Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
1989. március 23. kedd 5. oldal Fonás i alán túlzottan lírai ez a cím. In- * kább egy vers fölé való. De elnézést a poéta hajlamokért. Hiszen — Petőfivel szólva — o „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni...” helyett ezúttal valami közös öröm és nem a „saját f^dalmad” ébreszti ezeket az érzelmeket. S azt hiszem, velem együtt sokan vannak így. Mindazok, akik hittek benne, hogy valaha a „szóló szőlő és csengő barack” hazájában a szellemi értékek is mindenki előtt látható folyamatba — a termést hozó évszakokhoz hasonló rendbe — illeszkednek. Persze tudom én, hogy egy irodalmi és művészeti (s a tudományt is címszavában hordozó) folyóirat kiadása, első számának megjelenése még nem világrengető esemény. Különösen, ha másutt ezek már a tizenvalahányadik évfolyamnál tartanak. De hiszem és vallom, hogy van valami hasonlóság e táj hajdani szőlőültető parasztjainak talajforgató, izzasztó és könyörtelenül nehéz munkája, és a mostani első igazi irodalmi rügyecske megjelenését elősegítő „szellemi bábáskodók” makacs és elszánt igyekezete között. (Mennyivel könnyebb lehetett pl. ezt megteremteni, elérni egy nagy múltú megyeszékhelyen, egyetemi városban!) miként folyamatában kell látni és felfogni a dolgokat az egykori kis földműves, az első szőlőt ültető, homokot forgató paraszt munkája és a mostani termőre fordult nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök virágzó táblái között — úgy a szellemi alkotó tevékenységben sincs ez másként. S ha nem is illik visszavezetni — mert nagyképűségnek hat — Petőfihez, Mórához, Nagy Lajoshoz, vagy Molnár Erikhez, ki tagadná, hogy közvetve ők is ott voltak a megye mai szellemi életének „talajforgatói” sorában. Ha pedig közelebbi példákra akarunk hivatkozni ebben a folyamatban, csak ki kell teríteni magunk elé a Kiskunság címmel antológiának álcázott „folyóirat” korábbi számait, s máris láthatjuk, hogy ez a mostani rügyecske nem önmagától, s nem véletlenül született. S hadd ne mondjak neveket — joggal sértődhetne meg, akit kifelejtek — azok közül, akik az első számoktól kezdve oly hősiesen — kiadóért és pénfakadt zért verekedve, a jó írásokat sziszifuszi munkával összehordva és felkutatva, lektorálva és nyomdába adva — szolgálták ennek az országrésznek a jövőjét úgy is, hogy megőrizhető, szavakba és értő alkotásokba foglalt „múltat” adtak neki. Múltat a jövő nemzedék számára, s közvéleményt az országban Bács-Kiskunnak, hiszen messzebbre is elhangzó jó kürtöket fújtak — néha nem is túlságosan sok biztatás mellett. J^^^indezt csak azért akartam elmondani, mert egyetértek a progra- \mot adó nyilatkozatokkal, s a várakozó előretekintéssel. Csupán azt szeretném, ha a Forrás első számának megjelenését őszinte örömmel köszöntő újságcikk valamiféle tisztelgés lenne mindazok előtt, akik a korábbiakban rosszabb körülmények között vállalták a kezdeményezők és úttörők nehéz munkáját. Mert ma még talán felfogni is nehezen tudjuk, mit jelent a megye, a Duna—Tisza köze számára ez a „forrás”. Hiszen az első szám példányain éppen csak megszáradt a nyomdafesték. Még ki sem alakult olvasóköre. Még nem tudjuk, milyen visszhangot kelt a megyében és azon túl. Annyi azonban bizonyos: „felnőttéválásunkhoz”, Bács- Kiskun eredményeinek országos elismeréséhez, jóhíréhez ez éppen úgy hozzátartozik, mint a termelési grafikonok felfelé kúszó számadatai. S lakóinak jó közérzetét, hazafias érzületét és természetes becsvágyát éppúgy növelheti, sokszorozhatja, mint az anyagi javak gyarapodása. Illetve ez így együtt — anyagi és szellemi táplálék — adja a teljesebb életet, s visszahatva egymásra a gyorsabb előrejutás lehetőségét. orrás. Találó a cím! Utal reményeinkre és folyton megújuló tiszta hitünkre, s a bőséget jelképező források vizére — melyek értékét az alföldi embernél ki ismerné jobban. Kívánjuk: találja meg az utat ez a forrás a szerkesztők asztalától, s az újságosbódéktól az olvasók minél szélesebb rétegeihez. Legyen mindig töretlen és nyílt, szókimondó és egyértelműen világos szószólója, hordozója szocializmust építő társadalmunk nemes és igaz emberséggel teli célkitűzéseinek. F. TÖTH PÁL Településfejlesztési konferenciát rendez az MTESZ Tegnap az MTESZ Bács- Kiskun megyei szervezete titkári értekezletet tartott, amelyen a megye településfejlesztéséről tárgyaltak. Ez a téma nemrég a megyei tanács vb ülésének napirendjén is szerepelt. A végrehajtó bizottság annak idején széles körű szak- vélemény beszerzése végett az MTESZ-nek is átadta. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Bács-Kiskun megyei szervezete a településfejlesztési elgondolásokat tartalmazó anyagot megvitatásra kiadta a tagegyesületek megyei csoportjai részére. Az MTESZ megyei szervezete áprilisban kerekasztal-konferen- ciát rendez a téma szakmai megtárgyalására. Ezután a titkári értekezlet résztvevői az MTESZ küldöttközgyűlésének előkészítéséről tárgyaltak. A közgyűlést május 15-én rendezik meg. möm tisztaságát. Lassan pokollá változott az életünk. Mikor kinevezték F-re körzeti, orvosnak, azt hittem minden jóra fordul. Itt már nincsenek a kollégák, akik elől örökösen bújkálnom kell, én is kaphatok valami könnyebb állást és tanulhatok majd valamit. Örültem a falunak. annak hogy itt az érettségimmel sem néznek majd le az emberek. A feleségem elküldött, hogy adjam el a régi lakást és a bútorokat, majd mindenből újat veszünk, és esetleg nekem is egy motor- kerékpárt. Gyorsan akadt vevő, az aki már régebben is kérte, csak a bútorokat nem tudtam eladni. Iilletve Pestre akartam szállíttatni őket, és ott túladni rajtuk, minél előbb. Még az este visszautaztam F-re a feleségemhez, hogy megbeszéljük, érdemes e szállítani. Örömmel vittem a hírt, hogy a lakást is jó áron adtam el. Éjszaka értem haza. Az ágyában egy tizenkilencéves suhan eot találtam. A válópert ő adta be, és heteken keresztül, ha csak meglátott otthon máris idegrohamot kapott, hisztérikusan kiabált. Hogy tönkretettem az életét, meg ilyesmi... Apám a válóper után újabb keresetet adott be, amelyben feleségemtől közel nyolcvanezer forintot követeltünk vissza, a taníttatás, a hat év költségeit. A bíróság, a fellebezés után sem adott helyt a követelésnek. A gyerekeket is elvették tőlem, mondván, hogy az én egzisztenciám nem nyújt kellő biztosítékot. A jövedelmem is csekély. de a tartásdíjat azért vonják belőle ... Soha nem háborogtam az ítélet ellen, a volt feleségem iránt is inkább szánalmat érzek. Azóta többször kezelték az idegeivel. Pedig jól él, szépen öltözik, a gyerekeket minden reggel kocsival viszi az iskolába. Az én életem is rendbejött, még két félévem van hátra a műegyetemen. Csak nehéz volt így ez az út, megviselt kissé. Negyvenkét éves vagyok, és csak egyetlen rendes ruhám van. A feleség — Az ügy lezárult, senkinek semmi köze hozzá. Nem én váltam először a világtörténelemben, és nem is utoljára. A gyerekeket rendesen nevelem, aligha érzik az apjuk hiányát. A volt férjemről nem