Kicsi tornyokba rakva várja a népet, megfogsz egy kéket, sárgát húz magával, hagyod hát, sietsz másik tor- nyocskához, onnan veszel egy pirosat, három fehér és négy zöld kapaszkodik bele. Ha ugyanis egy ilyen bulldogkosár belekap a másikba, az harmadikat harap magához és őket soha többé senki szét nem választja. Öt perc múlva csak azt látod, hogy nyolc-tíz vevő rázza, rúgja, vágja, veri a fenevadakat, és amikor végre egyet kiszabadít, akkorra az illető már görcsben ráng és üvöltő hangot ad.

SZÍNHÁZI JELENTÉSÉBEN megállapítja Szimath Kázmér, hogy a publikum dühítése vesztett eredeti lendületéből, az emberek színházban jól érzik magukat, ami arra mutat, hogy a közönségbosszantás itt nem tartott lépést.

Újjászervezi munkáját a zaj- és zörejellátó tagozat.

Nagy testű vállalkozók toborzásával több száz álmelákot bérelnek föl. akik rossz jeggyel beülnek a sorközépre, s amikor jön a hely jogos tulajdonosa, szívóskodnak és csak hosszas vita és dulakodás árán hajlandók átköltözni a nézőtér másik oldalára.

Éves szerződéssel fogadnak föl színházi leejtőket, akik fentről színlapot, nyaksálat, kesztyűt, retikült, látcsőtokot, gitárt, csizmahúzót és hintalovat dobnak az alattuk ülők nyaka közé.

Hiperzörgős papírból készült cu- korkás zacskó kerül forgalomba, amely oly harsányan recseg és csörög, hogy elnyeli Lear király átkait és dörgedelmeit.

Szükség van arra, hogy a szereplők hangjának túlköhö- gését vezérkráko- gók kezdeményezzék. Tömegesen vesznek föl hörgő- köhögőket, sorozat- tüsszentőket, különleges tehetségeket, kik ugatásszerű mélyköhögéssel tudják aláfesteni az

összhangot és fúvósokat, kik a pia- nisszimót kivárják és zsebkendőt rántva akkor trombitálnak bele, amikor legmélyebb a csönd.

Mivel egyik-másik vidám jelenettel kapcsolatban az a hír járja, hogy a közönség időnként hangosan kacag, az első sorokba jól fizetett hangulat- rontókat ültetnek, akik a derülni kívánókat lesújtó pillantással mérik végig és olyan savanyú pofát vágnak, hogy a színésznek torkára forr a vicc.

Végül újjászervezik a ruhatári gyürmanok csapatát, a kabáttépő és kalaptipró bajnokokat, mert ma már a ruhatári csata sem az a régi hamisítatlan, amilyen egynéhány évvel ezelőtt volt.

I