Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-14 / 37. szám
MW. február 14. péntek 5. oldal Amadeus Webersinke zongoraestje NÉHÁNY évvel ezelőtt már szerepelt nálunk a neves német zongoraművész, de akkori fellépése nem keltett különösebb visszhangot. A kemény időjárás mellett talán ez volt a fő oka, hogy nem fogadta telt ház kedden este Kecskeméten. Pedig művészete lényegének megismeréséhez legalább egy teljes hangverseny végighallgatása szükséges. Érdekes művészegyéniség, aki — legalább is a hallottak tanúsága szerint — nem teremt maga körül mindjárt az első pillanatokban atmoszférát. Nem választ mutatós nyitó számot például. Egész műsorán egyetlenegy ún. sikerdarab nem szerepelt. Vállalta a nehezebb utat. Az első félidő végéig még alig tudta a nézőtérrel a kontaktust megtalálni. Pedig a közönség nem merev, nem áll csupa sznobokból, de nem is műveletlen. A közönség valamire ráérez — vagy nem érez rá és eszerint reagál. Ítélete nem egzakt és nem megfellebbezhetetlen: szeizmográf, mely jelez valamit. A műsor második részében a műszer mutatója kilendült a holtpontról Webersinke nyilván tudta, miért forgatja fel fenekestül a művek kronológiai sorrendjét. Eisler zongora- darabjaival kezdte. Nálunk nagyon kevéssé ismert szerző, a németek nagynak tartják. Egy műből persze felelőtlenség lenne az életmű egészét megítélni, támadt mégis olyan érzésem, hogy Eisler azok közé a zeneszerzők közé tartozik (vannak ilyenek szép számmal. az élőket nem is számítva). akiknek nagysága nem bír áttörni az országhatáron. A közismert szállóige ellentétei: csak a saját hazájukban próféták. A hat rövid darab csupán bemelegítésnek hatott — a szónak fizikai értelmében is. Schubert A-dúr szonátája következett, egyszerre más világ: rezignált, derűs perceiben is fátyolos líra. helyenként drámai kitörések. máskor könnyed lebegés, fél órán keresztül. Bach egyik legigényesebb, legbonyolultabban szerkesztett csembaló-szvitje: az é-moll partita. Ez már a szünet után volt, és Webersinke mintha ide koncentrálta volna egész programját (szinte az aranymetszés törvénye szerint). EZ AZ 0 VILÁGA, maradéktalanul otthon van benne, ezért tehet meg olyasmit, hogy pl. az ismétléseket megváltoztatja, barokkosán „kicifrázza” egyik-másik tételben. Végül nagy ugrás: Ravel szonatinája, ez a raffináltan finommívű zene, s innen visz- szatekintve kezünkben — úgy hisszük — Webersinke előadóművészetének a kulcsa. Először is: zongorázni, azaz játszani a hangszerén nagyon tud. Másodszor: nem az eruptív kitörések, a nagy drámai feszültségek művésze, hanem a finoman, választékosén kikevert hangszíneké, elsődleges kifejező eszköze: a hangzás. Kitűnő orgonista lehet (Budapesten ilyen minőségben is fellép), a zongorán is mintha orgonistaként regisztrálna. Ezért tetszett a Schubert-szonátá- ból is a lassú tétel a legjobban. s a Bach-mű teljes egészében. Szinte láthatóan nagyon kedvét szegte azonban a hangszer minősége, az a tény, hogy elképzeléseit csak kompromisszumok árán valósíthatta meg rajta. S nem utolsósorban: intelligens zenész (anélkül, hogy egyoldalúan intellektuális lenne), s erre megint csak a Bach-mű aprólékosan, elemzően kidolgozott előadását hozhatom fel példaként. Van persze, ami hiányzik játékából, de hát nem minden művésztől kérhetjük számon a teljességet! A KÖZÖNSÉG végül nagy tapssal honorálta, melyre Webersinke egy Chopin-etűdöt játszott ráadásként. Körber Tivadar Kleopátra Színes, szélesvásznú amerikai film Igazi szuperprodukció, amellyel beharangozták az újságok a világot már jóval elkészülte előtt. Megírták, hogy ez a világ legdrágább filmje, s hogy a Kleopátrát megszemélyesítő Elizabeth Tavlor minden idők legnagyobb gázsiját kapta. Azután jött a hideg zuhany. A bemutatót fanyalogva fogadta a kritika. Mást vártak, ez nem művészet, kár volt annyit költeni rá. A Kleopátra megbukott. Hozzánk már ebben a stádiumban került el. Korábban. s ha világsiker, bizonyára meg sem tudjuk fizetni. Nem akarom mentegetni a Kleopátrát, s a mozikat sem kell félteni, akkor is lesz nézője ennek a filmnek, ha a kritika lehúzza. De úgy érzem, meglehetősen igazságtalanul bántak el vele. Valóban nem művészfilm, de Mankowicz Művészeti fesztiválok az évforduló Eseményekben gazdag időszak következik most a népművelésben: a tanács- köztársasági művészeti szemle rendezvényeire készülnek a művészeti csoportok szerte a niegyóben. Az előkészületek az évforduló méltó megünneplésére javában folynak, sőt az első rendezvényre, a diafesztiválra már vasárnap délelőtt sor került Kiskörösön. Sorrendben a következő művészeti bemutató az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok fesztiválja lesz, amelyet a kiskunhalasi moziban tartanak meg április 13-án. Erre az alkalomra mintegy húsz művészeti csoportot várnak. A megyeszékhely zenei életének jelentős eseményének ígérkezik a szimfonikus és kamarazenekarok március 15-én megrendezésre kerülő fesztiválja, körülbelül 15 részt vevő együttessel. Megyénk kórusai a kecskeméti Katona József Színházban március 23-án délelőtt mutatkoznak be. Az énekkarok műsorán a Tanácsköztársasággal kapcsolatos témák szerepelnek. KunszentmiklŐ6on a kiskun napok keretében kerül lébonyolításra a megyei néptáncfesztivál június 29- én, az énekesek és hangszeres szólisták pedig a du- napataji művelődési házban mérik össze tudásukat, ugyancsak júniusban. Az egyes művészeti fesztiválok iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Tekintettel arra, hogy a fesztiválokat a Tanácsköztársaság félévszázados jubileumának jegyében rendezik, mindenütt nagy igényességgel készítik fel a szereplőket, hogy a bemutatókat valóban méltóvá tegyék az alkalomhoz. B. J. rendező nem . is ezt a célt I pest valósághű képet, olyat tűzte maga elé. A római amilyen Julius Caesar birodalom fénykorához il- | pompázatos, gazdag, csillolő látványos, nagy történelmi körképet akart festeni. A lehetőséghez kéSósabb a tengervíznél Üjabb beható vizsgálat alá veszik a Sárvár határában talált, rendkívül értékes sós termálvizet, amelynek hasznosítására fürdővárost szándékoznak építeni. A 90 fokos sárvári gyógyvíz a tengervíznél jóval több — literenként 42 gramm — sót tartalmaz. Jód és bróm tartalmú ve- gyületek, továbbá fluorid is található benne. Európában hasonló gyógyvíz csak az NSZK-beli • Neuheimben van. Kiválóan alkalmas nő- gyógyászati, légzőszervi és reumatikus megbetegedések kezelésére. Kémregény Fordította: Szántó András ŐSZI ETŰDÖK A következő napot otthon töltötte Prieditisz. Amikor Milda hazaért, bátyját ugyanúgy találta, ahogyan reggel elköszönt tőle. — Hát te? Ki sem mozdultál? — Valahogy nem aka- ródzik — mondta Prieditisz. — Szoktatgatnom kell magam ahhoz, hogy végre fedél van a fejem felett. Estére Prieditisz kifogyott a cigarettából. Leszaladt a sarki dohányboltba, de azonnal visszatért. Legközelebb csak három nap múlva mozdult ki ismét a házból. Sétált egyet a városban. Ettől az estétől kezdve a férfi mind gyakrabban járt el otthonról. Mildának feltűnt, hogy bátyja kedélye megváltozott. Esténként elővette hegedűjét és vidám lett-dalokat játszott. Egyszer alaposan becsípve érkezett haza. — Elhelyezkedtem, festeni fogok! — újságolta örömmel. Két hét múlva, munkából jövet Milda tortát és egy üveg bort talált az asztalon: — Igyunk az első fizetésemre, nővérkém! Milda boldog volt. Izgalma elmúlt és elpárolgott gyanúja is, amit az első éjszaka ébresztett benne. Edvin új életet kezdett, s nővére hitte, hogy végre révbe jut... Egy éve múlt annak, hogy az egyik tanyánál megölték Alfréd Reiksztins amerikai kémet. Lidumsz őrnagy akkor úgy gondolta. hogy az ál'am biz ton sági szervek rövid idő alatt elcsípik és ártatlanná teszik a többieket is. Reiksztins ársai azonban nyomtalanul eltűntek. Lidumsznak időnként az volt az érzése, hogy Alksz- nisz alezredes túl könnyedén fogja fel az esetet. — Hiszen ő maga mondta, hogy Reiksztins nem egyedül jött —. füstölgött magában az őrnagy. — Akkor mire vár? Mindenkit be kell vetnünk és folytatni a nyomozást. Igen, de hogyan és hol? Szabad perceiben többször átböngészte a térképeket, amelyeket a kémek a Druvasz-tanyánál dobtak el, s újra meg újra átvizsgálta Reiksztins kémfelszerelését. Abban reménykedett, hogy felfedez valamit, ami támpontot adhatna a további nyomozásihoz. Ám mindezeket a tárgyakat alaposan megvizsgálták annak idején a szakértők, s ő sem talált semmi újat. Most. hogy jelentést tett Alksznisznek. s megbeszélték a soron levő feladatokat. az őrnagy nem távozott el rögtön csoportfőnökétől: — Remélem, azért nem ejtjük el végleg a tavalyi határsértők esetét, alezredes elvtárs? — kérdezte Lidumsz. Az alezredes elmosolyodott: — Magának mi a véleménye? — Tenni kellene valamit. Hová tűnhetett a másik határsértő? Az alezredes felkacagott: — Ne haragudjon Lidumsz, de hányodszor teszi fel már nekem ezt a kérdést! Ismétlem csak azt mondhatom: nem tudom. Tény, hogy a Reiksztinssel együtt jött. Kém semmiféle aktivitást nem mutat. A gazdái bizonyára talonban tartják. Aztán egyszerre csak mozgolódni kezd és hallatni fog magáról. Akkor majd... Petrisz Prieditisz ecsetje alól bánatos, komor tájképek kerültek ki. A férfi rossz hangulatban volt. Szobája falát őszi etűdök- kell aggatta tele. Mindegyiken ugyanez a téma: Prieditisz zárkózott, hallgatag lett. — Mi van veled? — kérdezte olykor Milda. — Hányszor mondjam még? Nemsokára kiállítá— ’»sz. Nagy próba előtt állok — Ne idegeskedj, biztosan minden rendben lesz — nyugtatgatta Milda. Prieditisz azonban nem mondott igazat testvérének. Hiszen senkinek sem jutott eszébe, hogy kiállítást rendezzen képeiből. Az egészet csak testvére kedvéért találta ki. És nemcsak ebben hazudott neki. Prieditisz sehol sem dolgozott. Hogy honnan volt mégis pénze? Már egy éve abból élt, amit régi ismerőse, Vera Knikszon házivarrónő adott neki. Hiszen kihez is fordulhatott volna? Ki is emlékezne ebben a nagyvárosban, ahol az emberek mindig sietnek, és mindenki saját ügyeivel van elfoglalva, ki is emlékezhetne rá, az eltűnt világcsavargóra? Csak egyvalaki nem felejtette el, az a nő, aki lány- ságát adta neki. Tizenöt éve történt. A vékonyka varrólány már az esküvői ruháját is megvarrta, de ő becsapta Verát, s eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Most hirtelen újra belépett az életébe. Azt hazudta, hogy tizenöt éven át csak őt szerette s rá gondolt szüntelenül. A nőben új reményeket ébresztett. (Folytatjuk) gó korszaka lehetett. Történelmi képeskönyv a Kleopátra. Követi a Plutarchos és Suetonius műveiből ismert tényeket. csupán egyetlen változtatással: a szépséges egyiptomi királynő halálát korábbra teszi, mintegy lezárva ezzel a néző számára az eseményeket. A kritikusokat alighanem ugyanaz a baleset érte a Kleopátrával, mint a magyar—amerikai koprodukcióban készült Aranyfejjel. Emlékezhetünk, az Aranyfejet is komolyan akarták venni, s ezért nem vették észre, hogy gyermekfilmről van szó. A két filmet természetesen egyebekben nem lehet összehasonlítani de abban jogos a párhuzam, hogy mind a kettőt a maga helyén kell értékelni. A Kleopátrát felfoghatjuk ismeretterjesztő filmnek, amely érdekes, izgalmas. kalandos is, hiszen olyan volt a korszak, amiről szól. A főszereplő: Kleopátra (Elizabeth Taylor) szépsége. Ha az asszonvi szépségnek volt valaha történelemformáló szerepe. Kleopátra esetében bizonyosan volt. Megigézte Julius Caesart annál is inkább, hiszen az Egyiptommal való szövetség beleillett Caesar terveibe. S amikor Caesart megölik, Antonius ismét Kleopátra szépsége miatt vállalja'a tragikus sorsot. Világhírű nagyságokat láthatunk a film főszere- oeiben. Elizabeth Tavloron kívül főleg Rex Harrison és Richard Burton vállain nyugszik a történet. Éles bírálat csak a magyar forgalmazást illeti. Ilyen költséges filmet kár tönkre tenni azzal, hogv a feliratok többnyire jóformán olvashatatlanok. M. L,
