Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

4. oldal 1969. március 19. szerda A csárda romjai |Túlteljesítették tervüket Aligha lehetett volna ta­lálóbb címet választani eh­hez a képhez, amely a szalkszentmártoni Petőfi- házat ábrázolja. A valami, kori csárda és mészárszék a ritka Petőfi-emlékhelyek közé tartozik. Lapunkban többször megírtuk, milyen nagy látogatottságnak ör­vend. Megírtuk azt is, hogy az épületet „átvette” a Műemlékvédelmi Felügye­lőség, s körülbelül egy év­vel ezelőtt arról tájékoz­tattuk olvasóinkat — a já­rási tanácstól kapott infor­mációk alapján —, hogy „hamarosan” megkezdik az épület felújítását. Petőfi bizonyára nem gondolta, amikor ebben a házban, a 112 vers házá­ban, papírra vetette A csár­da romjai című költemé­nyét, hogy az majdan mennyire illik az öreg építményre: „.. . Még áll, s emelkedik az éghez ké­ménye / Mint a haldoklónak utolsó reménye...” (Pásztor Zoltán felvétele.) Nemrégiben vették szám­ba az elmúlt év gazdasági eredményeit, összesítették a forgalom adatait a Pest- Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat kecskeméti telepén. Mandel Rezső telepvezető ezzel kapcsolatban arról számolt be, hogy az erede­tileg 21 és fél millió forin­tot kitevő tavalyi értékesí­tési tervet 5 millió forint­tal túlteljesítették. Vasból például 109 va­gonnal többet, fémhulladék­ból 37 helyett 52, papírból 143 helyett csaknem 200 vagonnyit szállítottak el a feldolgozó helyekre. A MÉH tröszt által indított sors­jegy-akciónak, illetve ezen belül a lakosság, az úttörő- és tanulóifjúság lelkes te­vékenységének köszönhető, hogy textilhulladékból is 3 vagonnal többet gyűjtöt­tek be, mint amennyit a tervek ígértek. Kecskeméten és járásában valamennyi iskola kivette részét a gyűj­tésből. Volt olyan tanintéz­mény, amelynek növendékei egyetlen napon 50 mázsa vegyesárut szedtek össze és szállítottak be. A márciusban sorra kerülő termelési tanácskozáson rangsorolják majd az or­szág MÉH telepeit. Annyi azonban máris bizonyos, hogy vállalati szinten a kecskeméti telep az elsők között van. A még megvi­tatásra váró idei tervben hozzávetőleg 480 vagon vas-, 55 vagon fémhulladék, to­vábbá 10 vagon rongy és 170 agon papír begyűjtése szerepel. A 98 dolgozót foglalkoz­tató telep fürdőjét és öltö­zőjét nemrég korszerűsítet­ték. Több nagyméretű rak­tár, valamint betonozott utak is könnyítik a rakodást, szállítást. A munka köny- nyebbé tételét szolgálja a rendszeres, folyamatos gé­pesítés. J. T. Új dolomitlelőhely Rudabánya környékén, Alsótelekes község határá­ban vasérc után kutatva igen jó minőségű, mintegy 10 millió tonnára becsült dolomitra bukkantak, mely 19—20 százalék magnézium oxidot tartalmaz. Az új do- lomitvagyon iránt azonban nem a diósgyőri és az ózdi kohászok érdeklődtek első­ként, hanem a Borsodi Ve­gyikombinát, amely a mű­trágyagyártáshoz szükséges ilyen anyagot eddig Pilis- vörösvárról szerezte be. A próbák eredményesnek bi­zonyultak és a szakembe­rek szerint a rudabányaiak dolomitja alkalmas a mű­trágyagyártáshoz. Milliókat érő kosarak Alpár községnek, ennek a Tisza-parti településnek a lakói közül ma is sokan folytatják őseik hagyomá­nyos mesterségét, a kosár­fonást A helybeli házi­ipari szövetkezetnek 163 tagja van. Közülük azon­ban csak hatvannégyen dolgoznak a szövetkezet műhelyeiben. A többség — köztük sok családanya — otthon végzi a kosárfonást. A szövetkezet szorgal­mas tagjai nemrég az al­pári művelődési házban gyűltek egybe, hogv meg­V ezetőség vá lasztó küldöttgyűlés a BIK-nél Félezernél több választó szószólói A szakszervezeti vezető­ségválasztások egyik ki­emelkedő eseménye volt a Bács-Kiskun megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat — a megyeszerte nép­szerű BIK — szakszerve­zeti bizottsága által Kis­kunfélegyházára összehí­vott küldöttgyűlés, amelyen megyénk öt városának 73 boltjából 120 küldött kép­viselte a vállalat 550 dol­gozóját. A tanácskozás előtt a meghívott vendégek és a küldöttek megtekintették a központi irodában kiállí­tott tanácsköztársasági do­kumentumokat, az 50 éves újságok, térképek, plaká­tok fotókópiáit. Az 1967. február 27-én megtartott választás óta el­telt időszakról Tóth József, a szakszervezeti bizottság titkára számolt be. El­mondotta a többi között, hogy a forgalmi tervek tel­jesítése, a gazdálkodás és a termelékenység javítása érdekében jelentős lépés volt a szocialista munka­verseny kiszélesítése. Míg 1962-ben a vállalatnál csu­pán 5, addig 1967-ben már 37 brigád versenyzett. Eb­ből 26 nyerte el a szocialis­ta címet, ezenkívül okleve­let 34, jelvényt pedig ki­lenc kiváló dolgozó kapott. Az ezüstplakettel kitünte­tett Gagarin brigád immár hatodszor lett tulajdonosa a büszke címnek. A beszámoló után került sor titkos szavazással a 21 tagú vállalati szakszerve­zeti tanács, a háromtagú számvizsgáló bizottság, to­Parkettázást tölgy- vagy bükkfából, hálózati é6 lakás villanyszerelői munkát, valamint szobafestést, mázolást rövid határidőre vállal a Tompái Vegyes és Építő Ktsz Tompa. 1785 vábbá a társadalmi tanács és a társadalmi bíróság megválasztására. A szak­szervezeti tanács elnöke Tóth József, titkára Lő- rincz József, a számvizsgáló bizottság elnöke Szentirmai Emöné lett. T. M. hallgassák Papp Elemér el­nök vezetőségi be-zámoló- ját az elmúlt év eredmé­nyeiről. Termékeiket ma már szerte a világon ismerik. A francia, svéd, svájci, clasz, vagy angol háziasszo­nyok is szívesen vásárolják és használják bevásárlásaik során a híres al^rt kosa­rakat. Ennek köszönhető, hogy négymillió forintot érő évi termésük túlnyomó részét exportálták. A gyűlésen Kovács Fe­renc, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság mun­katársa, valamint Kolos La­jos, a HISZÖV Kosár Vál­lalat és Pecsenyke József, az Országos Szövetség kép­viselője, Kollár Pál közsé­gi párttitkár és A. Molnár József tanácselnök egy­aránt elismeréssel szóltak a szövetkezeti vezetők és ta­gok elmúlt évben végzett munkájáról. Minden dicsé­retnél többet mond azon­ban az a tény, hogy ter­melési tervüket 112 száza­lékra teljesítették. A csak­nem félmillió forint össze­gű nyereségből egyébként most 30 munkanap béré­nek megfelelő részesedést oszthatnak. Barátaink a postások A hosszúra nyúlt tél után lassan bekö­szönt a tavasz. A postások, a levél- és újság­kézbesítők talán még soha­sem várták ily nagyon az időjárás jobbra fordulását, mint az idén. Hogy miért? E kérdést feltehetjük bár­melyik kézbesítőnek, egy­öntetű lesz a válasz: „Meg- növékedett a munkánk, sokkal több az újságelőfi­zetőnk, akik számára pon­tosan akarjuk kézbesíteni az újságot. Nem _elég az embereket meggyőzni az újságolvasás hasznáról, de pontosan el is kell juttat­ni a lapokat az előfizetők­höz. Ez bizony télen a ha­vas, sáros falusi utakon tanyasi dűlőkön igen ne­héz feladat Ezért jó a ta­vasz, mert munkánk köny- nyebbé válik.” Igazuk van postás ba­rátainknak, akik lelkiisme­reti kérdést csinálnak ab­ból, hogy a legzordabb té­li napokon is pontosan vi­gyék az újságot, no meg a leveleket, táviratokat, vagy éppen pénzes külde­ményeket. A postás meg­jelenik akkor is az ajtó előtt, amikor a hóviharba jobb érzésű gazda — ahogy mondani szokás — a kutyá­ját sem engedné ki. De a szolgálat megköveteli a postástól a becsületes helytállást. így gondolkod­nak megyénkben is a pos­tások. Az idősebb, tapasz­taltabb, évtizedeket a pos- tai szolgálatban eltöltött postás bácsik járnak elől a példamutatásban. eg kell mondanunk, ebben az évben sok gondja van a postá­nak. A lakosság érdeklő­dése megyénkben is meg­növekedett az újságok iránt, örvendetesen nőtt a mi lapunk olvasótábora, újabb tízezer család lett ál­landó olvasója a Petőfi Népének. De megnöveke­dett lakosságunk érdeklő­dése a többi lap iránt is. Ezt a megnövekedett új­ságmennyiséget kell pon­tosan eljuttatni nap mint nap, méghozzá a reggeli órákban az újságolvasó­hoz. Mindez nehéz szerve­zési feladatot és nagy mun­katöbbletet jelent a pos­tásoknak. A szervezési fel­adat egyike az, hogy olyan újságkézbesítő postásokat kell találni, akik a köve­telményeknek megfelelnek. Tudjuk, hogy munkaerőt manapság egyre nehezebb találni. Ezért kell a postá­nak gyakran a meglévő személyzetre hárítani a megnövekedett újságmeny­M Akik horgolni tudnak, vagy szeretnének „Kislányom — nagy szív- fájdalmunkra — még ép­pen abba a korosztályba esett — írja egy édesanya a szerkesztőségnek —, amelyből jócskán szedte áldozatait a paralizis A megmentő Sabin-védőoltás később jött, így rajta nem segíthetett. Most már meg­nőtt gyermekünk, örül az életnek, hálás a szeretetért, amellyel körülvesszük őt, hogy arra ne is gondol­jon. Gyakran emlegeti, hogy dolgozni szeretne. Hogy érezze, ő is tud tenni, alkotni valamit a két ke­zével. Igen ügyesen hor­gol... Csak munkába nem tud eljárni, ide van kötve az otthonhoz ... Elvtársak, nem tudnának itt Kecske­méten olyan munkaalkal­mai, amelyben kislányunk megtalálná örömét? ...” A levél vétele után nyomban felhívtuk telefo­non a városi tanács vb munkaügyi csoportját. Kér­tük, tájékoztassanak ben­nünket: a fenti probléma könnyítéséhez volna-e le­hetőség, munkaalkalom. — örömmel mondhatom — válaszolt azonnal Tóth Árpádnó csoportvezető —, hogy a nőtanács közremű­ködésével éppen most, áp­rilis elsejével indul egy olyan bedolgozó rendszerű munka, amely a kislánynak is megfelel... Azok szá­mára. akik szeretnek hor­golni, munkakönyvvel ren­delkeznek. de az otthonuk­ból nem tudnak üzembe, műhelybe bejárni, mert gyerekek vannak, vagy csökkent munkaképessé­gűek, olyan betegség gátol­ja őket, amely mellett azért tudnának dolgozni... Ilye­nek tehát, akik tudnak, il­letve szeretnének horgolni, de még meg kell tanulnlok, — jöjjenek el hozzánk, a munkaügyi csoporthoz, je­lentkezzenek. Minden fel­világosítást megkapnak tő­lünk. Már most jelentkez­hetnek. bár — mint mond­tam — április 1-ével indul ez a horgolási bedolgozó munka... Egy „kizáró” té­nyező van csak: akik je­lenleg gyermekgondozási segélyt élveznek, olyanok ne jelentkezzenek. Ez ért­hető. Azok jussanak ezzel a munkával keresethez, akiknek máshonnan nincs jövedelmük. A jó hírt örömmel tu­datjuk. —th —n nyiség kikézbesítését. Ez gyakran azt eredményezi, hogy az újságolvasók csak késve kapják meg egyes területeken az újságot. Nem jó dolog, de ilyen eset még helyenként elő­fordul. Tudjuk, hogy a pos­ta igyekszik könnyíteni a kézbesítők terhén, techni­kai újításokkal (pl. az új- ságkötegeket előreszállít­ják a kézbesítőknek, le­vélszekrény elhelyezése a kapukon stb.), ami előse­gíti, hogy a kézbesítői munkára férfiak mellett asszonyok, lányok is jelent­kezzenek, hiszen néhány órás elfoglaltság jó kere­seti lehetőséget biztosít számukra. E lőbbiekben szóltunk arról hogy milyen ör­vendetesen megnőtt az érdeklődés lapunk iránt. S itt mindjárt mondjuk el azt is, hogy a számszerű fejlődés nem jelentéktelen része a postás kézbesítők munkájának az eredménye. Az őszi-téli Petőfi Népe- kampány mintegy tízezer előfizetői emelkedéséből a különböző párt- és társa­dalmi szervek csaknem hét­ezer új olvasót nyertek meg a Petőfi Népe előfi­zetésére. Ugyanebben az akcióban minden eddiginél szebb eredményt értek el postás barátaink. Az ő szervező munkájuknak kö­szönhetően több mint há­romezer új olvasóval nö­vekedett előfizető táborunk. Ehhez még azt is hozzá­tehetjük, hogy a postások vállára nehezedik a mi la­punk egészének megtartá­sa, az előfizetések újabb hónapokra történő megújí­tása. Természetesen test­vérlapjaink megtartása, nö­velése is fontos feladatuk. Mindez nem kis gondot jelent postásainknak, hi­szen erre a munkára rend­szerint nem a kézbesítés­kor, tehát a reggeli, vagy a délelőtti órákban, hanem a díjbeszedéskor, legtöbb­ször az esti órákban kerül­het sor, amikor az előfi­zetőket otthon találják. ikkünk címének ezt“" adtuk: Barátaink a postások. Ezzel egy­általán nem túloztunk, hi­szen valóban ők a mi leg­közvetlenebb barátaink, akik gyakran nagyon ne­héz körülmények között is hivatásuk magaslatán áll­nak, népszerűsítik és ter­jesztik lapunkat. De úgy érezzük, hasonlóan jó ba­rátaik a postások a mi olvasóinknak is, a lakosság széles körének, hiszen ők azok, akik már kora reg­gel bekopognak hozzánk, s az ajtókilincsre teszik a mindennapi segítőtársat: az újságot. Nehéz lenne — helyszű­ke miatt — felsorolni azo­kat a derék postásokat, akik egymással versengve szerezték az elmúlt hóna­pokban lapunknak az új olvasókat, s akik most ab­ban kelnek újra verseny­re egymással, hogy a ta­vasz közeledtével a nagy dologidőben is meggyőzzék az olvasókat, az előfizető­ket a Petőfi Népe megtar­tásáról. Akik ezekben a napokban nagy türelemmel tájékoztatnak arról, hogy lapunk terjedelme április elsejétől havonta 44 oldal­lal növekszik, s hogy ér­demes megújítani a Petőfi Népe előfizetését. Kívánjuk, hogy postá­saink célkitűzése maradék­talanul teljesüljön és a ta­vasz beálltával is — már könnyebb körülmények kö­zött — tovább gyarapod­jon, fejlődjön olvasótábo­runk. Mezei István

Next

/
Oldalképek
Tartalom