Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

i»(«*. Január S. pffn’cR * omal Vidám szilveszterezők Megvannak a szílveszte ri mulatságoknak az ő év­századok óta kialakult ha gyományai. Kezdődik ké szülődéssel, folytatódik helyfoglalással valamelyik étteremben, s befejeződil —a legjobb esetben —gyo morronlással. Hogy közben ezen kívül mi minden tör­ténik, arról tudósít képri­portunk. Jobb oldalt: Az Arany­homok főszakácsa a piros­ra pirult sültmalacot szer­vi- 'zza. A Kecskeméti Arany Homok Szálló évtermében kü földi vendégeknek terítettek. Felső képünkön egy Jugo szláviéból érkezett vidám társaság. — Jobb olda: képünkön. Élő malacot sorsoltak ki Baján a belváros cukrászdában. A vidám társaság hangulatát még fo­kozta a rózsaszín apróság. Alig volt talpalatnyi hely a bajai Duna Szálló táncparkettjén éjféltájban. (Tóth Sándor felvételei.) Gépmadáron IV em vagyok már gyerek, de a.nikor vonattal elhúzok a Ferihegyi repülőtér mel­lett, mindig áhitatos érdek­lődéssel szemlélem az im­pozáns épületek mellől és közül elővillogó repülőgépe­ket. Oly szépek, fehéren- ezüstösen csillogók, kék, pi­ros és egyéb színekkel de­koráltak. S azok az aranyos kis kerek ablakok az ék­szer-kecses madártestek ol­dalán! S az az önjáró létra, amelyen oly boldogan szok­tak integetni, kalapot len­getni érkezők, vagy távo­zók, akiket a tévében szok­tunk látni... A látvány is remek élmény. Modern él­mény ... És milyen felejthetetlen, amikor az ember először aktív szereplője egy repülő- útnnk. Aktív? No nem egé­szen úgy van. Mert ugye­bár, amikor a kedves utas bőröndjével beállít a MA­LÉV budapesti, Dorottya utcai irodájába, és kedves határozottsággal fél perc alatt különválasztják őt és csomagját, s a ragyogó kör­nyezetben hozzácsapódik ismerős és ismeretlen sors­társaihoz — ezekben a pil­lanatokban már része egy élő, érző, izguló mechaniz­musnak. Ilyen részecske is marad, míg a lába újra „civU”-földet nem ér. M ért ugye ezekután be­menetel a MALÉV-buszba, amely csak repülésre ren­delt embereket szállít, az­tán ebből kiszáll Ferihe­gyen, hogy rövid negyed­órás lélegzések után újból egy autóbuszba vonuljon, a főépület túlsó oldalán, s meg se álljon addig a bizo­nyos létralépcsőig, amelyen oly szép látványosan közle­kedtek eddig — mások. De most magad ballagsz fel rajta. Fel-fel, míg el nem nyel az az IL ennyinek, vagy TU annyinak keresz­telt monstrum. Amit így közelről kevésbé tud acél­madárkának, áramvonal- költeménynek becézni az enyhén szólva ideges első­repülőutas. Aki azért így is megilletődött annyira, hogy kezicsókolomot köszön a vendégváró pilótának, s mi­re — ha férfi — férfiasán Összeszedné magát a rop­pant csinos stewardess mo­solyának melegében, már torlódik is befelé, az óriás­hal gyomrába. Amely ugye hasonlít a távolsági buszok „szobabelsőjéhez”, csak hosszú-hosszú és olyan ide- gesítően szögletes-kerek. S mennyivel másabb a „ma­dárka” kerek ablaka belül­ről. Ahonnan rálátsz a si­ma, kékfényű szárnyra, az autónyi motorra, elején a fekete óriás-csokornyak- kendőre emlékeztető pro­pellerre. O dalent — de milyen messze odalent — még em­berkék mászkálnak. Vala­hová a gép orra felé oda­gördül egy mini-konténer- szerű autó. Megáll, morog, s a hátsó skatulyarésze el­kezd felnyomulni a magas­ba. Majd a gép oldalának indul, s eltűnik a szem su­garából. Ki tudja, mivel „eteti” a „madárkát”. Ké­sőbb visszafelé történik minden, az autó újra nor­mális formát nyer, és elisz­kol... Vissza a földi épü­letek felé ... Micsoda ma­gasan vagyunk már így is! Tán nem is kellene ennél sokkal magasabbra szállni. Most már egymást is ész­Tapasztalatok mérlegea Vélemények elképzelések a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél Több mint egy éve, hogy megalakultak a termelő- szövetkezetek területi szö­vetségei. A Bácskai Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének két vezető­jével, Körmendi Károly el­nökkel, aki egyébként a dávodi Augusztus 20. Ter­melőszövetkezetnek az el­nöke és dr. Varga Antal titkárral arról beszélgetünk, hogy milyen tapasztalato­kat hozott eddigi működé­sük és milyen további el­képzeléseik vannak. Elöljá­róban tegyük hozzá, hogy a decemberi küldöttgyűlésen a résztvevők nagy megelé­gedéssel nyilatkoztak a szö­vetség eddigi munkájáról, s egyúttal benyújtották a „kívánságlistát” is, vagyis számos javaslat hangzott el, amelyek segítséget ad­tak az 1969. évi program kialakításához. Demokratizmus — A szövetség egész tevékenységében meghatá­rozó szerepe van a testületi munkának. Hogyan érvé­nyesülnek a gyakorlatban az itt született döntések, állásfoglalások? AZ ELNÖK: — A kül­döttgyűléseken résztvevők­nek több mint 80 százaléka valamelyik szövetségi tes­tület tagja, vagy van vala­milyen megbízatása. Ez egyrészt elősegíti az együtt­működést, másrészt a de­mokratizmus érvényesülé­sének biztosít jó feltétele­ket. Az a tapasztalatunk, hogy a termelőszövetkezetek fon­tos fórumnak tartják a kül­döttgyűlést, a vélemény- nyilvánítások igényesek, kritikusak a tisztségvise­lőkkel szemben. Az is igaz, hogy bizalmat és türelmet tanúsítanak irántuk. A szövetség elnöksége egy-egy fél évre elfogadott munkaprogram szerint ál­talában kéthavönként ülé­sezik. Számos témát vitat­tunk meg az elmúlt eszten­dőben. Többek között segí­revesszük, beszélünk, muto­gatunk, lessük, ki merre süppedt el a nagy, tévénéző ülések valamelyikén... Mégis, Jó tudni egymás hol­létéről, hiszen ez már egy külön kis emberi társada­lom lesz — egyelőre Pesttől Moszkváig, onnan tovább Leningrádig. De az első­repülőutas egyik fülén be, a másikon ki — az értelmes szavak. Csak hangok van­nak, és mozgások, remegé­sek ... Mikor aztán felbőg­nek a motorok, s az egész világ bömbölés, „porfinom- ságúra" tördelt rezgés, hogy tudná az elanyátlanodott utaspionír, fiú-e, vagy lány. Engedelmeskedik a villany­felírásnak: becsatolja a biz­tonsági övét, és — naná! — nem dohányzik. M egiramodik vele az emeletnyi szörny, érzi mesz- sze maga alatt a kerekek pörgését, s ha nem szágul- danának oly eszeveszetten odakint visszafelé Jelzőlám­pák, fák, házak, és nem állna el — csak úgy Intim magának bevallottan — a 'élegzeta, amikor felfedezi, h a,y a lenti világ „felbo­rult”, eszébe se jutna: lám- csak a légben vagyunk ... Budapest annyira madár­tettünk a mezőgazdasági távlati fejlesztési terv el­készítésében. Tárgyaltunk a termeltető és felvásárló vál­lalatokkal folytatott tanács­kozások tapasztalatairól, a szakemberek továbbképzé­séről, a termelőszövetkezeti vezetők javadalmazásáról, a munkaversenyről, a közös gazdaságok belső szabályza- j tárói. Megjegyzem, hogy az elnökség a fő napirendi té­mák mellett rendszeresen beszámoltatja a tisztségvi­selőket az időközben vég­zett munkáról, illetve a termelőszövetkezetek részé­ről felmerült új igényekről. Ily módon a szövetségi el­nökségi ülések információs fórumok is. pedig nem egy esetben írásban is megkapják azo­kat. Emiatt az érdekelt szakemberek későn tájéko­zódnak. Keressük azokat a módszereket, amelyekkel elkerülhetők az ilyen ese­tek. Figyelembe kell ven­nünk, hogy a küldötteknek társadalmi megbízatásuk is van. Indokolt tehát köztük is arányos, ésszerű mun­kamegosztást kialakítani. Sajátosságok — Hogyan vette figye­lembe a szövetség — ter­mészetesen a tagszövetke­zetek megbízatása alapján — a járás sajátosságait? A TITKÁR: — A bizott­ságoknak is nagy szerepük van a testületi munkában. Ezeket, mint ismeretes, az alakuló küldöttgyűlésen vá­lasztottuk meg. Üléseiket — amelyek általában ne­gyedévenként vannak — egy-egy termelőszövetke­zetben tartják, így egyút­tal a tanácskozásnak ta­pasztalatcsere jellege is van. Véleményem szerint mun­kájukat az idén tovább le­het fejleszteni. Indokolt ke­resni azokat a módszereket, formákat, amelyek hatéko­nyabb eredményeket hoz­nak. Munkamegosztás — Milyen következteté­seket vontak le az első év tapasztalatait mérlegelve? AZ ELNÖK: — Rendsze­res testületi tevékenység nélkül nem lehet eredmé­nyeket elérni. Bármilyen jól felkészült a szövetség apparátusa, önmagában nem tudja feladatát betöl­teni, a termelőszövetkeze­tek igényeit pontosan köz­vetíteni, kielégíteni. A TITKÁR: — Közre­működtünk abban, hogy a gazdaságirányítási rendszer megváltoztatása során je­lentkező új jelenségek meg­értésében segítségére le­gyünk a termelőszövetke­zeteknek. A tapasztalatok kedvezőek. 1987-ben a körzetünkhöz tartozó szö­vetkezetek termelési értéke 10 százalékkal haladta meg az előző évit, az 1968. évi értéknövelési előirányzat csaknem 15 százalék. Most folynak az összesítések, majd ezek döntik el, hogy sikerült e teljesíteni. A közgazdasági szabályozók jól érvényesülnek a ter­melőszövetkezeteinkben és segítik az üzemi és a nép- gazdasági érdek összhang­jának megteremtését. AZ ELNÖK: — A körzet sajátosságainak megfele­lően elsősorban az állatte­nyésztés további fejleszté­sét segítjük. 1968-ban is szervezünk tapasztalatcse­réket. Beváltak a határ- és majorszemlék. A búza és kukorica fajtaösszeha­sonlító kísérleteket tovább segítjük. E munkában köz­reműködnek a kutatóinté­zetek. Tavaly kukorica ösz­Nálunk is tapasztaljuk, hogy egyes esetekben a kül­döttek vagy a termelőszö­vetkezetek megbízottai, akik részt vesznek egy-egy tanácskozáson, nem adják tovább az információkat, távlatban Imbolyog már, hogy jobb a fellegekre fi­gyelni, melyek itt gomo­lyognak az ablaknál. Zzzz- drrr-zzzz-drrr! — búg hang­erősítő nélkül is fület dü- bögtetve a masina. Hol a fenekednél fogva emel va- la.i'l láthatatlan óriáste­nyér, hol a gyomrod látod szellemalakban lebegni homlokodnál feljebb... A lenti téli szürkeség hirte­len nyári világításba csat át. Kifúrtuk magunkat a piszkosszürke felhőpokol­ból, ragyog a nap, temetői csend, angyalkás hangulatú habtengerré mélyül alat­tunk az imént odahagyott tömkeleg... Hát persze, megvagyunk vala mennyien. Ismét észrevesszük kis vi­lágunkat. Ez szemét be­hunyva hajtja félre a fejét: azt gondolja, így nem lát­ják, milyen sápadt. Az ide­ges mosollyal lökdösi szom­szédját: mi ez? Az előbb jobbról sütött be a nap, most meg balról! Nana. mi az ördögnek lengedezik alattunk a felhősziget és iszonyúan mélyebbre a nyu­galmas vattatenger?... De jó volna valamilyen értekezleten ülni... Tóth István szehasonlító kísérlet volt a katymári Rákóczi, a bács­almási Petőfi, a méntelek! Győzelem, a bácsbokodi Szalvay, a felsőszentiváni Üj Élet és a vaskúti Kos­suth Termelőszövetkezetek­ben. Ezek jelentősen előse­gítették annak eldöntését, hogy melyik fajtákat ter­messzük majd az idén. Se­gítjük és szorgalmazzuk a tsz-közi összefogásokat el­sősorban a sertéstenyésztés fejlesztése érdekében. Információk Végezetül arról beszélge­tünk, hogy milyen nagy szerepe van a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásá­nak további fejlesztésében az információknak. Ezek nélkül ma már egy lépést sem lehet előre tenni. Jól hasznosíthatók a szövetségi tájékoztatók, amel vekből tavaly 16 szám jelent meg. Ezekben ismertették a leg­fontosabb információkat, azokat is, amelyeket a Ter­melőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, vagy más szervek bocsátanak rendel­kezésükre. Csak dióhéjban tudtunk foglalkozni e rövid beszél­getésben a szövetség mű­ködésével kapcsolatos ed­digi tapasztalatokkal. Az idei esztendő még nagyobb ’.ehetőségeket tár fel, ezek­ről még bőven lesz alkal­munk tájékoztatni a közvé­leményt K.S,

Next

/
Oldalképek
Tartalom