Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
1999. február 88. vasárnap 8. oldal AZ ÚJ VÁROSRÉSZ LAKÓI ■m szemünk láttára ugyan, mégis szinte máról- holnapra született meg a hajdani „prérin”, a látóhatárral ölelkező városszélen Kecskemét új büszkasége, a Széchenyiváros. Megálmodói, létrehozói — nehogy a részlehajlás vádja érje őket — talán csak halkan ejtik, az új honfoglalók azonban már fennen hirdetik róla, hogy előbb- utóbb a Len in várossal vetekszik majd. A kívülálló, más kerületek, távoli utcák lakója minderre csak annyit mondhat: kívánjuk hogy így legyen. Emiatt bizonyára nem gerjed irigység egymással szemben. Az igazi lokálpatrióta büszke mindenre, ami a hírős város határain belül az újat, a fejlődést, az urbanizáló- dást szolgálja. F-ÉPtlLET, IL EMELET Egyelőre három hatalmas épülettömb — valamivel több mint másfél száz lakás — a Széchenyiváros magva. Az első, a városhoz legközelebb fekvő, F-jelű épület II. emeleten laknak Skultéty Zoltánék, az új honfoglalók közül is a legelsők. A házigazda nyugdíjas útmester, a feleségepedig varrónő a Habselyem Mindszenti úti gyáregységében. Vajon, milyenek voltak eddigi lakásviszonyaik és mit jelent számukra az új otthon? — erre kerestünk válasz látogatásunkkor. S egyúttal a beszélgetés rávilágított olyan apró, még csak szépséghibának sem nevezhető fogyatékosságra is, amelyek a fejlődés velejárói, „gyermekbetegségek”. de mégis említésre méltóak. AZ „ÖREG HÁZ” — Egészségtelen, nyirkos volt az előző lakásunk — sorolja a férj. — A pince állandóan tele vízzel,1 6 az épület fala is embermagasságig nedves. Persze, nekünk mégis kedves volt, mert megszokott... A feleségem családja több mint hat évtizeden át lakott benne; ő is ott született, gyermekkora, ifjúsága egész eddigi élete odakötődött. Amikor a lakáskiutaló papírral a kezemben tavaly októberben hazamentem, bizony számunkra, ez történelmi pillanat volt. — Fordult egyet velem a világ — folytatja mosolyogva Skultétyné. — Mi tagadás, könnyekre fakadtam és nem tudtam a búcsú, vagy az új otthon felett érzett öröm miatt-e? Mint mondják, az első két nap is a festékszagú, friss lakásban ilyen váltakozó érzések negyven- nyolc órája volt. Szombati napon költöztek, s ott voltak az első két-három „fészekrakó” sorában. „Hát valóban a miénk?” —csapta össze az asszony a kezét. Hétfőn aztán Zoli bácsi kézenfogta hitvesét: „Gyere, nézzük meg az öreg házat”! Nem vitás, hogy az összehasonlítás a második emeleti összkomfort javára döntött. Skultétyné azóta nem sír. VÁROSSZÉLI CSEND Milyen is hát az új rezidencia? — Főnyeremény — mondják szinte egyszerre. A nyirkosságot, a félhomályt, tágas, világos, száraz, egészséges két szoba váltotta fél. — 21, illetve 13 négyzet- méter az alapterületük — üti fel Zoli bácsi mindentudó jegyzetfüzetét. — Az előszobát, konyhát fel sem mértem... Nem is kell: önmagáért beszél itt is, ott is a beépített szekrény, a mosogató, a szemet nyugtató és szívet gyönyörködtető rend és kényelem. No, meg a gázfűtés. — Amott merő huzat volt a lakás, rengeteget kellett fűteni, szinte hiába. Most? Félórája gyújtottuk meg a gázt, a s hőmérő már 23 fokot mutat. Ésszel, be- osztóan kell tüzelni, akkor kellemes és alig költséges. A háziasszony kikísér az erkélyre, ahol a frissen hullott hó üde illatát lebbenti a szél. — Most olvastam vitát arról: lehet-e városban pihenni? Csak mosolygok ezen. Lehet, hogy a belváros, vagv forgalmas körutak zajában tényleg csak illúzió. De innét — üdülni sem kell elmenni! Csend van, messzire lát és annyi szépet ölel a tekintet... Ügy haragszom, mikor némelyek zúgolódnak, elégedetlenkednek. AMIRŐL SZÓLNI KELL — No, az nem is szép dolog — áll élete párja mellé a nyugdíjas útmester. — Aki nagyon panaszkodik a szomszédok közül, annak nincs igaza. Hiányoltuk egy ideig a buszt, ma már az 5-ös útbaejt bennünket. Az AKÖV-től kértük: este a jelenlegi 20,50-nél később indítsák az utolsó járatot, hogy az esti műszakosok, vagy a színházba, moziba járók se legyenek kénytelenek gyalogolni. Választ kaptunk, hogy egyelőre nem tudnak ezen változtatni, de a későbbiekben tervbe vették a forgalom kiterjesztését. A másik panasz a közvilágítást illeti. Előttünk sorjáznak a szép, modem lámpatestek, de vakon, csupán egy villanypóznán ég egyetlen árva körte. A közeli Nyíri út sem úszik éppen fényárban... — Türelem rózsát terem — szól bölcsen, higgadtan a házigazda. — Vétek lenne itt elégedetlenkedni. Minden megoldódik előbb- utóbb, az ilyen „csepp a tengerben” meg feltétlenül. A pillantása végigpásztázza a KÖJÁL székházától az új fedett uszodáig tárja elénk a megújhodó várost. Sok jól ismert és egyre több, majd csak ezután ismerősünké váló épületet. Messze szemközt, februári ködökben a szalagház magasodik. — Nemsokára itt a ta— Kihozom majd az erkélyre a nyugágyat, s napozni fogok a nyár végéig. Jóba Tibor uzenei Könny verseny Kiskunhalason Ma délelőtt 10 óraikor kezdődik a kiskunhalasi színházteremben az Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál megyei döntője. A megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács által rendezett versenyen mintegy húsz együttes vesz részt hagyományos tánczene, dzsessz, beat illetve pol-beat kategóriában. Ezenkívül szólóénekesek is indulnak. A találkozó legjobbjai az április végén Salgótarjánban sorra kerülő országos döntőbe juthatnak. KÖNYVTÁRBAN Az utolsó összefoglaló ü nnepélyes hangulat uralkodott a megyei tanács dísztermében. A legrégibb magyar szak- szervezet tagjai — a nyomdászok megyei küldöttei ültek a padsorokban. A Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat szakszervezeti tanácsának megválasztására készültek a megye különböző részeiben levő üzemek dolgozóinak megbízásából. A vezetőségválasztó gyűlést levezető elnök, Dani János művezető a szokásos módon tett javaslatot az elnökség tágjaira, ismertette a napirendet, majd átadta a szót Adácsi Erzsébetnek, aki nemcsak a a panorámát, amely I vállalati szakszervezeti tanács titkára, hanem a nyomdász szakszervezet központi bizottságának is tagja. A titkár hosszú másodpercekig tartotta kezében a jelentést, míg megszólalt. — Kedves elvtársak! — kezdte, de csak eddig jutott, mert elcsuklott a vasz — mondja csöndesen.1 hangja. A teremben ülők közül senki sem mosolygott, mindenki tudta miről van szó, a szemekben meghatottság tükröződött. Erzsiké 45 évvel ezelőtt lépte át először — mint 12 éves kislány — a nyomda küszöbét. S most eljött a búcsú ideje, nyugdíjba megy. Csakhogy nem olyan könnyű elmenni. Itt mindennel úgy összenőtt — a mozgalommal is. A felszabadulás előtt hányszor vitték például május 1-én a városháza alagsorába a többi nyomdásszal együtt, mert ezen a napon nem voltak hajlandók dolgozni. titkár végül is erőt vett magán. Most már határozottan beszélt. AZ elmúlt két év igen mozgalmas volt. Erre az időszakra esett az új mechanizmus bevezetése, a kol lektív szerződés elkészítése. A vállalat elmúlt évi termelési tervét túlteljesítette, nyereségesen gazdálkodott és ennek alapján jeIO«£&TO03®^8GXO§7S NRf I EZBEDES bUU kudarca Küld REGÉNY — Fordította: Szántó András ta ki lövészi tudományát is. A nyár végére a felkészülés befejeződött. Andi elvette Zarinys valameny- nyi jegyzetét és sajátkezű- leg elégette azokat: — Ezentúl csak az emlékezetére támaszkodhat — mondatta. Cull ezredes hosszabb idő óta Washingtonban tartózkodott. Zarinys „életrajzót” 10. terven kívülálló dolgokról Tizennégy instruktor fog- tárgyalnia tanáraival lalkozott Lenisszel a fel- Ugyancsak tilos levelet írderítő iskolán, de a legtöbb nia. és instruktor! kísérlet figyelmet Andi a vezető- nélkül az iskola épületét tanár fordította rá. ö ta- elhagynia. nította meg Leniszt a pisz- Elmúlt a tél. elolvadt a faira, munkahelyére, toly és a golyószóró hasz- hó, kirügyeztek a fák. A nálatára. sőt a térképkészi- március a Grag Casanme-i tésre is. Andi tanította a katonai telepen találta Le- „titkos szolgálat” című tár- niszt. Itt kapta meg Andi gyat. Ennek tanterve a irányítása mellett gyakor- szovjet kémelháríító szer- lati kiképzését. A kaszárnyaépületekben megszokott senki sem szólt arról hogyan is kell megtennie a visszafelé vezető utat! Mindenki csak az elvégzendő feladatokat hajtogatta Eszébe jutott apja. húga, akinek még csak búcsúlevelet sem írhatott. Mindenét odaadta volna ha most visszatérhetne a New York-i lakásba, s újra elfoglalhatná helyét a Bell- társaság rajzasztala melkészítette. Ezt az életrajzot Lenisznek a legapróbb lett. részietekig be kellett ma- Este a Washington mél- golnia, pontosan kellett em- letti repülőtérről felszállt lékeznie kitalált testvérei- egy katonai gép. Európá- nek nevére, születési ada- nak vette az irányt. Mindössze három utas volt a fedélzetén: Cull. Dail, és Zarinys. A személyzet úgy vek és rendőrség struktúrájának tanulmányozását írta elő. Az instruktor részletesen elmagyarázta tanítványának, hogyan kell viselkednie kihallgatás, letartóztatás esetén. A felderítő iskola összes instruktora közül egyedül Andi volt lett származású, s életüket élték az amerikai katonák. A betongarázsokban tankok és páncélautók sorakoztak, a gyakorlótéren ejtőernyősöket készítettek fel. Hogy elkerüljék a feltűnést. Andi is. Le- nisz is az amerikai katonák egyenruháját viselte. ... Végül elérkezett az indulás napja. Reggel amerikai tiszti egyenruhába öltözött orvos jelent meg Zarinysnál, gyógyszereket és mérget hozott magával, s elmagyarázta használatukat. Aztán jöttek a többiek, rádiót, fegyvert, térképet, hamis igazolványo- szállt le. Itt a „tanárokat” nap pedig már a határon leszünk — mondta Cull. Másnap reggel ismét a repülőtéren voltak. Üjabb repülőgépek vitték őket újabb városokba, melyeknek még nevét sem tudta megjegyezni Zarinys. Ez is hozzátartozott a konspirációhoz. Végül este vonatra szálltak, majd újból gépkocsiba. A további utat Zarinvsnak már egyedül kellett megtennie... ... Alksznisz alezredes hosszasan tanulmányozta Zarinys vallomását és figyelme egyre inkább arra az emberre irányult, akit Andi néven ismertek az kát. pénzt hoztak. Elkövetkeztek az utolsó percek. Zarinvs tudta, hogy egvszer el kell indulnia. Hosszan és a'ano- san felkészült rá. Most tudta, hosry nyelvtanárok, amerikai kémközpontban, akiket a Nyu cat-N érne tor- Érdeklődését nemcsak az szágban állomásozó ameri- keltette fel, hogy Andi volt kai alakulatokhoz osztot- a Washington melletti kém- tak be. iskola egyik vezetője, de A repülőgép a Frankfurt Zarinys utolsó vallomásá- am Main-i repülőtéren ból arra következtetett, hogy az amerikai felderítés valószínűleg Andit is átdobja a Szovjetunióba. már várta a másik gép. amely Münchenbe vitte őket. A müncheni repülőtéren amerikai jeepbe szálltak, s ez elfuvarozta hármójukat egy városszéli Lenisz ösztönös vonzódást Itt, a közeli erdőben tanul- érzett honfitársa iránt. Sok ta meg Zarinys a térkép és mindenről szeretett volna iránytű nélküli tájékozó- elbeszélgetni Andival. de dást. a robbanó szerkeze- Lenisznek tilos volt tan- tek kezelését, s itt próbálmégis nagyon rosszul érez- énülethez. amelyről hiány- te manát: miért beszél ve- zott a házszámtábla. Felle mindenki halkan, mint- mentek az emeletre, s ott ha halott lenne a szobá- beléptek e'W üres lakájba, ban? Eszébe ötlött, hogy — Itt éjszakázunk, hol„Egyszer a térképészeti ismeretek című gyakorlat közben azt mondta nekem Andi' Lehetséges, hogy a 9ors újra Rigába vet. Akkor még találkozunk” — állt Zarinys vallomásában. (Folytatjuk) lentős összegű részesedést oszt dolgozói között. A szociális és munkakörüjrné- nyek sajnos elég rosszak a nyomda üzemeiben. A helyzetet véglegesen a rövidesen felépülő új nyomdaüzem oldja meg, ám addig is tenni kell az egészségügyi és szociális helyiségek bővítése kulturáltabbá tétele, valamint a munkakörülmények megjavítása érdekében. A kismamák könnyebb munkára való helyezését is ..gondosabban kell intézni. Az üzemi törzsgárda tagjait is több megbecsülésben kell részesíteni a jövőben. A titkári beszámoló részletesen szólt a szocialista brigádmozgalomról, amelynek lendülete az elmúlt esztendőben csökkent. Ugyanakkor megemlítette, hogy a nyomda dolgozói köréből már érkeztek munkaverseny kezdeményezések a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére. A felszólalók sem tudták kivonni magukat a búcsúzó hangulat alól. Va’a- mennyiüknek volt néhány őszinte kedves szava Erzsikéhez, akit bármennvire is szeretnének — e~ú' tel már nem választhatnál! újra titkárnak. 5 zóltak természetesen az eredményekről, s a hibákról is. — A törzsgárda tagjainak nagyobb megbecsülése a vállalatvezetőség részéről elősegíti a brigádmozgalom szélesebb- körű kibontekozását is. Két évvel ezelőtt nyolc, tavaly már csak 4 brigád versenyzett a szocialista címért. Ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítani a lövőben a brigádok munkámnak elemzésére, értékelésére, hogy jobban szervezhessék munkájukat — hangoztatták a felszólalók. A titkári összefoglaló után megválasztották a 25 tagú vállalati szakszervezeti tanácsot, amelynek elnöke Pintér Gyula gépmester, titkára Baksa Jánosné főnormás lett. Adácsi Erzsébettől — a nyomda Er- zsikéiétől, akit már nem választottak óira a tanácsba — dolgozó tárnái egv szép virágcsokorral, a nvomdász szakszerviz»' központjának kénvi=előio pedig ajándé^’-al búcsúzott. Nagy Ottó
