Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

I «Mal 1969. Január SS. szerda Váratían nászajándék A SÁROS utcában, a pa­rányi udvaron aprócska házikó. Az egyszerűen be­rendezett szoba-konyhás lak.:s ragyog a tisztaságtól. A rekamié fölé szerelt pol­con piciny rádióból halk zene árad. Itt lakik Csányi László és felesége. Alig hat nászajándéka egy ilyen gyönyörű tv-készülékhez juttat bennünket — És hogyan állapították meg, hogy ki a másfél mil­liomodik ügyfelük? — kér­dezte Nagy Andrástól az ifjú férj. — Központunk statiszti­A Csányi házaspár átveszi a GELKA képviselőjétől a Delta televíziót. hete házasodtak össze. Az ifjú férj szobafestő és má­zoló a Kiskunfélegyházi Ja­vító-Szolgáltató Vegyesipari Vállalatnál, az asszonyka betanított munkás az Al­földi Cipógyár Kiskunfél­egyházi Gyárában. Az utcán két személy­gépkocsi áll meg. Hatan szállnak ki belőlük, Csányi- ékhoz jöttek. Egyszerre megtelik velük a szoba. Nem állítottak be üres kéz­zel, ketten egy gyönyörű Delta típusú tv-t cipeltek, a harmadik, aki az antennát szorongatta, rövid terep­szemle után már indult is felszerelni. — Nagy András vagyok, a GELKA-fcözpomt termelé­si előadója — mutatkozott be az egyik vendég az elő­zetes értesítés ellenére is meglepett fíatalasszonyká- nak. — Hova állítsuk a ké­szüléket? — Oda, az ablak és a szekrény közé — válaszolt a meghatottságtól izgatott hangon Csányiné, majd té- rült-fordult, s máris ko­nyak és bor került az asz­talra. Közben a férj is meg­érkezett. A termelési elő­adó pohárral a kezében kö­szöntötte a szerencsés új tv-tula j donosokat. — Vállalatunk vezetősége elhatározta, hogy az 1968. évi másfél milliomodik ügyfélnek televíziót ajándé­koz. Gratulálok, szívből örülök, hogy ide került ez a készülék. A VENDÉGEK és házi­gazdák boldogan koccintot­tak. — Hogyan Is történt az­zal a kávéfőzővel? — kér­dezte a fiatalasszonytól Kiss Zoltán, a kiskunfél­egyházi GELKA-szerviz vezetője. — Ügy, hogy a legjobb barátnőm kávéfőzőt vett nászajándékba. Kiderült kusai jelezték, hogy decem­ber elején hozzák majd be szervizeink valamelyikébe a kérdéses elektromos készü­léket javításra — mesélte a termelési előadó. — A vezetőség úgy határozott, hogy három tv-készüléket ajándékoz ebből az alka­lomból. Ennek elosztása úgy történt, hogy az ország összes GELKA-szervizeiből hármat kisorsoltak: kis- kunfélegyház szervizen kí­vül a Békés megyei Szeg­halmon és egy Budapesten lévő üzletünket. Ezután e szervizek decemberi mun­kalapjai kerültek a szeren­csekerekekbe. Szeghalmon egyébként hasonlóan önök­höz — Komáromi István és felesége — egy fiatal peda­gógus házaspár, Budapes­ten — Büchler Emőék, — egy nyugdíjas házaspár a nyertes. És ami külön ér­dekesség: egyik családnak sem volt eddig tv-je, tehát jó helyre kerültek a készü­lékek. KÖZBEN az antennasze­relő lépett a szobába, s be­kapcsolta a Deltát. Szép, tiszta kép jelent meg a nem várt nászajándék képernyő­jén. Ezen a napon kevés boldogabb ember volt Kis­kunfélegyházán, mint Csá- nyiék, és Damjanich utcá­ban. Nagy Ottó Nehéz kezdet után ígéretes folytatás A szűnni nem akaró la­kásgond régóta szorít. Ez­zel kapcsolatban eléggé rit­kán esik szó az ifjú család­alapítókról, akiknek száma egyre gyarapodik, s akik számára — mert rendszerint albérletben kezdő, anyagi tartalékokkal nem rendel­kező emberek lévén — ta­lán még nyomasztóbb ez a helyzet Az első „fecskék" Mészáros Sándorral, a vá­rosi KISZ-bizottság titká­rával ültünk le ezúttal, hogy segítségével visszapil­lantást tegyünk: Hogyan is kezdődött a megyeszékhe­lyen, a KISZ-nek a fiata­lokat segítő első akciója, milyen eredménnyel zárult a múlt év végéig, és termé­szetesen szóba kerültek idei törekvéseik is. — Gyakorló tanárember voltam még 1961 őszén, amikor diákjaimmal együtt bekapcsolódtunk az első ilyen vállalkozás előkészí­tésébe, a mai Hunyadivá­ros helyén álló kisajátított öreg szőlők, fák kitermelésé­be. Sok-sok nehézség, ta­pasztalatlanság miatti buk­tató, bosszúság árán, mégis kifogyhatatlan lelkesedéssel végzett munka jóvoltából negyven ifjú család jutott háromszobás, egészséges, szép otthonhoz az öreg sző­lők helyén. Ezek a családi házak voltak akciónk első fecskéi. Nem volt zökkenőmentes a folytatás sem, mégis 1963- ban újabb ifjú közösségek társultak a KÍSZ-lakásépítő akcióba. Eredményeként a Béke-fasoron kétszintes, tetszetős házakban 26 há­romszobás lakás birtokosai vallják: Megérte a tömér­dek vesződséget, utánajá­rást, fáradságot, anyagi ál­dozatot! Zökkenőkkel teli folytatás A következő évben súlyo­sabb akadályok gördültek a KISZ-bizottság törekvései elé. Nem volt házhely, hosz- szú időt vett igénybe a mű- kert-kertvárosi telekkiala­kítás. A városi tanács jó­voltából ott kaptak ugyanis újabb teret az ifjú „fészek- rakók” 1966 nyarán. De mi­lyen körülmények között! Az építés kezdetekor nem volt a területen sem vil­lany, sem vízvezeték. A vi­zet ásott kútból kellett me­ríteni, az építési anyag szál­lításához pedig járhatóvá kellett tenni, feltölteni a te­lephez vezető út kátyúit. Milyen kemény vállalkozás volt ez is, azok a megmon­dó!, akik végül is a múlt év­ben vehették birtokba az 56, két- és másfélszobás la­kást Cikkünk nyomán Ez évben előrehaladás 1968. november 28-i lap­jukban cikk jelent meg az építőipari újítómozgalom ösztönzési módszereinek megjavítása érdekében, „Űjítómozgalom az építők­nél” címmel.-_______, ______- A cikket bemutattuk a zonban,"hogy’ a főző rossz I Körmendi József elvtárs' és december 4-én bevittük ' nak, az ÉVM illetékes ősz önökhöz megjavíttatni. Ba­rátnőm emiatt egészen el volt keseredve, nem is sej­tette, hogy gyári hibás tályvezetőjének, aki a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — Az újítómozgalom — ezen belül elsősorban az anyagi elismerés, juttatás fogyatékosságai felülvizsgá­lat alatt vannak. Szándé­kunkban áll ebben, az ügy­ben az Építők Szakszerve­zetével közös javaslatot ki­alakítani és azt az OTH elé terjeszteni. 1969-ben tehát jelentős előrehaladás vár­ható. Dr. Kovács László osztályvezető, Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium Sok gonddal küszködtek az itteni első KISZ-ista te­lepesek a beköltözés után is. Kapacitáshiány miatt például csak a múlt év őszén készült el a derítő, melynek hiánya sokáig ne­hezítette a víz használatát, megkeserítette az itt lakók életét. A városi tanács se­gítségével lassan elrendező­dik az új lakótelep; még az utolsó épületek környéké­nek feltöltéséhez kérik és várják nagyon az ígért se­gítséget Gyors számítással ezután megvontuk a KlSZ-lakás- építő akció 1961—1968 kö­zötti mérlegét: 122 lakás! Ennyi gond oldódott meg tehát a városi KlSZ-blzott- ság segítségével. Azt jelenti ez, hogy összesen 122 ifjú család jutott lakáshoz hét esztendő alatt? Több mint 20 százalék 1 — Szó sincs róla! — je­lenti ki határozottan Mé­száros Sándor. — Számos fiatal jutott lakáshoz a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága által szervezett építési akció révén. Nem szólva arról, hogy a városi tanács mellett működő la­kásbizottság sem hagyta fi­gyelmen kívül az ifjú csa­ládalapítókat. A törvénye­sen előírt 20 százaléknál több állami lakás jutott a fiatal házasoknak. A hiba inkább az volt, hogy csak a múlt év óta van képvise­lője KISZ-bizottságunknak a lakáselosztó bizottságban. Emiatt az odaítéléseknél gyakran figyelmen kívül maradtak azok az igényjo­gosultak, akik a termelő munkában és mozgalmi te­vékenységben való helytál­lással egyaránt feltétlenül elsőbbséget érdemeltek vol­na. Ezen iparkodunk vál­toztatni most. Nemrégiben került a városi tanács vb ülése elé az együttműködési tervünk. Az ott hozott dön­tés értelmében márciusig pontosan rögzítjük tenniva­lóinkat, külön ügyelve rá, hogy a mozgalmi munká­ban is a legaktívabb fiata­lok ne szenvedjenek hát­rányt Erőteljesebb kibontakozás — dicséretes példákkal — Hallhatnánk ezekután néhány szót a KlSZ-bizott- ság idei lakásépítési törek­véseiről? — Jólesően beszélhetek erről. Műkert-kertvárosban folytatódik az építés. A múlt év őszén elkezdődött a szol­gáltató vállalat kivitelezé­sében egy 32 lakásos pont- és egy 24 lakásos sorház építésének előkészítése. Ez utóbbi saját kivitelezésű. Bajai építőbrigádot fogad­tak fel a közösség tagjai. Örvendetes, hogy a Csong­rádi utca 25. számú, régen rogyadozó ház helyén — ahol 4 lakást szanáltak — a megyei építőipari válla­lat KISZ-közössége építhet 36 lakásos házat, a vállalat jelentékeny támogatásával. Tárgyalunk az Építő- és Szerelőipari Vállalattal is, ugyancsak egy foghíjas te­lek beépítéséről. Előzetes megbeszéléseink azzal ke­csegtetnek, hogy 16 fiatal házas jut lakáshoz ugyan­csak munkahelyi támoga­tással. Hadd említsünk egy szép példát, melyet a városi KISZ-bizottság titkára, s magunk is külön figyelem­re méltónak tartunk. Az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat oly módon segít két fiatal dolgozójá­nak abban, hogy lakáshoz jusson, hogy elkészítette a műkert-kertvárosi KISZ- lakótélepre a 32 lakásos építkezés vízművesítési ter­vét Ennek 180 ezer forin­tos kivitelezésére is a vál­lalat kapta a megbízást. A költségből 80 ezer forintot a vízmű vállalt magára, amit — igen rugalmasan — a két dolgozó hitelfedeze­teként fogadott el az OTP. S ha végezetül ismét gyors összegzést végzünk, kitűnik, hogy — szemben az előző 7 évi 122-vel — az idén 108 azoknak a KISZ- akciós lakásoknak a száma, melyeket az év végéig biz­tosan birtokba vehetnek az ifjú lakásépítők. Perny Irén Kedves öregek SOK LEVELET kaptunk mostanában, amely arról számol be, hogy a külön­böző községekben, munka­helyeken megünnepelték az öregeket. Több ilyen hír­adást is közöltünk már la­punkban. A figyelmesség és szeretet ezernyi jelével halmozzák el ilyenkor az idősebb generációt. Mint a szalkszentmártoni Lakos László bátyánk írta leg­utóbb — enyhe csipkelő­désünk után most már név­vel aláírott szép hosszú le­velében: „így is lehet az öregek hátralevő életét megédesíteni.” S amint leírja, Szalk- szentmárton öregjeit jó ma­gyaros birkapörkölttel és a leöblítéshez „megfelelő bor­ral” látta el a vendéglátó nőtanács. — Öröm volt nézni a há­romszáz öreg ragyogó ar­cát — számol be az ünnep­ségről hetvenéves levél­írónk. A helyi termelőszö­vetkezetek anyagi hozzájá­rulásával tíz birka és több mint 70 liter bor fogyott el. A hangulatos zenét az úttörők zenekara szolgál­tatta, s minden öreg ked­venc nótáját elhúzták. A vendégek közül többen táncra is perdültek, s ha nem is olyan szilajul, mint ötven éve, de bemutattak egy pár valódi verbunkos figurát. — Ilyen szép napot már nem is reméltem, hogy érek! — Ki mondja, hogy mi öregek vagyunk? — eh­hez hasonló megjegyzések röpködtek a levegőben. S Lakos László bácsi, az ese­mény tudósítója így fejezi be sorait: „Üdvözlettel egy fiatal hetvenéves." KEDVES Lakos bátyánk! Köszönjük sorait, s külön az új évi jókívánságokat. Minket is megvidámítanak az ilyen életkedvet árasztó, s az emberi becsülésről ta­núskodó levelek. Azt kí­vánjuk, hogy az ilyen és az ehhez hasonló figyelmesség ne legyen ritka dolog az életükben. Adódjon ki­csiny, vagy nagy esemény a faluban, de az öregek so­ha ne maradjanak ki a meghívottak közül. Érezzék mindenütt, ne csak Szalk- szentmártonban, az ifjabb generáció őszinte szeretetét, amelyre hosszú, dolgos éle­tükben bőségesen rászolgál­tak. F. T. P. FÉL ÓRA egy falusi tej boltban — Kérek egy bögre ka­kaót! — Én egy kávét, hozzá két brióst! — Aranyoskám Csoma­goljon be kettőt abból a szép fonottból, az uno­kámnak viszem... Kollégáimmal üldögé­lünk a reggeli elfogyasztá­sa után, a keceli tejbolt­ban. Jólesik egy kicsit né­zelődni a kellemes meleg­ben. Ezt mások is tudják, mert a hatalmas kályha melletti asztaloknál köve­tik a példánkat. Nyílik az ajtó, terebélyes nénike tol­ja maga előtt hatalmas ko­sarát. Messziről látszik, hogy a piacról jön. Ö is kakaót kér, azután köténye mélységes mélyéből levelet vesz elő. Korát meghazud­tolva, szemüveg nélkül kezd az olvasásnak. Mozgó ajkairól szinte olvasni a levél tartalmát: Kedves szüleim, tudatom, hogy jól vagyunk és vasárnap ha­zamegyünk ... Csak eny- nyi a fontos. Jönnek a gyerekek... sietni kell a tanyára — mondja félhan­gosan, s máris kapja a ko­sarát. A sarokban befejeződött a tejmérés, néhány asszony mérgelődve távozik. Cseng a telefon. Fehér köpenyes fiatal nő emeli füléhez a kagylót. — Kalocsa? Itt a keceli tejboltból Szabó Erzsébet beszél. Holnapra kétszáz­hetvenöt liter tejet kérek. Köszönöm. — Ügy látjuk, kevés volt a mai rendelés. — Igen — mondja az üz­let fiatal vezetőnője. — Na­gyon nehéz kiszámítani a szükséges mennyiséget. De azért sok panaszra nincs okuk vevőinknek. Tovább lépne, marasztal­juk néhány pillanatra. — Mi mondanivalóm lehetne újságírók részére? — mceolyog meglepve. — Kevés faluban van ilyen 6zépen berendezett, s mint látjuk, Ilyen forgal­mas tejbolt. Tanácstalanul tárja szét karjait. — Nem nagyon ismerem a környéket, a boltunkkal viszont elégedett vagyok. Kolléganőimmel — Filus Gábornéval és Haszilló Jó- zsefnével — nem sok időnk van pihenni a nyitvatartás alatt. A keceliek, sőt az át­utazók is szeretnek ide­jönni. Jó volt a kakaó? — kérdezi hirtelen. — Nagyon — kapja a gyors, egyhangú választ. — Ez is itt készül a ká­véval együtt. Naponta negy. ven-ötven liter fogy a ket­tőből. Több száz kifli, zsem­le, briós, fonott, másfél mázsa kenyér. Havonta leg­alább 130 ezer forintot for, galmazunk. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom