Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

4. oldal KH». február 2«. Több szabad idő — Változatosabb kirándulások Se!- és külföldi vegyes túrák az IBUSZ tervei között Még néhány hét és itt a tavasz. Mondjuk meg őszin ten, unjuk már a telet, s aug várjuk, hogy könnye­debben öltözve sétálgat­hassunk, vagy friss leve­gőt szívni kiránduljunk a szabadba. Ma már szinte népmózgalom az országjá­rás és még inkább így lesz a jövőben, hiszen az idén már 50 ezerre növekszik a szabad szombatokat él­vező, csökkentett munka­időben dolgozók száma. Természetesen nem mind­egy, hogy mibe kerül egy- egy ilyen út, s mennyire sokrétűen, hasznosan, él­vezetesen állítják össze programját. Éppen ezért — bármilyen meglepő is — nem egyszer előfordul, hogy saját gépkocsival ren­delkezők is részt vesznek társasutazáson. Sándor Imrénét, a kecs­keméti IBUSZ-iroda veze­tőjét azért kerestük fel, hogy megtudjuk: ebben az évben milyen országjáró túrákkal igyekeznek ki­elégíteni a növekvő igé­nyeket. — Az idén is a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) közreműkö­désével rendezzük a bel­földi kirándulásokat az or­szág legszebb részeire. Úgy érzem kulturális missziót is végzünk, amikor nem­csak a szabadba, az ország legszebb tájaira visszük el a társasutazások résztve­vőit, hanem jól képzett ve­zetők mutatják be váro­saink történelmi, művé­szeti nevezetességeit. Még- inkább fontosnak tartjuk ezt most, amikor az üze­mek dolgozóinak szabad ideje növekszik és kulturá­lis igényeik kielégítéséről kell gondoskodnunk. Ebben az évben 34 féle belföldi programot dolgoz­tunk ki. Az utazások idő­tartama egytől négy napig terjed. Ezek közül tizenhat a Dunántúlra viszi a kirán­dulókat. Az úticélok között szerepel Dunaújváros, Pécs, Si. lós, Sopron, Szombat­hely, Kőszeg, a Balaton, a Duna-kanyar, a Bakony stb. Tíz kirándulási útvonal Észak-Magyarországra, a többi Budapestre, Szegedre, a Tiszántúlra és a Duna— Tisza közére kalauzolja el utasainkat. Melegen ajánl­hatom a Bács-Kiskun me­gyei körutazást is, amelyen Izsákkal, Páhival, Kiskő­rössel, Kalocsával, Bajával, Vaskúttal, Bácsalmással, Kiskunhalassal, Kiskunfél­egyházával • ismerkedhetnek meg két nap alatt a részt­vevők. Érdekessége idei ország­járó túl óinknak, hogy az említett 34 útvonalból tíz külföldi kirándulást is programba vesz. Ilyen pél­dául a Nógrád—Beszterce­bányai, a Miskolc—Kassa— Krasznahorka—Aggteleki, az Aggtelek—Krasznahorka— Rozsnyó—Bethléri, a Szom­bathely—Sopron—Pozsonyi, a Debrecen—Nagyváradi, a Zemplén—Kassa—Kraszna- horkai társasutazás. Itt említem meg, hogy már május elején indítunk egy túrát, amelynek részt­vevői Székesfehérvár— V eszprém—Pápa—Szombat­hely—Tapolca—Badacsony után átmennek Ausztriába és megnézik a grazi vásárt, ugyancsak májusban na­ponta indítunk kétnapos autóbusz-kirándulásokat az újvidéki vásárba. Remélem programunkat elég változatosnak találják a -nőst már több szabad Felületvédő, lemosható festékek A Tiszai Vegyikombinát Lakkfesték és Műgyantagyá­ra az idén tíz új festéket, ragasztó és más, építőipar­ban használatos anyagot ad át kísérleti célokra az épí­tőknek. Szerepelnek kö­zöttük ajtók, ablakok mázolására alkalmas fes­tékek, tapéta-ragasztó­szerek, vegyileg kötött kor­rózióvédő anyag, továbbá panelek külső felületének megvédésére, élénkítésére szolgáló színtelen zománc­lakk. Az utóbbinak nagy előnye, hogy a vele kezelt külső homlokzati panelek­ről az eső a szennyeződést könnyen lemossa. idővel rendelkező dolgozók is, üzemek, szövetkezetek és intézmények kérésére természetesen bármilyen más belföldi útvonalon, a kívánságnak megfelelően szervezünk országjáró tú­rákat — fejezte be tájé­koztatóját Sándor Imréné N. O. Tanácskérés, panasz, feljelentés A második gépóriás A Mátra aljában, Gyön- gyösvisontán találhatók az ország leghatalmasabb gép­óriásai. A Gagarin Hőerő­mű fűtőanyagcllátását biz­tosítják majd ezek az óriás gépek, melyek a Thorez külszíni fejtésen dolgoz­nak. A szerelőtéren már kezd kialakulni a második SRs—1200-as marótárcsás kotrógép, amellyel órán­ként 1800 köbméter földet, illetve a későbbiek folya­mán lignitet termelnek majd ki. Képünkön: épül a maró­tárcsás kotrógép. (MTI-foto — Bakos Ágnes felvétele.) A barnára fényezett aj­tón fehér zománctábla, raj­ta a felirat: Soros ügyész. Az ajtó előtt, a folyosón elhelyezett székeken, pado­kon különböző korú és foglalkozású emberek: fér­fiak, nők ülnek. Bent kopog az írógép, s a soros ügyész: dr. Nagy László jegyzőkönyvbe dik­tálja a panaszos által el­mondottakat. Két ügyfél között alkalom nyílik né­hány perces beszélgetésre. — Ilyenkor, pénteki na­pon mindig nagyobb a for­galom az átlagosnál. Per­sze a hét többi napján is vannak ügyfeleink, hiszen mindennap reggel kilenc­től déli egy óráig állunk a jogkereső közönség rendel­kezésére. Pénteken pedig még délután kettőtől is jö­hetnek hozzánk. Ismerős ügyfél Ismét kopognak az ajtón és egy idős néni lép be, karján kosár. Hirtelen visz- szalép, kint leteszi a kosa­rat és bocsánatkéréssel csukja be az ajtót: — Jaj, kedves ügyész úr, tessék megengedni, hogy leüljek, olyan rosszak a lábaim, öreg vagyak én már, és most is nehéz helyzetbe kerültem. Természetesen az ügyfe­leknek ott a szék és a néni már mondja is, hogy miért jött. — Húsz éve lakom abban a házban. Most, hogy a tulajdonos meghalt, szeret­tem volna megkapni az ő lakását, mivel az jobb álla­potban van, utcai szoba, fűteni sem kell annyit, mert jól zárnak ajtók, ab­lakok. Hiába kértem, más­nak adták oda... Az ügyész ismeri már a panaszost, aki nem elő­ször jár itt ebben az ügy­ben. Nyugodt, megértő han­gon válaszol az idős néni­nek, aki talán nem is azért jött elsősorban, hogy azon­nal intézkedjenek, hanem — hetvenen felül —, jól­esik egy kicsit panaszkod­ni. Az említett lakást egy többgyermekes családnak adták, teljesen jogosan és szabályosan. Ezt a néni is tudja. — Hát én csak ezt ezt akartam elmondani kedves ügyész úr. Isten áldja meg és ne tessék ha­ragudni —, s fájós lábak­kal sántikál tó az irodá- böL — Milyen panaszokkal jönnek a legtöbben a soros ügyészhez? — kérdezem dr Nagy Lászlót, az újabb ügyfél érkezéséig. — Nemcsak panasszal, hanem tannáoskéréssel, fel­jelentéssel is bekop: gnak hozzánk az emberek. Itt minden féle ügy megfor­dult már: emberöléstől egészen a becsületsérté­sig; vagy a könnyű testi sértés, erőszakos nemi kö­zösülés, de leggyakoribb a tartási kötelezettség elmu­lasztása miatti feljelentés. Hátha ott nem fól mondták?” it Egy húsz év körüli férfi és egy negyvenhez közele­dő nő lép az irodába. Pár hónapja házasodtak össze. Az asszonynak az első há­zasságából egy tizenhat éves lánya van, s a kis­lányt a férfi most örökbe akarja fogadni. Hová for­duljanak? — Az örökbefogadáshoz a vérszerinti szülő, jelen esetben az édesapa hozzá­járulása, illetve beleegye­zése szükséges. Anélkül er­re nincs lehetőség — vála­szol az ügyész. — De mi csak a kislá­nyom érdekeit képvisel­jük, az ő kívánságának akarunk eleget tenni. — Sajnálom kérem, a tör­vény — törvény. A házaspár összenéz, majd kifelé haladva az asszony odaszól gyermek­arcú férjének: — Látod apu, ezt mondták a tanács­nál is. — Igen, ilyen is van! — néz rám mosolyogva dr. Nagy László. — Hozzánk jönnek „ellenőrizni”, hogy máshol — a tanácsnál, ügy­védi munkaközösségben stb. — jól tájékoztatták-e őket. Őszintén szólva ezt nem szeretjük. — Honnan jön a legtöbb ügyfél? — Természetesen a me­Nem muszáj elnyúzni Rendezvény — délután közepén — egyik megyei szervnél; A kezdés idő­pontja vészesen közel, a meghívottak kis csoportok­ra szakadva beszélgetnek a teremben. Az egyik sarok­ban jobbára a nők viszik a prímet. Szinte ők száll­ták meg ezt a fertályt. Persze, most már észre­vették, hogy praktikusab­ban is választhattak volna. Például az átellenes sarkot, ahol a férfiak nagy élve­zettel fújják a füstkariká­kat — a cserépkályha ciró­gató melegénél. A hölgyek közül át is pártol egy bar­na fiatalasszony. A hallga­tag férfiak egyből felele­venednek. Pár pillanat múlva mindannyian jót nevetnek valamin, amit a fiatalasszony mondhatott nekik, ők is nagy bóloga­tásokkal helyeselnek — vagy legalább is ugyan­olyan véleménnyel vannak — arról a valami rőL Az asszonyka már serdül is vissza a nőtársakhoz. Hangjában még az előbbi nevetés bújkál. — Képzeljétek, az elvtár­sak is különböző értekez­letről jöttek ide egyenesen... Reggel elkezdtük, és . >. — Nem is ebédeltem, pe­dig mindjárt négy óra. — Nekem szerencsém volt. Reggel vettem egy fél kenyeret, hogy majd délben hazaszaladok vele, de elhúzódott az ülés... Azt a kenyeret szakítottuk kettőbe, s megettük Mari­kával — int társnőjére, aki mosolyogva igazolja. — Nem tudom, ez most meddig tart vajon? =. Ki elnököl? — M. elvtárs. — Hát ő hol van? — A kis szobában. — Biztosan az anyagot tanulmányozza. — Dehogy!... Éppen, hogy.. i Mikor megérke­zett, Z. elvtárs tessékelte volna ide befelé. Udvaria­san, ünnepélyesen, ahogy szokta... M. elvtárs azon­ban elment az ajtó mel­lett: „Dehogy megyek még be. Amoda húzódok, bele­nézek a mai sportújságba. Még ahhoz se jutottam hozzá máma...” — mond­ta. — Az előbb még javá­ban olvasott... .;. Négy óra. A férfiak bolyában élénk mozgoló­dás, duru_solás. Az elnö­kölni készülő elvtárs cin­kos mosollyal biztatja szomszédját — titokban: „Vezesd le te!” — Jó. — Egyezik ’-ele a piros arcú, zömök ember, s már is jel­zi. hogy szólni akar. A töb­biek hallgatjuk. — Elvtársak, ha bele­egyeztek, én elnökölök .., Meglátjátok, rövid ülés lesz. — Csináld csak! — já­rul hozzá mindenki. Helyet foglalnak. A barátságos vállalkozó állva marad a főhelyen. Karórájára pillant, aztán csuklóját a résztvevők felé fordítja, hogy lássák. — Most négy óra öt perc ... A beszámolót min­denki megkapta írásban — egy héttel ezelőtt. Kiváló munka, alapos, tömör, lé­nyegre törő . .. Tessék, szóljatok hozzá... — Ke­zét ravaszkás bazs. lygással kísérve emeli fel. — De csak az kérjen szót, aki mást is, újat is tud mon­dani - beszámoló jelentés­hez képest... Ki kíván te­hát hozzászólni? A jelenlevőket felvilla­nyozta a szokatlan „meg­nyitó”. A szemekben ér­deklődés csillog, ami talán éppen attól a reménytől is támadt, hogy — „íme, csakugyan... nem sok ér­telme lenne elnyúzni az ülést, ha okosabbat, előbbre vivőt úgy se tudna mon­dani az ember...” — L’ art pour 1’ art — csak úgy —, felszólalás a felszólalás kedvéért, idejétmúlt dolog már... Egy kar mégis felemel­kedik. Meghallgatják a hozzászólót. Az elnök bó­lint. — Köszönöm .;. Igaz, er­ről is szó van a jelentés­ben, de nem baj... Valaki akar még? ..; ;.. Három napirendi pont­tal — háromnegyedóra alatt végeznek. Senki nem rö­vidült meg, egy tárgykör sem bánta meg. A végén — „oszolj!” után — mindenki boldogan gra­tulál az elnöknek a mo­dern módszerért. Tóth István gyéből. Úgyszólván minden kisközségből volt már valaki a megyi főügyészségen. Nem ritka azonban, hogy Szegedről, Budapestről for­dulnak hozzánk felvilágosí­tásért, itt mondják el pa­naszukat. Ilyenkor — ha indokolt — felvesszük a jegyzőkönyvet és hivatal­ból az illetékes szervhez továbbítjuk. Nem az ügy­feleket küldözgetjük, hanem a papírt, az iratot. Csupán egyet szeretnénk kérni a hozzánk fordulóktól: ne az utolsó pillanatban jöjjenek jogsegélyért, ne a felleb­bezési határidő lejárta előtt néhány órával, mert akkor már nagyon nehéz intéz­kedni. A kerítés miatt — Bocsánat, szabad be­jönni? — nyit be a folyo­sóról egy középkorú férfi. — Tessék! — hangzik a válasz, s fehér kötéssel a fején belép az illető. — Kérem szépen, felje­lentést akarok tenni, mert a szomszédom megvert. Tessék a bizonyíték! — s a kötésre mutat, majd or­vosi látleletet húz elő. Már kopog az írógép ké­szül a jegyzőkönyv. Az eset sajnos szinte szokván-os: összevesztek a kerítés mi­att, könnyű testi sértés lett a vége. A férfi alá­írja a jegyzőkönyvet és a zsebéhez nyúl: — Mivel tartozom ügyész úr? — Semmivel! Ingyenes a félfogadás ... Csodálkozó tekintettel néz körül, aztán kimegy. Még köszönni! is elfelejt. Gál Sándor Három és félmii Hard ember A demográfiai számítá­sok szerint a világ lakosai­nak száma 1968-ban csak­nem hetvenmillióval növe­kedett, s 1969 januárjára elérte a 3.51 milliárdot. Átlagban percenként 225 ember született, 93 pedig meghalt. A tiszta növeke­désből (percenként 132 fő) kitűnik, hogy a kétezredik év végéig bolygónk lakos­sága megkétszereződik

Next

/
Oldalképek
Tartalom