Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

1969. február 13. csütörtök 5. oldal Szocialista brigádvezctők tanácskozása a MEOOSZ-ban Iskolai rendtartás Szerdán a MEDOSZ-ban rendezték meg a mezőgaz­dasági, erdészeti és vízügyi dolgozók szocialista brigád­vezetőinek II. országos ér­tekezletét A találkozón megjelent dr. Dimény Im­re mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter. Kovács István, a ME- DOSZ főtitkára beszámoló­jában elmondotta: a szak- szervezethez tartozó üze­mekben, gazdaságokban 5400 szocialista brigádban csaknem 68 ezer tag tevé­kenykedik. A munkaver- seny-mozgalomnak is kö­szönhető, hogy a mezőgaz­daság termelése az előző tíz év átlagához képest 1968-ban 13 százalékkal na­gyobb volt. A főtitkár ezután rámu­tatott: nem tudunk egyet­érteni az olyan vélemény­nyel, amely az új gazdaság- irányítási rendszerben két­ségbe vonja a szocialista versenymozgalom szüksé­gességét. Azt az elvet sem tudjuk elfogadni, hogy a munkaverseny a termelés, a munkaszervezés hiányos­ságaiból származó felada­tok megoldására irányul. A szocialista brigádmoz­galom nem a munkaszerve­zés és az irányítás hibái­nak megszüntetéséért jött létre — bár ebben is nagy szerepe van. A mozgalom a dolgozók legjobbjainak ab­ból a törekvéséből táplál­kozik, hogy jobbat, többet nyújtsanak önmaguknak, kollektívájuknak és az egész társadalomnak. Ép­pen ezért az új gazdaság- irányítási, rendszerben. sem­mit sem csökken a szo­cialista brigádok jelentősé­ge és felelőssége. A beszámoló nagyra ér­tékelte, hogy az elmúlt év végén 1378 ifjúsági bri­gádban 15 000 harminc éven aluli fiatal dolgozott. Ugyanakkor azonban el kell gondolkozni azon, hogy miért olyan alacsony a mezőgazdaságban a szocia­lista ..brigádmozgalomban részt vevő nők száma. A mezőgazdaságban foglal­koztatott nők számának mindössze 2,1 százaléka dolgozik szocialista brigád­ban, s ezek tagjainak csu­pán 7 százaléka nő. A szocialista brigádok soron következő feladatai­ról szólva rámutatott: a brigádok sokat tehetnek azért, hogy létrejöjjenek a csökkentett munkaidő be­vezetésének műszaki, mun­kaszervezési és egyéb le­hetőséged. A munkaidő­csökkentés ugyanis — ter­mészetesen az ipartól elté­rő, sajátos módon — a me­zőgazdaság állami területén is megfelelő ütemben ha­lad. Az év elejétől már 50 000-en dolgoznak rövidí­tett munkaidőben, s szá­muk 1969 végére eléri a 140 ezret, 1970 végére pe­dig az egész területen át­térnek a csökkentett mun­kaidőre. Elkészült és az 1969/70-es oktatási évben életbelép a dolgozók általános iskolái­nak első önálló rendtartá­sa. A dokumentum az ed­diginél nagyobb önállósá­got ad az iskolák igazgatói­nak. Könnyíti az irányító, a szervező és a tartalmi munkát egyaránt, útmuta­tást ad a pedagógusoknak a felnőtt diákok ismeretei­nek ellenőrzéséhez, szá­monkéréséhez. Egységes el­járást teremt az iskola ve­zetésében, a hallgatókat megillető kedvezmények­kel kapcsolatban, egyik ta­gozatból a másikba törté­nő átlépés esetén és egyéb kérdésekben. A rendtartás a korábban meghatározott létszámnál kisebb arányú jelentkezésnél is lehetővé teszi osztályok njutását. Aki Puskinnak egyengette az utat 200 éve született Krilov 1769. február 13-án (az orosz időszámítás szerint február 2-án), Moszkvában született Ivan Andrejevics Krilov a tanmese műfajá­nak világirodalmi viszony­latban kiemelkedő alakja. A XVIII. század végén az orosz irodalomban a megújhodás éppúgy idősze­rűvé vált, mint nálunk. Ahogyan Magyarországon Csokonai, Kazinczy és tár­saik nélkül elképzelhetet­len a fejlődés Vörösmar- ty-ig, Petőfiig és Aranyig, úgy az orosz irodalomban is költők és irányzatok egyedi kezdeményezései ké­szítették elő együttesen Puskin és Lermontov út­ját. Puskin útjának egyenge- tői között igen fontos hely illeti meg Krilovot. ízes, népi hangvételű, s a józan paraszti bölcsességet kifeje­zésre juttató tanmeséi tet­ték lehetővé Puskinnak, hogy a verselést ott foly­tassa, ahol Krilov abba­hagyta. Krilov tanmeséi azonban eredeti és egye­dülálló értékekkel is gaz­dagították az orosz irodal­mat. A legtöbb zamatos szólásmondás, szállóige az orosz nyelvben Krilov me­séiből vett idézet, illetőleg egy-egy jellegzetes címe. Krilov küzdelmes élet- utat járt be. Alig 9 évesen (!) segédímok a kormány­zósági hivatalban, 18 éves korában már folyóiratok­ban jelennek meg írásai. Lapszerkeeztéssel próbálko­zik többször is, később vi­dékre kell vonulnia, hogy elkerülje a száműzetést. Élete második felében jut révbe, amikor kinevezik a fővárosi közkönyvtár könyvtárosává. Krilov a nemzet költője lett. Tanmeséit megértet­ték, szívesen olvasták az egyszerű viskókban és a paloták cselédszobáiban, de elismerték az irodalmi kö­rökben is a népi bölcses­ség nagyon csiszolt, művé­szi formájú megjelenítésé­ért. Krilov apónak nevezték, szerették, becsülték, össze­gyűjtött meséinek megje­lenése után, 1844. novem­ber 21-én hunyt eL I. Satunovszkij: CmÜ ßzrßdßs kudarca Kémregény í. ALIAS PRIEDITISZ — Nem, előbb hallani akarom, miért tűntél el ilyen hosszú időre, és miért nem írtál egy sort sem? — Nem örülsz a bátyád­nak? Ha zavarlak, akár el is mehetek ... — Szamárság! — A csi­nos, molett asszonyka el­kapta a jövevény kezét, mintha attól félne, hogy eltűnik a szeme elől. —Ke­rülj beljebb. A férfi nem lépett be rögtön. Előbb még egyszer tüzetesen végigmérte test­vérét, s megkérdezte: — Nem mentél még férj­hez, Milda? — Eddig sosem érde­kelt ... Egyébként nem. A férfi óvatosan lépte át a küszöböt. A szobában egyetlen asztali lámpa vi­Fordította: Szántó András lágított. Az ablak alatt fa­ágy állt, a szoba közepén asztal, három székkel. Milda leült a már meg­bontott ágyra: — Hol voltál ennyi ideig? Miért nem adtál hírt ma­gadról? — Olyan sürgős ez? Csak most szálltam le a vonat­ról, mindössze fél órája va­gyok Rigában. Ráadásul kopog a szemem az éhség­től — mondta ingerülten a férfi. Milda kiment a konyhá­ba. Néhány perc múlva egy tányér burgonyapürét és egy szelet hideg sertéssül­tet tett az asztalra. — Ez minden, ami itthon van. A férfi mohón falta az ételt. Rövidesen morzsányi sem maradt a tányérban. Milda megismételte a kér­dést : — Mi történt veled az­után, hogy a németekkel együtt eltűntél? — Mi történt? — mor­molta elgondolkodva. — Sokáig nem kaptam mun­kát. Barakkokban, meg az ég alatt háltam. — És miért nem jöttél vissza rögtön? — Féltem, hogy börtön­be csuknak. Végül belát­tam, jobb, ha hazatérek. Átmentem Kelet-Berlinbe és jelentkeztem a szovjet konzulnál. — Megbocsátottak, Ed- vin? — Ahogy látod. De most nem Edvin vagyok, s a ve­zetéknevem is más. Petrisz Janovics Prieditisznek hív­nak. Nem mertem elárulni a berlini konzulnak a va­lódi nevemet. Féltem, hogy akkor eszükbe jut a negy­vennégyes év, s amit csi­náltam ... Különben min­den rendben van. Vala­micskét már dolgoztam Le- ningrádban — hajón vittek oda minket Rostockból. — Kissé felruházkodtam, s összegyűjtöttem az útrava- lót Rigáig. Mildának furcsának tűnt mindez: — Nem lenne jobb be­vallani, hogy hamis nevet használsz? Ha rájönnek, abból bajod lehet. Egy kísérlet jegyzőkönyve Fényes szelek Ilyennek képzelem az első utat a szeles tengeren. Elragadtatás és rettenet ke­veréke. Mi Jancsó Miklós titka, amellyel ezt a kettős érzést képes ránk kényszeríteni ? A Szegénylegények és még inkább a Csillagosok, kato­Azt mondják, Jancsó Mik­lós rendkívül gyorsan dol­gozik, de ez a film majd egyetlen forgatási napon "készül el. A rendező elin­dítja a jelenetet, s attól fogva a felvevőgép le nem hunyja a szemét, nem áll meg, csak hátrál, kereng, nák óta erről ismeri őt az ország. Mármint azok, akik megnézik a filmjeit. Hi­szen nem népszerű rendező. Megkínozza a nézőt, töp­rengésre, munkára szorít­ja. Jancsó erőteljes és erő­szakos művész. • Egyik titka bizonyára a sajátos jancsói látásmód és formanyelv. Merőben új, maga taposta utakon jár. Nincs elődje, akit követ­hetne, s követői sincsenek még. Szemére is vetik, hogy önmagát ismétli. Pe­dig legutóbbi filmje, a Fé­nyes szelek után azt mon­danám inkább — bármeny­nyire furcsa is az ő eseté­ben ez a szó: — óvatosan tovább lép minden alka- lommaL Keresgéli a határt, ameddig ezzel a „lehetet­len, filmszerűtlen” stílus­sal elmehet. A „snitt”, a filmművészet e jellegzetes Júfejezőeszköze számára Szinte kényszerűség, amely­től valósággal irtózik. Már várom azt a filmet, amely egyetlen vágásból áll csak. közeledik, másfél órán át egyvégtében, hallatlan fe­szültséget keltve mégis — vagy éppen ezért. Jancsó másik titka a sa­játos gondolkodásmód, ö maga így fogalmazta meg: A film rövid műfaj. Nincs ideje válaszolni. Be kell ér­nie a kérdésfeltevéssel. Ez nyilvánvalóan téve­dés. De ha vallja, minden­esetre következetesen ki­tart mellette. Kérdést kér­désre halmoz, s ez a má­sik Oka annak, hogy művei nyugtalanítóak, gondolko­dásra, egyszersmind ellen­kezésre ingerelnek és an­nyiféleképpen érthetők. A sajátos jancsói — és az állandó szerzőtársra, Hernádi Gyulára jellemző — gondolkodásmód látszó­lag az új műben, a Fényes szelekben bosszulta meg magát leginkább. Már a ki­indulópont is vitát kavart. Azt mondták, Jancsó Mik­lós a népi kollégistákról készített filmet. S a bemu­— Ugyan! Semmiség! — Ez semmiség? — Mit okvetetlenkedsz? — Prieditisz mérges lett. — Én ezt jobban tudom. Nem vagyok önmagam ellensé­ge! Milda mélyet sóhajtott. — Mielőbb munkába kell állnod. Én nem tudlak el­tartani, abból, a hatszáz rubelból, amit keresek. — Nyugodj meg, dolgoz­ni fogok. Csak egy kicsit körülnézek előbb, s ha nincs kifogásod ellene, itt laknék nálad. Hogyan kell bejelentkezni mostanában? Személyesen kell a rendőr­ségre menni? Hosszú időre elveszik a személyi igazol­ványt? — Mit izgulsz —, mond­ta Milda. — Most mond­tad, hogy a papírjaid rend­ben vannak, és már dol­goztál is Leningrádban. — Ja, igen — hagyta rá Prieditisz, s hogy zavarát leplezze, másra terelte a beszélgetést: — Jó még a hegedűm, Milda? — Persze. A legnehezebb években sem váltam meg tőle. Tudod, hogy szegény megboldogult apánk aján­déka ... Prieditisz benyúlt a szek­rénybe és elővette a he­gedűt. Óvatosan lefújta ró­la a port, s megpendítette a húrokat. Prieditisz elmo­solyodott. Ez a mosoly eszébe juttatta Mildának azt a húsz évvel ezelőtti kedves, szégyenlős kisfiút, aki a fivére volt. Szépen hegedült, gyönyörűen raj»- zolt. S mi lett belőle? Hol rontotta el az életét? Prieditisz megsimogatta a hegedűt, visszatette a he­lyére, s mintha nővére gondolataiban olvasna, így szólt: — Milda. nem fogom többé a földet túrni, nem alszom többé barakkban. Művész leszek, képeket fo­gok festeni. Milda megágyazott a bátyjának a földön, Elol­totta a lámpát és lefeküdt, de nem tudott elaludni. Bátyja egyenetlen lélegzé­sét hallgatta, aki ruhástól feküdt le aludni. Forgoló­dott, meg-megrezzent, majd hirtelen felugrott és az ab­lakhoz ment. — Mi van veled, Edvin? A férfi ingerülten felelt: — Semmi! Ügy tűnt, mintha megállt volna va­laki az utcán, az ablakunk alatt... És nagyon kérlek, ezentúl ne hívj Edvinnek. Hiszen tudod, mi a ne­vem ... (Folytatjuk) tatót felhördülés követte: Jancsó meghamisította a történelmet, megrágalmazta a NÉKOSZ-t. A történet ugyanis na­gyon röviden a következői Egy csapat kollégista vitá­ra hívja ki egy papi gim­názium növendékeit. Meg akarják győzni őket, mert elszántan hisznek a mar­xizmus. eszméinek erejé­ben, De a kísérlet meghiú­sul a diákok sunyi közö­nyén. Ekkor a kollégisták közül az erélyesebbek jut­nak vezető szerephez, s mindinkább szélsőséges, terrorisztikus eszközökhöz nyúlnak. Ám közbelépnek a kollégiumi központ embe, rei, megakadályozzák a to­vábbi kilengéseket. De ők sem meggyőzéssel, hanem taktikázással, s parancsszó­val érik el a céljukat. A történet valóban a NÉ- KOSZ megrágalmazása, ha elhisszük, hogy igazán a NÉKOSZ-ról szóL Mert egyrészt a NÉKOSZ nem ilyen terrorszervezet volt. Másrészt pedig az ellenfél sem megfélemlített birka­nyáj, hanem többek között Mindszenty hercegprímás által is pásztorlevelekkel uszított tömeg. A Fényes szelek azonban nem a NÉKOSZ-ról szól. Jancsó Miklós és Hernádi Gyula ismét a hatalomról elmélkedik, s ezzel kapcso­latban magatartásformákat és a magatartás lehetősé­geit kutatja. Végre akartak hajtani egy kísérletet, a történelmileg sok lehetsé­ges közül az egyiket, ne­vezzük x/n-edik kísérlet­nek, fedőneve: Fényes sze­lek. Szükségük volt hozzá egy „tenyészetre”. Fiatalok­ból álló aktív csoportra, ak­tív történelmi időszakban. A választás kézenfekvő: NÉKOSZ, 1948. S ezzel megkezdődött a kísérlet. Milyenek ennek a csoportnak a belső törvé­nyei ? Hogyan működnek ezek a törvények, amikor kölcsönhatásba kerülnek a külső környezettel? Hogyan viselkednek a csoport egye- dei? Milyen hatásra ho­gyan reagálnak? És hogyan viselkednek a környezet különféle elemed a csoport mozgása nyomán? A történet alakulását végeredményben válasznak is kellene tekintenünk a feltett kérdésékre: Egy bi­zonyos helyzet egy bizo­nyos következménnyel jár. A válaszok azonban éppen a kísérleti jelleg, a helyze­teknek a konkrét történel­mi körülményekből való kiszakítottsága miatt nem valóságosak. A film tehát nem azt mondja, hogy: ez és ez volt, a hiba, így kel­lett volna. Hanem: ilyen helyzetben ez is lehetséges. Ha ennyire esetleges a válasz, minek kellett akkor a kísérletet elvégezni? Azért — mondja Jancsó —, mert minden kísérlet új is­meretet jelent és kizárja ugyanannak a tévedésnek a további lehetőségét. S talán figyelmeztetés is: Vigyázat! Veszély! Aki tehát történelmi tab­lót várt, annak csalódnia kellett. A történelmi tabló más műfaj. Olyan, mint a Fényes szelek előtt vetített remekművű modem kis- film. A címe Vörös május. 1919. május elsejéről szól. Egyik alkotója szintén Jan­csó Miklós. Mester László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom