Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

1 oldal 1969. február 15. szombat — A városföldi Dózsa György Úttörőcsapat Raké­ta őrsének krónikása. Vida Sándor pajtás jelenti, hogy nagy igyekezettel készülnek a moszkvai rajzversenyre. Szeretnének jól szerepelni a kulturális szemlén is. A rajzszakkörös pajtások már készítik, festik a díszlete­ket. Az iskola kertjében a hasznos madaraknak is ete­tőket állítottak fel, ame­lyek sohasem állnak üre­sen. • — A KECSKEMÉTI II. sz. iskola 8/a. osztálya raj- fcglalkozáson elhatározta, hogy a „Takarót Viet­namnak” mozgalomhoz az őrs minden tagja csatlako­zik és a megadott méretű, 10x10 centiméteres négyze­tet minden pajtás saját ke­zűleg készíti el. • — A Bácsalmási II. Rá­kóczi Ferenc Üttörőcsapat Ludas Matyi raja júliusban Balatonföldváron tölt tíz napot. A kirándulási költ­ségeket az őszi mezőgaz­dasági munkával már ösz- szegyűjtötték a pajtások. Ez a tíz nap egyben búcsú­zás is lesz egymástól, hi­szen a raj tagjai nyolcadi­kosok. Ez a raj egyébként az első félévi eredmények alapján 3,9-es osztályátlag­gal „Az iskola legjobb osz­tálya” címet nyerte el — olvastuk Molnár József ta­nár levelében. • — Bácsalmásról Balassa Sándor pajtás írta meg, hogy az úttörőcsapat meg­tisztelő feladatot bízott rá és Baranyi Zsuzsa pajtás­ra: meglátogatták a 90. szü­letésnapját ünneplő Maus Ida nénit, hogy bátyjáról, Maus Rezsőről — aki a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztoshelyettes volt —, meséljen nekik. A két pajtás ezúttal az úttö­rőcsapat ajándékát is át­adta Ida néninek. • — PAJTASOK! Az elmúlt héten közölt körbe-körbe rejtvény megfejtése: Sok lútl disznót győz. Igen sokan küldtek he­lyes megfejtést, ezért nem egy, hanem hat darab könyvet sor­soltunk ki. A könyveket pos­tán küldtük el Szabadi Mag­dolna soltvadkerti, Dankó Tamás kecskeméti, Malecz László kerekegyház!, Schaffer Antal császártöltési, Csókás László ballószögi és Polareczki Mária kiskőrösi pajtásoknak. Ügy látjuk, szeretitek a rejt­vényeket, ezért a jövő szom­baton ismét kaptok furfangos kérdéseket az Úttörőélet rovat­ban. Szívesen fogadnánk, ha ti próbálkoznátok rejtvény­szerkesztéssel és a legsikere­sebbeket elküldenétek rova­tunknak: • — POLARECZKI MÁRIA csapattudósító Kiskőrösről örömmel írja, hogy Tagot Zsuzsa nyolcadik osztályos pajtás batikmunkájával országos versenyen első he­lyezést ért el. Külön dicsé­retére válik, hogy az úttör- rőmunkában és a magyar szakkörben is kitűnően megállja a helyét. • — A Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola paj­tásai a közelmúltban meg­alakították az úttörő hon­védelmi századot — írja Cseh Erzsébet. Az elmúlt foglalkozásra meghívták Géczi Dénes hadnagy elv­társat — a városi kiegészí­tő parancsnokságról —, aki ismertette a katonai rend­fokozatokat. Az érdekes foglalkozás megerősítette a kiegészítő parancsnokság és az úttörő honvédelmi század barátságát. Ma: szövetkezeti küldöttgyűlés Helytállás a télben ¥/• 1 rr •• •• Kiskoroson Bár a mai — szombati — hírű szimfonikus zeneka­Fogalommá vált a kul­nap nem pirosbetűs, Kiskő- ra tavaly ünnepelte tíz- turális óiét támogatásának rösön mégis jeles napnak éves jubileumát, szereplé- számít. mint immár min- léseik nemcsak a község- den esztendőben, amikor az ben, hanem az ország más általános fogyasztási és ér- tájain is eseményszámba Két éve sincs, hogy megnyitották a kiskőrösi szövetke­zeti áruházát. Ma már nemcsak a községbeüek járnak ide vásárolni, de a megye távolabbi vidékeiről is felkeresik. tékesítő szövetkezet évi be- mennek. — A község újra­számoló küldöttközgyűlését telepítésének 250. éves ju­tartja. Huszonegyedik esz­tendeje évente számot ad­nak arról a széles körű te­vékenységről, amelyet a szövetkezet kiskereskedel­mi, vendéglátói, felvásárlá­si és ipari vonatkozásban a községben és a körzetébe eső falvakban kifejt Az előre elkészített be­számolóban felsorakozó számok sokat mondanak ugyan, de mégsem min­dent. Eltűnődve a száraz­nak tűnő adatokon az em­ber okvetlen meglátja mö­göttük mindazt a lüktető, lázas munkát, amely a csaknem hétezer tagot számláló szövetkezetben fo­lyik. Csak röviden, leginkább a kulturális tevékenysé­gükből. A szövetkezet országos bileumán rendezett ünnep­ségekről a szövetkezet di­cséretesen vette ki a részét. az a módja, ahogyan ezt a kiskőrösi szövetkezetben csinálják. Járási könyves­boltjuk tavalyi forgalma — például — pár forint híjá­val elérte a kétmilliót. Barátkozva a számoszlo­pokkal, eszünkbe jut a mű­velődési házban működő i'júsági presszó, amelyhez ugyancsak a szövetkezet adta az anyagi alapot. Ha­sonló presszót-cukrászdát hozott létre a szövetkezet Csengődön és Tabdin is, je­lezve, hogy nagy gondot fordít a fiatalok kulturált szórakozására. Erre vonat­kozólag újabb tervek van­nak megvalósulóban. A megyeszerte népszerű kiskőrösi áruház mellett bi­zonyára sok vendéget vonz majd a Szarvas Szálloda és Étterem, amelynek hét­millió forintos rekonstruk­ciója hamarosan befejező­dik és felszabadulásunk ünnepére adják át rendel­tetésének. Ezek a felvillantott té­nyek szerényen elbújnak a számok mögött. Nem szabad azonban elfelejteni: jelen­tékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy Pétervári Já­nos igazgatósági elnök szo­bájában már alig-alig fér el a sok serleg, oklevél és egyéb kitüntetés. Az átla­got meghaladó jó munkát dicsérik ezek a dokumen­tumok. B. J. Embermagas hóbuckák úton-útfélen, jégpáncél a járdákon, zúzmara, arcokat, füleket pirosra csípő hi­deg: ezt hozta a február. Valódi, hamisítatlan telet, amelyet — mint a hajdani enyhébb napokban annyi­szor mondogattuk — bizony „nem evett meg a kutya”. Alábbi képriportunk olyan foglalkozások képviselőit mutatja be, amelyek erősen az időjárás függvényei. S akik tiszteletre méltó helytállással dacolnak a fagy- gyal, vagy a nehéz útviszonyokkal. Képeink az idei té' edVni lenhídeaehh n^vján készültek. vonatoztatással lehetett to- vibbítani a tejet. Hogy a megyeszékhely lakossága . y mégis alig szenvedett b ányt ebből az egészsé­tír' k az a meglevő tartalé­Jgf k Jenák, a rugalmas elosz­äflflllfl fisnak volt köszönhető. Di­ai^ *v WS cs®ret a tejüzem va­S ztük a képünkön látható i? ** Dömötör Ferencné segéd­munkást, aki a szabadban £ d ilgozva, gé.nbercdett kéz­i ~ i&kylpr vs* ' ,f zel is fáradhatatlanul fej­I kannákba az, annyira ‘é i Vas- és Fémipari* Ktsz gépkocsija. Az olajkályhák xwpjcoan 4j—4o ezer u- szerelői viszik a „gyorsse- ter tej érkezik a Budapest gélyt”, részesítik garanciá­és Vidéke Tejipari Válla­lat kecskeméti üzemébe. Elgondolható, hogy a hó­fúvás és a nagy hideg okoz­ta közlekedési zavarok miatt mennyire megcsap­pant ez a mennyiség. Kis­kunfélegyházát például na­pokon át nem lehetett meg­közelíteni. Némelyik tsz- nek is a nyakán maradt a „fejadag”. A napi ezer li­tert szállító Bugáéról is csak nehezen, hosszadalmas lis javításban a hibás fűtő­alkalmatosságokat. Még az idei komisz tél is csupán egyetlen napra hiúsította meg munkájukat. Hatvani Istvánék már napok óta „betegeskedő” minikalorjá­Ankét a színházban Szép sikerrel játszák a múlt péntek óta a Kecs­keméti Katona József Szín­házban Végh Antal Holnap vasárnap című drámáját. A mű a mai paraszti élet­ből meríti témáját és mél­tán kelt érdeklődést szó­kimondásával, pártos igaz­ságkeresésével. Különösen indokolt a bemutatása a mi megyénkben, ahol a lakos­ság egyharmada még ma is tanyán él. Tegnap a Színháziművé­szeti Szövetség ankétot tar­tott Végh Antal drámájá­ról Kecskeméten, a szín­ház társalgójában. A szö­vetséget Lendvai Ferenc színigazgató, a Művelődés- ügyi Minisztériumot Bögel József és Szilágyi János képviselte. A megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya részéről megjelent Gila János népművelési csoportvezető, s részt vett az ankéton a szerző is. De­meter Imrét, a Film Szín­ház Muzsika főszerkesztő­helyettesét kérte fel a szö­vetség az ankét levezetésé­re. Bevezetőben méltatta a kecskeméti színház törek­vését, amellyel évek óta támogatják az új magyar drámák színrevitelét. Hang­súlyozta a vitavezető, hogy a színház ezúttal is jó ügyet szolgált. A további­akban részletesen elemez­te a művet és összefoglal­ta az előadásra vonatkozó észrevételeit Ezután Lendvai Ferenc beszélt az előadásról és foglalkozott a színészek munkájával. A két refe­rátumot vita követte. hoz, a KecoKemeti Székely- telepre az alkonyi órákban Tiszakécskéről érkeztek meg a szerelők. Papp Fe­renc gyakorlott kézzel te­szi rendbe a rakoncátlan- kodó olaj adagolót. Estére már kellemesen fűtött szo­bában beszélgethet a csa­lád! (Jóba — Kovács) Prieditisz eldobta az ecsetet és odébbrúgta az állványt. Hány évig kell még bújkálnia, lopakodva járnia az utcán, összerez­zennie minden zörejre... ? MÉREG AZ ÖVBEN A rossz előérzet már ak­kor hatalmába kerítette Prieditiszt, amikor egy év­vel ezelőtt átlépte a szov­jet határt. Az első lépéseket úgy tette mag lett földön, mintha szakadék szélén járna. Elásta rádióját. Csak azt tartotta magánál, ami az övébe volt varrva, a leg­fontosabbakat. Címeket, a kódot, a rádióadások me­netrendjét, a mérget, fel­szerelést a titkosíráshoz, másfél ezer rubelt és a Pet- risz Janovics Prieditisz névre szóló papírokat. Pénz is volt nála tehát, de nem mert betérni a fal­vakba, mert félt a lebukás­tól. A Rigáig vezető úton — egy hétig tartott — csak sárgarépán és céklán élt. Prieditisz makacsul ki­tartott amellett, hogy nő­vérénél száll meg, jóllehet főnökei kategórikusan meg­tiltották, hogy rokonainál mutatkozzék. Nem mert el­menni a Cull által adott cí­mekre. Félt az ismeretlen emberektől, fáradt volt s összetört. Az utcán játszó kisgyermekekben is kémel- hárítókat látott. Érdemes lett volna megtennie azt a nehéz utat, erdőkön, mo­csarakon át, bújkálnia a katonák elől, nyers zöldsé­gen élnie, ha mindjárt az elején lebukik? Félt az emberektől és nem hitt nekik. Senkinek. Ezért bújt el nővérénél. Rigától a határszéli lige- ig vezető utat, ahol a, rá- iiót elrejtette, azóta tizen- cét alkalommal tette meg hieditisz. Minden hónap izennyolcadik napján ki- ista a vevőt az öreg nyárfa lói és meghallgatta a kém- .cözpont adását. Végül is elhatározta hogy hazahozza a rádió adó-ve­vőt az erdőből. Ez termé­szetesen kockázattal jár, de nem veszélyesebb-e min­den alkalommal az erdő­ben dolgozni? A ház pincéjében, egy, több évtizede ott heverő és már szétesett dívány mö­gött készített rejtekhelyei. Kényelmesebb és veszély­telenebb lesz itt tartani a rádiót. Hiszen Mildának is föltűnhet, hogy egyetlen tizennyolcadikára * virradó éjszaka sem alszik otthon .. A döntés kétségtelenül logikus volt, s ő megkérte Cullt, hogy az adásokat te­gyék át a nappali órákra. De vajon lesz-e valami haszna ennek? ... Már egy éve, hogy le­veleket küld a központnak és hallgatja a válaszukat az éterben. Majd egy éve, hogy Pri­editisz első jelentését el­küldte az óceánon túlra. Kivárta, míg Milda munká­ba megy, majd övéből elő­vett egy titkosírás-tablet­tát és egy fényképnegatí- vot. A képen csendes ten­geri táj látszott. Prieditisz nagyítóját közel vitte a le- mezhez. A hullámok kö­zött egyszeriben láthatóvá váltak a betűk: a cím, amelyre a kémközpontnak írt leveleit kellett külde­nie. Elővett egy ív papírt, golyóstollat, s hozzáfogott a levélíráshoz. Egy bizo­nyos Annát igyekezett rá­venni arra, hogy térjen vissza hazájába. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú levelek az amerikai ins­truktorok szerint kitűnően megfelelnek a célnak. Pri­editisz ezek után a tablet­tát egy pohár forró vízbe dobta, majd kihúzótollal felkavarta az oldatot és a sorok közé a következőket írta: „Szerencsésen eljutottam Rigába. Bejelentkeztem, senki nem gyanakszik rám. „Imanttal” és „Borisszái” nincs kapcsolatom. Küld­jétek pénz, enélkül nem tu­dom megkezdeni a mun­kámat”. Cull bizonyára meglepő­dik azon, hogy ilyen ha­mar nyakára hágott a pénznek. De azt mégsem vallhatja be, hogy ijedté­ben még a határszéli erdő­ben elszórta a kapott bank­jegyeket. A levelet néhány percig a gőzölgő teáskanna fölé tartotta, hogy a titkos szö­veg láthatatlanná váljék, majd betette egy könyvbe, s nehezékül rátette a vasa­lót. A borítékra, a feladó helyére egy lakáscserét hirdető nő nevét írta ki az újságból. Tizennyolcadikára virra­dó éjjel Prieditisz ismét a rádió mellett ült. Az adás pontosan a megjelölt idő­ben kezdődött. Prieditisz feljegyezte a rádióüzenet­ben közölt számoszlopot, majd elrejtette a berende­zést. „Gratulálunk szerencsés megérkezéséhez. Kezdje meg a feladat végrehajtá­sát. A haza hálás lesz ön­nek” — hangzott az üzenet. Néhány nap múlva, alig hogy lábát betette a lakás­ba, a társbérlőnő előper­dült a szobájából. A nőt Prieditisz ki nem állhatta Kíváncsi volt és beszédes természetű. A társbérlőnő titokzatos- kodva mosolygott: (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom