Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
IMA. Január SÍ. péntek 5. oldal Rímelő címek Olvasom a Petőfi Népe szerdai számát. Meglepő címet találok: Halál a síneken. De hisz ez egy szép Ady-vers! Lám, nem múlt el nyomtalanul az Ady- megemlékezések özöne. Szinte látom a további verscímeket a hírek étén. A kiadós májusi esőről szóló jelentés címe biztosan „Májusi zápor után” lesz, egy őszi meteorológiai jelentésé „Párizsban járt az ősz”. Az őszi vetések befejezéséről „Mag a hó alatt” címmel olvashatunk, a magyar tengerjáró hajókról „Tovább a hajóval” címmel. Ha veszít valamelyik helybeli futballcsapat a sportriporter „Sajnálom szegény fiúkat’’ címmel sírja el bánatát. Idős hölgy házasságáról „Ki várni tud” címmel értesülünk. De hagyjunk máskorra is. Nyolc év múlva lesz Ady születése centenáriuma. Mi lesz akkor! Kiss István Így már világosabb K onok ember az. Azt mondja, mindenütt úgy van, mióta a világ világ, hogy egyszerre csak egy ember parancsol, a többi meg engedelmeskedik. A műhelyben a művezető neki, otthon meg nekünk ő. Az én kis Marim már mondani se meri. Pedig látom ám, hogy egyre kevesebb a kedve. De mit csináljon? — Hanem most már a sarkamra állok. Jó hogy eljöttem ide. Először bosz- szankodtam, hogy így bezsúfoltak bennünket, az összes hetedikesnek meg nyolcadikosnak a szüleit egy terembe. Volt akinek mindkét szülője eljött... Hogy mondja?... Hogy nem számítottak rá? Mert máskor nem jön el minden szülő? Lehet. De most még a folyosón is szorongtak. József Attila-kéziratokat kapott az Irodalmi Múzeum Értékes József Attila-do- kumentumokkal gazdagodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye. A kéziratokat és fényképeket egy nyugdíjas szegedi tanárnő, dr. Stöckl Ferencné született Szatmári Rózsa adományozta az intézménynek. Stöcklné József Attila egykori évfolyamtársa volt a szegedi egyetemen. Az ő címére küldte a költő 1916. március 29-én Bécs- ben keltezett levelét, s neki ajánlotta a két fólialapon kéziratban olvasható verseket. A kert. Április 11, Ezüst élet és Szép lobogóval, vagy anélkül című költeményekhez József Attila magyarázó sorokat is fűzött. A kéziratokhoz mellékelt fényképek egyike 1925-ben készült a költőről.* Előzetes selejtezők az úttörők népdalvetélkedőjére A Magyar Televízió és az Országos Úttörőelnökség által meghirdetett népdal- és népihangszer- vetélkedő örvendetesen megmozgatta az ország úttörőit és kisdobosait. Bács,, Békés, Tolna és Csongrád megyéből eddig több mint 800-an jelentkeztek a február 9-i kecskeméti vetélkedőre. Ilyen hatalmas méretű részvétel mellett azonban a Televízió által előírt feltételeket lehetetlen lenne betartani, ezért a Szalvai Mihály Üttörőház vezetősége Békés, Tolna és Csongrád megye nevezéseit továbbította a szomszédos megyék úttörőelnökségéhez. Előzetes selejtezők után megyénként a legjobb 20 nevezőt várják Kecskemétre. Bács-Kiskun megyében az énekesek nevezéseit a járási-városi úttörőelnökséghez továbbították. Minden jelentkező írásbeli értesítést kap a járási-városi szintű vetélkedő időpontjáról, ahonnan szintén a legjobbak jutnak Kecskemétre a Televízió által kiküldött zsűri elé. Népi hangszerszólóval 24-en jelentkeztek megyénkből, valamennyien február 9-én Kecskeméten, az úttörőházban 9—12 óra között megyei zsűri elé kerülnek. Meghallgatásuk után a legjobbak jutnak a Televízió zsűrije elé. — Azért érdemes volt eljönni. Megjegyeztem minden szót, amikor azt mondta az az elvtárs, hogy: Ne erőltessék a gyereket hajlamai ellenére. Szeresse a munkáját, hogy boldog lehessen. Ez a fontos... Ügy ám!... Az én Marimnak semmi kedve ahhoz, amit az apja akar, mégse szól már. El van intézve. Fodrásznak mész — mondja az uram —, azok sokat keresnek! Hát hiszen igaz, női munka, tiszta munka, meg keresni is lehet, pláne aki szereti, meg ügyes, meg kedves a vendéghez... De Mari mintha nem is lány lenne... Ne úgy értse. Szép kis pofija van, tizenhárom éves, aztán látom, hogy megakad már rajta a fiúk szeme. Jaj istenem, hogy mennyit kell még vigyáznom rá. Bár nem féltem. Okos, meg szófogadó kislány ... Másképp fiú ő. Kis kora óta jobban érdekelték a bátyja játékai, mint a babák. Tavaly még az MHSZ-be is bejárt Imrével, a rádióskörbe, míg meg nem tiltottam, mert rontott az iskolában... Akkor is ott ténfereg mindig, amikor a szomszéd az autót mossa. A szomszéd most már mindig két szivaccsal jön, hogy egy Marinak is jusson. Mari meg alig várja, hogy defekt legyen, mert akkor segíthet szerelni, ha még a motorba is belenézhet, akkor a legboldogabb. — Én azt akarom, hogy az én gyerekeim boldogok legyenek. Vagyishogy ne legyenek boldogtalanok. Mert akkor is ritkán boldog az ember, ha jól megy a sora, de ha amolyan nem szeretem neki a munka, akkor soha. — Hogy mi akar lenni kis Mari? Nem is tudnám megmondani pontosan. Illetve máig nem tudtam volna megmondani. Any- nyi biztos, hogy se fodrász, se kereskedő. Valami, ahol géppel bánik, szerszámokkal, olyat szeretne. Itt annyifélét mondtak, meg se tudtam jegyezni... Műszerész, villanyszerelő, esztergályos? Mit tudom én? Majd megkérdezem pontosan. Legközelebb, az osztályfőnökétől. De azt megfogadtam, amit az az elvtárs tanácsolt: Ne hagyjuk magunkat a környezettől és a hiúságtól befolyásolni! Meg azt is nézzük meg, hol van hely. Mert az is fontos ám, hogy el tudjon majd a gyerek a szakmájával helyezkedni. Látja, én tudok olyan fodrásznőről is, aki férjhez ment, úgy került Kecskemétre, itt aztán nincs neki munka. — Hogy azt mondtam az előbb, konok ember az uram? Azért nem rassz ember. Jót akar az nekünk. Sokszor nem tudja: hogyan: Biztos nem gondolta, hogy ennyi helyre keresnek lányokat. Talán nem is hiszi először, ha megmondom. Majd előbb megbeszélem Marival, mégis, mi akarna lenni, aztán hozzáfogunk, hogy megpuhítsuk az apját. Hiszen még csak hetedikes a lányom, a választásig van még egy egész esztendőnk ... A Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskolában az idén ösz- szevont szülői értekezletet tartottak a pálya- választásról a hetedik és a nyolcadik osztályosok szüleinek. Vécsy György igazgató megnyitója után Babodi Béla, az Óvónőképző Intézet tanára tartott előadást a pályaválasztás általános tudnivalóiról, majd Mester Barna, a Katona József Gimnázium, Fischer Istyán, a Bányai Júlia Gimnázium, Csernus László, a közgazdasági technikum igazgatója, valamint György István, az iparitanuló-inté- zet igazgatóhelyettese tájékoztatta a megjelenteket a továbbtanulás lehetőségeiről. A szülőnek, aki a fentieket elmondotta, a nevét érthető okokból és kérésére is — elhallgatjuk. M. L. Tipizálás miatt eladó fülkés Szuper Zetor 50 és egy darab fülkés D4K traktor üzemképes állapotban. Ár megegyezés szerint. Vörös Zászló Tsz. Sükösd. Telefon: 9. 596 116. Aztán kissé magához tért és megkérdezte: — Hát maguknál mi újság? Hogy van Vera? — A, Vera? — felelte nem minden huncutság nélkül Bászjuta. — Nemsokára találkozhatsz vele. örömhírt közlök veled, Va- szilij. Feleséged és leányod a közelben várakoznak rád. No, de húzzátok már ki az utoLsó Robinsont is. Mi a csudának rekedt bent? — Orocsko, mássz ki! — kiáltott be a lyukba Ljubi- mov. — Munka vár rád! Válaszképpen tompa hangok és elégedetlen dörmö- gés hallatszott a vágatból. Szavai érthetetlenek voltak, de a tónusából kiérződött. hogv Orocsko nem tud kijönni. Ekkor Hvataj-Mu- ha sietett a segítségére. Érthetetlen, hogyan történt, de a zavarban levő Luka Lu- kics először csupán az ag- ronőmus csizmáit húzta ki, majd másodszorra a ponyvából készült nadrágját, amelyet Orocsko a munkához húzott fel magára. — Nézzétek csak, jóemberek! Hogyan történhetett? — csodálkozott Luka Lukics. — Beakadt! Még a nadrágjából is kibújt! Végre hosszas civódás és rábeszélés után az agronó- mus kimászott a lyukból. Először megjelent meztelen talpa, majd az egész lába, végül a teste. Amikor feltűnt az arca, nagyon mérgesnek látszott. A többiek már-már azt hitték, elkapja Luka Lukics nyakát. De aztán egy másodperc alatt a mezőgazdasági tudományok kandidátusa rádöbbent, hogy mi is történt a kráterben és először érmen azt a Luka Lukicsot ölelgette, akivel eddig civó- dott, és csak aztán lénett oda Bászüitához, Svechez és többi társához. Amikor egy kissé lecsillapodtak, az igazgató bejelentette a foglyoknak, hogy még ma elhagyhatják börtönüket. — A ház ajtajában áll a helikopter, akár egy taxi és magukra vár — mondta Bászjuta. Mindnyájan kifelé indultak a barlangból, menet közben magyarázták meg Szperanszkijnak, mi is az a helikopter és mit jelent a taxi szó. De Szperanszkijnak is volt mivel kérkednie. — Hát a mammutjainkat látták? — kérdezte Bászju- tától. Az igazgató összenézett Sveccel. — Miről beszél tulajdonképpen? — A mammutokról, a mammutokról! Valóban nem találkoztak velük? Furcsa!... Hát Pétya nem beszélt róluk? — Hogyne, de... — Ö, hát nem hitték el neki? Hát akkor tudják meg: Vlagyimir Ivanovics- nak volt a kráterben két mammutja. — Élő mammutok? — Olyan élők, mint mi. Az egyik neve: Vid, a másiké: Pim. Testi-lelki jóbarátaink. De vajon hol lehetnek? Orocsko ideges lett. SzpeFő cél: a kulturális nevelés továbbfejlesztése A Kommunista ifjúsági Szövetség ez évi fő tömegkulturális akciói és rendezvényei két nagy csoportra oszthatók: a politikai akcióhoz kapcsolódó rendezvények, és a kulturális nevelés továbbfejlesztéséhez. A politikai akciók közé tartozik a Tanácsköztársaság 50. és a megye fel- szabadulásának 25. évfordulójának megünneplése, amely egyben előkészíti hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumáról való méltó megemlékezést. A KISZ-bizottságok és alapszervezetek élé azt a feladatot állították, hogy a kulturális munka sajátos eszközeivel, változatos módszerek alkalmazásával a műkedvelő művészeti mozgalom segítésével fejlesz- szék tovább ifjúságunk hazafias és internacionalista nevelését. Ezeket a célokat szolgálja a Tanácsköztársasági művészeti szemle. A szemle keretén belül a szó, a dal, a zene, a tánc eszközeivel felelevenítik a munkásmozgalom művészeti értékeit, zenei alkotásokat. Ezen a művészeti szemlén együttesen vesznek részt az üzemi és falusi KISZ, szak- szervezeti és szövetkezeti művészeti csoportok és szakkörök, valamint a művelődési házak, otthonok együttesei, szakkörei. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Olvasó ifjúságért jelszóval csatlakozott az Olvasó népért mozgalomhoz. A KISZ- alapszervezetek és KISZ- bizottságok ebben az évben azt a célt tűzték maguk elé, hogy minél több fiatalt ismertessenek meg a legjobb irodalmi alkotásokkal, gyarapítsák a könyvtárok olvasóinak számát. Az év végén azokat az alapszervezeteket jutalmazzák meg, amelyek leghatékonyabban foglalkoztak az ifjúság olvasóvá nevelésével. A kulturális nevelőmunka, a művészeti nevelés érdekében ebben az évben megrendezik a Tanácsköztársasági országos diáknapokat és az Erkel-di- ákünnepeket. A negyedik országos amatőr könnyűzenei fesztiválon fiataljaink négy kategóriában (dzsessz, hagyományos tánczene. beat, pol-beat) bizonyíthatják be zenei felkészültségüket. A KISZ Központi Bizottsága ettől az évtől kezdődően tömeges jelvény- szerző táncversenyt hirdetett meg, melynek az a célja, hogy a fiatalok nagy számban sajátítsák el a kulturált táncolást. A rajzolni szerető fiatalok pla- kátpályázaton vehetnek részt. A KISZ megyei bizottsága az ez évi kulturális program részletes tervét már közreadta. Az alap- szervezetek tagjai a részletes program alapján igen gazdag, jó szórakozást nyújtó rendezvényeken vehetnek részt. G. G. Irodalmi szabadegyetem Dunaveosén a TIT szervezésében, a tömegszervezetek és a pártbizottság közreműködésével irodalmi szabadegyetem indul. A szabadegyetem célja; lehetőséget adni az irodalombarátoknak, pedagógusoknak a széles körű tájékozódásra. A tervek szerint kritikusok, esztéták, egyetemi előadók révén ismerhetik meg a hallgatók mai irodalmunk helyzetét, s szerezhetnek ismereteket az irodalomtörténet és esztétika legújabb eredményeiről. ■ Eddig mintegy negyvenen jelentkeztek a szabad- egyetemre. Az első előadást február elején Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője tartja, esztétikai kérdésekről. ranszkij is aggodalmas arccal nézett széjjel. Ekkor odakiáltott neki Uszkov: — Vlagyimir Ivanovics, mutassa meg a trösztigazgatónknak, kérem, a leleteit ... — Tessék — mondta Szperanszkij és felnyitotta a titkos gödröt. Bászjuta és Svec tapasztalt geológusok voltak. Életükben sok mindenfélét láttak már, nehéz lenne elkápráztatni őket bármivel is. De még ők is valósággal elnémultak, amikor megpillantották a rakás aranyat és gyémántot. XXXV. FEJEZET, amely arról szól szól, hogy néha milyen egyszerűen végződnek a legizgalmasabb kalandok. Néha nehezen lehet megérteni az embereket. Amikor nem volt kijárat a kráterből, az emberek csak arra gondoltak, hogyan tudnának minél előbb kitömi onnan. Amikor pedig visz- szakapták szabadságukat, nagyon meglepő szavak hangzottak el ajkukról. — Tulajdonképpen miért kell nekem éppen ma elrepülnöm? — kérdezte Orocsko. — Én itt egy igen érdekes munkába fogtam. Hisz most van a mezei munkák dandárja! — Én is maradok — jelentette ki Ljubimov. — Ha hoznának nekünk oxigénpalackot, meg robbanóanyagot... El kell rekesz- teni az útját ennek az átkozott gáznak, amíg meg nem fojt minden élőlényt és növényt. Hvataj-Muha, aki némán csomagolta össze a holmikat, otthagyta munkáját, s olyan képpel ült le a lócára, mint akinek esze ágában sincs elhagyni kedvenc helyét. Bászjuta egyikről a másikra nézett és felkacagott. — Szóval így áll a dolog? Rendben van. Akkor eltávozunk és csak tíz esztendő múlva térünk vissza. Usz- köv, talán te is itt maradsz? — Én magukkal repülök. Látnom kell a családomat. De utána... De utána a 14-as számú csapat folytatja itteni munkáját. Ideigle- sen, tőlünk független körülmények miatt, szüneteltek a kutatómunkák. Most újra megindulnak. Be kell hozni a lemaradást. — Hát maga, Borisz? (Folytatjuk)
