Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
II hazai egészségügy ISSS-ta A Központi Statisztikai Hivatalban most állítják össze 1968 egészségügyi statisztikáját. Egyik legörven- detesebb adat, hogy tovább nőtt az élveszületések száma, Az emelkedés körülbelül 5 százalékos, s bár a halálozások «zárna is nőtt, a természetes szaporodás 3 százalékkal volt magasabb, mint 1967-ben. Az egy éven alul elhalálo- zottak száma, vagyis a csecsemőhalandóság tovább csökkent. Ezer élveszüle- tettből 35 halt meg egyéves kora előtt. A halálokok között évek óta vezető szívbetegségekben 5 százalékkal többen haltak meg, mint egy évvel korábban. A rákhalálozás az 1967-es szinten maradt, a fertőző betegségek, a gü- mőkór, valamint a tüdő- gyulladás, néhány százalékkal kevesebb áldozatot szedett, mint a megelőző évben. Jelentősen csökkent a bélhurutban meghaltak száma. Elgondolkoztató viszont a halálos balesetek számának 9 százalékos növekedése. Ebben is külön helyet foglalnak el a közúti közlekedési balesetek, amelyek a korábbinál 32 százalékkal több halálos áldozatot követeltek és mintegy 20 százalékkal több sérülést okoztak. A gümőkór elleni küzdelem szempontjából eredményes volt 1968: ma már hazánk minden tízezer lakosából évente csak 13-an betegednek meg tbc-ben, a halálozási arányszám — ugyancsak tízezerre vonatkoztatva — 2,2. A fontosabb fertőző betegségek közül a dizentéria csaknem 60 százalékkal több esettel szerepel a statisztikában mint tavaly. Körülbelül negyedével nőtt a fertőző májgyulladásban megbetegedettek száma. Tetanuszt, hastífuszt is többen kaptak, mint a megelőző évben. A tavalyi hét megbetegedés ellenére is leküzdött betegségnek számít a fertőző gyermekbénulás, továbbá a diftéria, amely egész évben összesen 36 megbetegedést okozott. Jelentősen csökkent a szamárköhögéses gyerekek száma. A kanyaró-esetek száma a megelőző évinek felét sem érte el és némileg kevesebb volt a vöt- heny is. Az elmúlt év egészség- ügyi krónikájához tartozik Hazánk az ötödik MOSZKVA (TASZSZ) Szovjet szakértők véleménye szerint a Szovjetuniónak a KGST tagországokkal folytatott kereskedelme 1969-ben rekordösz- szeget — több mint 10 milliárd rubelt — ér majd el. A Szovjetunió már majdnem valamennyi KGST tagországai megkötötte az 1969. évre szóló árucseremegállapodást. Legjelentősebb kereskedelmi partnere továbbra is az NDK. A szovjet—NDK kereskedelem összege 1969- ben eléri a 3 milliárd rubelt. Az NDK-t sorrendben Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária követi. A jelek szerint a Szovjetunió 1 külkereskedelmében az ötödik helyre Magyarország kerül. A Szovjeiunió 1969-ben is a legfontosabb energia- és nyersanyagszállítója lesz a szocialista országoknak. Ugyanakkor a szocialista közösség országai jelentős szerepet játszanak a Szovjetunió ipari termékimportjában. A Szovjetunió gépekre és berendezésekre vonatkozó megrendeléseinek kétharmadát juttatja ezeknek az országoknak (főként az NDK-nak és Csehszlovákiának). A nagyösszegű szovjet megrendelések kedvező feltételeket biztosítanak a KGST-or- szágokban a nagyvolumenú sorozatgyártás és a gépipar szakosítása megszervezéséhez. Nem kévésbé jelentősek lesznek a Szovjetuniónak a szocialista országokban eszközölt közszükségleti cikkvásárlásai. a január és március között lezajlott nagyméretű influenzajárvány, másfél milliónál több megbetegedéssel. A járvány ugyan enyhe lefolyású volt, viszont feltehetően szerepe volt a szív- betegségek okozta halálozások emelkedésében. Döntő része volt továbbá abban is, hogy a táppénzes betegek aránya az év első hónapjaiban jelentősen meghaladta az előző évit. (MTI) 21 rendőrség felhívása Január 3-án reggel 8 óra 35 perckor az M—7-es autóúton a 39-es kilométerkőnél, a Baracska és Kápol- násnyék közötti útszakaszon halálos közlekedési baleset történt. A rendőrség kéri mindazokat, akik a balesetet látták, hogy tanúkihallgatás céljából jelentkezzenek a Székesfehérvári Rendőr-főkapitányság balesetvizsgáló és forgalomellenőrző alosztályán: Székesfehérvár, Dózsa György tér 13. szám alatt, vagy a legközelebbi rendőrségnél. Kendőzet len ül Reform a szünidőre Ki ne figyelné meghatódva, milyen széles körű társadalmi összefogás előz meg nálunk minden iskolai szünetet? A tantestület, a nőtanács, országos és helyi lapok, rádió, televízió vállvetve támogatják egymást a szülők felvilágosí. tásáhan: meddig pihenjen a gyerek, mit játsszon, hogyan étkezzen, öltözködjön, mennyit tartózkodjon szabad levegőn, tanuljon, barkácsoljon, stb. Egyszóval mindenféle tanáccsal ellátják, a könyvtárak, bábszínházak, művelődési és úttörőházak pedig hetekre szóló olvasmánnyal lepik meg őket, hogy hova és milyen programokra küldjék el a gyereket. Ezek után a szülő lélekben megnyugodva rohanhat a munkahelyére: — Nincs probléma, kellemesen, hasznosan tölti el a szünidőt a gyermek! Hamarosan azonban rádöbben, hogy a szervezés lehetne jobb is, amint az élő példa bizonyítja. Kecskeméten két korcsolyapálya is van, az összehangolás azonban olyan jól sikerült, . hogy mindkettő csak délután tart nyitva. Bizonyára abból a bölcs megfontolásból, hogy ha a gyerek délelőtt is korcso. lyázhat, akkor vajmi keveset törődne a szünetre feladott házifeladatokkal, kötelező olvasmányokkal. így viszont mit tehet? Nem kel fel korán, hogy minél előbb nyargalhasson a pályára, hanem a másik oldalára fordul, s alszik to. vább — ami közismert, hogy gyermekkorban mennyire egészséges foglalkozás. — Majd miután hiába csukogatja pilláit, azok csak felpattannak, kényszeredetten előveszi könyveit, s magol a szentem szorgalmasan, hadd csurogjon a tudomány a koponvájába! Délután négykor aztán kitárulnak a kapuk — szabad a pálya! Az első pillanatban nem is gondolnánk, milyen óriási reformlehetőségek reüenek ebben a délutáni nyitvatartás- ban! Ha mindenhol bevezetnék, felborulna talán az egész tanmenet. Hiszen már a szünidőben helves időbeosztásra szoktathatnánk a gyerekeket, megtanulnák, hoey csak a kötelesség teljesítése, a művelődésre szánt idő után van helve a szórakozásnak, még akkor is, ha ilven egészséges testmozgásról van szó, mint a korcsolvázás! Izgatottan várom, milyen bo- nvodalmakat okozna, ha az illetékesek mégis lemondanának erről a bol^s kezdemé- nvezésről, é<? már reggel 9-kor kinyitnák a pályát? K. K. Amikor tizenhét nyelven beszéltek Budán Régi idők krónikásai jegyezték fel a bázeli zsinatról 1437-ben, hogy ott 33 nép nyelvén beszeltek. Korábban, 1412 márciusa idusát hét országra szóló ünnepségsorozattal pecsételte meg II. Ulászló lengyel királlyal való békekötését Zsig- mond, a magyar uia'^odó. A június 23-ig tartó budai fejedelmi találkozón a lengyel királyon kívül részt vett II. Tvartkó István bosnyák király, István a szerb des- pota, „egy török herceg”, s számos más külföldi főem- her. Ahogyan az egykorú, Frankfurtban megőrzött napló, keresetlen sorrendben írja: „nagy sok fejedelem, lovag és szolga sereglett össze a magyar udvarban, mégpedik 3 király, 3 fejedelem, 13 herceg, 21 őrgróf és gróf, 26 főnemes, s a magyar urak, 120 lovag, 3000 szolga, 1 bíboros, 1 pápai legátus, 3 érsek, 11 püspök, 86 trombitás, 15 herold és 40 000 ló .. Tizenhét ország nyelvén beszéltek ezek az emberek — folytatja a krónikás —, mégpedig magyar, cseh, lengyel, porosz, orosz, litván, görög, tatár, török., román, bosnyák, szerb, vend, német, francia, angol és albán nyelven ...” A szemtanút, aki német ember vala, kiváltképpen a Nyugat- Európában ritkán látott keleti vendégek ragadták meg: „voltak ott szentföldi sirusok — írja —, és más, csúf, hosszú szakállú, nagyhasú, magas süveget viselő po- gányok is”. A budai ünnepeket lovas tornajátékok tarkították. Egy szép napon pedig Zsigmond király a pesti Rákoson, „hol tíz mérföldnyire sem fa, sem bokor nem töri meg a látóhatárt” hatalmas körvadászatot rendezett. Estére a budai palota nagyudvarán 1600 vaddisznó, szarvas, őz és nyúl tetemére hullott a fáklyafény. A vendégek, a király meghívására — immár mint nézők — részt vettek egy — országos halász-eseményszámba menő — dunai vizafogáson is. A vizafogó halászok ezúttal is tucatjait ejtették el az egyenként 5—6 mázsás tengeri kóbor óriásoknak. Cselgáncsozóink sikere Jugoszláviában A nemrég Kecskeméten járt Bosna Sarajevo cselgáncsklub meghívására december 26-án Jugoszláviába utazott a Kecskeméti Dózsa cselgáncs csapata, hogy részt vegyen a Bosznia-Hercegovina Cselgáncs Szövetség fennállásának 10 éves évfordulója alkalmával rendezett jubileumi versenyen. Az együttes Üjvári Lajosnak, a városi tanács vb- elnökhelyettesének és Fehér Ferencnek, a Kecskeméti Dózsa elnökségi tagjának vezetésével indult a külföldi útra. A kétnapos verseny a Dózsa sikerét hozta. A résztvevő hét egyesület egyéni és csapat- versenyt vívott. A kecskeméti együttes bizonyult legjobbnak és elnyerte a rendezőség hatalmas serlegét. A verseny részleteiről Varga András edző tájékoztatott bennünket. — Igen érdekes, magas színvonalú versenyt vívtunk a jugoszláv csapatokkal. Az első nagy meglepetés a 63 kg-ban ért bennünket, mert Pulai, akit csapattagnak neveztünk meg, már az elején kiesett. Az viszont öröm volt, hogy Babar István sorra aratta a győzelmeket, s a Pulait legyőző Sokotát is iponnal verte. Végül csak a döntőben maradt alul, de ott is csak sérülése miatt Sajnos, kórházba kellett szállítani. Teljes sikert arattunk a 70 kg-os súlycsoportban, ahol Horváth győzött, s az első négy helyezett kecskeméti lett. Nyolcvan kg-ban Kiss Endre a döntőig mindenkit iponnal vert, ott viszont a rendkívül passzívan küzdő Pasicsot nem tudta megdobni, de fölényesen győzött bírói döntéssel. A csapatverseny érdekében Tóth Lászlót 93 kg-ban indítottuk. Itt versenyzett a két legjobb jugoszláv fiú. Tóth mögöttük harmadik lett. Végül nehézsúlyban Fodor három mérkőzésen is iponnal győzött, a döntőben pedig Razdarowal került szembe, akitől legutóbb Kecskeméten is kikapott. Most is a jugoszláv fiú győzött. Izgalmas volt a pontverseny. Csapatunk azonos pontszámot — 11 pontot — ért el, mint a Bosna Sarajevo I. csapata, de jobb segédpontaránnyal mi lettünk az elsők. A jubileumi cselgáncsverseny részletes eredménye: 63 kg. 1. Sloboda (Bosna Sarajevo II.), 2. Babar (K. Dózsa), 3. Sokola (BS I.) és Kerekes (K. Dózsa) — 70 kg: 1. Horváth (K. Dózsa), 2. Nagy Lajos, 3. Kálmán és Deli. (Valamennyi K. Dózsa). — SO kg: 1. Kiss E. (K. Dózsa), 2. Pasics (BS I.) 3. Mikulics Split) és Peczo (Dubrovnik) — 93 kg: 1. Balorda (BS I.), 2. Mijato- vics (BS II.), 3. Tóth (K. Dózsa) és Baranovics (Dubrovnik). Nehézsúly: 1. Raz- darov (BS I.), 2. Fodor (K. Dózsa), 3. Bulovics (Split) és Sultanovics (BS II.). Pontversenyben: 1. Kecskeméti Dózsa 11 pont, 2. Bosna Sarajevo I. 11, 3. Bosna Sarajevo II. 7 pont. Sz. Z. I labdarésé MNK A labdarúgó MNK elődöntőjében megyénkből 4 csapat vesz részt. A megyei selejtező — mint ismeretes — még nem fejeződött be. Az állva maradt 9 csapat még további öt mérkőzésen dönti el, hogy ki lesz a továbbjutó. Az elődöntőben az NB I. B-s és NB II-s csapatokkal együtt 128 együttes küzd majd május 28, június 4- és 11- én. Ezután kapcsolódnak be a küzdelembe az NB I-es együttesek, s végül négy forduló után augusztus 20- án lesz az MNK-döntő. Szappanos tanár úr Egy újsághír: ... .Kecskemét 600 éves jubileuma alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett a városi tanács ...A pedagógiai kategóriában jutalomban részesült Szappanos Albert munkája. A jutalom átvétele után találkoztam Szappanos Albertiéi, aki nem más, mint a KTE középcsatára, máskülönben a Kecskeméti Zrínyi Hona Általános Iskola biológia-földrajz szakos tanára. NB II-s labdarúgó, aki — közben — irodalmi és tudományos munkát is végez. Ez bizony ritkaság. Beszéljen erről Szappanos Albert. — Mondanom sem kell, mennyire örülök a kitüntető jutalomnak, amelyet most vettem át. A pályamunkám címe: Adatok Kecskemét coleoptera faunájához. Az idegen nevek mögött a város bogárvilágának tanulmányozása húzódik meg. Ez az én nagy szenvedélyem. És a labdarúgás? — Természetesen továbbra is a foci jelenti számomra a legtöbbet, de családos ember vagyok, feleségem, két gyermekem van, akikért egyre többet kell dolgoznom, meg kell a j övömet alapoznom. Az évek is múljak, 31 éves vagyok és lassan azzal a gondolattal Is meg kell barátkozni, hogy nem sokára a futballcipőt a szögre akasztom. Csak nem szándékozik visszavonulni? — Nem, erről még korai beszélni. Amíg úgy érzem hasznára lehetek csapatomnak, a KTE-nek, amíg élvezem a gólrúgás ízét, nem hagyom abba. Megkérem, mondjon el néhány epizódot labdarúgópályafutásáról. — Gyerekkorom óta futballozom, de igazi edző kezébe csak akkor kerültem, amikor 1960-ban a Dózsa játékosa lettem. Ez volt a „nagy ugrás” életemben, hiszen Kerekegyháza járási bajnokságban szereplő együtteséből emeltek ki. öt évig játszottam a Dózsában. Ügy érzem, itt értem el legnagyobb sikereimet. Nemegyszer két őrzöm is akadt a mérkőzésen, mégis legtöbbször sikerült bevennem az ellenfél hálóját. Miért vált meg a Dózsától? — Erről nem könnyű beszélnem. Kétségtelenül voltak a vezetőséggel nézeteltéréseim, s emellett úgy gondoltam, hogy az alacsonyabb osztályban szereplő KTE-ben jobban tudok majd érvényesülni. így is történt. Egy évig Laczi II. mellett játszottam, s NB Ill-as bajnokságot nyert a csapat. Az elmúlt két évben már az NB II-ben ját' szott a KTE, velem együtt Váltakozó sikerrel. Nehéz helyzetben volt idén a KTE. — Sajnos, igen. Nekem is sok egyéni problémám volt, j amit a vezetőség nem min- ] den "tagja értett meg. Hónapokig sérüléssel bajlódtam, nem hittek sem nekem, sem az orvosoknak. Miután volt megoldatlan más kérésem is, azonnal rámsütötték, hogy azért nem játszom, mivel nem teljesítik anyagi követeléseimet. Pedig erről szó sem volt. Mindössze az volt a kérésem, hogy kaphassak valahol egy másodállást. Ne kelljen edzésidőben magántanítványokkal foglalkoznom. Bár ez a kérésem azóta sem teljesült, mégis — amikor már félig gyógyult voltam — edzésbe álltam, mert szeretem a KTE-t és jól érzem magam a fiúk között. Ebben a szezonban tizenegy gólt rúgtam, s ezzel én is hozzájárultam a KTE bent- maradásához. Mit vár Szappanos tanár úr a jövő évtől? — Elsősorban magamtól lényegesen többet, mint 1968-ban nyújtottam. Még nagyobb hasznára szeretnék lenni a csapatnak, mint eddig. A tanári pályán is tovább szeretnék fejlődni, mert úgy érzem, itt is bőven van mit tennem. Ilyen gondolatok foglalkoztatják a KTE középcsatárát az év eleién. Remijük, elképzelései minden téren megvalósu'nak. Szappanos tanár úr, gratulálunk és sok sikert kívá nunk a ritka szép jutalom hoz! Mezei István