tudok semmit, de nem i3 akarok hallani róla ... A gyerekek az udvaron játszanak. Azt a néhány! kövér verebet dobálják, akik az út túlsó oldalán levő górék kukoricáját lopkodták egész télen. Gyö( inyörűszép, ügyes gyerekek, minden dobásuk meglehetős pontossággal talál. Baranyi Pál Bábországbél jelentjük Ha nagyon ideges vagyok műsorban. Ez kísérleti jel- és ez szombat délelőtt, egy- legű, először kombinálja heti munka vagy meddő élő szereplők játékával az Vidám alkudozás bábország vásárában. A köcsögárus Varga Mihályné, a vásárló Benda Tivadamé, mindketten óvónők. együttes a bábok „rejtélyes” mozgását Vásár. Színes mázú, változatos formájú kerámiautánzatok a pulton, piros csizmák, mézeskalácshuszárok. Az élő szereplők: a kofaasz- szony meg vásárlói tökéletesen aktivizálják a közönséget Ha van is szövegkönyve a játéknak, csakhamar vérbeli commedia deli’ artévé válik az előadás, közbekiáltanak, biztatják a szereplőket a gyerekek. Hát még, mikor az élő játékosok eltűnnek (lebuknak a paraván mögé), és önálló életre kelnek a köcsögök, csizmák, mézeshuszárok! Leírhatatlan a valóság és a mese összefonódása, a mozgó, beszélő — tehát kétszeresen átváltozott — tárgyak ujjongó, örömteli dialógusa. Báron László, a kecskeméti szakmunkásképző iskola tanára 11 évvel ezelőtt alakított először bábjátékos szakkört. A résztvevők többször cserélődtek, míg végre tartósan együttműködő társakra talált a kecskeméti óvónőkben. Harminc darabot tanultak bei 35 000 óvodás töprengés után, igen sokszor bekövetkezik, átszaladok megnézni a Gyermekszínház bábelőadását. Mindig megnyugtat. Ötödik éve játszik már szombatonként a kecskeméti óvodásoknak a Ciróka bábegyüttes. Fegyelmezett, csodálatosan rendetlen sorokban érkezik meg minden alkalommal a 100— 150 főnyi közönség. Átlagos életkoruk 4, azaz négy év lehet, Olyan öntudattal foglalnak helyet a nyikorgó székeken, mintha éreznék, hogy minden joguk megvan ehhez, hiszen képviselőik (szüleik) befizették az egész évre szóló 10, azaz tízforintos bérleti díjat. De félre ezzel a felnőttek világából másolt példázattal. A gyerekek kimondhatatlanul élvezik színházukat. Mária óvó néni, a Kisfaludy utcai óvodából, elmesélte, hogy egy-egy színházi délelőtt után, amikor rajzórát tartanak („gyerekek, most mindenki azt rajzol, amit akar”), a csöppségek 90 százaléka azt veti papírra, amit a bábszínházban látott. Mit látnak . a mostani Az élő szereplők a paraván mögé rejtőztek, most önálló életre kel a köcsög, a csizma meg a mézeshuszár. í És aki nem hiszi, milyen nagyszerű a kecskeméti Gyermekszínház, vessen egy pillantást a „törzsközönség” arcára. (Pásztor Zoltán felvételei) látta előadásaikat. Közben elnyerték a „Kiváló együttes” címet. A szereplők, azaz a bábok túlnyomó többségét is ők maguk készítették. Egy tízperces bábjáték betanulásához, körülbelül két hónapra van szükség heti két próbával, ha nagyon sietnek. A gyermekműsorok mellett készülnek az őszi pécsi országos bábfesztiválra, Ravel Daphnis és Chloé című balettjének bábváltozatát szeretnék előadni. Májusra meghívta őket az UNIMA (Nemzetközi Bábjátékos Szövetség), hogy vegyenek részt Prágában a szervezet jubileumi kiállításán. A Gyermekszínház épülete omladozóban, de ha megjavítanák is, ide alighanem az SZMT megyei könyvtára fog költözni. Ügy tervezik, hogy a bábosok az évek óta kihasználatlanul álló piarista dísztermet kapják meg. De azt is át kell alakítani. Közben nem lesz bábszínház? Ugye, gyerekek, ebbe nem nyugszunk bele! Sz. J.
