Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

I 1969. február 4. kedd 5. oldal A világnézet mint tantárgy Sikerültek a próbaévek A Művelődésügyi Minisz­térium és az Országos Pe­dagógiai Intézet négy éve új tárgyat iktatott be — egyelőre kísérleti jelleggel — a középiskolai tanterv­be. A világnézetünk alapjai elnevezésű tantárgy fő fe­ladta, „hogy az általános és középiskolában folyó nevelőmunka eredményeire támaszkodva és azokat to­vábbfejlesztve képessé te­gye a tanulókat a tájéko­zódásra korunk fő világ­nézeti, politikai és gazda­sági kérdéseiben, tegye vi­lágossá számukra, mi az ér­telme a tudatos társadalmi tevékenységnek”. Jelenleg megyénként egy- egy középiskola, nálunk a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium, oktatja az új tantárgyat. Fischer István igazgatót kerestük meg, hogy tájékoztasson bennün­ket az eddigi tapasztalatok­ról. — Harmadik éve tanítom a világnézetünk alapjait heti három órában a ne­gyedikeseknek, és úgy vé­lem a gyerekek érdeklődé­se, valamint az elért ered­mények láttán, hogy hasz­nos lenne, ha minden kö­zépiskolában bevezetnék. Szükség van az érettségi előtt a különböző tantár­gyak közötti mélyebb ösz- szefüggés bebizonyítására, a tudatos életszemlélet iránti igény felkeltésére. — Tulajdonképpen mit foglal magában a tantárgy? — A dialektikus és a történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és az etika legalapvetőbb fogal­mait, törvényeit, a szocia­lista társadalom szerkezeté­nek, államrendjének meg­értéséhez és a világpoliti­kában való tájékozódáshoz szükséges ismereteket. — Hogyan fogadták a ta­nulók? — Kezdetben némi tar­tózkodással — veszi át a szót Csáky Klára tanárnő, aki az idén kapcsolódott a világnézet oktatásába. — Ez abból fakadt, hogy azt hitték, a világnézetüket fogjuk minősíteni valami szigorú mérce szerint. Ha­mar megértettük velük, hogy tulajdonképpen a gon­dolkodás csiszolása, a biztos ítéletalkotó készség és a bátor véleménymondásra való hajlam felébresztése a célunk. — A pedagógusokat mi­lyen sajátos feladatok elé állítja a világnézet oktatá­sa? — Túl kell lépnünk szak­tárgyaink határán. A hu mán szakosoknak is meg kell ismerni azokat a fizi­kai, kémiai, biológiai tör­vényeket, amelyek nélkül lehetetlen példákkal illuszt­rálni, mondjuk, az anyag szerkezetéről és mozgásfor­máinak összefüggéseiről szóló fejezetet. Ha termé­szettudományos szakos ne­velő oktatja a tárgyat, olyan fogalmakkal kell megbirkóznia a társadalmi jelenségeket tárgyaló rész­ben, ami a történészek szakmájába tartozik. — Ezért tulajdonképpen nemcsak mi ketten, hanem az egész tantestület tanít­ja a tárgyat — folytatja is­mét Fischer István. — Gyakran konzultálunk a többi kollégával, minden szak fontos érveket ad a világkép szintéziséhez. — A tankönyv jól foglal­ja össze az anyagot? — Egyre jobban, mert immár a harmadik válto­zatot használjuk, de még ez is kísérleti. Igen bősé­ges, helyenként túlságosan is, érdekes szemelvényeket, változatos szemléltető ábrá­kat tartalmaz. Persze, nem lehet csak a könyvre tá­maszkodni. Végül néhány érdekeltet, negyedikes diákot kérdez­tünk meg. Kuczka Judit: — Én örültem, hogy bevezették, mert azelőtt is jártam mar­xista körre, érdekel min­den, amiről világnézeti órán szó esik. Megkörmyí­készülést is, hiszen például történelemből a b-tételeink- re szinte kész válaszokat ad az új tantárgy. Gubacsi Zzuzsa: — A most főiskolás volt negye­dikesek azt mondják, hogy nagy előnyük van a vi­lágnézeti tárgyak tanulásá­ban a többiekkel szemben, nem kell kínlódniuk az alapfogalmakkal. Bujdosó Emma: — A vi­lágnézeti órák hangulata felébresztette az osztály vi­taszellemét. KlSZ-szerveze- tünk élete is élénkebb az­óta. Virág Pál: — Különösen az az izgalmas, amikor egy kis csoport közösen készül fel egy új téma bemutatá­sára. A múltkor minden szünetben, de még délután is vitatkoztunk rajta, meg­ismerhető-e a világ. A világnézet, mint tan­tárgy, úgy látszik, sikere­sen kiállta a próbaéveket. Jó lenne, ha arról hallhat­nánk szeptemberben, hogy minden gimnáziumunk tan­rendjében szerepel. Sz. J. Fergeteg Nagybaracskán Nem kártokozó, vetésta­roló viharról van szó. Olyan színes, dübörgő ze­nével dúsított fergetegről, amely a nagybaracskai mű­velődési otthon színpadán zajlott le a múlt hét egyik estéjén. Akik a táncot be­mutatták: a Budapest Tánc- együttes művészei. Ritka alkalom, hogy ilyen — a világot megjárt és számos nemzetközi diadalt aratott — együttes megyénkben turnézik. Most ebben a sze­rencsében részesültünk: harminckét előadáson lát­hatják a bajai, halasi és kalocsai járások községei­ben a fiatal, tűzrőlpattant művészeket. Előbb talán az együttes­ről szóljunk. 1951. óta tart­ja ébren az érdeklődést itthon és külföldön a népi magyar táncművészet iránt. Eseményszámba menő ha­zai fellépéseiken kívül jár­tak már Indiában, Indo­néziában, Franciaország­ban, Svájcban, Belgium­ban, Ausztriában, a Szov­jetunióban. A bécsi Stadt- , . , halle-ban 16 ezer ember kert jelentő külföldi szerep- arany Demetra-szobrot hoz. tapsolt nekik a dél-fran- J«® ,közü] csak kett<5t emlí- ták haza. Jelentős ez az ciaországi Dax-ban pedig, tunk meg: 1958-ban meg- utóbbi siker, hiszen a vi- ahol egy arénában léptek nyerték az agngentói tánc- lág legjobb népi együtte- fel 11 ezren nézték végig versenyt, majd 1959-ben az sei között bizonyultak a az’előadást. A számos si- Agrigentói Nagydíjat, — Részlet az együttes műsorából. Nyírvasvári botozó. Táncolják: C. Kovács Margit és Janck József. Hősök könyve, forradalmi tanulmánykötet a Tanácsköztársaság évfordulójára A három forradalmi év­fordulóra való készülődés során megyénkben össze­gyűjtött 1919-es forradal­mi dokumentumok java ré­sze még ezután kerül nyil­vánosságra. Az ötven évvel ezelőtti eseményeket tükrö- kiállítások. könyvek legkésőbb tavaszra, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak félévszázados jubileu­mára készülnek el. Külön említésre méltó néhány nagyobb szabású, az eseményeket átfogó ki­advány, illetve dokumen­ti az érettségire való fel-' tumgyűjtemény. Ide kell sorolni a megyei könyv­tár forradalmi dokumentá­ciós gyűjteményét, vala­mint a kalocsai járási könyvtár hasonló, helyi jel­legű kiadványát. A mun­kásmozgalom egykori me- gyénkbeli kiválóságairól életrajzkötet készül. Ebben a hősök könyvének is ne­vezhető kötetben az 1919-es veteránokkal együtt mutat­ják be azokat, akik 1956- ban áldozták életüket a munkás-paraszt hatalomért. Egy másik, mintegy 300 oldalas tanulmánykötet a megye területén lezajlott forradalmi megmozdulások­ról ad összefüggő és reális képet. A kiállítások közül a kecskeméti lesz a legna­gyobb, de a Katona József Múzeum segítségével me­gyei jellegű kiállítást ren­deznek Orgoványon is, ahol annyi áldozatot követelt a fehérterror. Ebben az anyagban helyet kapnak a hírhedt Héjjas-féle fehér­terrorista különítmény vé­res akcióinak szomorú do­kumentumai is. R. M. berek bementek a barlang­ba. A gránittömb száz da­rORDITCITA: SÁRKÖZI - KVIli kon. Egy óra múlva, ami- kor pedig az emberek is- gén embereket pillantott kor elszállt a por, az em- mét bementek a barlangba meg, akik futva közeledtek és lámpásukkal megvilágí- feléjük, keresztül vágva a tották a csatateret, a fal gázzal fertőzött réten, rabra rnáUott széjjel. A fe- már sehol sem volt. Szikla- — Vissza! — kiáltott rá- kete résből, ahonnan an- törmelék hevert mindenütt, juk Ljubimov megfeledkez- nak idején Pétya kimá- kovakőpor és koromszag ve arról, hogy gázálarc fe- szott, por szállt kifelé. Az- érződött a levegőben, élőt- di arcát. De szavai nem tán ismét felhangzottak a tűk még sötét űr tátongott hatolták át a gumivásznon fúrógépek, újfent megér- A kutatók kissé megha- kezett a vidám robbantó- jolva, bátran előre indul­119. Az élet feljebb költő- érdemelt zött, a keleti kráterbe. Ekkor Ljubimov és Usz- kov az idegenek elé siet mester a zsinórjaival és tak és csodálkozva néze- tek. Azok észrevették a fur- emberek lemondtak a meg- megint felhangzott „Meg- gették a fekete boltozató- csa viseletbe öltözött két pihenésről és gyújtom a zsinórt!” vezény- kát, amelyek füstösek vol- embert és óvatosak lettek, nyomban munkához láttak, szava. tak a rengeteg tűzrakástól. A tajgában ez rendszerint , t j vv o&7 Most már nem a geoló- s így, lépésről lépésre Megszaporázták lépteiket, abban nyilvánul meg, hogy áiir.^o?VJ ä guskalapács gyenge hangja hátrált egyre távolabb a mert a türelmetlenség és az emberek előkapják a a barlangban: szikla, szélesedett a fekete a kíváncsiság hajtotta őket. fegyverüket, s csattogtatni robbantó- vágat. Végül a robbantó­álarccal a fején hordta a puha agyagot a barlangba. hallatszott egy tapasztalt Kiértek a barlangból, át- kezdik a závárzatokat. Így es alaposan be ente v® mester gondtalanul fütyö- mester tapasztalt szeme másztak a kis falon és le- történt ez most is. Szeren­a repedeseKet, ame ye részve fúrta a lyukakat, végigsiklott a falon, bemá- nyűgözve megálltak. Egy cséré Uszkovnak eszébe ju­?I°Z 1 robbanótölteteket helye- szott a hasadékba és meg- új világ tárult a szemük tott, hogy ezen a helyen a pogatta a köveket: elé. Zöldbe borult fák, csil- gáz már csak alacsonyan — Elég. Most alulról fű- lógó tavak, zöld rétek... terjed és letépte fejéről a tünk be neki. tek ek A másoCuk nap vé- zett bei£jük, és legombo- tapogatta a köveket: ge fele nem maradt egyet- lyította a gyújtózsinórt. len repedés sem. Ekkor a geológus és az idegenveze­tő behordták a robbanó­anyagot, óvatosan kioson­tak a barlangból és bekap­csolták az áramot. Kész? — Kész. Behoztak öt láda robba­De csodálkozásuk nem tar- gázálarcot. Nyomban meg- tott sokáig: a közelben ismerték az idegenek. — Kifelé a barlangból! nóanyagot és a szakadék újabb hatalmas robbanás __ Miről van szó? __kér­m egremegett. A dörrenés hangzott fel. A kráter ősi óezték Uszkovtól. hangja végigszállt a völ- falai megremegtek. Kövek _ Menjenek vissza! Itt g yeken. A lovak ijedten ko- zuhogtak lefelé. eltiport géz van! tak. Amikor az utolsó nyitottak, a kutyák lehe- fák recsegtek, porfelhő csa- . emberek evorsan el Hagyjuk magukra most munkás is biztonságban veredtek. valahol messze pott a magasba és tömör tá , . ~ őket néhány percre, és tér- volt, a robbantómester ki- nekiiramodtak a nagyvi- füstfüggönyt képezett. Usz- y~ • ■ ■ 1_ : ...... ^ A „ „ -v-v * r „fjn omol TTP O 1 rt rfKi rtlr „ tilt lzATT TV» 1^1 Ír Kifelé! Kifelé! A hangok egyre távolod jünk vissza az Arany sza- adta a parancsot saját ma- lágnak a megrémült kőszá- kov működött. li kecskék és szélvész se- Váratlanul puskalövés — Meggyújtom a zsinórt! besen eltűntek a veszélyes dörrent a közelben. Hang- Valahol a hegy mélyében hely környékéről. A dörre- ja különben oly gyengé- dörrenés hang- nés hangja elszállt, a he- nek hatott a hatalmas rob- kutyák ugattak. Az új, ki- zott fel és két-három má- gyek visszaverték még, az- bánás után, hogy Uszkov segítő kutatócsoport elérte sodperc múlva sárgás por- tán elcsendesült, mintha az fel sem figyelt volna rá. végre a Szperanszkij-féle felhő tört ki a barlangból északi hegvek örök néma- ha Ljubimov nem szól. A barlang külső bejáratát. Az és szállt végig a szakádé- sága nyelte volna el. Ami- geológus megfordult éside­kadékba. Itt hosszú szünet gának után ismét hallatszottak emberi hangok, prüszköl­tek a fáradt málhás lovak, hatalmas Hogy kerültek ide? — kérdezte Uszkov. — A barlangon keresz­tül. — Áttörték a sziklafalat? — Igen. — Köszönöm, barátaim! (Folytatjuk) az legjobbnak, Táncrepertoárjuk jellem­zője a művészi sokszínűség, a műfaji gazdagság. Az Együttes műsorában ma is megtalálhatók a közel két évtizedes munka legszebb darabjai, amelyek Molnár István érdemes művész, a táncegyüttes művészeti ve­zetője tevékenységének, egyben a magyar táncmű­vészet fejlődésének kima­gasló állomásait jelzik. Eb­ben a sokrétű műsorban a folklór ihletésű táncok mel­lett helyet kapnak a nagy magyar zeneszerzők — Liszt, Bartók, Kodály — a zeneműveiben a magyar néptánc szellemében alko­tott életképek, koreográ­fiák, balladák, táncjátékok. Mit láttunk a nagyba­racskai előadáson? A MAGYAROK TÁNCAI keretében sok száz esztendő magyar táncai vonultak fel. A kendőtánc és toborzó, a lányok ünnepi üveges tán- sa, a kardtánc, a meny­asszony köszöntése, a lib­benő, majd a kopogó és dobogó csárdás zúgó taps­ra ragadtatta a nagytermet zsúfolásig megtöltő közön­séget A MAGYAR KÉPES­KÖNYV hazánk hét tájá­nak legjellemzőbb dalaiból és táncaiból áll. Megjele­nik benne a pásztorélet bo­tos játéka, a népi tánchu- mor, lakodalmaink ünnepi színe és lírai hangulata, valamint a magyar népi’e igen jellemző nagy gyorsa­ságú és heves erejű csárdá­sok számtalan változata. A MAGYAR KALEI- DOSZKÖP különböző ter­mészetű és tartalmú tán­cok sorozata. Felvonul eb­ben a műsorszámban a do­bozi csárdás, a botoló tánc, az üveges, a legényes, a párnatánc, az ostortánc, a bodnártánc és a Tyukodi csárdás. Különös virtuozi­tással adták elő az ostor­táncot és a kardtáncot. Emelt hangsúllyal kell szólni az együttes zeneka­ráról, amely Jónás Mátyás prímás vezetésével, méltó részese a sikernek, hiszen Liszt: Csárdás macabre-já- nak és a II. Magyar Rap­szódiának eljátszásáért szűnni nem akaró tapssal jutalmazták Nagybaracska lakói a fáradhatatlan mu­zsikusokat. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom