Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-20 / 66. szám

1969. március 20. csütörtök 5. oldal ban? Nehéz megmondani. De sajnos, az egyébként ra­gyogó lehetőségeket kínáló téma inkább csak egy ki­válcTés nagyon aktuális mű ^ vázlatát adja, mintsem egy ' kész alkotást. Jóval kisebb vásznon próbálta tehát az író felvázolni az általa megálmodott társadalmi freskó jeleneteit, a szűksza­vúság néha inkább tűnik és gonoszabb, lyennek a neki Raffai Sarolta politikai tik. Raffai Sarolta erre nem indítékai, jxói—«szándékai, ad választ, nem kínál meg- mint Kecskeméten bemu- oldást művében. Nem kö- tatott első művében, az tözi be az ejtett sebeket, Egy szál—magamban-,—itt is nem próbálja kiegyenesíte- fS, falu társadalmi fejlődé- ni az elferdült életcélokat, . seert érzett felelősség je-, de .jjagyonerőteljesen és gyeben fogantak. Nincse- nagyon natározottan sugal- nek itt sem egy bizonyos mázzá a — mondjuk ki fajta társadalmi réteghez, nyíltan — a szocialista vagy típushoz kötve gon- életeszmények győzelemre dolatai, mindvégig általá- juttatásának szükségszerű- nosításra törekszik mégi ségét, kényszerét a néző akkor Is, ha a néző az el- lelkében, só pillanatra pedagóguso- izzó realizmusa egy-egy kát, orvosokat, a falusi jelenetben magával ragadó, értelmiség képviselőit véli alakjainak legtöbbje hús­felismerni az általa alko- vér ember, gondolataik, tö- tott jellemek vonásaiban, rekvéseik jellemükből fa- a körülöttük alakuló élet kadnak. Az író dramatur- apróbb és nagyobb rezdii- giai érzéke, színpadismere- léseiben. Mint ahogy az te nagyobb mérvű fejlő- Egyszái magam nem volt déséről győz meg az előző pedagógus darab, illetve drámájával való összevetés, nem csak pedagógus darab de miközben szűkszavúan, volt, -a Diplomások sem or- s itt-ott bravúros dialógus- ,vos cfarab. "gyógyszerész építkezéssel, biztos felké- „ darab, postamester darab, szültséggel bonyolítja a je­. Több annál, _általánosabb, leneteket, hiányérzetet is e mberi.-motívumait tekint—hagy a nézőben. ~ -esszefoglalóbb. És ami Csak egyetlen példát! Az az író által megrajzolt kon- első felvonásiban a falu­túrokat, vagy akár a rész- ra érkező fiatal mérnök fe­kú embereket is. A másil oldal képviselőit vázlato­san jellemzi az író. Talán egyetlen alak, a postames- temé arcvonásai villannak fel a többieknél kemé­nyebb élességgel. De ő is olyan ember, aki valahol a jó és rossz között állva — arccal az általa is el­ítélt kispolgári szellemi nyomorúság felé fordulva — próbálja bírálni a saját végzetes megalkuvásait, mások életének kisszerűsé- gét, perspektíva-nélkülisé­gét, s űk opportunizmusát. Tehát nem tipikus ellenfél. A többiek inkább azok, de arcvonásaik elmosódnak a háttérben. Néha majd­nem árnyakká foszlanak, pedig milyen örömmel is­mernénk meg teljesebb ember mivoltában, például az állatorvos érdekes alak­ját, vagy az orvos feleségé­nek talányos jellemét. Szí­vesen vennénk, ha többek lennének puszta jelképek­nél. Hol a hiba? Talán aí túlzott dramaturgi beavat­kozásban? A sűrítés szán­dékának írói túlhajtásá­A szilveszteri „nagy muri”, a darab legszebb jelenete (Forgács Tibor, Bende Ildikó, Parragi Mária, Dévay Camilla, Mezei Lajos, Moór Mariann és Fekete Tibor). Mara vitába száll férjével (Moór Mariann és Fekete Tibor). 1 leteket illeti, társadalmd­f lag minden szava, sóhaj- / tása, aggódó figyelme igaz *■—és felelősségteljes. Az író­nak ez a leplezetlen, bát­ran őszinte megmutatkozá­sa a leginkább magával- ragadó, a legmesszebb mu­tató és legmaradandóbb ezen a mostani bemuta­tón. Egy fiatal erdőmémö*k _ városról falura kerül, ösz- szetalálkozik az ottani in­telligencia szűk, kicsinyes, de eszméiket és gondola­taikat tekintve keményen összeforrott életformájával, megismeri és meggyűlöli ezt az életformát és utána próbál szabadulni szuggesz- tív erejétől, törekvéseket és eszményeket romboló bör­tönvilágától. Vajon sike­rül-e neki? Vajon szembe tud-e fordulni az orvos, a gyógyszerész, a postames­ter életének eszményektől megfosztott, elkeserítően üres életformájával, meg tudja-e találni a neki való utat? A néző számára egyetlen biztosítékot nyújt az író, a reményt. Annak a reményét, hogy a tiszta célok humánus indítékok végül mégis csak diadal­maskodnak. De hogyan diadalmaskodhatnak? Csak úgy, ha a falu (vagy a vá­ros) mindenesetre egy zár­tabb közösség segítségét, együttérzését, biztonságot adó erkölcsiségét is ma­guk mögött érzik, érezhe­lesége, ösztönösen, de na­gyon lényegre tapintóén az őket fogadó falusi intelli­gencia — a diplomások — első megnyilvásulásaivai szembehelyezkedve egy vi­lágos és félreérthetetlenül pozitív álláspontot foglal el. S az első és második felvonás között eltelt két esztendőben mégis az ál­tala korábban helytelen­nek. bűnösnek ítélt élet­forma rabjává válik. A da­rab nagy jelenetében Ma­ra, az erdőmérnök felesége egy megszállott csökönyös­ségével nevezi magáénak a korábban megtagadott élet­formát, annak férjével szemben is teljes értékű védelmezője. Nincs tehát motiválva, kibontva az a nagyon is izgalmas, drá- mailag szinte határtalan le­hetőségeket kínáló fejlődé­si vonal, metamorfózis, ami igazolná, indokolná a kon­fliktus további alakulásá­nak hitelességét és magá­ban hordozhatná a társa­dalom e szűk kis köre drá- mailag jól kiaknázható kömyezetrajzának elmélyí­tését. Mara a második fel­vonásban már más ember, egy kicsit indokolatlanul más, mert nem mutatja meg az író teljes bizton­sággal annak a másik élet­formának gravitációs erőit, melyek magukhoz szip pantják, a maguk termé­szetellenes világába vonz­zák a legtisztább szándé­icaat dó az általa társadalmi tűnik iságnak, a ha­tározottan meghúzott kon­túrok mellett néha túlsá­gosan markánsan tűnnek fel a formai szerkesztés se­gédvonalai. Emellett túl hosszú is az expozíció — teljes felvonásnyi! Pethes György rendezői koncepciója sajnos, nem tudja egyhíteni a kidolgo­zatlanságok miatti hiány­érzést. Nem tudta teljesen összefogni az együttes munkáját sem stílus, sem a szerepek árnyalt és meg­felelő kidolgozása szem­pontjából. Eléggé elna­gyolt, részleteiben meg nem fogalmazott János er- dőmémök szerepében Fe­kete Tibor alakítása. Töp­rengései, fellángolásai nem eléggé őszinték. Csak kül­sőségeikben rajzolják fel a figura lehetőségeit. Moór Mariann, mint Mara elég­gé idegenül mozog szere­pében. A második felvonás nagy jelenetében különö­sen nehezen találja meg a színészi kifejezés megfele­lő eszközeit. Igazán jó és hibátlan alakítást csak a darab első jelenetében nyújt, Forgács Tibor ala­kítása elegáns és nagyvo- de néhol súlyosabb mint ami- szánt mon­datok kívánnák. A darab leghibátlanabb, színészileg is legeredetibb, legjobban motivált alakí­tását Dévay Camilla nyújt­ja. Emberi és művészi azo­nosulása a postamester fe­leségének alakjával töké­letes. Halk és tónusos esz­közökkel jellemzi Mezei Lajos a postamester alak­ját. Parragi Mária Rita sze­repében, az egyébként leg­hibátlanabbra sikerült, bra­vúrosan szerkesztett szil­veszter éji jelenetben hi­bátlan alakítást nyújt. Kel­lemes meglepetés Horváth László és Zsigrai Annamá­ria szereplése. Sajnos, sem Bende Ildikó, sem Gyulay Antal nem nyújt sokkal többet játékával, mint a szöveg puszta tolmácsolá­sát Derűs színfolt BenJcó- C2í Zoltán és Basilides Barna két munkása. Borosa István díszletei megfelelnek a célnak. Mol­nár Gabriella ruhatervei modem vonalaikkal jó színvonalat képviselnek. Csáky Lajos Micsoda dolgok történhettek! — Tulajdonképpen egé­szen egyszerű volt — ma­gyarázza apró termetű, kedves tárlatvezetőm. Hor­váth Blanka. — Minden raj megkapta már hóna­pokkal ezelőtt a maga fel­adatát a csapattanácstól. A mi osztályunk a 7/b. a Ta­nácsköztársaság leghíre­sebb vezetőinek arcképeit gyűjtötte össze ebbe az al­bumba. Hordtuk a képeket, mint a méhecskék, több százait sikerült szerezni. Mikor együtt volt az egész, osztályfőnökünk, Frigyes) Erzsi néni tanácsai szerint elrendeztük, a legügyesebb kezű gyerekek rajzokkal díszítették a lapokat. Hát ez tényleg egyszerű, nem is nagyon szokatlan, viszont annak nagyon meg­örültem, hogy Blanka el tudta mondani az arckép- csarnok tagjairól, melyik, kicsoda. Méghozzá nemcsak Kun Béláról. Szamuely Ti­borról. de Bokányi Dezső­ről, Vántus Károlyról is. pedig csak jövőre tanulják történelemből a 19-es for­radalmat A Kecskeméti Zrínyi Ilo­na Általános Iskola úttörő- csapata egy nagy osztály- termet zsúfoltan megtöltő kiállítást rendezett az 50 éves jubileum tiszteletére. A minden osztály által ké­szített tartalmas és dekora­tív albumokon kívül kora­beli plakátok, Vörös Űj- ság-részletek, kecskeméti veteránok hangját őrző magnószalagok fogadják a látogatókat. (Sok szülő kí­váncsi a gyerekek rendez­vényére, rajtuk kívül azok­nak az intézményeknek a dolgozói is, akik segítsé­gükre voltak a dokumentá­ciós anyagok beszerzésé­ben.) A legmegkapóbbak ter­mészetesen a gyerekek sa­játkezű munkái, amelyek szemléletesen győznek meg minden nézőt arról, milyen elevenen, a gyermeki fan­tázia milyen naiv-találé­kony ötleteivel gazdagítva fogadja be az úttörő kor­osztály tudata a félévszá­zados események szívdo­bogtató és komor üzene­teit. — Mindent a gyerekekre bíztam a tanácsköztársasá­gi tematikát feldolgozó órákon — mondja Benkő- vári Marianne raiztanámő. — Engem is meglepett a kifejezőkészségük. Valóban. a nagyságra minden kétkedés nélkül rácsodálkozó szemek őszin­te, tiszta élményét adják vissza a rajzok, kézimun­kák. festmények. Különö­sen a nyolcadikos Kádasi Éva és Marosfalvi Eszter nagyméretű batikolása tet­szett, amely azt ábrázolja, milyen tisztelettel néznek a mai tizenévesek a magyar kommiin zászlajára. — Mi meg Bozsik Pis­tával együtt egy páncélvo­nat makettjét készítettük el — mutatja a nagyszerű kia faragványt Antal Tibor 8/c. osztályos. — Egy könyvben láttuk az eredeti fényké­pét. Micsoda dolgok tör­ténhettek azon! Nagyon jó tudni, hogy így átéli legfiatalabb nem­zedékünk a „nagy dolgo­kat”. Némiképp annak is biztosítéka ez. hogy ők is megvetik majd felnőtt ko­rukban a kisszerűséget. Sz. J. Keresettek a bajai takarók A doktor és a postainesí rné (Dévay Camilla Forgács Tibor). es A műszóiból és gyapjú­ból szőtt, pillekönnyű ba­jai takarók keresettek a hazai és a külföldi pia­con. Három világrészbe exportálja a Finomposztó Vállalat. Újra divat a gyapjúból készült rojtos ta­karó. amelyet nagyanyáink régi nagykendőjéhez ha­sonlóan, saját anyagából rojtoznak. A gyermekplé­deket, a vevők kívánsága szerint állatfigurák díszí­tik. Az afrikai államok­ból egyszínű takarókra ér­kezett megrendelés. A ba­jai plédekből a negyedév végéig 45 ezret exportál­nak, az egész évben pedig előreláthatólag negyedmil­liót szállítanak külföldre. Dí olomások ww Ősbemutató a kecskeméti színházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom