Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

1969. január 29, szerda 5. oldal szakköri délután Bánáti Tibor igazgató sajnálkozott, hogy éppen szerdán kopogtattunk be a Bajai József Attila Műve­lődési Házba. Ez a leg­csendesebb nap, mindössze két szakkör tart foglalko­zást. Ügy látszik azonban, a művelődés baiai központ­B. Mikii Ferenc, a kitű­nő festőművész. akinek most ért véget nagysikerű békéscsabai kiállítása, és Baján készül újabb tárlat­ra, már 23 éve adja át tu­dását a fiatalabb nemze­déknek. Rudnay Gyula ta­nársegédéként kezdte el a nyiuknak, különösen a nyári „művésztelep”, ami minden évben megnyílik a baranyai Kárászköblény­ben. Aki belép a körbe elő­ször kockát és más mértani testet rajzol rengeteget, az­tán vázát, köcsögöket vég­— Egy, kettő, kilép — forgás jobbra, három, négy.., Hegedűs Károly és legkisebb növendéket jának a csendje Is mozgal­mas, nem bántuk meg a látogatást Tanulj szépen mozogni! Ütemesen tipegő, csussza- nó neszek szűrődnek ki az egyik emeleti szoba ajta­ján. Huszonkét apró láb okozza és két nagyobb, az­az a gyermektáncszakkör és Hegedűs Károly táncta­nár. Amíg a gyerekek ke­csesen körbe-körbe lej tét ték néhányszor a termet, megtudtuk, hogy nem nép­táncoktatás folyik itt, nem is balettiskola, nem is sza­lontánctanfolyam. Ennél sokkal általánosabb a szak­kör célja, harmonikus szén mozgásra, egészséges test­tartásra neveli a gyereke­ket. Tanulnak ugyan nép- tánclépéseket. baletteleme­ket a mozgáskultúra sokol­dalú fejlesztése érdekében, de inkább táncos modem gimnasztikának nevezhet­nénk a szakkör munkáját Egészségügyi és lélektani jelentősége is van ennek, hiszen közismert. hogy mennyi betegség forrása le­het a gyermekkorban be­rögződött görnyedt testtar­tás. célszerűtlen mozgás. Kísérletek sorával lehetne bizonyítani, hogy a rugal­masan, fegyelmezetten moz­gó emberek kedélyállapota derűsebb, fizikai és szelle­mi teljesítményük kiegyen­súlyozottabb. No és az sem utolsó szempont, hogy ze­nei ritmusérzékenvség fej­lődik ki a gyerekekben, a művelődési ház bennük lát­hatja művészeti csoportjai­nak utánpótlását. A szakkör igen népszerű Baján, három korcsoportot is kellett indítani. Mi a legkisebbeket láttuk. 5—8 évesek. Mondják, a 14 éve­seket a legjobb tánccsoport is örömmel fogadná tagjai közé. Kockától az alakig Amilyen • csupa mozgás volt a táncszoba, annyira csendes a szomszédos mű­vészházban a képzőművé­szeti kör. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé intenzív lenne a munka. A szemek feszült ütemben ci­káznak a rajzlaptól a mo- dellig és vissza, az uünk között sebesen morzsolódik vonalakká, árnyékokká a szén. bajai szabadakadémián: a művelődési ház szakköre most Rudnay nevét viseli. Huszan-harmincan jár­nak el ide hetenként há­romszor. A legifjabbak ál­talános iskolás korúak még, de a harmincasok is nagy figyelemmel csüggnek a mesteren. Diákok, munkások, értel­miségiek, hivatalnokok a kör tagjai, jó barátok kor­ra és foglalkozásra való te­kintet nélkül. A közös szen­vedély feledhetetlen élmé­nyeket szerzett mindany­nélkül, majd fejet, fejet, fejet és végül alakot. Per­sze, technikailag is fejlő­dik közben, eljut a ceruzá­tól az olajig. A türelem és a tehetség sikerrel jár. A Képzőművé­szeti Gimnázium több nö­vendéke a Rudnay Körnek köszönheti felvételét. Nyi- kos Sándor és Bálint Atti­la tavaly országos kiállítá­son szerepeltek, Nyikos nemzétközin is, Prágában. Az ilyen eredmény a töb­bieket is serkenti. ...... „Mindenki könyvtárosa” A solti könyvtárra ráfér­ne már a bővítés, mert ho­vatovább már raktár jelle­get ölt, könyv-könyv hátán. A sok polctól és könyvtől az érdeklődő alig tud be­lépni. Hát még olvasni, fo­lyóiratot, újságot böngész­ni! Sajnos, erre még nincs lehetőség. Kerti Istvánné tíz esz­tendeje vezeti a könyvtá­rat. Ez idő alatt sokat fej­lődött az intézmény nem­csak állományban, hanem az olvasók számában is. Akkor ötezer alatt volt a kötetek száma, ma ennek éppen a kétszerese, ötszáz állandó olvasó látogatta, ma — a fiókokkal együtt — 1300. Egy olvasóra éven­te átlag huszonöt kötet ki­kölcsönzött könyv jut, te­hát a forgalom jóval meg­haladja az évi harmincez­ret. — Kikből kerülnek ki az olvasók? — örvendetesen megnőtt fiatal olvasóim száma. — Azért mondom ezt örven­detesnek, mert ha a gye­rek hazaviszi az olvasniva­lót, a szülők és testvérek is kézbe veszik a könyvet, így a beiratkozottakon túl még jelentős számú „ismeretlen” olvasóm is van. Különösen télidőben jön sok termelő­szövetkezeti tag könyvért, nem kevés a pedagógus-ol­vasók száma sem. Nyílik az ajtó és ahogy a hasidékban feltetszik a jövevény, Kertiné már sza­lad is, és besegíti Bagó Já­nos bácsit, aki bizony két mankóval jár, mert nem­régiben érszűkület 'miatt amputálták egyik lábát. Já­nos bácsi három éve tagja B. Mikii Ferenc festőművész a 12 éves Reisz Antal rajzát korrigálja. Császár Gáspár asztalos tanuló és a nyolcadikos Nuszpl János is igyekszik minél hűbben megörökíteni a nénit, aki igen büszkén ül modellt. a könyvtárnak, öt éve tsz- nyugdijas. — Időtöltésből olvasok — mondja. — Nagyon szere­tem Jókait, Vemét, Mik- száthot. Az útikalandokat is. A feleségem is legna­gyobb részt elolvassa a könyveket. Kerti Istvánné már indul is a polcok közé és válo­gatja Bagó bácsi részére a könyveket. Hunyadi József: Hollós vitéz, — Szántó György: Az Alapiak kincse, Verne: Hector Servadac és Körösi Csorna Sándor élet­regénye kerülnek rá az ol­vasójegyre. — Bagó bácsi, az egyik legszorgalmasabb olvasóm — dicsekszik el a könyvtá­ros asszony. — Ismerem az ízlését és mindig én válo­gatom össze neki a köny­veket. / De — mint másoktól hal­lottam — a legtöbb olvasó ízlését ismeri már. Vajon honnan? — A könyvtárosságon kí­vül több társadalmi funk­cióm is van. Mégpedig: községi tanácstag vagyok, nagyon sok családot isme­rek ezáltal. Pártalapszervi titkár: ez másik tisztségem. Tagja vagyok azonkívül az ifjúságvédelmi bizottság­nak és a művelődési állan­dó bizottságnak. Innen a nagy ismeretség. Kerti Istvánnét úgy hív­ják Solton: „mindenki könyvtárosa”. Valóban az: ismeri az egész községet, annak minden lakóját. De a község lakossága is is­meri őt. Százmétemyit mentem vele az utcán és közben legalább húszán köszöntöt­ték, öregek és fiatalok. Balogh József Tanulmánykötetek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára Több éves kutatómunka eredményeként az idén több jelentős munkásmoz­galom-történeti kiadvány készül el, illetve jelenik meg a MSZMP KB Párttör­téneti Intézetnek gondozá­sában. A kiadványok sorá­ban jelentős helyet foglal­nak el azok a munkák, amelyek a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának félévszá­zados évfordulója alkalmá­ból látnak napvilágot. „A Magyar Tanácsköz­társaság története” címmel közreadják Hajdú Tibor könyvét, amely az első ma­gyar proletárállam történe­tének eddigi legnagyobb szabású feldolgozása. Ösz- szegezi a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának történel­mi előzményeit, jelentős eseményeit, portrét ad ve­zető alakjairól, s méltatja az emlékezetes 133 nap tör­ténelmi jelentőségét. Az Akadémiai Kiadó jelenteti meg a közeljövőben az Ausztria és a Magyar Ta­nácsköztársaság” című mo­nográfiát, s ugyancsak en­nél a kiadónál van már az 1919—1921 cím közötti ma­gyar—csehszlovák kapcso­latok feldolgozott történe­te. A Táncsics Kiadónál jelenik meg az a nagysza­bású mű, amely a Tanács- köztársaság szociálpolitiká­ját ismerteti. Az év végére készül el a magyar forradalmi mun­kásmozgalom történetének harmadik kötete, amely az 1944 októberétől szinte napjainkig terjedő idősza­kot elemzi, s a téma első feldolgozásaként adja köz­re a magyar szakszervezeti mozgalom százéves történe­tének összefoglalását. Sajtó alá rendezték a magyar forradalmi munkásmozga­lom 1914—1918 közti válo­gatott dokumentumait. A magyar forradalmi és de­mokratikus ifjúsági moz­galmak tevékenységéről szólnak .egy másik kötetbe rendezett dokumentumok, s még ebben az évben kiad­ják a KIMSZ történetének népszerű, monográfikus fel­dolgozását. Nívójutalom a Szabó családnak Dr. Kiss Kálmán, a Ma­gyar Rádió és Televízió el­nökhelyettese kedden foga­dást adott a Szabó család című műsor alkotóinak, a szűkebb családot megsze­mélyesítő színművészeknek és a műsor gondozóinak tiszteletére az 500. adás al­kalmából. A fogadáson részt vett Tömpe István, az MRT elnöke is. A június­ban immár 10. évfordulóját ünneplő Szabó család meg­hívott képviselőit a Rádió elnöksége nívójutalomban is részesítette. A jutalma- zottak nevében Gobbi Hil­da Kossuth-díjas színmű­vésznő és Liska Dénes író 1 mondott köszönetét. Fény is van az árnyék mellett,.. Többször írtunk már a kiskunfélegyházi Vereb Éva sorsáról. Olvasóink előtt te­hát ismeretes a fiatal lány tragédiája és annak előz­ményei. A cikkek nagy visszhangot váltottak ki a városban, a felháborodás és a részvét hullámai kava­rogtak a szomorú történet és a huszonegy éves lány körül. Az elítélés természe­tesen nem Vereb Évának szólt, hanem — amint azt egyik írásában Tóth Miklós tudósítónk elemezte — azoknak, akik elutasítóan bántak a fájdalommal küz­dő beteg lánnyal. Azóta sok minden meg­változott. A napokban meg­néztük, hogyan alakult Ve­reb Éva sorsa? DRÁMAI FORDULAT Éva a félegyházi cipő­gyárban dolgozott. De on­nan — egészségi állapota miatt — kilépett. Rövid idő alatt kiderült: a lánynak agydaganata van, azonnali műtétre van szükség. Az operáció, amit Buda­pesten, az idegsebészeti kli­nikán végeztek, drámai fordulatot hozott. Vereb Éva mindkét szemére meg­vakult. Az eset híre be­járta a várost, összefogtak a cipőgyár dolgozói, akik ezgr forintot, élelmiszert, tüzelőt vittek az Álmos utca 53 szám alá. Elhatá­rozták azt is, hogy havonta 400 forinttal segítik a Ve­reb családot. „DIKTÁLOM A LEVELET...” A múlt év januárjában Éva levelet küldött a Fél­egyházi Közlöny szerkesz­tőségébe. Megható soraiban a következőket olvashat­juk: „...Tekintettel arra, hogy nem látok, diktálom a sorokat. Szépen kérem a szerkesztő elvtársat, hogy az újságon keresztül tolmá­csolja a család köszönetét a cipőgyár dolgozóinak a segítségért, amit nehéz helyzetünkben nyújtot­tak ... Szeretnék nagy és szép szavakat mondani, de nincs olyan szó, amely fel­érne a lelkemben érzett hálával. Míg láttam, oly nagy bizakodással, tervek­kel, reményekkel néztem a jövő elé, de betegségemmel minden összeomlott és sötét lett körülöttem. Szeretnék még élni és újra látó szem­mel nézni a világot...” Éva naphosszat ül a szo­bában, gondolkodik, töp­reng. El tudja-e képzelni a látó ember, hogy mit je­lent 22 évesen világtalan- ságba süllyedni, tépelődni az összeomlott tervek, re­mények és álmok romjai alatt? MI LESZ EZUTÁN? Vereb Éva azonban nincs magára hagyva. A napok­ban érkezett meg a hiva­talos értesítés arról, hogy az Országos Nyugdíj Inté­zet 1968. júliusáig vissza­menően havi 550 forint rokkantsági nyugdíjat ál­lapított meg számára, s az eddig járó összeget a posta már kézbesítette is. Jelű­nek Kálmánná, a Kiskun­félegyházi Városi Tanács V. B. szociális előadója ezt mondta: — Eddig mi rendszeresen segélyben részesítettük Ve­reb Évát, de rendelet van rá, hogy nyugdíjasoknak ez nem jár. ígérhetem azon­ban, hogy az év végi rend­kívüli segélyosztásokból Éva sohasem fog kimarad­ni. S ha figyelembe vesszük a volt munkahely támoga­tását is, elmondhatjuk, hogy Éva nincs magára ha­gyatva, úgyszólván az egész város igyekszik enyhíteni a tragédia súlyát. Fény is van tehát az ár­nyék mellett, de még van miben segíteni. Mert jelen­leg életveszélyes házban él a Vereb család. űál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom